Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-27 / 150. szám
KÖRÖSTÁJ _________kulturális melléklet R eménykedők Színes, magyar filmvígjáték Váradi Kornél Tanya Három Európa-újdonság Vendégfogadó a történelem országútján — Hétköznapi gyilkosság — A rendelkezési állományba pottyantott hős 36 cím. X reménykedők tulajdonképpen mi vagyunk valamennyien* A filmbéli nagy család, melynek tagjai boldogságot és új lakást remélnék és mi a jó és szellemes vígjáték reményében mozdbamenö közönség. Jól lehet a nagymama és népes családja megkapja a hőn óhajtott lakást, de a közönség az bizony ismét szegényebb lett egy jó vígjáték, sőt egy csípős szatíra élményével* *•* A film egy lakásszerzési akció története. Egy öt- venhez közelítő férfiú új lakás reményében feleségül vesz egy jó hatvanas nagymamát, s beköltözik a szanálásra ítélt lakásba. Odaköltözik egy pincér is, aki a nagymama férje- hagyott lányát kívánja sze. retni, természetesen úgyszintén lakás reményében. S mert az asszonynak van egy nagylánya is, hamarjában hozzá is beköltözik egy férjjelölt szerető, s így bizony már három új lakás szükségeltetik a régi egy helyett. ötletes szituáció, nagyszerű vígjátéki alaphelyzet A bonyodalom kétszer is robban. Először látványosan, külsődleges eszközökkel, amikor megérkezik a nem várt férj, s megpróbál rendet csinálni. Másodszor pedig — s ezt már finom iróniával ábrázolja a film —, amikor kiderül, hogy az új lakásra bizony még várni kell. Néhány tervező a helyszínen illesztgeti a vázlatokat, s a kisember — az öt- venet közelítő férfiú, aki bár a gépírónőért epéke- dik, de feleségül vette már a nagymamát — izgalommal figyeli a hivatalos emberek vitáját. „Ide épül az iroda, oda a laboratórium, ám oda raktár...” — És a lakás az hová épül — kérdi a kisember bátortalanul, s amikor megtudja, hogy az bizony egyelőre sehová, csak öt év múlva, kitör belőle a görcsös nevetés. Ezt a szókimondó stílust képviselik a film utolsó kockái is. Az egy lakásba tömörített három család apraja-nagyja ünnepélyes áhítattal énekli a karácsonyi dalt, miközben „véletlenül” kigyullad a feldíszített fenyőfa, s a lángok háborítatlanul betöltik a szobát. S amikor a család tagjai tüzet kiáltanak, kétségbeesés helyett inkább az öröm csendül ki hangjukból. Való igaz, leég a lakás, s így bizton remélhetik az újat,.? *** A két jelenet kegyetlenül csípős szatíra, s jól érzékelteti, milyen bátor hangvételt, milyen stílust követelt volna ez a történet, amely bármennyire is felnagyítja a valót, végig megőrzi életszagát, realitását. A téma tehát ragyogó, hiszen egyaránt a ki- nevettetés kereszttüzébe állítja megromlott emberi kapcsolatainkat és az elkeseredett lakásszerzés mindenre kész módozatait is. Mégsem lett e témából egyértelműen jó film. A Legenda a vonaton újszerű hangvétele, vagy a Krebsz az isten szatírába hajló stílusa után nem lenne ildomos udvarias formulával dicsérni az alkotói szándékot, vagy a kezdeményezés bátorságát. Müller Péter, a forgatókönyv írója és Rényi Tamás, a film rendezője ma már olyan művészek, olyan egyéniségek, akiktől színvonalat várunk, sőt éreznünk kell alkotásukból a továbblépés irányát is. Űj filmjükből éppen ezt a továbblépést nem érzékeljük eléggé. A néhány jelenetsorban felvillanó szatirikus hangvételt nem őrzi a film egésze. Nemcsak arról van szó, hogy stílusok keverednék a filmben, ezt még elviseli a néző, de a tisztázatlan jellemeket, vagy a vontatott jelenetépítést, sőt a helyenként felbukkanó kimért unalmat aligha. Végső fokon ugyanis erről van szó. Minden a helyén van ebben a filmben — épkézláb ötlet, jószemű rendező. kiváló operatőr és tehetséges színészek —, éppen az egész ötvözet nem állja a közönség próbáját. Mintha a csípős szatírát, a szókimondó vígjátékot valamilyen szentimentális, homály takarná el a nézők elől s ezért még a burleszket idéző jeleneteken sem tudunk jóízűt nevetni és nem tudunk haragudni sem az önző érdekek összekoccanásának ezen a színes kavalkádján. A szereposztás is magán viseli a stílus tisztázatlanságát. Hogy Tőlnay Klári nagy művész azt senki nem vitatja, s lám még ő sem tudott igazából mit kezdeni ezzel a meg nem határozott nagymami-figurával. A lakásért mindenre kész kisembert Kállai Ferenc játszotta, ö volt az egyetlen, aki megérzett valamit e téma nagyszerűségéből, a leleplező szatíra lehetőségéből A megtért férjet Bárdi György, ellenlábasát Garas Dezső, a szerelmes fiatalasszonyt pedig Pásztor Erzsi játszotta. A lányt alakító Lendvai Kati ezúttal nem tudom mit keresett az együttesben. Zsombolyai János képsorai a neorealizmus alaposságával idézi a zsúfoltság nyomasztó hangulatát. Márkusz László világirodaa lom hazai patron usa, Bz Európa Könyvkiadó újdonságai közüj három olyan művet választottunk ki, amelyek szerzői hazájukban, de más országokban is, már nagy sikert arattak könyvükkel. Jogos-e, megérdemelt-e a siker? A könyveket végigolvasva, egyértelmű igennel felelhetünk a kérdésre, s nem kell jósnak lenni ahhoz sem, hogy a három mű hazai sikerét biztosra vegyük. Az első, kiválasztott újdonság szerzőjét, Julian Stryjkowski lengyel írót aligha kell fölfedeztetni a hazai olvasóval. Hangok a sötétben című regénye ismertté, népszerűvé tette, s mostani, Vendégfogadó címmel megjelent regénye minden bizonnyal öregbíti e népszerűséget. Az első világháború Galíciájában áll a regénybeli vendégfogadó, mégpedig nemcsak valóságos-utak kereszteződésében, hanem képletesen is. A történelem országútján áll és sokféle típust gyűjt falai közé, e típusokkal pedig mindazokat a drámai és megható konfliktusokat, amelyeket a végletes helyzet, a harc szült. Stryjkowski mestere annak, hogy párbeszédekkel ne csak légkört teremtsen, de alakokat is jellemezzen. A pergő cselekményű könyv sok alakja közül az öreg vendégfogadós az, akit teljes egészében a szívünkbe zárunk; eszéért, gondolati tisztaságáért, emberségéért. A könyvet Gimes Romána fordította. John Hersey könyve — Incidens az Algiers Motelben — világsiker! Pedig nem regény, nem a képzelet csapongásának színes terméke. Dokumentumok interjúk, riportok váltakozása tárja az olvasó elé azt a „hétköznapi gyilkosságot” — mert sűrűségében, s hivatalos megítélésében is hétköznapinak számit Amerikában —, amelyet 1907-ben Detroitban a rendőrök elkövettek; megöltek három néger fiatalembert. Hersey e hétköznapi gyilkosság szálait göngyölíti fel. Újságírói ko- noksággal és módszerességgel, amely nem fél kimondani az igazat. Miért halt meg az a három néger fiatalember, akinek semmi köze nem volt a faji zavargásokhoz, békésen szórakoztak? Mit mondanak a szemtanúk, a fiatalemberek társaságában levő lányok, a rendőrök, s mit a bírák, akik felmentették — a bizonyított vád ellenére — a rendőröket? Mindettől persze a könyv lehetne még csupán a jobb krimik közüj való. Értékké az teszi, hogy a szerző — bár majdnem a könyv egészében háttérben marad — nem csupán magát a konkrét eseményt vizsgálja és okait kutatja, hanem az események igazi gyökereit ássa ki, s nemcsak azokat leplezi le, akik meghúzták a ravaszt, hanem az egész félelmetes és brutális elnyomó gépezetet. A tipikusan amerikai ízű szöveg magyarra átültetésének nem könnyű munkáját Sz. Kiss Csaba végezte. A „rendelkezési állományba helyezett vezető beosztású férfi” — amint ezt magáról mondja, Da- nilo Lisicic, a főszereplő — sok, minden jót tett s rengeteg ostobaságot. Ahogy ezt az utat járták végig nem kevesen azok közül, akiket hirtelen fölemelt a történelem, ám utána már a maguk lábára kellett állniuk. Dervis Susie jugoszláv író könyve, mely megjelenésekor nagy vihart kavart, ha késve is, de végre — Csuka Zoltán fordításában — eljutott a magyar olvasóhoz. Mi kavarhatta, kelthette a vihart? Talán nem is a téma, hanem ahogyan az író feldolgozta: humorral átitatva, mosolyogva olyan dolgokon, amelyeket csak komor ábrázattal illik szó- bahozni. Az Én, Danilo című regény persze jóval több, mint kellemes szórakoztató olvasmány. Susie a felszabadulás, a partizán- háborút követő ellentmondásos helyzetből indítja hőse sorsát. Mi mindenen megy át ez a Danilo! S mennyi ostobasága, széltoló tette van, s mennyi megértés, vidámság, emberség rejlik benne! összeférhetetlenek egymással? A könyvet végigolvasva állíthatjuk: aligha! Danilo egy kor terméke, s míg tettei javát őrizzük, a silányabb- ján már nem baj, ha mo- solygunk... (M) Fűzfasíp Demény Ottó Halld a legegyszerűbbet a nem feledhetőt új ágat hajt a fűzfa mindeneknél előbb olajzöld kérge fényes belül nedves síkos két gyűrűt vágj köré és elforgathatod majd nyess belé ovál- ívű körömnyi rést húzd le a könnyű héjat vágd el az ág felét s visszahelyezve Ismét a kérget — kész a síp már elfújhatod rajta az első tavaszit ritmustalan de éles és tiszta hangot ad suhan kék víz fölött fény fodros ég alatt
