Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-13 / 163. szám
Egyéves, de már nem csecsemő Látogatóban a gyulai SZOT—MEDOSZ gyógyüdülőben ElMÚÉWL/t-'* az ifi töltőit *ztp zafioUrt 19ro.tx.r-/Jt. ^ /zaA&au&lil. fajjL Zln**: •V Egy lap a vendégkönyvből Alig néhány napja lett egyéves a gyulai SZOT—MEDOSZ gyógyüdülő. Pontosan 1970. július 7-én avatták fél, s fogadta az első gyógyulni, pihenni vágyó dolgozókat. ötvenmillió forintba került ez a nyolcemeletes pompás és a szó igazi értelmében minden igényt kielégítő gyógyüdülő. Egy év kis idő egy ilyen nagy létesítmény „életében”. De arra elég, hogy az itt üdült ezrek véleménye, s a vendégkönyvben bejegyzett sorok alapján már fogalmat lehessen alkotni eddigi működéséről. Bányai Béla, az üdülő vezetője nem sokat aludt, különösen az első napokban. — Minden kezdet nehéz. Így igaz ez a mi esetünkben is, mert nagyképűség lenne azt állítani, hogy itt a kezdettől fogva minden a legnagyobb rendben ment. Voltak zökkenők, ami egyrészt abból adódott, hogy az itt dolgozók között alig akadt olyan, akinek valami nagy gyakorlata lett volna az ilyen munkában. Teljesen új emberekkel kellett megkezdeni az itt üdülők ellátását, kiszolgálást és ez nyilvánvalóan nem ment egyik napról a másikra. Dicséretükre legyen mondva, aránylag rövid idő alatt belejöttek a szakmába és a vártnál kevesebb idő kellett ahhoz, hogy mindenki óramű pontossággal el tudja látni feladatát. Meg kellett szervezni 400 vendég szórakoztatását, étkeztetését. És ez nem volt kis feladat; Halk kopogás az ajtón, az üdülővezetőt keresik. Hogy ma már rendben mennek a dolgok, természetesen nem jelenti azt, hogy az üdülő vezetőjének nincs semmi tennivalója. Mindig akad valami elintézni való. Most éppen váltás van. Gépkocsik, autóbuszok érkeznek a hatalmas épület elé. Az első pillantás a csodálatos környezeté. Az* & rfo “ 0 á* tán bent, az előcsarnokban mindenki megkapja szobájának kulcsát ,rövid várakozás a gyorslift előtt, s kezdődik az elhelyezkedés. Különben ezen a napon várták a 9 400-adik vendéget. Az újonnan érkezettek ismerkednek a szobával, amely két lankadjon és a volt vendégek hálájában, eredményét is megtalálja.” Tréfáshangú versek, rajzok és elismerő sorok. Valamennyi lapon ezek láthatók, olvashatók. Még véletlenül sem akad — pedig figyelmesen kerestem — egyetlen panaszos sor sem és azt hiszem, ez mindennél többet mond. — Az itt üdülőknek, a zavartalan pihenésen kívül igyekeztünk a hasznos szórakozását is megszervezni. Szinte minden napra esik tudományos előadás. Bevezettük a „kocogj az egészségedért”-mozgalmat, a rendszeres reggeli tornát, a külföldi kirándulást Aradra, Nagyváradra, a gyalogos és autóstúrát, az úszás-oktatást, vízi. és szárazföldi vetélkedőket, versenyeket. Ezek mind nagy népszerűségnek örvendenek. Egy dolog van csak, ami sürgős megoldásra vár. Nem rendeződött megnyugtatóan még az üdülő körüli telek tulajdonjoga és azért ilyen kopár. Pedig már több, mint egy éve húzódik az ügy és eddig semmi előrehaladás nem történt. Reméljük, hogy a város vezetői, akik mindenkor JfcCfté'V» CtcJiottck. Ói $-0 1 J-A za> - Ho• CItx-w Lien-Ho-Chen Is jól érezte magát hétig otthonuk lesz. Kinéznek az ablakon, amelyen keresztül jól látszik a virágokkal telehintett várfürdő . — Nem én mondom — a vendégkönyv tanúsítja ezt —, hogy az itt üdülők mindegyike kellemes emlékekkei távozik Gyuláról. Fellapozom a vastag vendégkönyvet, amelyben már alig van üres hely. „Jó itt ez a két hét, de még jobb volna hogyha az üdülés hat hétig tartana. Ennyi idő alatt a reuma elmúlna, s a barátság a többiekkel jól kiala- J' kulna”. — írja Vámos Sándor, S az egyik lapon. S ■ A következő oldalon az Egész- ! ség című folyóirat főszerkesz-! tőjének levele: „őszinte hálával mondok kö- 5 szönetet azért a kedves, elő- 5 zékeny és elsőrendű ellátásért, • amelyben itt részesültem. Sok- : felé jártam, sokfelé pihentem,: de ilyen üdülésem még nem; volt soha. Kívánom, hogy az a j jóakaratú iparkodás — amit : Gyulán tapasztaltam— soha ne \ a legnagyobb figyelemmel és segíteni akarással törődtek a gyógyfürdővel, rövidesen megnyugtató módon rendezik ezt is. Újabb vendégek érkeznek. Az üdülővezető az előcsarnokban fogadja a pihenni vágyókat, s az eddigi előjelekből bizton lehet arra számítani, hogy újabb négyszázzal gyarapodik azoknak a száma, akik nemcsak a gyógyüdülőnek lesznek jó propagandistái, hanem Gyula városának is. Több törődést! Valamikor az országban másfél milliónál többen szorgoskodtak az aratásnál, csép- lésnél. Ma a kalászok betakarításával alig százezren foglalkoznak a főidényben. A kézikaszások, marokszedők és kévekötők helyett gépek dolgoznak. Am a gépek kezelőinek sem könnyű a feladatuk. Szakértelmet, rátermettséget követel tőlük és bizony a viszonylag rövid betakarítási idő fizikailag is alaposan igénybe veszi őket. Ezért fokozottabban gondoskodni kell róluk. A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa Munkavédelmi Bizottságának felügyelői a napokban jó néhány kombáj- nos brigádot felkerestek a tsz-ekben. Megállapították többek között, hogy az előző évekhez képest javultak az eredményesebb munka feltételei. Így például egyenletes a talaj, tiszták, gyommentesek a táblák, jobbak a gépek és több is van belőlük. Az aratásban résztvevő dolgozók munka- és egészségügyi körülményei azonban nemigen változtak. Alig akad tsz, amelyik gondoskodik arról, hogy legalább naponta egyszer meleg ételt kapjanak a kombájnosok, pedig a legtöbben közülük napi 16 órát dolgoznak. Néha, ha javítani kell, egész éjszakájukat a gép mellett töltik. Hűsítő ital is járna, de egyes helyeken még friss ivóvizet sem hordanak ki nekik a határba. Alumínium kannában ők maguk visznek ki vizet, ami hamar átmelegszik. A fedő a „poharuk”, amiből többen is isznak, kitéve magukat valamilyen fertőző betegségnek. Érdemes lenne a békéscsabai Szabadság Tsz példáját követni, amely főtt ételről gondoskodik, vízhordókat alkalmaz és savanyú almát is juttat a kombájnosoknak. Az is köztudomású, hogy a kombájn kezelése nem veTüdőgyógyászati konferencia Moszkvában Hétfőn a Kreml kongresz- szusi palotájában ünnepélyesen megnyílt a 21. Nemzetközi Tüdőgyógyászati konferencia. A nagyszabású tudományos tanácskozás részvevőit Seba- nov, a tüdővész ellen küzdő nemzetközi szövetség elnöke üdvözölte. A neves szovjet tudós az erőfeszítések összefogására szólított fel mind a tudományos kutatások, mind pedig a tbc elleni gyakorlati intézkedések terén. Petrovszkij akadémikus, a Szovjetunió egészségügyi minisztere széles körképet vázolt fel a szovjet egészségvédelem alapelveiről és szervezetéről, s ennek keretében külön szólt a gümőkór elleni küzdelem- : ről. ’ Elmondta, hogy a Szovjet- i unióban számos laboratórium, j intézet, egyetemi tanszék fog- j lalkozik a tbc problémáival, j Különleges gondot fordítanak : arra, hogy a betegséget kelet- j kezése első stádiumában felfe- i dezzék. 1969-ben 133 mill’ó volt a tüdőszűrő vizsgálatok ] száma. A péntekig tartó Nemzetkö- ! zi Tüdőgyógyászati Konferen- j cia munkájában magyar or- i vosok is részt vesznek, köztük dr. Hutás Imre, az országos Korányi tbc intézet igazgatója, 2. A központ tájékoztatása rendkívül szűkszavú volt, de kielégítő. Kloss összekötője, Arnold, Németország Kommunista Pártja egyik hajdani tagjának, egy vasutasnak elbeszélésével egészítette ki a kapott értesítést. A lényeg, hogy Ingrid Kiéld, svéd énekesnő , másfél évig a lengyel hírszerzés számára dolgozott, az egyik ügynök nyerte meg, aki Berlin és Stockholm között utazgatott és a szép svéd nőt Párizsban ismerte meg Ingrid nagy szolgálatokat tett. Fontos információkat hordott Berlinből Stockholmba. A varsói összekötők mindig felvették vele a kapcsolatot, valahányszor Németországban vendégszerepeit, márpedig nagyon gyakran fellépett Németországban és még a Reich Biztonsági Hivatalának legmagasabb funkcionáriusai körében is voltak barátai. Többszörösen ellenőrizték, próbára tették, fenntartás nélkül bíztak benne. Ennek ellenére kiderült, hogy mégsem ellenőrizték eléggé gyakran. Ingrid Kiéld ugyani; elárulta a földalatti mozgalmat... Kloss most a karjában tartotta. Mosolygott, de nem nézett lovagjára, tekintete a teremben tévelygett. A férfi arra gondolt, ha ez a lány bármit is sejtene róla... Micsoda szerencse, hogy nem korábban kapta az utasítást, hogy lépjen kapcsolatba Ingrid Kielddel! — Milyen sok itt a fiatal férfi — szólalt meg Ingrid. — Vajon közülük- néhányan... — Háború van — egészítette ki a gondolatokat Kloss. Nagyon kellett magát fegyelmeznie, hogy áldozatául ne essék a lány szélytelen munka. Különösen azért nem, mert sok helyen a mozgó részekről leszerelték a védőburkolatot. Az egyik helyen a munkavédelmi felügyelő és a kombájnos között az alábbi párbeszéd hangzott el: — Miért szerelték le a védőburkolatot? — Mert ékszíjtárcsát kellett cserélni. — Csere után miért nem helyezték" vissza? — A tárcsa súrolta a védő- burkolatot. Ilyen érv semmiképpen sem fogadható el. Tudni kell, hogy sok súlyos, sőt halálos végű baleset előfordult már, ami védőburkolat alkalmazásával megelőzhető lett volna. Akadt olyan hely, ahol hat kombájnnak csupán egy vizsgázott vezetője volt. öt kombájnt tehát segédgépkezelők vezettek. Ilyen körülmények között egy ember minden jószándék mellett sem képes valamilyen váratlan jelentkező veszélyt megelőzni, elhárítani. A segédkezelők ugyan gyakran arra hivatkoznak, hogy ők mezőgazdasági gépszerelők, ami azonban nem jelenti azt, hogy értenek a kombájnvezetéshez. A táblákon más a munka jellege. Lehetőség van arra, hogy téli tanfolyamokon (Mezőhegyesen, Kétegyházán stb.) a szakmunkásképző iskolákban többen kombájnvezetői tanfolyamra járjanak és vizsgát tegyenek. Végül arról is beszélni kell, hogy néhol a szalmabetakarításnál és a kazalozásnál a gépek körül vakációzó gyerekek is tartózkodnak. Nem árt, ha érdeklődnek, de munka közben ne engedjék őket a felnőttek a gépek közelébe. A velük való törődés elvonja a gépek kezelőinek figyelmét, ami fokozza a baleset lehetőségét. Pásztor Béla bájának. Még egyszer felidézte magában a központ száraz, tár- jókoztató adatait, amelyeket az a bizonyos vasutas is megerősített. így történt: három nappal ezelőtt az egyik varsói összekötő megérkezett az Ostbahnhofra. A peronon Ingrid Kjeidnek kellett várnia. Mint rendesen, most is előre megállapították az ismertetőjeleket: az összekötő jobb kezében „Berliner Zeitung”-ot tart és mihelyt kilép a vasúti kocsiból, kicsiny öngyújtója segítségévei azonnal rágyújt. Ingridnél szintén „Berliner Zeitungénak kell lennie és három szál vörös szegfűnek. Kloss hibátlanul elképzelte a jelenetet. Jól látott mindent most, amikor a lány arcát figyelte. Az összekötő az utolsó utasok egyikeként lépett le a vagon lépcsőjéről. Figyelmesen körülnézett» tapasztalt, régi harcos volt, de semmi gyanúsat sem észlelt. Helyesebben: túl későin vette észre... Meglátta Ingrid Kdeidet a három szál vörös szegfűvel a kezében. A lány még rá is mosolygott, lehet, hogy éppen úgy, mint most Klossra. Az összekötő megindult Ingrid félé. És ekkor észrevette az apró kézintést, a lány csaknem észrevétlen, jelentéktelen mozdulatát, de az is lehet, hogy
