Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
Mielőtt a vonat elindul Mirelit szamóca Svédországnak A Békéscsabai Hfitőházban naponta több ezer dobozt töltenek meg a szorgos női kezek keményre fagyasztott szamócával. Az ízletes magyar gyümölcsöt hűtő kamion viszi a svéd üzletekbe. (Fotó: Demény) MllimilimilllRIIIIIIIIMIMSBIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllllMIRUIIIIMIRIIIIIIIIBBRI Árkiegészítés télen tárolt zöldség és gyümölcsáruk forgalmára A pénzügyminiszter és a belkereskedelmi miniszter rendeletet adott ki a lakosság részére télen tárolt burgonya, zöldség és gyümölcs árkiegészítéséről. Mint ismeretes, a gazdasági reform bevezetése óta az állam már eddig is adott árkiegészítést a MÉK-eknek és néhány ÁFÉSZ-nek, hogy a tárolással járó kockázat és többletkiadás ellenére viszonylag alacsonyabb áron hozhassák forgalomba a télen tárolt zöldség- és gyümölcs- féléket. Mivel a MÉK-ek munkájának korszerűsítésével a jövőben több csatornán áramlik a termelőktől a fogyasztókhoz a zöldség- és gyümölcsáru, az említett állami árkiegészítés rendszerét kiterjesztették. Árkiegészítést kapnak a MÉK-eken és az ÁFÉSZ-eken kívül az állami élelmiszerkereskedelmi vállalatok, az állami gazdaságok, a mezőgazdasági tsz-ek, és a télen tárolt és a lakosság részére értékesített óburgonyára, vöröshagymára. zöldségfélékre, télialmára. Árkiegészítést azok a sem Abrams tábornok „győzelmi reményei” mögött nincs más, mint üres kérkedés* A WaM-Streeten, a nagybankok irodáiban és a trösztök tar nácstérméi ben ismerik a számok jelentőségét. Az idén már több mint 76 milliárd dollárt kell katonai kiadásokra fordítaná, és ebből a vietnami háborúra költött 15 milliárd azonnal és nyomtalanul eltűnik a dzsungelben, a rizsföldeken, a vietnami tengerpartokon. A folyton növekvő katonai kiadások mellett még valami emelkedik az USA- ban — s ez sem kerüli el az üzleti körök egy részének figyelmét Május végén az Egyesült Államok hivatalosan 6,2 százalék munkanélkülit mutatott ki — többet mint az utolsó 17 évben bármikor. Még fel sem robbant az első „dinamitpatron”, a New York Times még egyetlen sort sem közölt a „McNamara dokumen_ tumokfoál”, amikor egy már régóta az USA-ban dolgozó európai újságíró ezt írta lapjában: „Az iparban és kutatásban is napirenden vannak a felmondások. A vietnami háború és a gazdasági depresszió egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy mostanában általános „másnaposság” jeleit tapasztaljuk. Az emberek Ügy érziik, hogy az orruknál vállalatok és szövetkezetek kaphatnak, amelyek versenytárgyalás alapján vállalják bizonyos mennyiségű zöldség- és gyümölcs áruk téli tárolását a lakosságnak. A versenytárgyalást a fővárosi és a megyei tanácsok kereskedelmi szakigazgatási szervei hirdetik meg. Ahhoz, hogy az árkiegészítést a vállalatok és a szövetkezetek megkapják, valóban a lakosság számára kötelesek forgalomba hozni a versenytárgyaláson vállalt árumennyiséget. Az árkiegészítés összege a régiekhez képest, általában emelkedik. A lakosság részére télen tárolt óburgonya minden mázsája után az eddigi 50 forint helyett 55 forintot, a vöröshagymáért 50 helyett 60 forintot fizetnek. A télialma után eddig két téli szezonban nyújtottak állami árkiegészítést, kilónként 40 fillért, ez az összeg 60 fillérre emelkedik. Az árkiegészítést december 1- től a téli idény végéig fizeti az állam az érintett vállalatoknak és szövetkezeteknek. fogva vezették őket és felfedő-: zik, hogy sok minden csak egy- ; szerűen szemfényvesztés volt...” ■ De nemcsak az utca embere, j a nagytőke is levonja ebből a j megfelelő következtetéseiket. A * fogyasztási javakat gyártó ipar- ■ ágak, a szolgáltatások szektora, ; a békés kereskedelemtől felien- j dülést váró nagy cégek sora : mellé — ezek körében sohasem ; volt különösebben népszerű a : számukra mindenképpen csak : igen mérsékelt profitot jelentő : vietnami katonai kaland — most ! még a fegyverkezési ipar egy : része is csatlakozott. Hogy mi- S ért? Az Amerikai Mémökszövet- ! ség például azt jelentette: egye- ! dűl Kaliforniában 30 ezer mér- ! nők keres állást és a híres Boe- * ing repülőgépgyár, amely 1969- • ben 102 ezer embert foglalkozta- ; tott, most 49 ezer munkással ; dolgozik. Az Ellsberg által a : New York Times kezére adott { 47 kötet leleplező okirat csak • meggyorsítja a felismerés folya- : matát, amely már évek óta ott • él az amerikai közvéleményben, i S ahogy közeledik 1972, az el-: nökválasztás éve, a dr. Ellsberg: által elhelyezett 47 ezer dinamit. j patron talán még a politikusok I körében is elvégzi majd a szűk- > séges feladatát. Gárdos Miklós • Még pöfékelnek gőzösök is a vasútvonalokon. Sőt, a 424-es mozdonyoknak, a tűzparipák késői „leszármazottainak” ma is olyan méltóságteljes a tartásuk, mint mondjuk, az arabs teiivé- reké. Pedig semmi okuk az elbizakodottságra. Napjaik megvannak számlálva. Követik elődjeik sorsát, ócskavas lesz belőlük. Helyükre Diesel- és elektromos mozdonyok kerülnek, amelyeknek sem a formája, sem a színe nem olyan kirívó, mint az övék, mégis erősebbek, gyorsabban „vágtáznak” és több hasznot hajtanak. Az egész vasút átalakulóban van. S aki 10 éve nem járt a békéscsabai vasútállomáson, bizonyára elcsodálkozna a sok változáson. Lássunk ezekből egy kis ízelítőt! Á „láthatatlan" ember Hankó Pál, a rendelkező forgalmi szolgálattevő. Fogadja és indítja valamennyi vonatot. Irányítja, összhangba hozza az állomás -dolgozóinak munkáját. — Tehát felelős azért, hogy minden a rendes kerékvágásban haladjon — jegyzem meg. Felcsillan a szeme: Németh József naplózó szolgálattevő. — Csak azt ne! Az már nagy baj, ha nálunk valami a „kerékvágásba” kerül. Derülünk a térfás szóhasználaton. Ö egyébként a „láthatatlan” ember. Egy szobában dolgozik, ahonnan 12 órás szolgálati ideje alatt jóformán ki sem lép, mégis mindenről tud, ami az állomáson történik. Az előtte levő In- tegráldominó rendszerű biztosító berendezés kezelő asztalán azt Is látja, hol jár az a vonat, amelyiknek az indítására vagy az állomásra való érkezésére engedélyt adott. Ha az asztalon egy gombot megnyom, egy közeli épületben akkora gépezet lép működésbe, mint a békéscsabai telefonközpont. Az aztán mindent elrendez. A „parancsnak” megfelelően állítja a váltókat, a biztosító berendezéseket. Okos gép, nem téved. Kiiktatja a baleseti lehetőséget. Ám a kezelése szakértelmet követel. A vasúti szolgálat összes ágát gyakorlatilag is ismernie kell annak, akit a kezelőasztalhoz állítanak. Hankó Pál közben szinte folyton telefonál. Utasításokat ad, jelentéseket hallgat meg, közben mindent feljegyez. Ha valahol baj történik, az írás „beúgy, mint a gőzösöké. Kár az életet, testi épséget kockára tenni. Zászlóval és kalapáccsal szél”. Lélegzetvételnyi pillanatra megáll. Gondterheltnek látszik. Megkérdezem: — Most min töpreng? — Azon, hogy miért indult 15 perc késéssel a gyulai tehervonat, amikor én időben engedélyeztem az indítását — válaszol, s közben a pillantása a kezelőasztalra vetődik, ahol apró piros lámpák gyulladnak fel, hogy a vonat most halad át a váltókon. A felelősséget majd megállapítják. A vasúti szolgálathoz jó idegek kellenek. Hankó Pál beosztásában különösen. Ha lejár a munkaideje és hazamegy, nemigen kell ringatni, hogy álomba merüljön. „Váró vonat" nincs Közvetlen segítőtársa, Németh József naplózó szolgálattevő, akivel egyébként váltják is egymást, ö az, aki magasra emelt tárcsával indítja a vonatokat. Az utasok rendszerint csak ennyit látnak és azt, hogy sapkáját piros szegély vonja körül. Egyesek irigykedve gondolják magukban, hogy milyen könnyű is ez a munka. Pedig mennyi minden történik addig, amíg az irodából kilép a peronra! — Először is: minden érkező és induló vonat adatait bejegy- zem a naplóba. Írásbeli utasításokat készítek a vonat- és a mozdonyvezetőknek. Feljegyzem a vonatok terhelését, azt, hogy a vonalon hol van lassú jel, vágányzár, a vonat szem ily zetét név szerint... — mondja és sorolná még tovább is, ha nem kérném, hogy hagyja abba. Nem célom, hogy szakdolgozatot írjak, amire egyébként sem lennék képes. Belátom, legalább öt évet kellene tanulnom, amíg bátorságot mernék venni magamnak arra, hogy ilyen vállalkozásba kezdjek. Az már inkább érdekel, hogy ő az, aki hangszórón tájékoztatja az utasokat a vonatok indulásáról és más tudnivalókról. Felel azért is, hogy az utasok ne ugráljanak fel a mozgó vonatra. Mert egyesek azt gondolják, hogy van „váró vonat” !s, amely nélkülük el sem indul, és ezért egész nyugodtan késve érkeznek az állomásra. Akadnak, akik más vonatra szállnak és akkor kapnak észbe, amikor belátják, hogy rossz irányba indulnak. Fogják magukat, leugranak. Olykor nem előre, hanem hátrafelé és nagyot Micska István gépkísérfinek kék szalag van a sapkáján. Feladata: az ideérkező vonatokról a mozdony lekapcsolása és kisérése. <3 az, aki zászlóval a kezében a mozdonyok előtt halad és arra ügyel, nehogy valakit baleset érjen. Azt mondja, sok vidámság nincs az életben. Huszonhárom éves szolgálati ideje alatt sok balesetet látott már. Ezek lelkileg nagyon megrendítették. Egy embert nemrég a „csoda” mentett meg a haláltól. Erről így beszél: — Átszaladt a sínen. A vonat már a sarkában volt. Csak ordítottam egyet — mondja, aztán csendesen megjegyzi: Idegmunka ez, kérem. Az utasok sokszor láthatják azt is, hogy egy vasutas végigmegy a vonat mellett és a vasúti kocsik kerekére ráüt egy hosszú kalapáccsal. Vannak, akik azt gondolják: hát ez is valami? Thurzó György kocsivizsgáló egyike a „kalapácsos embereknek”. Egy ütés, és a csengésből máris tudja, hogy dó, repedt vagy laza-e a kerékabroncs. De nemcsak annyi a dolga. Ott van, amikor a vonat érkezik és végignézi a szerelvényt. Kezdi tehát szemmel, folytatja füllel. Sőt a csapágyakat kézzel is megtapogatja és ha az forró, baj van. A kocsi nem mehet tovább. Ezután megvizsgálja a kocsikat belülről is, végül a mozdonyvezetővel kipróbáltatja a légfék működését. A vonat akkor indulhat, amikor a felemelt kalapáccsal jelt ad. Ki is tulajdonképpen Thurzó György? Lakatos és kocsivizsgáló. Sok-sok vizsgát tett. Amikor 20 évvel ezelőtt kezdte, 60— 70 kilométeres óránkénti sebe* séggel közlekedtek a gyorsvonatok, ma százzal robognak. A sebesség 30 kilométeres növekedéséért — tanulással — neki is meg kellett küzdenie. Valamit még a jövőből Nagy Zoltán, az állomásfőnök első helyettese. Vasúti mérnök, elvégezte a pártfőiskolát, most pedig ismét tanul a Budapesti Műszaki Egyetem kibernetikai és automatizálási karán. Szakmérnöki képesítést akar szerezni. Ma még ugyan Békéscsabán nincs ilyen tudományra szükség, de lesz a jövőben. Annyit érdemes tudni, hogy a IV. ötéves tervidőszakban villamosítják a Budapest—Békéscsaba—Lőkösháza közötti vasútvo- Nemcsak költséget jelent Thurzó György kocsivizsgáló. Fotó: Demény Gyula esnek. Egy asszony nemrég <’gy beverte a fejét, hogy a mentők eszméletlen állapotban szállították kórházba. A motorvonatok sebessége pillanatok alatt felgyorsul, nem ez. A technikai fejlődés a szakértelem növelését, a látókör ki- szélesítését is kívánja. Haszon- élvezője viszont a vasutasokkal együtt egész társadalmunk lesz. Pásztor Béla
