Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
Iw léül a letet hírmagyarázónk, Pátfy József: „Lebeg” az amerikai politika Májusban a nyugati pénz- válság egy döntő pillanatában, határozta el a bonni kormány, hogy ezután „lebegtetni” fogja a dollár árfolyamát és nem ragaszkodik az amerikai pénznek korábban fix összegben meghatározott értékéhez. A bonni döntés anmak nyomán született, hogy roppant felduzzadt az I NSZK-ban a dollártartalék, hogy paritáson alul kínálták az amerikai pénzt, s így tulajdonképpen a nyugatnémet márkának a dollárhoz viszonyított felértékelése is indokoltnak tűnt. Ez azonban az Egyesült Államok elleni lépesnek számíthatott volna, a szóban forgó lebegtetéssel azonban egyszerre szolgálta Washington és a saját érdekeit a bonni kormány. A nyugatnémetek ugyanakkor szembehelyezkedtek közös piaci . . társaikkal, főleg a franciákkal, akik éppen a dollár világszere- pénék csökkentését látnák szívesen, illetve akik ragaszkodnak a fix paritásokon alapuló pénzforgalomhoz. Ez utóbbinak az a magyarázata, hogy a Közös Piacon az amerikai dollár a közös elszámolási valuta, még a franciák számára olyannyira fontos mezőgazdasági export, ügyletekben is. Már most, ha a dollár értéke az NSZK-ban, — francia búza, bor, tejtermék, gyümölcs stb. legfontosabb pia- cán .lebeg”, hullámzik, akkor ez alaposan megzavarja a francia számításokat. Ami ismét a francia gazdák gondjait szaporít, ja. Pompidounak pedig nem hiányzik, hogy újra traktorokból emelt barikádok jelenjenek meg az országutakon, hogy a parasztok a folyóba dobálják a paradicsomot vagy a gyümölcsöt, hogy tejszállítási sztrájkot kezdjenek. A Brandt—Pompidou találkozón ezért volt a legfontosabb napirendi pont a valutapolitika kérdése — a francia elnököt nyugatnémet vendéglátója stílszerűen „lebegtette”, már mint a Rajna hullámaih. Hajókirándulásra hívta a híres folyóra, a leghíresebb szikla, a Loreley-sziMa tövébe. S mert Pompidou épp akkor ünnepelte hatvanadik születésnapját, az irodalombarát francia vendégnek ajándékként egy Hei- ne-levéllel kedveskedett Brandt „Az életben a jó dolgokat csak franciául lehet megnevezni” — írta a levélben egykor Párizsban is élt, ott is halt költő. Azt azonban minden bizonnyal most németül mondta meg Brandt a vendégének, hogy egyelőre szó sem lehet arról, hogy a dollár megszabott paritásához most visszatérjenek. Legfeljebb az ősszel, amikor a nyugati világ pénzrendszeréről újra megindulnak a tárgyalá. sok. A tőkés országok egymás közti kapcsolataiban a gazdasági, a pénzügyek a legfontosabbak. Ezért minősítették kevésbé pozitívnak a Brandt— Pompidou találkozó mérlegét a megfigyelők mind Párizsban, mind 9 BÉKÉS mCWSzn M7L JULIUS 1L Bonnban, még akikor is, ha egyébként több kérdésben valóban lehetett egyetértés a francia elnök és bonni vendéglátója között Érdemes például felfigyelni arra, hogy a Brandt— Pompidou találkozón jött létre megállapodás a három nyugati nagyhatalom és á nyugat-német kormány közötti, Nyugat-Berlin. re vonatkozó konzultációs rendszer dolgában. Bahr és Frank államtitkárok ezután hetenként találkoznak az USA, Nagy-Bri- tanmia és Franciaország bonni nagyköveteivel, azokkal, akik Abraszimov berlini szovjet nagykövet tárgyalópartnerei a Nyugat-Berliniről folyó tárgyalásokon. Az általános vélemény szerint ezek a tárgyalások lassan, de biztosan előrehaladnak, a most csütörtökön megrendezett négyes találkozó például a leghosszabb volt, s ebből megfigyelők szintén jóra következtetnek. Meg Semmi jó nem mutatkozik viszont az Egyesült Államok kormányzatának Indokíná- val kapcsolatos magatartásában. Pedig — emlékszünk rá — a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány előző heti, hétpontos, új rendezési terve a tárgyilagosabb nyugati megfigyelők szerint is „mentőöv” volt Nixon elnök számára, egyrészt a háború befejezéséhez, másrészt az amerikai presztízs megóvásához. Egyelőre azt látjuk, hogy az USA lázas diplomáciai tevékenységet fejt ki mind a Távol-, mind a Közel-Keleten. Henry Kissinger, Nixon nemzetbiztonsági különtanácsadója, akit sokan az Egyesült Államok „igazi kül ügyminiszterének” mondanak, alaposan körülnézett Saigonban. Az őszi elnökválasztási komédia előtt egyes saigoni vezetőket beavathatott Washington terveibe, majd tovább utazott — a többi között Üj-Delhibe —, hogy az amerikai elgondolásokat megismertesse a földrész más fontos személyiségeivel, égr.ew alelnök szintén Ázsiába utazgat, Laird hadügyminiszter pedig abban a Japánban tárgyal, amely — a mai szövetséges] viszony után — az USA-nak holnap már riválisa lehet világ- politikai, világgazdasági kérdésekben. Agnew „világkörüli útja” arab országokba is elvezet. A Nixon mögötti „második” ember tárgyalásait együtt említhetjük kisebb rangú, de jelentős amerikai diplomaták kairói puhatolózásával. Az UPI hírügynökség megjegyezte: az egyiptomi vezetők nem csinálnak titkot abból, hogy kezdik megelégelni a mindeddig teljesen eredménytelen amerikai „csendes diplomácia” egy éve tartó próbálkozásait. Washingtonban azt hiszik, hogy Izrael egyértelmű támogatását össze lehet egyeztetni az arab országoknak tett ígéretekkel. A legtöbb arab fővárosban viszont úgy látják, hogy az Egyesült Államok bizonyos körei homályos elképzeléseiket úgy „lebegtetik”, mint ahogyan az ismert mondásban Mohamed koporsója lebegett ég és föl3 között.. Riad látogatása a Balatonnál Dr. Mahmoud Ráad, az Egyesült Arab Köztársaság miniszterelnökhelyettese és külügyminisztere, aki — Péter János külügyminiszter meghívására — hivatalos látogatáson tartózkodik hazáinkban, szombaton kíséretével együtt a Balatonhoz utazott. Elkísérte útjára Holtai Imre külügyminiszterhelyettes, Moustafa Ahmed Moúkhtar, az Egyesült Arab Köztársaság budapesti nagykövete és dr. Ramdé Jenő hazánk kairói nagykövete is. A vendégek szombaton szabad programmal, pihenéssel töltötték idejüket (MTI) Magyar párt- és állami vezetők távirata a Mongol Népi Forradalom 50. évfordulója alkalmából a Mongol Rászedlek a hadügyminisztert Daniel Ellsberg, a Pentagon volt tanácsadója, aki az amerikai hadügyminisztérium nagy feltűnést keltett titkos dokumentumait a The New York Times rendelkezésére bocsátotta, sajtóértekezletén azzal vádolta az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságát, hogy tudatosan rászedte Robert McNamara akkori hadügyminisztert. Ellsberg újságírók előtt kijelentette: a vezérkari főnökök azért hallgatták el McNamara előtt az amerikaiak által provokált állítólagos „tonkini incidenssel” foglalkozó tanul, mányt, mert az feljegyzéseket tartalmazott az akkori hadügyminiszter telefonbeszélgetéseinek megengedhetetlen lehallgatásáról is. McNamara ezért csak akkor értesült a tanulmányról, amikor a szenátus egyik bizottsága a lehallgatott telefonbeszélgetések kapcsán kérdőre vonta. Emlékezetes, hogy Johnson volt amerikai elnök az 1964. augusztusi állítólagos „tonkini incidens” nyomán kapta meg azit a teljhatalmat a kongresszustól, amely a későbbiekben lehetővé tette számára a vietnami háború kiszélesítését. (Reuter) J. CEDENBAL ELVTÁRSNAK, Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, ZS. SZAMBU ELVTÁRSNAK, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnökének, ULÁNBÁTOR Kedves Elvtársak! Nagy nemzeti ünnepük, a Mongol Népi Forradalom 50. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány és az egész magyar nép nevében forró üdvözletünket küldjük Önöknek és Önökön keresztül a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének, a Mongol Nép- köztársaság Minisztertanácsának, valamint a testvéri mongol népnek. A Népi Forradalom győzelme óta eltelt fél évszázad alatt a mongol nép, a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével történelmi jelentősé. gű sikereket ért el az ország bonyolult társadalmi és gazdasági feladatainak megoldásában, a szocializmus építésében. E kiemelkedő eredmények meggyőzően bizonyítják a marxizmus—leninizmus életerejét, gyakorlati alkalmazásának felbecsülhetetlen jelentőségét és a feudalizmusból a szocializmusba való közvetlen átmenet lehetőségét. A szocializmus építése során új tartalommal gazdagodott párt_ jaink, népeink barátsága, bővült országaink együttműködése, amely a szocialista építőmunka újabb és újabb területeire terjed ki. Népünket és pártunkat továbbra is az a törekvés vezérli, hogy a proletár internacionalizmus alapján mélyüljön barátságunk, fejlődjék együttműködésünk, s ezzel is hozzájáruljunk a szocialista világrendszer erejének növeléséhez, az imperializmus elleni világméretű küzdelem sikeréhez. Népük nagy ünnepén kívánjuk önöknek, kedves elvtársak és a testvéri mongol népnek, hogy újabb nagy eredményeket érjenek el pártjuk XVI. kongresszusa határozatai teljesítésében, a szocializmus építésében, országuk felvirágoztatásában, a békéért és haladásért végzett nemes munkájukban. Budapest, 1971. július 11. Elvtársi üdvözlettel: KÁDÁR JÁNOS, LOSONCZ1 PÁL, a Magyar Szocialista Munkáspárt , ... ^ ... . Központi Bizottságának első a Magyar Népköztársaság Elnöki titkára, Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, * a Forradalmi Munkáís—Paraszt Kormány elnöke. Jő a gazdasági kapcsolat A szerb köztársasági kormány nemzetközi kapcsolatokkal fog. lalkozó bizottsága megvizsgálta kapcsolatainak alakulását Magyarországgal és Romániával, s megállapította, hogy a magyar— jugoszláv gazdasági együttműködés egyre tartalmasabb és mind szélesebb körű. A szerb kormánybizottság értékelése szerint Jugoszlávia és Magyarország gazdasági együttműködését a folyamatos növekedés jellemzi, s ez tükröződik am árucser«forgalomban is, amelynek értéke tavaly elérte a 105 millió dollárt. A bizottság üléséről kiadott közlemény hangoztatja, hogy Magyarország és Jugoszlávia további intézkedéseket tervez az árucsereforgalom még élénkebbé tételére a következő időszakban, s kedvező kilátások vannak a két ország üzemei közötti kooperáció továbbfejlesztésére is. (MTI) Ki all dr. Ellsberg’ mosröít? Valószínűleg a legtalálóbb nevet adta a világsajtó nagy szenzációjának, a nyilvánosságra került „McNamara-dokumentumoknak” a£ a New York-i tv- kommentátor, aki kijelentette, hogy ezeket a dokumentumokat „47 kötetbe foglalt 47 ezer di- namitpatronmak lehet tekint©, ni”. Most, hogy a legfelső bíróság döntése után a New York Times és más lapok közölhették a szigorúan titkos pecséttel ellátott okmáinysorozat egy részét, az amerikai politikai életben újabb robbanássorozatra számíthatunk. Az első detonáció nyilván július derekán lesz. Akikor áll először vizsgálóbíró elé dr. Daniel Ellsberg, őt vádolják a leleplező okmányok nyilvánosságra hozatalával. Ellsberg, a Pentagon egykori tudományos munkatársa, aki még Kissingemek, Nixon íőtanáosadój áriak is segített kiszámítani a „vietnami esélyeket”, éppen vietnami élményed hatására fordult szembe egykori gazdáival. Abból a professzorból lett a „47 ezer dinamdtpatron” meggyújtója, aki esztendőkön át éppen a vietnami amerikai tervek kidolgozóinak munkatársa volt Amikor néhány nappal ezelőtt kilépett a törvényszék épületéből, zsebében a bíród meghallgatásra szóló idézéssel, már láthatta azokat a bulvárlap címeket, amelyek azt kérdezték: „Ki áll dr. Ellsberg mögött?” A szenzációhaj hászó amerikai lapok, a tengerentúli elemzések úgy próbálnak felelni a kérdésre, hogy idézik a professzor barátainak nyilatkozatait, volt főnökeinek véleményét, egykori vietnami tengerészgyalogos tiszttársai emlékezéseit, amelyek szerint dr. Ellsberg „jellegzetesen magános figura”. Maga Ellsberg azt mondta: egyetlen utasításra, lelkiismerete parancsára hallgatott csak, amikor fellépett a vietnami háború ellen. De ez sem- teljes, nem kielégítő válasz. Ellsberg és a McNamara-dokumentumokat közlő lapok mögött ott áll az amerikai közhangulat, a vietnami háborút elítélő legkülönfélébb személyek ós tömörülések hangjának élesedése, és nem utolsó Borban az amerikai politikai életben meghatározó erejű üzleti körök, a különböző nagy érdekcsoportok közötti ellentétek kiélesedése is. Ellentétekről van szó nagytőkés monopóliumok között; s ha most akad is olyan tőkéscsoport, amely profitnövelő érdekből a fogyasztási javak termelését, a belső piac szükségleteit jelöli fontosabbnak az indokínai frontra szállítandó tanknál vagy napalmbomu bánál — attól még nem lett egyik nagy üzletemberből sem békeangyal. Éppen csak üzleti érdekből változtatnak állásfoglalásaikon — ez magyarázza a Pentagon-dokumentumok közlésének helyeslését még egyes nagytőkés körökben is... Néhány esztendővel ezelőtt, Johnson akkori elnök újabb meg újabb eszkalációé lépései a nagy monopóliumok mindegyikének helyeslésével találkoztak. A hatvanas évek derekáig lényegében az egész amerikai nagytőke számára nagy üzlet volt még az indokínai katonai kaland, öt-hat éve döbbentek csak rá az előrelátóbb üzleti körök, hogy sent Westmoreland, \
