Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-12 / 137. szám
Orbitolis állomás Munka közben * szovjet asztronauták (Fotó: APN—KS) Három szovjet űrhajós — Dob- rovolszkij, Volkov és Pacajev — „tanyát vert” a Szaljut orbitális állomáson és megkezdte az állomás üzemeltetését. Ez az esemény az űrkorszak egyik legnehezebben elért csúcsa. A világűr népgazdasági hasznosítása, a kozmikus technika eszközeinek az emberiség gyakorlati szükségletei kielégítésére — szinte nem is hasonlítható más, emberszervezte kozmikus repüléshez. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a lakott orbitális állomás létesítéséért történt a Szovjetunióban eddig minden embervezette és minden automatikus űrrepülés. Az állomás közvetlen előkészítése 1969-ben kezdődött azzal, hogy a Szojuz—A és a Szojuz—5 összekapcsolása révén létrehoz, ták az első kísérleti orbitális állomásit. Az is igaz, hogy 1969- ben nem lehetett volna létrehozni a kísérleti orbitális állomást, nem lehetett volna további eredményeket elérni 1969—71-ben és biztosítani a Szaljut jelenlegi sikerét — a Vosztokok, a Voszho. dok, a Szojuz—1, a Szojuz—2, és a Szojuz—3. és végül az automata Kozmosz—186, 188. 212 és 213 megalkotása és repülése nélkül. Az 1969 januárjában létrehozott kísérleti állomás óta alig két és fél esztendő telt el a jelenlegi Szaljut üzembehelyezéséig. Ez alatt a két és fél év alatt fontos műszaki problémákat kellett megoldani. Arról volt szó, hogy az űrhajósok számára „összkomfortos lakást” és ugyanakkor olyan laboratóriumot kell biztosítani, amelyben elvégezhetik a legkülönfélébb kutatásokat és kísérleteket. Sok mindent első ízben kellett elvégezni. Elég, ha például az összekapcsoló-mechanizmust említjük, amelynek nemcsak a megbízható összeillesztést és a hermetikus feszítést kellett biztosítania, hanem azt a lehetőséget is, hogy az űrhajósok egy belső átjárón átjussanak az űrhajóból a Szaljut állomásra. Az összeillesztő mechanizmust először 1971 áprilisában próbálták ki a Szojuz—10 űrhajósai: Sata- lov, Jeliszejev és Rukavisnyikov. Az űrhajó egyben az összeillesztés sokoldalú kidolgozására is szolgált. Noha a Szojuz—4 és Szojuz—5 űrhajók összeillesztése rendkívül értékes tapasztalatot adott, a Szojuz és a Szaljut összekapcsolása — a két testi különböző tömege miatt — megkövetelte, hogy bizonyos fokig korrigálják az eddigi tapasztalatot. Ezeket a problémákat és más nem kevésbé bonyolult problémákat sikerült megoldani részben a Szojuz-űrhajókkal. részben pedig földi kísérletekkel. Nos. az embervezette tudományos orbitális állomás működésbe lépett Az állomás üzemeltetése során, épp úgy. mint a földi kísérleteknél, tovább tökéletesítik a rendszereket, „kivallatják” reális lehetőségeiket; Vajon az ember miként alkalmazkodik a bonyolult fedélzeti berendezések hez, a szokatlan feltételek között, mennyire hatékony az „emberi gépezet”? Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy az orbitális állomáson levő űrhajósok mit figyeljenek, mit kutassanak, mivel kísérletezzenek és mit célszerűbb az automata szpu tnyi kokra bízni? Ki kell deríteni, hogy milyen sajátos követelményeket támasszunk a tudományos berendezésekkel szemben, hogy a lehető leggyorsabban és a lehető legnagyobb megbízhatósággal kapjuk a legértékesebb adatokat. Végül pedig — s ez a legfontosabb: az űrállomást — a sokat ígérő kozmikus eszközt — bizonyára fel tudjuk használni a népgazdasági és tudományos vonatkozású kísérletekre és megfigyelésekre Jurij Marinyin (APN) Brandt — indulás előtt Willy Brandt kancellár jövő héten sorrakerülő amerikai látogatását nemcsak arra akarja kihasználni, hogy Nixon elnökkel és Rogens külügyminiszterrel megvitassa politikájának leg-: időszerűbb kérdéséit. A kancellár mindent el akar követni, hogy az amerikai közvéleményt 2 emmm 1971. JÚNIUS 12. is elgondolásai mellé állítsa. Ezért programjába több találkozást iktatott be olyan személyiségekkel, akik bírálattal illetik keleti politikáját. Találkozni fog a többi között George Meany- val, az ismert kommunistaellenes szakszervezeti vezetővel is. Nagy jelentőséget tulajdonítanak Bonnban Brandt és U Thant találkozásának, ez a találkozás alkalmat nyújt a két politikusnak arra, hogy Kifejtse álláspontját a két német államnak az ENSZ-be való esetleges felvételéről, (MTI) Békejavaslatunkra az USA válaszát várjuk Leonyid Brezsnyev választási beszéde Leonyíd Brezsnyev. az SZKP Központi Bizottságának főtitkára pénteken beszédet mondott a moszkvai Bauman-választókerü- let dolgozóinak választási gyűié- lésén. Köszönetét mondott a bizalomért, majd a Szovjetunió belpolitikai helyzetéről beszélt. Ezután a nemzetközi helyzetről szólt: — Elvtársaik! Az SZKP XXIV. kongresszusa által meghatározott politikai irányvonal megvalósítására irányuló gyakorlati munka nemcsak az ország fejlesztésével kapcsolatos belső kérdéseket, hanem nemzetközi politikánkat is felöleli — mondotta többek között, majd így folytatta: Mindenképpen elő kívánjuk mozdítani a szocializmus országai közötti együttműködés fejlő, dését, a szocialista világrendszer megerősödését. Mint a múltban, a jövőben is erősíteni fogjuk a fiatal nemzeti-demokratikus államokkal, az antiimperialista mozgalom minden erejével a harci szövetséget és barátságot. Mint a múltban, a jövőben is fel fogunk lépni az agressziók éllen, harcolni fogunk a világbékéért, azért, hogy a katonai tömbök és csoportosulások helyét a kollektív biztonság rendszere foglalja el. Leonyid Brezsnyev ezután a fegyverkezést verseny megszüntetésének kérdését taglalta. A militarizmus ellen, a leszerelésért vívott harc Lenin óta mindig szerves alkotórésze volt a szovjet állam külpolitikai tevékenységének. Országunk, pártunk ma is hű ehhez az irányvonalhoz. Legújabb bizonyítéka ennek az SZKP XXIV. kongresszusának okmányaiban található meg. Ezek az okmányok mind a részleges intézkedések elfogadására, mind pedig az általános és teljes leszerelés alapjainak megteremtésére irányuló konkrét javaslatok egész komplexumát fogalmazzák meg. Magától értetődik, hogy a leszerelésért vívott harc bonyolult dolog. Mint a külpolitika sok más kérdésében, itt is az imperialista erők elkeseredett ellenállásába ütközünk. Az SZKP XXIV. kongresszusa által előterjesztett javaslatokat mindazonáltal nem propaganda jelszavaknak tartjuk, hanem a valóság jelszavainak; azokat a politikai célokat tükrözik, amelyek korunkban már egyre inkább elérhetőkké válnak. Mi jogosit fel minket arra, hogy így tegyük fii a kérdést? Mindenekelőtt az erők megváltozott egyensúlya, mind a társadalmi-politikai, mind pedig a katonai erőké. Néhány évvel ezelőtt az imperialisták — elsősorban az amerikaiak — komolyan számítottak arra, hogy a fegyverkezési verseny segítségével sikerül megerősíteni helyzetüket a nemzetközi életben és ezzel egyidejűleg meggyengíteniük a Szovjetunió es a többi szocialista ország gazdaságát, meghiúsítaniuk a békés építésre vonatkozó terveinket. Most már tel. jesen nyilvánvalóvá vált ellenfeleink effajta számításainak kudarca. Most már mindannvi- an látják, a szocializmus ma annyira hatalmas, hogy biztosítja mind a megfelelő védelmet, mind pedig a gazdasági j fejlődést, habár — természetesen — az óriási honvédelmi kiadások nélkül sokkal gyorsabban fejleszthetnénk gazdaságunkat. Ezután. így folytatta: Egyidejűleg növekszik a dolgozók felháborodása a málita- rizmus és az agresszió politikája miatt. Az Egyesült Államokban a háborúellenes mozgalom mindinkább tömegméreteket ölt, súlyos nyomásként nehezedik a kormányra. Növekszik az ellenállás a katonai ki- J adások fokozásával szemben j más NATO-országokban is. Kő- j vétkezésképpen már a nyugati! államok egyes vezető köreiben sem tekintenek úgy a fegyverkezési versenyre, mint feltétlen jóra. Mindez — természetesen — bizonyos mérteikig megköny- nyíti a szocialista országok és a többi békeszerető ország harcát a fegyverkezési verseny ellen. Ez a harc ma már sokkal reálisabb ügy, mint a múltban volt. Ilyen körülmények között kétségkívül növekszik a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalások jelentősége. Ezek pozitív kibontakozása, véleményünk szerint, megfelelne mindkét ország népei érdekeinek és az egyetemes béke megerősítésének. Már volt alkalmam szólni arról, hogy a tárgyalások sikere szempontjából meghatározó jelentőségű az, hogy szigorúan betartsák a két ország egyenlő biztonságának elvét, lemondj aa párt Központi Bizottságát és Központi Revíziós Bizottságát. A Mongol Népi Forradalmi Párt XVI. kongresszusán megválasztott Központi Bizottság pénteken ülést tartott. Az ülésén megválasztották a Politikai Bizottságot. A Központi Bizottság első titkárává Jumzsagijn Cedeinbált választották. A Központi Bizottság mellett működő pártellenőrzési bizottság elnökévé a plénum N. Luv- syanravdant választotta. I fenyegetéseket a * Német Kommunista Párt címére. Ezek a fenyegetések — mondotta Mies — azzal magyarázhatók, hogy a Német Kommunista Párt megerősítette helyzetét a munkások és az ifjúság körében, mert a párt az NSZK- ban a dolgozó nép és az ifjú nemzedék érdekeinek védelme, zője. Ennek következtében megnőtt a párt presztízse és tekintélye. nak minden olyan kísérletről* amellyel valamiféle fölényt kívánnának szerezni a másik fél rovására. Szeretném remélni, hogy az Egyesült Államok kormánya is konstruktív álláspontra helyezkedik. Az egyenlő biztonság elvét szavakban Washington is elismeri. Valójában azonban az amerikai fél semmiképpen sem fanyalodik rá arra, hogy következetesen megvalósítsa azt- Az Egyesült Államokban például módszeresen zenebonát csapnak a szovjet védelmi programok körül, különösen akkor, amikor Washingtonban közeleg az esedékes katonai költségvetés elfogadásának ideje. A honvédelem megerősítésére kidolgozott intézkedéseinket ilyenkor épphogynem „hitszegésnek”, a tárgyalások sikerét közvetlenül fenyegető tényezőnek állítják be. De milyen alapcin várja Washington tőlünk — merül fel a kérdés —. hogy lemondjunk a már elfogadott programokról* amikor éppen az amerikai kormány volt az, amely a tárgyalások időszakában hozott igen nagy horderejű döntéseket saját stratégiai erőinek továbbfejlesztésére. Nagyon régen ideje lett volna lemondani arról* hogy kétféle mértékkel mérjenek: egyikkel saiát tetteiket, a másikkal a másik féi tetteit. Washingtonban a veszélyt abban látják, hogy hadihajóink feltűnnek a Földközi-tengeren, az Indiai-óceánon és más tengereken, Emellett azonban az amerikai politikusok természetesnek és magától értetődőnek tartják* hogy az ő 6. flottájuk állandóan a Földközi-tengeren tartózkodik. Sohasem tartottuk és ma sem tartjuk eszményi helyzetnek azt, amikor a nagyhatalmak hadiflottái túl hosszasan tartóz* kodnak hetedhét határon túl. Készek is vagyunk megoldani ezt a problémát, de csak —mint mondani szokás — az egyenjogúság alapján. A Szovjetunió ezeknek az elveknek az alapján kész megvitatni minden javaslatot. Mi a magunk részéről a kongresszuson egész sor kezdeményezést terjesztettünk elő — a tömeg- pusztító fegyverek minden fajtájának betiltásáról, a katonai költségvetések csökkentéséről* az atomfegyverkísérletek teljes beszüntetéséről. Azt is javasoltuk, hogy hívják össze az öt nukleáris hatalom — a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — értekezletét. Várjuk a választ ezekre a javaslatokra. Várja a választ a világközvélemény is. Mint tudják, javaslataink között szerepelt az a javaslat is* hogy csökkentsék Európában a fegyveres erőket és a fegyverzeteket. Ez nagy és önálló kérdés és ezzel kapcsolatban mi, valamint szövetségeseink számtalanszor ismertettük a megfelelő elgondolásokat. Megelégedéssel jegyezhetjük meg. hogy a Szovjetunió álláspontját ebben a kérdésben határozott érdeklődéssel fogadták a legtöbb nyugati országban. Foglalkozott ezzel a kérdéssel a közelmúltban a NATO lisszaboni tanácsülése is. Pontos választ azonban még nem kaptunk. Mi a magunk részéről újra kijelentjük, hogy készek vagyunk kellő figyelmet szentelni ennek a fontos kérdéskomplexumnak. Magától értetődik, úgy fogunk eljárni, hogy közben szoros érintkezést tartunk szövetségeseinkkel. Végül ezt mondotta Brezsnyev elvtárs: — Befejezésül, még egyszer meg akarom köszönni önöknek a bizalmat. Engedjék meg, hogy biztosítsam Önöket, a jövőben ugyanúgy, mint egész eddigi munkás életemben, minden erőmet a kommunizmus ügyének, a nép ügyének fogom ,áldozni. Más érdekek, más célok számomra, mint kommunista számára nincsenek és nem is lehetnek. (MTI) Véget ért a mongol pártkongresszus .4 Üöxponti Bixottság első titkára: Cetienbál elvtárs A Mongol Népi Forradalmi Párt XVI. kongresszusa elfogadta a Központi Bizottság beszámolóját, a Központi Revíziós Bizottság jelentését, elfogadta továbbá a népgazdaság fejlesztését célzó 1971—1975. évi új ötéves terv irányelveit A kongresszus résztvevői elfogadtak egy-egy nyilatkozatot amely támogatja az arab népek. illetve az indokínai népek harcát. A küldöttek megválaszolták fl német nagytőkések félelme a me weit című reakció hamburgi lap éles kommunista ellenes cikket közölt, amelybe: követelte a nyugatnémet kor mánytól a Német Kommunist Párt betiltását Herbert Mies, ; párt elnökhelyettese az ezze kapcsolatban Düsseldorfba) adott nyilatkozatában hangsú lyozta, hogy a nagytőke befő lyásos erői az utóbbi időbei mind gyakrabban küldözgetnél
