Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-06 / 105. szám

Reklám ürügyén? Peregni!?: a képernyőn a Ma- 1 gyár Hirdető filmkockái. Sok i közül az egyik csattanója így hangzik: „Legjobb barát a ta- j karékbefcét-könyv.” Figyelem nyolcéves kislányom j arcát Előbb öröm sugárzik sze- ' okok sokkial reálisabbak, kézzé; foghatóbbak. Megnőtt a lakos­ság életszínvonala. Ezzel együtt jár a takarékosság arányos fel futása is. Merem remélni, hogy a pénz és a barátság gondoláit» kap I mébőJ, mert neki is van iskolai ; takarékbetété —, majd zavaros kérdések követik egymást: — Miért barát a pénz? — Akkor az én barátnőm is a pénz? Próbálok rendet teremteni a ,vusza gondolatokban, majd ma­gam» is elgondolkodom a®51*, hogy miért kell ilyen reklámot faragni? Szentesíti-e a célt, az eszköz? Ügy tudom, nem! A takarékbetétek évről évre emel­kednek, de meggyőződésem, hogy nem az ilyen banális és j torz reklámszövegeknek van j ebben elsődleges szerepe. Az 1 csolala. csak az esetek elenyé­sző százalékban fordul élő,, mert a pénzsóvánság, a mindenben csak a pénzt látó szemlélet számtalan torz ideológiáit, s ezen keresztül tora figurát teremtett már a történelem során. A ,3»' rátod vagyok az utolsó vasa­dig” szemlélet Sajnos napjaink bűnözési statisztikájában is elő­kelő helyet foglal ei, Éppen ezért ágy érzem, kár gyermekeink tiszta .nyíló gondo­latvilágát ilyen képzettársítások­kal megzavarni, reklám ürü­gyén. Sz, A. Fiatalok a csárdában Az Ezüstszőlői KISZ-szervezet kérésére ezúton tolmácsoljuk a tanyai fiatalok köszönetét a Szarvasi ÁFÉSZ-nek. Ezüstszőlő kis település, Szarvastól négy ki­lométerre fekszik. Annyira azon­ban nem kicsi, hogy ne legyen KISZ-szervezete, KlSZ-helyiség viszont nincs. Ám az ÁFÉSZ a környékbeli fiatalok segítségére • sietett, alkalmanként rendelke­zésükre bocsátja az Autós-csár­dát. így aztán lehetőség nyílik a zenehallgatásra, táncra, szóra­kozásra is. Szívesen tettünk eleget az ezüstszőlői KISZ-esek kérésének és köszönjük azt a meghívást, amely a május 8-i, s a nevezetes csárdában tartandó mulatságra invitál bennünket. Válasz takarmány ügyben Hogyan hűtsék a vizet? BortAró Lajos füzesgyarmati tedősítánk a nemrég létesített strandfürdő jelenlegi állapota­id] és az itt dolgozók erőfeszí­téseiről ír. Többek között a gyermekmedence mellett kis játszóteret alakítanak ki, ahol hinták is lesznek, bár az utób­bit saját erejükből nem tudják elkészíteni. szükség lenne a gazdasági szervek segítségére. A legnagyobb gondot a fürdő­ben a 62 Celsius fokos víz hű­tése okozza, melynek megoldá­sa csak akkor valósítható meg, ha felépül a hűtőtorony. Addigi is — szerinte — szükség lenne | valamilyen áthidaló megoldást j találni, melyhez szintén mások! segítsége ie kellene. Levelében i kifogásolja, hogy az itt dolgo­zóik részére nem építettek öl­tözőt és ébódlőhelyiséget sem, pedig az egyre növekvő forga­lom nagyobb feladatokat ró a fürdő dolgozódra, s amellett, hogy a szociális létesítmények egy egy munkahelyen köteles-: ségszerűen kellenek, az itt dol­gozók meg is érdemlik, hogy megfelelő helyiséget kapjanak. Tudósítónk ezúton is felhív­ja a figyelmet erre és arra is, hogy a termelőszövetkezeteik és más gazdasági egységek anya­gilag is segítsék a fürdőt, hogy a község lakossága minden ké­nyelmet megtaláljon, öröme tel­jen a termálvízzel ei látott gyógyfürdőben; Hegyek, völgyek a Tolbuchin utcában Orosházáról Kovács Béla, a Tolbuchin utca lakóinak nevé­ben fordult hozzánk, hívjuk fel a DÉGÁZ figyelmét az utca je­lenlegi állapotára. Azért a DÉGÁZ-hoz címezi panaszát, mert még 1970. novemberében gázvezeték lefektetése miatt ki­ásták az árkokat géppel, a csö­veket össze is szerelték, ■ ez volt minden. Arra már nem ju­tott idő vagy ember, aki elvé­gezte volna a*s árkok újbóli be­temetését? Az utcában hegyek és völ­gyek váltakoznak egymással, s a lakók árkion, bokron át jut­nak otthonukhoz. Eh az ugra­bugrálna természetesen nem tet­szik senkinek sem, bár örülnek annak, hogy utcájukba is elju­tott már a gáz. Megjött a tavasz « utca la­kói arról nevezetesek, hogy sze­retik szépíteni, virágokkal dí­szíteni környezetüket Ezt asm- ban most as árkok miatt nem tudják megtenni. Jó lenne, ha a DÉGAZ gondoskodna a mun­ka mielőbbi befejezéséről, hogy a virágokat kiültethessék. A levélírónkkal egyetértőnk, valóban kellemetlen lehet ilyen utcában közlekedni, azonban, éppen Orosházán indult meg nem rég a »Virágos városért”- mozgalom, melybe igen sokan bekapcsolódtak és a lakók tár­sadalmi munkában nemcsak a virágokat ültetik ki, hanem rend­be hozzák az úttesteket Talán a Tolbuchin utca lakói is szí­vesen vállalnának Ilyen társa­dalmi munkát, nem mindig jó, ha az illetékes szervekre, vál­lalatokra várakozunk. Utánunk a szemeteskocsi? örvendetes, hogy Békéscsabán egyre több lakásba vezetik be a gazt. Különösen sok család örülhet ennek a Kuhch Gyula lakó­telepen. < A gázszerelők folyamatosan dolgoznak s munkájuk nyomán újabb családok juthatnak kényelmes, tiszte,* korszerű fűtéshez. A következő évek teli hónapjaitól már nem kell félniük, nem lesz szénhordás, favágás, salakolás, kevesebb lesz tehát a szemét R Most viszont még sokaknak okoz bosszúságot, kényelmetlenséget a szereléssel járó rendetlenség, bontás, törmelék. El la szívlelnék ezt, hiszen a célt, a végeredményt tartják szem előtt. Azt viszont már annál kevésbé, hogy a szerelők sokszor hanyagok, egy-egy lakásból eltávozva otthagyják a sok törmeléket, homokot, egyéb anyagot a ház előtt. Valóságos dombocskák sorakoznak egy-egy épületnél az utcán, jelezve, hogy itt szerelők jártak. Ennek elszállítása sok munkát nem igényelne, s nem is hátrál­tatná a gázszerelés ütemét. Csupán szervezés kérdése az egész. A lakóknak viszont komoly bosszúságot okoz, hiszen nemcsak hogy kerülgetni kell a kupacokat, s ilyenkor óhatatlanul belebotlanak, hanem cipőjük talpán felhordják a már kitakarított rendbe hozott lakábba, szőnyegekre. Javaslatunk: szervezzék meg jobban nemcsak a szerelési, ha­nem az eltakarítási munkáit is, legalább valamennyire vegyék fi­gyelembe a Békéscsaba tisztaságáért indított mozgalmat Sír a vállalat Lapunk legutóbbi Szerkesszen i velünk rovatában közöltük Z. 1 Mátyás mezőhegyesi olvasónk le­velét, melyben a takarmányel­látási gondokról ír. Bánki Béla, a Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgatója válaszolt cik­künkre, melyből részleteket köz­iünk: „Távol áll tőlem, hogy akár a szerkesztőséggel, akár Z. Má­tyással a cikk tartalmát illetően vitába szálljak, annál is inkább, mivel az abban közöltek helyt­állóak, s mi magunk is tudjuk, hogy a háztáji állattartáshoz szükséges takarmány kielégítése jelenleg nem biztosított”. Ezután közli, hogy komoly gondokat okoz a vállalatnak is a folyama­tos takarmányellátás, s vala­mennyi jelentkező takarmány- igényt kielégíteni még nem tud­nak, mivel az állattartásban ez évben nagy volt a felfutás. Azon­ban import szállítmányokkal, a lehetőséghez mérten, pótolják a hiányt, bár rajtuk kívülálló okok miatt ezek a szállítmányok nem megfelelő ütemben érkeznek. Majd a következőkkel fejezi be levelét: „A cikk írója felveti, hogy Me­zőhegyesen a háztáji gazdaságok állatállományának takarmány­igénye nincs kielégítve, ezzel kapcsolatban csupán megjegyez­ni kívánom, hogy 1971 eddig eltelt négy hónapjában 45 vagon takarmányt, illetve különböző tápot értékesítettünk Mezőhegye­sen. Tudom, ez a mennyiség a teljes igényt nem elégítette ki, azonban nem vagyok meggyő­ződve arról, hogy valamennyi felvásárolt takarmány promt fel- használást szolgált volna, mert egyes termelők részéről bizonyos tartalékolási tendencia nyilvá­nul meg, s ez főleg a mezőko­vácsházi járásban tapasztalható”. Szerkesztői üzenetek Kéki Imre. Dévaványa. Dobó utca 7. Mivel a címére küldött válaszunk visszajött azzal a jel­zéssel, hogy „címzett ismeret­len”, így e rovaton belül vála­szolunk kérdésére. Az építkezés megkezdése előtt kellett volna a házhely tulaj­donjogát lerendezni. Amennyi­ben az adás-vételi szerződés nem lett elkészítve és a telekkönyvi hatósághoz nem adták be, úgy ezzel kapcsolatos igényüket az­zal szemben terjeszthetik elő, a Békéscsabai Városi Bíróságon, akinek a vételárat átadtak. B. M., Békéscsaba, pamutszö­vőgyári dolgozó. Levelében írja, hogy a pamutszövő ígéretének teljesítése a szállástérítéssel kap­csolatban elmaradt. Mivel nem ismerjük a gyár kollektív szerző­dését, így nem tudhatjuk, hogy abban szerepel-e a szállástérítés- sel kapcsolatos rész. Javasoljuk, forduljon az üzemi szakszerve­zeti tanácshoz. Januar óta érvényben van, s hónapról hónapra fokozódó mér­tékben hat a gazdasági szabá­lyozók új rendszere. Korai len­ne még e rendszer működése kapcsán a tapasztalatokról — a negatív és pozitív előjelűdkről egyaránt — szóűmd. Idő, s a rend­szer gyakorlati működtetése szükséges ahhoz, hogy kiderül­jön, mi szorul finomításra, tö­kéletesítésre, sőt, esetleg változ­tatásra. A fogadtatásról azonban már beszélhetünk, mert erről bőséges, bár eléggé egyhangú ismeretanyag vall Persze, a cí­mül választott gond, ama egy­ben a fogadtatást is kifejezi — sír a vállalat —, nem intézhet» el azzal, hogy minden újat szok­ni kell, minden változást ideig- óráág kétkedés fogad. A gazda­sági szabályozók új rendszere — s ezt minden esetben hangsú­lyozni kell — nem vállalhat ma­gára olyasmit, aminek teljesíté­se képtelenség. Nem oldhatja meg egymaga és rövid idő alatt a termelőegységek, az iparágak, ágazatok problémáit. E problé­mák fokozatos megoldásának egyik fontos eszközeiként azon­ban jobb, célratörőbb, a válla­lati és népgazdasági érdekék összhangját jobban elősegítő, mint a korábbi gazdasági szabá­lyozók alkotta rendszer vein. A vállalatok többsége hajla­mos qrra, hogy csupán azt ra­gadja ki a szabályozók változá­sából, ami többlet erőfeszítést, nagyobb munkát követel, így például a kedvezményes mérté­ket meghaladó átlagbéremelke- dés progresszív adóztatását, vagy a beruházási hiteleknél a jövedelmezőségi minimum meg­emelését. Félkarú mérleg ez így. persze, hogy ffélrebdllen! Hiszen rakni kell a másik serpenyőbe is, mert van mit. így — a többi között — a gazdaságosan expor­táló vállalatok többletjövedel­mét, az iparágnak nyújtott álla­mi visszaitérítés segítségével, a termelői árak kedvező rendezé­sét jó néhány iparterületen, a vállalatok közötti eszközátadás megkönnyítését, stib. Reális képet tehát csak akkor kaphatunk, ha mindkét serpe­nyőbe bekerült az, ami odavaló. Tételezzük fél, hogy ez megtör­tént. Mit állapíthat meg a vál­lalat? Elsősorban azt, hogy az állam — a gazdasági szabályo­zó eszközök szigorításával — fokozódó mértékben érvényt szerez a hatékonyság élvének; a többet csak nagyobb teljesít­mény fejében adja. Több hitel — gyorsan megtérülő vállalati beruházások; nagyobb Jövede­lem — a termelékenyebb, a lét­számmal takarékosabban bánó munka ellenében; bővebb fej­lesztési források — ha azok összhangban állnak a népgazda­sági célkitűzésekkel. Ilyen és ha­sonló egyszerű gondoiaitpárokal állíthatnak fel a vállalatoknál az új gazdasági szabályozó eszkö­zök tanulmányozása, várható hatásuk elemzése után. Az új gazdasági szabályozó eszközök bevezetése miatt hulló — képletes — könnyek egy ré­sze nem több, mint a szokásos siránkozás, az egykori tervalku hagyományának továbbélése, a próbától való félelem, az erőfe­szítés miatti tartózkodás. Foná­sai legtöbbször a tehetség és rá­termettség hiányában, a szerve­zetlenségben, kapkodásban, a ru­galmas termelési szervezet ki­alakításának elmulasztásában kereshetők, s találhatók meg. E magatartás hordozói azok, akik a népgazdasági tervet s a gazda­sági szabályozó eszközöket igye­keznek szembeállítani, mond­ván, a központi akarat és a „piac” nem fér össze. E botcsi­nálta fölfedezők végül is oda­jutnak, hogy „lazítani kell a szabályozók szigorán”, mert máskülönben nem teljesülhet a központi akarat tervbe öntött része. Az ilyesfajta fölfedezé­sekkel persze lépésnyit sem jut­hatnak sehol előre, hátra azon­ban könnyen. Mert éppen abban

Next

/
Oldalképek
Tartalom