Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
Hogy kevesebb legyen a csalódás A szakmunkásvizsgák tapasztalatai Békéscsabán Picur, Gassit Liki, Móna — és a többiek Címerező lányok Az elmúlt napokban jó néhány fiatallal gyarapodott sok üzem szakmunkásgárdája. Véget ért az iskolai esztendő, s a végzős szakmunkástanulók számot adhattak ismereteikről, s akinek ez sikerült, azok a munkapadok mellé kerültek. nyertkor szokás, hogy visz- szapillantunk és bonckés alá vesszük a szakmunkásképzést, a siker titkát, s a sikertelenség okait. Az elmúlt tanév befejezéseként a békéscsabai 611. számú Szakmunkásképző Intézetben 28 szakmában több mint 600 fiatal kísérelte meg a száfcmun- kásbizonyítvány megszerzését. Emeljük ki a népesebb szakmákat. Az idén 107 géplakatos, 57 villanyszerelő, 65 csőszerelő, 67 forgácsoló, 45 elektroműszerész, 36 általános lakatos és 15 hegesztő tanuló került a vizsgabizottság elé. A bizottságok a szakképzési reform követelményeit szem előtt tartva és a technikai színvonal fejlődését figyelembe véve vizsgáztattak. Az eredmény nem mondható megnyugtatónak. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy mind a gyakorlati képzés, mind az 'elméleti oktatás feltételei az elmúlt évek alatt jelentősen javultak. Nem megnyugtató, mert a jelölték 15 százaléka nem tudott eleget tenni a vizsgakövetelményéknek. Néhány szakmában igen szómtoentűnő volt a bukások magas aránya. A géplakatosok 26 százaléka, a hegesztők 46 százaléka és az általános lakatosok egyharma- da bukott meg. Az okokat vizsgálva következőket állapíthatjuk meg. Elsőként kell említeni a tanulói hanyagságot, a könnyelműséget, a szülői ellenőrzés hiányát. Másodsorban olyan munkahelyekről kell szólni, ahol a gya— Ne játsszunk szembekötős- dit, Abwehr urak — emelte fel hangját Schabe. — Ingrid Ki- eldnek legkésőbb kilenc órakor otthon kellett volna lennie... — Csak nem beszélt meg magával is randevút? — Kloss főhadnagy, maga túl sokat, megenged magának. Ingrid Kieldre nem nekem van szükségem, hanem a Birodalomnak. Ennyi elég? — Elég — válaszolta Kloss. — Ott kellett volna kezdenie, hogy a lány az önök embere. Schabe öklével az asztalra csapott. A nyugalmat hazudó álarc egyszeriben lehullott a himmleri arcról. — Megvetnek bennünket, mi? De, ha az orrunk elől elragadták ezt a lányt... — Megengedi Sturmbannführer úr — sziszegte Schultz — ezt a gyanúját jelentem az admirális úrnak... — Jelentse, akinek akarja! — Csillapodj, Schultz — szólt közbe Kloss. — Ami egem illet, kész vagyok segíteni... — Az is elég, ha nem zavar —válaszolta Schabe nyeglén. — Lehet, hogy a lány mégis elment a mozi elé? Egymás arcát vizslatták. Kloss nyugodtan cigarettára gyújtott, és a pohara után nyúlt. — Majd alkalomadtán elmagyarázom — mondta — milyen magatartást tanúsítok azok iránt az emberek iránt, akik sértegetnek. Feltételezi, uram, hogy két, civil ruhás vagánvt küldtem Mercedesszel Ingridért, hogy randevúra a helyembe szállítsák? Schabe felállt. — Javaslom, uraim, hogy ez a beszélgetés maradjon köztünk. Megtaláljuk a lányt, még akkor is. ha... —'nem fejezte be a mondatot. — Az Abwehr urak korlati oktatás feltételei hiányosak, s így a tanulók a precízebb munkafolyamatokat nem tudják megismerni. Köztudott, hogy a szakképzési reform szellemében törekedni kell a tanműhelyi képzés általánossá tételére, mert csak ilyen körülmények között valósítható meg a tematikai oktatás. A tanműhelyben képzett tanulók magabiztosabbak voltak, s látszott rajtuk, hogy szakoktatók irányították gyakorlati felkészülésüket. Mindebből tanulságként azt lehet levonni, hogy az üzemeknek igenis törekedniük kell a csoportos tanműhelyi képzés megszervezésére. A bukási arány figyelmeztető, s feltétlenül szükséges a tanulságok levonása, a szülői háznál, az üzemekben és az iskolákban egyaránt. A szülök nem mondhatják azt, hogy a gvermek: tanuló, s így a gond már csak az iskoláé, vagy az üzemé. A munkahelyen viszont fokozottan arra kell törekedni. hogy a fiatal, mint leendő szakmunkás, alaposan készüljön fel, és sajátítsa e] mindazon gyakorlati ismereteket, melyék ma már elengedhetetlenül szükségesek a pontos és szakszerű munkavégzéshez. Az iskola feladata pedig, hogy olyan szinten biztosítsa az elméleti ismeretek megszerzését, hogy ennek birtokában a tanuló el tudjón igazodni a technika bonyolult útvesztőiben ég a gyakorlatban jól tudja hasznosítani elméleti ismereteit. Ha ez a három tényező együtt lesz, ha a tanulók komolyan, becsületesen dolgoznák az iskolában és a munkában, kevesebb fiatal távozik majd lehorgasztott fejjel a vizsgáról, s nem okoz csalódást szüleinek, oktatóinak, H. F. — kezdte mondókáját, s közben vezére mozdulatát utánozva, szemüvegét igazgatta — szeretik az éjszakai lokálokat. És természetesen egészen véletlenül találkoznak ott össze. Schultz magához intette a pincért és még egy üveg konyakot rendelt. Ügy látszott, hogy a beszélgetés Schabéval nem tett rá semmiféle hatást. A Sturmbannführer még el sem tűnt az ajtóban, a százados már az ablak melletti asztalnál ülő két magányos nőről beszélt. Nem is voltak csúnyák. hasonlítottak is egymásra; gömbölyded szőkeségek, nem túlzottan formás lábakkal. Közös szórakozást javasolt: még korai az idő, csak nem futnak már haza, legénylakásukra. Amíg Berlinben tartózkodnak, ki kell használni minden alkalmat, Ingrid ügyét pedig nyugodtan rábízhatják Schabéra. Törje ő a fejét... — Elviszem a motorkerékpárodat — mondta Kloss. — Miért? — Schultz hangja S azonnal érdessé vált, szeme éberen röpdösött. Kloss várta is az ilyen reagálást: a Sturmbann- führerrel folytatott beszélgetést latolgatva, arra a következtetésre jutott, hogy a Gestapo csakugyan nem tudja, hpl van Ingrid. Schultznak azonban tudnia kell valamit. Lehetséges, hogy kenyértörésre kerül sor Canaris és a Gestapo között? Eddig még nem fordult elő, ő maga legalábbis nem hallott olyan esetről, hogy az Abwehr emberei ügynököket raboltak volna el, s éppen Kaltenbrunnerét. Neki különben teljesen mindegy volt, hogy Ingrid Kiéld az admirális apparátusának fog-e dolgozni vagy Himmlernek. Berlinben nem voltak szövetségesei, csak ellenségei. (Folytatjuk) Virágba szökkent a kukorica. Tűző nap érleli, sürgeti a címe- rezőiket. Az állami gazdaságok haragoszöld kukoricatábláin megjelentek a lányok. Három tá. bort kerestünk fel a hét elején, hogy megtudjuk, mit csinálnak, hogy érzik magukat a táborlakók. Panaszkodnak Mezőhegyesen — Végre férfiak1 Kedden délelőtt a címerező- lányok szájából hangzik el ez a tréfás felkiáltás Mezőhegyesen. Hét lány igyekszik a poros dű- lőúton egyik munkahelyről a másikra. Elkísérjük őket. A tábla szélén lerakják felsőruháikat s már indulnak is a sorok között. 1 Barnára sült karjukkal fel kell nyiflmuk különben nem érik el a virágzó ciméri7~Aran£sztou/vL ragpor hullik fAjtlC arcuk csurom ~vTz7rnm ir kukoricában aíT á levego~s~a nap irgálinatlálxül egét.------ ' — Csúnyán csíp a virágpor — mondja Kasznár Ili —, de az nem lenne baj, ha munka után azonnal meg tudnánk fürödni. — Nem tudnák? — Tegnap másfél óráig nem volt víz a zuhanyozóban. — Egy jó lemezt is meghallgatnánk már. — És? — Nincs a táborban hangosítás, lemezjátszó s természetesen lemezek se... Közben Szendrő Kati, Kasznár Ili, Kukk Zsuzsa és a többiek keze gyorsan jár s egymás után hullik a földre a kukoricavirág. — Tavaly jártunk a táborban, akkor minden rendben volt. — Ó, szerencsés tavalyiak! A lányok testét csak fürdőruha fedi és ami szabadon van, azon apró karcolások vöröslenek. Az éles kukoricalevél kellemetlen „partner”. — De kérjük, ne írjáik meg, amit most mondtunk. Nem panaszként ,esak úgy említettük... Nem adtuk szavunkat. Nem is adhattuk, hiszen amit bent a táborban Bándi Pál táborvezetőtői és Karaba Györgytől, a KISZ megyei bizottságának munkatársáltól még hallottunk, enyhén szólva bosszantó. Az állami gazdaságnak szüksége van a lányok munkájára. Szerződést i kötött a KISZ megyei bizottsá- ' gával arra, hogy a kultúrált elhelyezésről, szórakozási lehetőségekről is gondoskodik erre a két hétre. Érthetetlen hát, miért nem teremtettek ideálisabb körülményeket. Miért nem volt a tábor kezdetén zászlófelvonás, miért nincsenek könyvek, újságok, hanglemezek, miért nincs mindig fürdővíz? Igaz, az előző évhez viszonyítva van javulás is. Például orvos állandóan tartózkodik a táborban, vagy járja a munkahelyeket. Habár eddig nem volt szükség komolyabb beavatkozásra, mégis megnyugtató, hogy 352 lány orvosi felügyelet alatt dolgozik. Az is előrelépés ebben &z évben, hogy a távolabbi munkahelyekre kocsival viszik a lányokat és az is, hogy a sátrakba ágyak kerültek a tavalyi matracok helyett. krumplibogarak” — Kócos kis ördögök voltunk. — száll a sláger a Felsőnyomási Állami Gazdaság telekgerendásd címerező táborának zuhanyozójából. Tizenegy óra van, vége a délelőtti „műszaknak”. A lányok frissen fürödve, vizes hajjal csoportosulnak a táborvezető. Zsi- lák Ádám és helyettese. Fajai György sátra előtt. Barnák, pirosak. Valamennyiükön tiszta ruha, ebédhez készülnek. — Reggel 5-kor kezdtünk — mondja Szöszi, vagyis Árgyelán Erzsébet, a „krumpli bogarak” választott vezetője. — Honnan ez a név? — Nem tudnánk már megmondani, de ez tetszett meg. Nyolcán vagyunk a brigádban, Picur, Gazsi, Liki. Móna, Ledza, Zsó és Peti — sorolta Árgyelán Erzsi a beceneveket. — A csabai szlovák gimnáziumban tanulunk, ketten pedig fodrásztanulók. — Ügy tudjuk, nem hat órát dolgoznák naponta — Tegnap nyolcat dolgoztunk. Hajtani kell, mert nagyon virágzik a kukorica. Reméljük, a gazdaság méltányolja igyekezetünket s ez majd forintban is kifejezésre jut. — Magas a norma — szól közbe a táborvezető. — Tíz napra három hold. A lányok ezt nem tudják megcsinálni, mivel túlságosan felszökkent a kukorica. Ma kipróbáltam, hogy én mennyit tudok egy óra alatt elvégezni. Nyolcvan négyszögölet sikerült. Lehet számolni. Majd tárgyalok a vezetőkkel. — Tegnapelőtt még éjfél után is hangos volt a hálóterem, de ma már nem kell bennünket ringatni — mondják a lányok —, de látszik is rajtuk a fáradtság. „Hűségjutalmat99 kapunk Percek alatt bekebelezik a zöldborsólevest, a hagymás burgonyával körített sülthúst, a szilvabefőttet és a kenyeret. Egyiküket sem kell nógatni, hogy egyen. Nyolcvan diáklány dolgozik a csárdaszállási címerező táborban. A csabai Sebes György Közgazdasági Technikum és Szakközépiskola, a gyomai ipari- tanuló iskola és a vésztői gimnázium tanulói. — Nálunk minden rendben megy — mondja Palencsár Joli — miután az ebédelést befejezte a Hídvégi brigád. Egymás szavába vág Hídvégi Gizella, Haraszti Kati, Fabulya Mária és a többiek. Sorolják, hogy mi mindent csináltak és csinálnak áz elkövetkezendő napokban. — Tegnap este filmet láttunk, — A „Vidám szellem ”-et. — Utána mindenki huhogott „szellemeskedtünk”. — Valamelyik nap átmegyünk Gyomára strandolni. — Arról is van szó. hogy a Bakuczban — ez egy másik tábor — műsort adunk. — S mi lesz a műsorban?, — Ki tudja azt ma még megmondani? — Van itt minden, amivel a szabadidőnket elüthetjük. Asztalitenisz, tollaslabda, meg futball. — És lói futballozlik? — jó vicc. hát mi. Még bajnokságot is szerveztünk. — Hogyan vannak megelégedve az elhelyezéssel? — Príma . — Megnézhetnénk a „lakosztályt”? — Csak a táborvezető engedélyével, mert itt nagy a szigorúság. „Unokafiivéréket” nem fogadhatunk. Közben kitör a vihar. Villám csattog és zúdul az eső. Egyikmásik lány egy-egy csattanásnál összerezzen. A kereseti lehetőségekről is érdeklődtünk. — 700—800 forintot kereshetünk a két hét alatt, ha minden jól megy. Ezenkívül — mondja Palencsár Joli — „hűségjutalmat” is kapunk. — Hűségjutalom? Hogyhogy? — Akik több nyarat itt dolgoznak. azoknak az állami gazdaság három vagy négyszáz forint hűségjutalmat ad. Időközben odajön Such Sándor, a tábor vezetője és Szabados Pista bácsi, az állami gazdaság kerületvezetője. — Az utóbbi tíz évben nem volt ilyen jó csoportunk. Nagyon pontos, precíz munkát végeznek — mondja Pista bácsi Such Sándor pedig arról számol be, hogy az eltelt egy hét alatt semmi baj nem volt a táborlakókkal. Címerező lányok között jártunk. Nagy hőségben, poros kukoricatáblákon, ahöl a délelőtti órákban a hőmérő 45 fokot is mutatna, ha éppen volna. S ha csípi is őket a kukoricavirág pora és felkarcolja bőrüket az éles levél, ők csinálják, amit vállaltak. Botyánszki János Bimmmss 5 1971. JliLl US 18. ”
