Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-03 / 181. szám

Testvéri országok vezetőinek baráti találkozója Moszkva 1971. augusztus 2-án Krímben baráti találko­zóra került sor több szocialista ország kommu­nista és munkáspártjának a Szovjetunióban üdülő vezetője és a vezető szovjet párt. és ál­lamférfiak között. A találkozón részt vett: Todor Zgivkov. a Bol­gár KP Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke; Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára; Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára; Jumzsagijn Cedenbal. a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Mongol Nép- köztársaság Minisztertanácsának elnöke; Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára; Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizott­ságának főtitkára; Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára; Nyikolaj Pod- gomij, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, ,a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke; Pjotr Seleszt, az SZKP Politikai Bizott­ságának tagja az Ukrán KP Központi Bizottsá­gának első titkára. A találkozó résztvevői tájé­koztatták egymást az országaik­ban folyó szocialista és kom­munista építésről. Egyöntetűen megállapították, hogy egyre na­gyobb a jelentősége a testvéri szocialista országok nagy sike­reinek és a szoros, sokoldalú együttműködésnek, a marxiz­mus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus alapján. Mély megelégedésüknek adtak kifejezést, hogy a szocialista gazdasági integráció fejlesztése alapvető feladatainak és elvi irányzatainak megfelelően, — amelyeket a KGST-országok kommunista és munkáspártjai­nak vezetői és kormányfői vá­zoltak fel, a KGST rendkívüli, 23. ülésszakán, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 25. ülésszaka egyhangúlag el­fogadta a KGST-országok együttműködése további elmé­lyítésének és tökéletesítésének, valamint a szocialista gazdasági integráció fejlesztésének komp­lex programját. E hosszú távú program megvalósítása aktívan előmozdítja a dolgozók életszín­vonala további emelését, a test­véri szocialista országok politi­kai és gazdasági egysége és összeforrottsága további szilár­dítását célzó feladatok megol­dását, s történelmi szerepet fog betölteni abban a vonatkozás­ban, hogy a szocializmus és a kommunizmus újabb győzelme­ket érjen el a béke és a nem­zetközi biztonság szilárdításá­ban. A találkozón érintették a kom­munista világmozgalom fejlődé­sének időszerű kérdéseit, vala­mint a kölcsönös érdeklődésre számottartó külpolitikai problé­mákat. Hangsúlyozták, hogy a nemzetközi fejlődés alakulása igazolja a kommunista és mun­káspártok 1969-es nemzetközi tanácskozása értékeléseinek és következtetéseinek helyességét, amelyek a testvéri marxista— leninista pártok politikájának megingathatatlan alapját képe­zik. Az élet bebizonyította, hogy a tanácskozás történelmi jelentőségű volt a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom marxista—leninista egysé­gének további szilárdulása, a jobb- és baloldali opportunizmus elleni harc, valamint az imperia­listaellenes küzdelemben az ösz­szes haladó és nemzeti felszaba­dító erők összefogása szempont­jából. A találkozó résztvevői han­goztatták, hogy nagyjelentőségű a békeprogram, amelyet az SZKP XXIV. kongresszusán ve­tettek fel és amelyet a testvéri kommunista és munkáspártok támogattak. E program megva­lósítása fontos szerepet tölthet be a nemzetközi feszültség való­ságos enyhítésében, a béke és a népek biztonságának szavato­lásában. A véleménycsere során jelen­tékeny figyelmet szenteltek az európai biztonság erősítése kér­déseinek. A testvéri szocialista országok, amelyek a gyakorlat­ban valósítják meg a lenini kül­politikát, számos jelentékeny kezdeményezést tettek annak ér_ dekében, hogy biztosítsák a tar­tós békét Európában, s bizonyos pozitív haladást értek el az eu­rópai helyzet alakulásában. A ta­lálkozó résztvevői meggyőződé­süket fejezték ki, hogy az euró­pai népek alapvető érdekei a feszültség enyhítése terén' aktív lépéseket követelnek valamennyi európai államitól. Az európai ér­tekezlet összehívása, az NSZK- nak a Szovjetunióval és a Len­gyel Népköztársasággal kötött szerződéseinek ratifikálása, a nyugat-berlini probléma rende­zése és a müncheni egyezmény kezdettől fogva való érvénytele­nítése, az EÍurópában levő fegy­verek és fegyveres erők csök­kentése fontos határkő lehet és kell is legyen a tartós európai béke megteremtése útján. A találkozó résztvevői újra kifejezték határozott és változat­lan eltökéltségüket, hogy meg­adják a szükséges sokoldalú támogatást Indokína népeinek az amerikai agresszió ellen ví­vott hősies harcukhoz. A résztvevők véleménye szerint a Dél-Vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormá­nyának nemrég tett javaslatai az indokínai konfliktus békés rendezésére, amelyek az ismert j „hét pontban” nyertek kifeje- j zést és amelyekkel teües szoli- j daritást vállalt a VDK kormá- | nya, megfelelnek Indokína ősz- j szes népei alapvető érdekeinek j és igazságos alapot képeznek a ! béke és a biztonság helyreálli- | tására Délkelet-Azsiában. A találkozó során megállapf­tottáfc a résztvevők teljes nézet- azonossága; az arab népeknek a közel-keleti béke helyreállí­tásáért és az izraeli agresszió következményeinek felszámolá­sáért vívott igazságos harca tá­mogatásával kapcsolatban. A Biztonsági Tanács 1967. novem­ber 22-i határozatának haladék­talan teljesítése napjaink pa­rancsoló követelménye. A talál­kozó résztvevői komoly aggodal. muknak adtak haneot a Szu­dáni Kommunista Párt és az ország más demokratikus szer­vezetei ellen folytatott kegyet­len terrorral kapcsolatban. A résztvevők határozottan elítélik a szudáni hatóságok törvényte­lenségét és önkényét, amelyet az imperializmus és a reakció erői a szudáni nép érdekei el­len használnak fel. A találkozó résztvevői hang­súlyozták, hogy különösen fon­tos a harc a szocialista közös­ség, a nemzetközi munkás, és kommunista-mozgalom, az ösz- szes antiimperialista erő egy­ségének és összefogásának to­vábbi erősítéséért a szocialista és a kommunista építés sikeres menetének biztosítása, a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élése elveinek érvényre jutása a munkásosztálv és a szocializ­mus ügyének újabb győzelmei érdekében. A testvérpártok vezető szemé­lyiségeinek találkozója szívé­lyes, baráti légkörben folyt le és a teljes egyetértés s kölcsö­nös megértés jellemezte min­den érintett kérdésben. A találkozón részt vettek K. F. Katusev és B. N. Pono- marjov, az SZKP Központi Bi­zottságának titkárai, valamint K. V. Ruszakov és G. E. Cu- kanov, az SZKP Központi Bi­zottságának tagjai js. (MTI) Augusztus másodikán volt nyolcvan éve annak, hogy a bol­gár forradalmi szocialista körök megtartották első konferenciá­jukat a Buzludzsa-hegyen. Ezen a hegyi konferencián alapítot­ták meg a Bolgár Szociáldemok­rata Pártot. A résztvevők jóvá­hagyták a párt programját és alapokmányát, amely szocialista célokat hirdetett. Dimltr Blagoev, a konferencia szervezője — aki a Balkánon úttörőként terjesztette a marxis­ta tanokat — később úgy érté­kelte a találkozót, hogy: „az első szervezeti szabályzatát adta a bolgár szocialisták mozgalmának és meghatározta a mozgalom he­lyét és feladatát”. Blagoev el­méleti munkásságának tekinté­lyes része a korabeli Bulgária, a társadalmi-gazdasági viszonyait vizsgálta. Bebizonyította, hogy az eredeti tőkefelhalmozás korát élő országban a fejlődés kapita­lista útja — tehát a munkásosz­tály kialakulása a tönkrement, elnyomorodott kisárutermelők- ből — elkerülhetetlen folyamat. „Ha pedig a kapitalizmusnak van talaja nálunk — írta —, akkor a szocializmusnak Is van.” Az újonnan megalakult párt irányvonalának védelmében a következetes marxista szárny már a kilencvenes években fel­lépett az ökonomistákkal zeni­ben, akik a munkásság politi­kai szervezése helyett csak a gazdasági harc fontosságát hir­dették. 1903-ban Blagoev vezetésével — sikerült szervezetileg is elkü­lönülni az opportunistáktól, az ún. a „széles szocialistáktól”. A szoros, a „tesznyaki” szocialis­ták szervezete, azonban akkor még nem volt a szó szoros ér­telmében vett marxista—leninis­ta párt. Az újtípusú nevében és célkitűzéseiben is kommunista párt csak a Nagy Októberi For­radalom után — 1919-ben — alakult meg. Georgi Dimitrov jellemzése szerint ekkor élte át a párt létezésének döntő éveit, mert ekkor vált egy érett, ide­ológiailag szilárd mozgalom szervezetévé. Leküzdve a jobb és a „baloldali” frakciókat, a párt képes volt arra, hogy a munkásosztályt, a falu népét a fasiszta diktatúra ellen vezesse, Harmlncezren áldozták életüket a fasizmus elleni felszabadító harcban, az új szocialista Bul­gáriáért. A felszabadulás óta eltelt hu­szonhét év alatt a bolgár nép az elmaradott agrárországból fejlett Ipari-agrárországot épí­tett fej élcsapatának, a Bolgár Kommunista Pártnak a vezeté­sével. A BKP közel hétszázezer tagot számláló közösségének a küldöttei az idén áprilisban, a X. pártkongresszuson már a fej­lett szocialista társadalom fel­építését tűzték ki feladatként a párt és a nép elé. Szudáni helyzetkép: Nagykövetek visszahívása Khartoum—Kairó—Moszkva Nimeri tábornok szudáni ka­tonai rendszere vasárnap úgy döntött, hogy visszahívja az or­szág moszkvai és szófiai nagy­követét. A határozat a forradalmi ta­nács vasárnapi ülésén született meg. Okául Nimeri és társai „a Szovjetunió és más szocialista országok hírközlő eszközeinek tendeciózus kampányát” jelölték meg. „A szudáni forradalmi kor­mány — hangoztatta a tanács ülése után kiadott önigazoló nyi­latkozat —, barátságtalan cse­lekedetnék minősíti ezt a kam­pányt, Szudán belügyeibe való beavatkozásnak tartja azt.” • * * Nimeri tábornok, Szudán el­nöke vasárnap elrendelte Ah­med Dzak közlekedés- és posta­ügyi miniszter házi őrizetbe he­lyezését. őrizetét mindaddig fenntartják, amíg le nem zárul a július 19-i fordulat részvevői ellen Indított vizsgálat Az in­tézkedés oka Dzak neve szere­pelt az Atta őrnagy és társai által összeállított kormánylistán. (MTI) tfyty tépístg, a 'faayiól Zuhogj rám, isteni víz lapzártakor Érkezett; A holdkomp simán felemelkedett a Holdról Houston I Az Apollo—15 amerikai űr­hajó „Falcon” holdkompja hét-1 főn 18 óra 11 perckor simán: felemelkedett a Holdról, majd I 9 perccel később rátért a Hold felszínétől 15 kilométerre el-, helyezkedő pályára és további 5 perc múlva Scott parancsnok ' közölte a földi irányító köz­ponttal, hogy megpillantották az „Endeavour” anyaűrhajót. Scott és Irwin összesen 67 órát töltöttek Földünk útitár- sánaK felszínén. Felbecsülhetet­len tudományos értékű kőzete­ket gyűjtöttek és a legkülönbö­zőbb tudományos kísérleteket hajtottak végre. A két ’ űrhajós „holdautójának” segítségévei háromszor tett kirándulást a holdkomp támaszpontjának j környékén és összesen több Képtelenség, amit beszélek, de hogy lehet másként megérteni és továbbadni annak, akinek szeme nem látta, zsigere nem ér­zékelte az elmondandókat. Üzbegisztán belsejében, a Ti- ensán-hegység távoli nyúlvá­nyán, a tengerszint felett alig ötszáz méterrel, lapos, gránitos sziklák között türkizkék tavacs­ka csillog. Vizében kamasz lá­nyok locspocsolnak. Az egykori éhség-sztyeppe, a golodnaja- sztyeppe szomszédságában vízbő­ség. Vastag tömlőkön táplálják a tó vizét, hogy a szovhozban se­gédkező diáklányoknak almasze­dés után legyen hol hűsölniük. Ha a félszemű Iszhak apja eb­ben a pillanatban feltámadna, leborulna arccal Mekka felé, és az érdes sziklához vemé a fejét. Aztán, amikor úgy érezné, vége a csodának, felpattanna, és a leg­első arra jövőnek felhasítaná a hasát. Ahogy őt is gondolkodás nélkül megölték volna még né­hány évtizede, ha a homok szű­kén csordogáló kincsét, a vizet pocsékolja, ha azt látják, hogy egy parányit is megnedvesíti ki­tikkadt testét. És mit csinálna Iszhak, ha lát­ná az éjfekete, láncos copfba lont hajú üzbegcskiket? A siva­: mint 28 kilométeres utat ha­gyott maga mögött. Az Apollo—15 holdkam/pja sá„ kérésén összekapcsolódott az anyaűrhajóval. A holdkomp holdárnyékban haladva két ki- _ sebb pólyamódosítást hajtott j végre, majd az anyaűrhajón ei- ' helyezett televíziós kamera se­gítségével a földi tévénézők jól láthatták, amint a holdkomp kö­zeledik és felzárkózik a pa­rancsnoki kabinhoz. Az összekapcsolódást a földi irányító központ és az űrhajó­sok egyaránt nyugtázták, majd a 72 órán keresztül magányos Worden hangja hallatszott, amint örömmel üdvözli társait. A sikeres akciót követóen, azonnal megkezdődött az értékes holdkőzetek átrakodása a hold­kompból az anyaűrhajóba. (MTI) tag lányait, amint elmerülnek a vízben. Mosolyra húzódna ép szeme. Iszhak örülne, biztosan örülne ennek. Lehet, hogy Iszhak most a nagy-ferganai duzzasztómű part­ján áll vagy a betonzsilip óriá­sairól figyeli, hogyan zúdul alá a víz. Jön-megy paradicsomá­ban, észrevétlenül, betekint a műszerszobába a mérnökhöz, akik telefonon, telexen a jelen­tések sokaságát gyűjtik össze, akik száz kilométer távolságról is szemmel tartják, mi történik a Tiensan csúcsain, hogyan zúdul alá a víz a felvidékről, s közben fogadják a bejelentők kéréseit, s a zsiliperdőben gombnyomásra élő, hömpölygő folyamokká dúz- zasztják a kis csermelyeket, kül­dik a vizet a gyapotföldekre, száz—ötszáz kilométerekre. Mi­kor, merre van rá szükség. Igen, fent rója útját Iszhak a zsilipeken. Mint már harminc éve, naponta, hajnaltól sötétedé­sig. Zuhog a beton alá a sok száz méter széles hömpöl;»g. Iszhak megy a zsílipmesterhez, mond neki valamit, s újabb kapukat nyitnak ki a duzzasztón, s a kes- kenyre fogott résen morajlik ki a víz, A Nagy-Kanál-ból tízfelé ágazik, Margitsziget nagyságú földnyelveket fog közre, víz mindenütt. Honnan kerül ide az a rengeteg víz? A csatorna őre, Iszhak egyik csupafa szigetén, teaház luga­sára emlékeztető vendégfogadó­jában vacsorához terít. Elküldte a szakácsnőt, maga tesz fel min­dent az asztalra. A joghurtot, mazsolát, barackmagot, szőlőt, mogyorót. Hozza a zöld teát, a csokoládés cukrot. Maga meri tálba a gőzölgő piláfot. Óriási ember, óriás és mégis könnyű kezekkel. Int, hogy elkészült. Körülüljük az asztalt, Iszhak széttördeli, s nyújtja kézről kéz­re a lepénykenyér-darabokat, te­le pohár vodkával koccint, s eszik. Szőlőt, húsos rizst, hagy­mát, teát, paradicsomot, egyszer­re, jóízűen, amennyit egy óriás­nak illik. Aztán a hatalmas testű férfi almát hámoz, nyújtja át, mindjárt utána a kétdecinyi vod­kát. — A vízre — mondja —, aztán megy ki az éjszakába. Én utána. Rójuk a kilométere­ket a betonon, a zsilipeken. Kö­rülöttünk, alattunk, előttünk és mögöttünk a zsibongató moraj­lás. Fent a zsilipen megáll a Ka­nál őre. — Szép? — kérdezi. Bólintok. — Föntről sok víz jött, renge­teg érkezik rövidesen — mond­ja, s indul tovább, én meg me­gyek egy másik szigetre, ahol vi­rágoktól körülvett épületben megvetett ággyal fogad Asrafi, a duzzasztómű öregje. Katonás rend, hajós tisztaság itt is, mint mindenütt Iszhak birodalmában. — Iszhak barátságába fogwiott 80 éve — Kongresszus a Buzi udzsa-hegyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom