Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

/ Amerika! vadászbombázó behatolása a VDK területére A saigoni amerikai parancs­nokság szóvivője közölte, hogy az amerikai haditengerészet egy vadászbombázója pénteken mé­lyen behatolt a VDK területe fölé, a fegyvermentes özvezettől körülbelül 120 kilométernyire északnyugatra támadott állító­lagos katonai célpontot. Ezenkí­vül pénteken amerikai tüzérség is támadást intézett a fegyver­mentes övezet északi része ellen. A szóvivő szerint ez utóbbi tá­madás „megtorlás” volt dél-vi­etnami támaszpontokat ért ra­kétatámadások miatt. Scott és Irwin megkezdte sétáját a Holdon Szombaton 14 óra 30 perckor, nyolc perccel azután, hogy fel­nyitották a Falcon holdkomp aj­taját, kiszállt és elindult a Hold felszínén David Scott ezredes, az űrhajó parancsnoka. Néhány perccel később követte őt társa, James Irwin ezredes. A kiszál­lást és az űrhajósok első tétova lépését az Intelsat—3 és az Intel­sat—4 távközlési műholdak se­gítségével 30 ország nézői láthat­ták a televíziók képernyőjén. Scott első szavai a holdralépAt után: „Itt ebben a csodálatos és ismeretlen környezetben értem csak meg igazán azt az alapvető igazságot, hogy az ember felfe­dezésre született és ez az emberi felfedezések legnagyobbika”. így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: A bátor és úttörő űrhajósok ismét ott vannak a Holdon — ezúttal még a „kozmikus taxi”- nak becézett járművüket is ki­próbálják —. a figyelemnek azonban változatlanul a Földre kellett irányulnia. A válságte­rületek nem csendesülnek, s fő­ként az arab világban folytató­dik a drámai eseménysorozat. Minden becsületes és tisztes­séges ember megdöbbenéssel párosult felháborodással értesült a szudáni fejleményekről. A jú­lius 19-i vértelein baloldali ha­talomátvételt ellenpuccs és vé­res megtorlás követte, amelynek a szudániak legjobb fiai estek áldoztul, köztük Mahgüb, a kommunista párt főtitkára. Az a tény, hogy a Nimeri-vezetés kivégzésekkel akar véget vetni •o a nemzeti mozgalomban kiala­kult vitának súlyosan árt Szudán nemzeti érdekeinek, sainte felmérhetetlen károkat okoz az an-tiimperialista küzde­lemben, éppen a közel-keleti ideggócban. Világszerte növek­szik a tiltakozás, s elsőrendű fel­adataink közé tartozik a reakció szörnyű ámokfutásának megfé­kezése Khartoumban. 'A helyzetet súlyosbítja, hogy ezekben a napokban sok ellent­mondás és zavar rajzolódik ki az arab világ horizontján. Erre mutatnak az arab csúcsértekez­let körüli bonyodalmak is. Az államfői konferenciát többször el kellett halasztani, 6 a tizen­négy arab ország közül csupán öt képviseltette magát Érthető, ha elmaradt a hatékony fellé­pés, a tanácskozás jelentősége inkább abban volt hogy lehető­vé vált néhány ismert arab ve­zető eszmecseréje. Tripoliban elsősorban a pa­lesztin ellenállás problémaköré­ről tárgyaltak a megfogyatko­zott csúcs-résztvevők. Nem tudni érintették-e, és ha igen, meny­nyiben a szudáni eseményeket, hiszen Nimeri végűi is nem uta­zott el Líbiába. Merjük remél­ni, hogy a haladó arab országok, amelyek Irak kivételével támo­gatták a megbuktatott szudáni elnök visszatérését, legalább most, a véres bosszú által ki­váltott sokk nyomán megállj-t tanácsolnak a szudáni vezetés­nek. Ez egyetemleges érdeke lenne az arab népek antiimperi- alista küzdelmének. A jordániai udvarnak közben sikerült leszámolnia a gerillák helyi gócpontjaival, a Jordán- folyó mentén lényegében meg­szűntek az ellenállás bázisai. Husszein „nagylelkűen” harmín- kilenc (!) palesztin harcosnak en­gedélyt adott eddigi tevékenysé­gük folytatására, de ezek az ali­bi-gerillák aligha hozzák el a i megváltást. A palesztin-ügy végképp kiélezte Irak Szíria és Jordánia viszonyát, tulajdonkép­pen felbomlott az arab keleti front. Ez természetesen fokozza A kiszállásra való felkészülés már órákkal korábban megkez­dődött, majd 14 óra 11 perckor kapták meg az utasítást az űr­hajósok a kabin nyomástalaní- tására. Első feladatként Scott és Ir­win a leszállóhely közvetlen kö­zelében gyűjtenek holdkőzeteket, hogy minden eshetőségre — ha valamilyen okból esetleg sietve kellene elhagyniuk a Holdat —, rendelkezzenek kőzet-minták­kal. Később beszállnak „hold- atotójukba” és több órás felfe­dező útra indulnak. Holdtaxival a Hadler-rianás felé Hírügynökségi jelentések sze­rint a holdautó súlya a földön 209 kilogramm volt, a Holdon viszont mindössze 35 kilogram­mot nyom. A 3,10 méter hosszú és 1,83 méter széles járművet — amelynek megépítése hivatalos jelentések szerint 12 millió dol­lárba került — 36 voltos ezüst- cink-telepek látják el energiá­val. A két asztronauta a „Sólyom” holdkompból történt kiszállását követően, a holdvándor műkö­désbe hozásával foglalatosko­dott, a houstoni földi ellenőrző állomás tv-képernyőin világosan látható volt, hogy a jármű be­indítása bizonyos nehézségeket okozott a két űrhajósnak. Kitűnt, hogy a holdautó két telepe közül az egyikben nincs feszültség. Ez megnehezítette az első kerekekkel való kormány­zást. Az asztronauták közölték a földi ellenőrző központtal, hogy a hátsó kerekekkel való kor­mányzás „működik” és elegendő a jármű irányításához. A hold­jármű az újabb nehézségek miatt a tervezettnél valamivel későbben, középeurópai idő sze­rint 16.19 órakor indult el első útjára. A két asztronauta speciá­lis járművén a Hadley-rianás felé tart. A „holdvándor” közép-európai idő szerint 16.19 órakor indult el óránként mintegy 9 kilométe. rés sebességgel a Hadley-rianás irányában. A holdautó kisebb zökkenőkkel haladt előre, s Scott közölte a földi irányító központtal, hogy „óvatosan kell gázt adnia”, mert ellenkező eset­ben kifordulnak a kerekek. Az asztronauták lelkesen és bőbeszédűen számoltak be a lá­tottakról, nevezetesen a kráte­rektől hemzsegő tájról. A két asztronauta közeledik első hold-kirándulásának fő cél­jához, az Apenninekhez. Azt re­méli, hogy e hegyvonulat lan­káin sikerült a holdkéreg felte­hetőleg nagyobb mélységéből származó kőzeteket gyűjtenie, amelyek egykor egy meteorit be­csapódása nyomán kerülhettek ide „Azonnal vessenek véget a szudáni megtorlás! kampánynak” Tovább gyűrűznek a szudáni véres terror elleni világméretű tiltakozás hullámai. A szovjet fővárosban a pénteki nap folya­mán számos tiltakozó gyűlést rendeztek. Nyilatkozatban ítélte el a szudáni haladó erők üldözé-j sét a Szovjet Vöröskereszt Vég­rehajtó Bizottsága, a Szovjet Szakszervezetek Központi Taná­csa, a Szovjet Béketanács. Walter Ulbricht, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke Szudán berlini nagykövetének útján el­juttatott levelében szólította fel Nimeri elnököt, hogy hagyjon fel a kommunisták és egyéb ha­ladó erők elleni megtorló intéz­kedésekkel. A Spanyol Kommunista Párt nyilatkozatban adott hangot a szudáni eseményekkel kapcsola­tos aggodalmának. (TASZSZ, ADN) ••• A szudáni eseményeket kom­mentálva, az RKP orgánuma el­ítéli a kommunisták és haladó erők ellen folyó megtorló kam­pányt és megállapítja: „Nyilván­való, hogy ezek az önkényes cse­lekedetek ellentétben állnak a szudáni nép alapvető érdekeivel, a szabadság, a függetlenség és a társadalmi haladás ügyével. A szudáni nép létérdekei, az or­szágnak a függetlenség, a hala­dás és a jólét útján való fejlő- | dése megköveteli, hogy azonnal vessenek véget a szudáni meg- torlási kampánynak”. (MTI) I Így, íí^ístz a 'faajtói © Bízd magad a Szir-Darjára az EAK-ra nehezedő nyomást, nem véletlenül helyezték. a hét folyamán készültségbe a Szuezi. csatorna övezetében állomásozó egyiptomi csapatokat. A Közel-Kelet számos helyi válsága nem választható el a térség átfogó krízisétől. Egyelő­re teljes holtpontról szólhatunk, s ezzel kapcsolatban lépten-nyo- mon kiábrándult, türelmetlen megjegyzéseket hallani-olvasni a politikai rendezés ügyében. En­nek változatlan feltétele: az arab világ sorainak kiegyengetése, az egységes és erőteljes fellépés, a haladó erők közös harca. Ez az elmúlt hetek talán legfőbb tanú­sága. ' Űjra elmúlt egy csütörtök, s a párizsi Vietnam-ertekezlet im­már 123. ülésén sem történt ér- dembenj haladás. Az Egyesült Államok delegációjának vezetője, Bruce elbúcsúzott, de utódja, Porter eddigi szöuli nagykövet még ügyeinek átadásával van elfoglalva. Viszont Portért az a Habib követi majd, aki jelenleg a második ember Párizsban, s lélekben már Dél-Koreában tar­tózkodik. A kör bezárult: Wa­shington nemhogy komolyan akarna tárgyalni a DIFK hét­pontos javaslatáról de még a megbeszélések kívánatos szemé­lyi feltételeit sem siet biztosi- tani. Ez a „kivárása taktika” j alighanem összefügg Nixon ter- ] vezett kínai utazásával is,! amelynek dátuma változatlanul \ nem tisztázott. Nyugat-Berlinről is tanácskoz­tak a hét végén a négy nagyha­talom követed. A lassan tisztuló légkört azonban kellemetlenül rontotta a Quick című nyugat­német hetilap súlyos indiszkré­ciója. A lapban, amely eddig in­kább a sex-fotókban jeleskedett, titkos okiratok kerülték nyilvá­nosságra. Nyilvánvaló, hogy a kiszivárogtatás nem félreértés következtében történt, a nyugat­német jobboldal így kívánt újabb torpedót lőni Brandt „ke­leti nyitásának” útjába. Más kérdés, hogy a bonni kabinet következetlenségével, határozat­lanságával valósággal tálcán kí­nálja a lehetőségeket az ellen­zéknek. A moszkvai és a varsói szerződés ratifikálásának feltéte­léül a nyugat-berlini rendezést szabták, e tekintetben viszont az NSZK ki van szolgáltatva a nyugati nagyhatalmaknak. Ezt használta ki a Quick, valamint informátorainak serege. Nyugat­német lapok a New York Times „pentagon-papírjaihoz” hasonlít­ják a Quidk-ügyet, de ez az ösz- szehasonlítás több. mint felüle­tes. A vietnami háborút leleple­ző titkos iratok — a közzétevők szándékától függetlenül — e há­ború ellen hatnak. A Quick-eset a jobboldal bajkeverése és ez kellő éberségre inthet az európai párbeszédek sűrűsödésékor.,. — A folyó hűséges, bízd rá magad, .vezesse utadat. — Akár költőinek is mondhatnám az út- ravaló jó szavakat. Különösen ha meggondolom, hogy egy öreg kaftános teaárus mondta az autöbuszá’llomáson. Két csészé­ből mérte a gőzmeleg italt, aszott tenyerei szolgálták tálaló­asztalul. Nyugodt volt, mint a Szobor, szava recsegőn is barát­ságos. Nem kapzsi ember, az alamizsnát el nem fogadja. Min. dénáron vissza akart adni a 30 kopejkából, ittam hát még egy pohárral teájából. Ki tudja, mi­lyen messze van Kokand! Az árokból birkamaradványok bűzlöttek, sehogy sem akart dél lenni, pedig a busz valamikor utána indul .Egy matrózruhás, tatár fiatalembertől kérdezős­ködtem milyen távolságra van Kokand. Valamivel több három­száznál felelte. Azzal vigasztal­tam magam, hogy már megjár­tam a sivatagot, de ehhez kevés egyórányi vígasztalódás. Közben beállt az autóbusz, ko­csink telezsúfolódott, éppen, hogy volt mindenkinek ülőhelye. Üzbég öregasszonyok, egy üzbég katonatiszt, tadzsókók, kirgiszék, mongolok, egy fiatal orosz nő kisbabájával. Fiatalok és időseb­bek. Látszólag többségében be­rendezkedve a hosszú útra. Negyedóra sem telt el ebben a furcsa izzasztóban, és elkezdő­dött a kosztolás: ki-ki azt ette, amit hozott magával, s mi a leg­alkalmasabb egy-egy ilyen út­ra? Pácolt ecetes birka, vagy bárányhús, a saslik. Ez árasztja azt az édeskés illatot, amely elől nem lehet elbújni a hozzá nem szokottnak. Megyék a sofőr mellé. — Sza­bad? — kérdezem, és hozzáte­szem, hogy a jobb kilátásért. BóLint. Máris tűrhetőbben érzem magam a saslikoktól távol, egyébként is hasznos, ha az em­ber látja, mikor mibe viszi a kocsdvezető. Itt meg különösen sok észrevenni való akad. De változatlanul meleg van, és úgy vizsgálgatom magam, miint egy lázas. Lehet persze, hogy valóban felszökött a lázam a hőségben, de félóra teltével szűnni kezdenék az utazási tü­netek. Jobbról elővillan a Szír- Darja égszínkék tükre. Es feltűnik a rengeteg autó az Jugoszláv vélemény a KGST Momentumáról Belgrad A KGST ülésszakán részt vett jugoszláv delegáció vezető­je, Alekszander Grlicskov nyilat­kozott a bukaresti tanácskozás­ról. Grlicskov méltatta a Buka­restben elfogadott dokumentum jelentőségét, hangsúlyozva, hogy annak realizálására 15—20 év alatt kerül sor. Hangoztatta, hogy a program felhívja a szo­cialista országokat és a nem szo­cialistákat is az együttműködés­re. Kijelentette, hogy az elfoga­dott dokumentum — az együtt­működést tekintve — nagy lehe­tőségeket biztosít Jugoszlávia számára. Ennek intenzitása a jö­vőben — mint mondotta — a ju­goszláv körmány és gazdaság döntésétől függ. Strougal: II fejlődés egyetlen hatékony álja Prága „A CSKP Központi Bizottsága és a csehszlovák kormány a KGST 25. ülésszakát jelentős lépésnek tekinti, amellyel befe­jeződtek a szocialista gazdasági1 integráció, komplex programjá­nak előkészületei” — mondotta Lubomir Strougal csehszlovák miniszterelnök á Rudé Právo bu­karesti különtudósítójának. Han­goztatta, hogy a párt és a kor­mány a jelen szakaszban a gaz­dasági integrációt tartja az ipari­lag fejlett szocialista közösség további fejlődése egyetlen haté­kony útjának, amely ezenkívül minden területen kedvezően hat majd a szocialista országok egy­ségének és együttműködésének erősítésére. Csehszlovákia üdvözli azt a döntést — mondotta Strougal —, hogy a tudományos forrada­lom korában a KGST-országok egy különbizottság létrehozásá­val és egész tudományos műsza­ki kutatási potenciáljuk integ­rációjával magasabb szintre emelték az együttműködést ezen a téren. (MT” , utakon. Siet a Szír-Darja, rohan­nak a járművek. Mintha roha­nó országutakat látnánk, tucat­jával a kereszteződéseik; rohanó köztársaság. Kicsi és nagy váro­sok következnek, háznagyságú transzparensekkel. Arról, miként halad a gyapotbetakarítás, mi­vel büszkélkednek a település lakói. Az utak mentén szamaraik, rengeteg szamár; csacsifogat; az apró termetű állatokon ügető, lószőrkabátos üzbétg öregek, vi- somgó gyerekek. Valósággal rámszakadnak a látnivalók, s közben széktársam akad. Mellém ül egy kokandi boltos együtt szorongunk, izza­dunk, s közben ő szorgalmasan magyaráz. Egészen megközelít­jük a folyót, aztán egy városban megállunk a Szír-Darja partjá­nál. — Tíz perc pihenő — mondja a sofőr. Nosza, rohanás a folyó­hoz. Bivalyok örülhetnek igy a víznek. Ledobom az ingem, me­rem fejemre a Szír-Darja vizét, csurog a nadrágomba, aztán ro­hanás vissza a buszhoz. Hagy­más szamszát, fűszeres tészta- gombócokat ütött-kopott vödrök parazsán melegítő árusok vesz­nek körül. Irgalom! Inkább jöj­jön a tea, egy pohár, két pohár. Újra ömlik rólam a veríték de már száguldunk tovább a kiko­pott úton. Néhány kilométerre eltávolodunk a folyótól, balról

Next

/
Oldalképek
Tartalom