Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-13 / 163. szám

Törekvéseink a kelti politikában Megjelent az irodalomtörténet második kiadása Kamutiak példamutatása Kamuton a lakosság az idén már másodszor bizonyította be, hogy vannak áldozatkész embe­rek, akik mások segítségére si­etnek. A községben az idén má­sodik alkalommal tartottak hely­színi véradást. Legutóbb július 9-én, s ezen 114-en jelentek meg, ami — ha a lakosság létszámát figyelembe vesszük — igen szép eredmény. Különösen jelentős azért, mert a jelentkezők zöme mezőgazdasági dolgozó, akik a nyári nagy munkák idején is vállalták azt az áldozatot, hogy vért adnak. A szervező munká­ban élenjárt Nagy Károly ta­nácselnök és Pogonyi Istvánná vöröskeresztes titkár, valamint a Vöröskereszt-alapszervezet ak­tívái. Leszállás Párizsban A Jókai Színház bemutatója Orosházán Július 14-én Orosházán mu­tatja be Camoletti Leszállás Párizsban című vígjátékát a Jókai Színház. A darab rende­zője Balogh Géza, díszletterve­zője Kabódi Sándor, a főbb szerepeket Felkai Eszter, Rom­vári Gizi, Kalmár Zsuzsa, Dé­nes Piroska, Garai Róbert és Flórián Antal játsszák. A Föld őskorától az üvegházi növénytermesztésig Kiállítások a Munkácsy Mihály Múzeumban Két természettudományi kiál­lítás nyílt vasárnap délelőtt a békéscsabai múzeumban. A kővé vált ősvilág című összeállítás szemléletes táblázatokkal, raj­zokkal, skomillió éves kövüle­tekkel, kövület-másolatokkal mutatja be bolygónk élővilágá­nak fejlődését, legfontosabb energiahordozóink — a szén. a földgáz, a kőolaj — kialakulá­sát. Az ehhez témájában szoro­san kapcsolódó öröklődés és vál­tozékonyság című tárlat az egyes növény- és állatfajokon belüli különbségekről és azonosságok­ról ad képet, s közben bemutat­ja az ezzel kapcsolatos tudomá­nyos eredmények gyakorlati fel­használási lehetőségeit az állat­tartásban és a növénynemesítés­ben. ...Kevesen voltak a kiállítások megnyitóján. Méltánytalanul, mert a húsznál több színes, ér­dekes tabló a természettudomá­nyokkal nem hivatásszerűen fog­lalkozóknak rengeteg új felisme­rést, adatot, gondolatot nyújt a tudomány és az élet e rendkívül fontos területéről. A kiállítások szeptemberig tekinthetők meg a Munkácsy Mihály Múzeumban, aztán a megye más helységeiben is bemutatják azokat. Van tehát mód a megtekintésére a követ­kező napokban, hetekben. És még egyszer: érdemes megnézni e kiállításokat. Papíanüzem Szeghalmon A Fővárosi Ruhaipari Vállalat szeghalmi Kirendeltsége a IV. ötéves tervben egy paplan üzem­mel bővül. A felépülő új üzem­részben a legmodernebb nagy termelékenységű gépeken, a leg­gazdaságosabb technológa alkal­mazásával gyártják majd a köz­kedvelt paplanokat. A tervek szerint az üzemrész építésére több mint 17 millió forintot irá­nyoztak elő a gépek vásárlására p§dig 14 millió forintot fordí­tanak. A nagyjelentőségű beru­házáshoz a Békés megyei Tanács 7 millió forinttal járul hozzá. A paplanüzem 1973 végére épül feL Ez az üzemrész 150 nő dolgozónak ad majd munkát. AIV. ötéves terv iged„e5t­lentős gazdaságépítő munka vár megyénk társadalmára. Főbb tö­rekvéseinket így lehetne össze­gezni; a lakáshelyzet javítására 13 ezer 500 állami, szövetkezeti és magánerőből épített lakásra van szükségünk. A foglalkozta­tás továbbfejlesztésében 7—7500 új munkahelyet szükséges ki­alakítanunk, részben a könnyű­ipar, részben pedig az élelmi­szeripar fejlesztésével. A mező- gazdaságban szintén tovább kell lépnünk a korszerű termesztési eljárások alkalmazásában, a leg­újabb fajták meghonosításában, a gépesítésben, a kemizálásban s általában a termelőszövetke­zeti munka hatékonyságának ja­vításában. A párt- és a tanácsi szervek már eddig is több hathatós in­tézkedést tettek az előbb emlí­tett helyi politikai célok eléré­sére. Külön munkabizottság vizsgálta meg a megye építőipari kapacitásának helyzetét. Megál­lapították, hogy a terv idején a megyére jutó 11 milliárd forin­tos építőipari munkára 9—9,5 milliárd forintos kapacitással rendelkezünk. Másfél—kétmilli­árd forint építőipari kapacitás további feltárása tehát a helyi politika függvénye! Ha feltár­juk — márpedig ez a cél —, ak­kor a 13 ezer 500 lakás, több ipari és mezőgazdasági létesít­mény gazdagítja életünket. Ha viszont elmaradunk a lehetőség kihasználásától, kevesebb lakás­ra, ipari munkahelyre, mezőgaz­dasági épületre kell számíta­nunk. Éppen ezért helyesen járt el a megyei vezetés, amikor az első félesztendő végén az építő­ipar időarányos munkáját a IV. ötéves terv helyi programjához mérte. Vajon a továbbiakban meg tud-e felelni a fokozott követel­ményeknek ez az iparág? Erre a kérdésre igennel válaszolunk, mert napjainkban a helyi poli­tika olyan kezdeményezéseket bontakoztat ki, amely záloga a 13 ezer 500 lakásnak, a 7500 új munkahelynek és a mezőgazda- sági, ipari beruházások megvaló­sításának. Az építőipar koope­rációjának szervezését tűzték na­pirendre a megye vezetői. Jogo­san, hiszen a IV. ötéves tervben előirányzott építőipari tenniva­lók nemcsak az állami építőipar­ra tartoznak, hanem a tanácsi, a szövetkezeti iparra is. ideértve a közös vállalkozásokat is. Az együttműködés lehetőségeit nap­jainkban már keresik. S ez jó jel az egyetértésre. Azért lenne jó a következő két-három esztendőben teljesíte­ni az építőipar előtt álló felada­tokat. a 11 milliárd forintos ter­vezett munkát, mert ebben az esetben az V. ötéves tervből bi­zonyos teendőket már 1974-ben —75-ben elkezdhetnénk. Elsősor­ban a lakásépítkezésre gondo­lunk. mivel a megye erre nagyon rászorul. Négy városunkban és községeinkben a lakosság jelen­tős része 80—150 éves épületek­ben lakik. Érthető, hogy minő­ségileg jobb. szebb és egészsé­gesebb lakásba kívánkoznak. A lehetőség az előbbiek szerint adott, egyedül rajtunk. Békés me­gyeieken múlik, hogyan élünk vele. hogyan használjuk ki a la­kosság, embertársaink javára. Az építőipar jobban fel­zárkóznak azok az iparágak, me­lyek nagy céljainkat szakipari munkával támogatják. Szép tö­rekvések tapasztalhatók a Bé­késcsabai Vasipari Ktsz-ben és a Battonyai Faipari Ktsz-ben a nyílászáró szerkezetek gyártá­sának fokozásában, továbbá a megye kavicsellátásában. Ez utóbbit a Lökösházán nyitott só­derbányára alapozzuk, ahonnan köbméterenként 90—120 forin­tért kaphatnak kavicsot a lakás­építők. A kavics köbmétere ed­dig 200—250 forintba került. A könnyűiparban az előbbre jutás előtt szélesre lehetne tárni a kapukat, hiszen az élet szám­talan lehetőséget kínál. A vál­lalatok együttműködésében tá­volról sem használtuk ki az al­kalmakat Ebben része van an­nak, hogy egyes üzemi vezetők nem akarják tudomásul venni, hogy rajtuk kívül más vezetők is léteznek legalább olyan jó fel- készültséggel, mint ők. Erről a témáról különösen az utóbbi idő­ben esett több szó pártbizottsági és tanácsi körökben. Az élet ta­núsítja : helyes volt ezekről a je­lenségekről szót váltani, mivel megyénk vezetői olykor úgy érezték, hogy a könnyűipari üze­mek egy része a helyi politikától kissé elszakadva tevékenykedik. Talán éppen ezért volt helyes az előbb említett gazdasági veze­tőkkel véleményt váltani, hiszen az általuk vezetett üzem sorsa, jövője azonos a megyével. Ne­kik is azonosulniuk szükséges a helyi politikában megjelölt főbb törekvésekkel. fietaiszeriiariiiili “S színvonala szinte üzemenként változik. A Baromfiipari Orszá­gos Vállalat, a Hűtőipari Orszá­gos Vállalat gyárainak munkája,, •szervezettsége, a termelő üze­mekkel tartott kapcsolata példás, bátran követhető. Termelési ter­vük teljesítéséből, illetve terme­lés-szervezésükből vonták le az előbbi következtetést az arra ille­tékesek. Évek óta jó sodrásban tart lépést az élettel mindkét iparág. A jó eredmények egyszer sem szédítették meg a gyárak közvetlen vezetőit, hiszen eddig minden esztendőben csak job­bal válaszoltak. Egy gyárveze­tési koncepcióban az ilyen szem­léletnek jövőt határozó szerepe van. Ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi években az előbb említett iparágak milyen beru­házásokhoz, üzemfejlesztésekhez jutottak, akkor nyugodt lelkiis­merettel mondhatjuk: megyénk vezetői és a MÉM erre a jól be­vált koncepcióra épített. A cukoripar jól fejlődik a kapcsolat. Az együttműködés számos előnnyel jár. Ezt mind több termelőszö­vetkezeti és állami gazdasági ve­zető felismerte. Közülük egyre többen vállalkoznak cukorrépa­termesztésre. Ez azért tarthat fi­gyelemre számot, mert az utób­bi években, egészen 1971-ig je­lentősen csökkent a cukorrépá­val hasznosított terület. A mos­tani jó együttműködésre a gyár­nak nagyon vigyáznia kellene, nehogy valahol is az érdekek csorbát szenvedjenek. Ameny- nyiben továbbra is megtalálják és tiszteletben tartják a kölcsö­nös érdekeket, akkor minden joguk megvan ahhoz a bizako­dáshoz. hogy a cukorrépával hasznosított terület visszaáll az öt évvel ezelőtti szintre. A megye összes ipara közül legkritikusabb helyzetű a kon­zervipar és a húsipar. A gazda­ságirányítás reformjának szele még nem kellően érintette meg ezeket az iparágakat. Tanúsítja az is. hogy a korábbi évekhez kénest konzervzöldségből to­vább csökkent, kisebb területre szorult a termelési kedv. A hús­ipar a IV. ötéves tervben meg­célzott ugyan egy termelési szin­tet, mégpedig az 1971. évit és ezt öt éven keresztül tartani kí­vánja. Az ötéves terv megyei és országos céljaitól, koncepcióitól messze elmaradnak, nem lénye­gülnek vele. Mindkét iparáéban váll?m kellene a vezetés módszerén, szemléletén. Jobban a megyei élet követelményeihez kellene igazítani a munkát. Bőven van mit tenni, hiszen a konzervgyár- tásban az országnak export kö- telezetteségei vannak, a húsipar­nak pedig a mezőgazdasági üze­mek hústermeléséhez, az életben bekövetkezett változáshoz kelle­ne egy kicsit igazodnia. Ugyan­is: ebben az esztendőben félmil­lió hízott sertést ad a népgazda­ságnak Békés megye. Ebből mindössze 119 ezret vágnak le BÉKÉS 3 1971. JÚLIUS 13. Gyulán, a többit elszállítják a szomszédos megyék és a főváros, valamint Miskolc vágóhídjára. A gyulai vágóhíd két műszakos üzemeltetésével nagyobb részt lehetne vállalni az országosan is jelentkező sertésvágási kapaci­táshiány megszüntetéséből. Elő­reláthatóan 0,8—1 millió sertés­nek nincs vágóhídi kapacitása. Az ősszel és a téli hónapokban jelentkező gondnak tehát most kellene elébe vágni. Lehetővé tenni azt, hogy a szerződött ál­latokat és a felkínáltakat a vál­lalat átvegye és a feldolgozásról nagy szervezettséggel gondoskod­jon. Helyi politikánk rekvései­röl kívántunk szólni a teljesség igénye nélkül. Úgy érezzük: me­gyénk társadalmát érdekli a kö­rülötte zajló élet, ismerni akar­ja ezeket a gondokat, tevéke­nyen részt kíván vállalni ezek megvalósításából. A vezetésben dolgozó műszakiak, politikai munkatársak, munkáskollektí­vák, paraszti közösségek az élet különböző fórumain mondják el az előbbiekkel kapcsolatos meg­látásaikat, működjenek közre azért, hogy IV. ötéves tervünk főbb helyi politikai törekvései valamennyiünk hasznára, a me­gye javára kiteljesedjenek. Dupsi Károly — Mit állít ki a Szovjetunió a j világkiállításon? — A szovjet pavilonban több tucat tabló mutatja majd be az ország vadgazdaságainak mun­káját és gazdag gyűjteményt ál­lítunk ki vadászszerszámokból, trófeákból. — önök szerint mi érdekel­heti leginkább a látogatókat? — Talán a vadászszerszámok sokszínű kiállítása. 30 szovjet vadászfegyver-modellt állítanak itt ki, köztük öntöltő vadászka­rabélyokat. Ezenkívül a látoga­tók megismerkedhetnek a XVIII —XIX. századi orosz mesterek fegyvereivel, orosz kézművesek egyedülálló vadászkéseivel. A kiállításán sátor, csapda, sífel­szerelés, csalétek, patrontáska és kutya-nyakörv is látható lesz. — Mit tartanak a vadász-szak­emberek a szovjet pavilon fő ékességének? — A hallatlanul gazdag mint­egy hatszáz darabból álló tró­fea-gyűjteményt. Ezek a trófeák sokminderői beszélnek: a szov­jet erdőkben élő vadak sokféle­ségéről, a vadászok lehetőségei­ről és sikereiről. Nemes, buha- rai és északi szarvasok agancsait állítjuk ki. Európai és szibériai őz, csavart szarvú kecske, da- gesztáni argali juh, őstulok, csubuk, tatár antilop (ennek a ritka vadnak aligha állítják ki párját), valamint barlangi és je­gesmedve, farkas, hiúz, pézsma­szarvas koponyája, párduc, tig­ris, leopárd és ibrisz irhája sze­repei a kiállításon. Csaknem minden kiállítási tárgyat kitün­tettek már régebbi kiállításokon arany és ezüst érmekkel. Igen érdekes az a marál-agancs is, amelyet a szovjet szakértők 976 pontra értékelték, ami maga­sabb a legutolsó (Jugoszláviá­ban, 1967-ben megtartott) világ­kiállítás „bajnokának” értékelé­sénél. Egy szibériai havasi kecs­Az elmúlt másfél évtizedben három összefoglaló marxista munka jelent meg a magyar irodalom történetéről. Egy pár­száz oldalas dióhéj-történet, egy több ezer oldalas részletes feldolgozás és három kötetben A magyar irodalom története, melynek első kötete — az első kiadásban — 1957-ben jelent meg, a második kiadás harma­dik kötete pedig a napokban hagyta el a nyomdát. Véleményünk szerint a három feldolgozás közül a nagyközön­ség számára, ez a terjedelmét tekintve a másik kettő között helyet foglaló vállalkozás a leg­jobban használható, mert nin­csenek benne túlzottan részle­tező adatok, elemzések, viszont minden lényeges dolgot tartal­maz. A boltokban most újra teljes egészében kapható irodalom- történet első kötete 1849-ig, a második 1849—1905-ig a har­madik pedig 1905-től napjainkig követi nyomon líránk, drámánk, epikánk, irodalomtörténetünk és műfordítás-irodalmunk fejlődé­sét, s különösen dicséretes jel­lemvonása, hogy szól a kortárs jugoszláviai, romániai és cseh­szlovákiai magyar nyelvű iro­dalomról is. ke kiállítandó agancsa pedig 37,6 pontot szerzett — többet, mint az 1967-es mongóliai kiál­lítás „világbajnoka”. — Lesz-e a kiállításnak olyan része, amely a szovjet prém­vadászatot ismerteti? — Természetesen. Itt nyesi, sarki róka, coboly, pézsma, vid­ra, mókus, róka, hermelin és görény prémjét állítják ki. Ha szabad javasolni, a szovjet pa­vilonban érdemes lesz megte­kinteni a vadászkutya-tenyész­téssel foglalkozó részt is. ahol különböző fajtájú kutyákat mu­tatnak be és ismertetik a velük való vadászat módját is. Melles­leg a szovjet pavilonban filme­ken is bemutatják a Szovjetunió­ban legelterjedtebb vadászati formákat: például a nyúl vadá­szatot hajtókkal, mocsári vad­madarak vadászatát kutyákkal, rénszarvas- és őzvadászatot esz- kimókutyával, a medvevadásza­tot. A szovjet emberek is érdek­lődnek más országok vadgazdál­kodása iránt. Ezért a világkiál­lítást több mint négyszáz szov­jet szakember és vadgazdasági dolgozó tekinti meg. A BEKE9 MEGYEI NYOMDA­IPARI VÁLLALAT 1970/71 -€s tanévbe» érettségiző fiúkat felvesz MAG AS W OMO- GEPMESTEB- te KEZISZEDO szakmunkás­tanulónak a gyulai és békése8abal telepre JELENTKEZÉS: Gyulán. Jókai o. 5—T SB. alatt, a személyzeti vezetőnél, vagy Békéscsa­bán, István király tér IS. x „Világbajnok” agancsok, kétszáz éves fegyverek A Budapesti Vadászati Világkiállítás szovjet pavilonja Aligha van a Földnek olyan vidéke, amelyen ne élnének vadászok. Hatalmas sereg. Sokszínű az életük, természetes hát érdeklődésük egymás iránt. A közeljövőben megnyíló Budapesti Vadászati Vi­lágkiállítás alkalmából A. Bormotov, az APN tudósí­tója meglátogatta a szovjet mezőgazdasági miniszté­rium vadgazdálkodási és vadvédelmi osztályát és meg­kérte a világkiállítás szervező bizottságában dolgozó vadászati szakembereket, válaszoljanak néhány kér­désre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom