Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-22 / 94. szám

Kaphat-e segítséget Kiszely István?

i

Személyesen keresett fel ben. aünket Kiszely István Békéscsaba, Egység u. 17 szám alatti lakos. Elmondotta, hogy kis háza környékét minden évben dönti a belvíz, de tavaly különösen sok kárt okozott. Segítség híján maga próbált lehetőséget találni arra, hogy megszabaduljon á belvíztől Szinte minden keresetét arra költi 1966 óta, hogy feltöltse a telkét Eddig mintegy 300 köbméter földet hordatott ide. Szivattyút is vett, hogy az ősszel felgyülemlett vizet elvezesse. Nem kis költségbe került mindez, s nagy megterhelést jelentett számára, különösen, ha azt vesszük figyelembe, hogy 1400 forintos nyugdíjából él féleségével együtt Amikor hallotta, hogy a Vöröskereszt segélyeket juttat a belvízkárosultaknak Békéscsabán, art remélte, hogy 6 is sorra kerül. Azonban hiába várt segítséget, nem kapott Ugyanakkor az utcájukban lakók közül jó néhányan nagyobb öaz- szegű segélyben is részesültek.

Panaszával s városi tanácshoz fordult és helyszíni vizsgálatot is kért, ami ugyan megtörtént, de ennek ellenére nem ítéltek neki egy fillémyi segélyt sem. Azt kérdezi, miért van ez, mivel Igazságtalannak tartja, hogy mások, akiket kevesebb kárt ért, mégis kaptak segélyt Szeretné, ha az illetéke, sek ismételten kivizsgálnák ügyét és panaszát, s segítenének legalább némileg enyhíteni «z őt ért anyagi megterhelésben.

Kérését továbbítottuk a Vöröskereszthez, ahol megígérték, hogy az újabb vizsgálatot megtartják.

Közkedvelt szórakozóhely Gyulán a 70. sz. Hóvirág-presz- szó, népszerűbb nevén Ifjúságicukrászda. Nem is ok nélkül. A vendéglátóiparban csak kevés olyan jó zenekar található, mint a Szemenyei-duó. A felszolgálók udvariasak, kedvesek. A napokban megnyílt a terasz is, így bizonyára még több vendég keres alkalmat, hogy itt fogyasz- szon el egy fagyit, colót, vagy

éppen sört Az utóbbit választót-,

tűk.

Hattagú társaságunk nemrégiben egyik este Kinizsi-sört kért A felszolgáló kihozta, ml pedig fogyasztottuk. Jó részét, megittuk, mikor észrevettük, az egyik üvegben jókora penészdarab éktelenkedik. Kértük, ha lehet cseréljék ki, s emellett további két üveggel rendeltünk. Miután a felszolgáló három pa- I lackkal hozott joggal hittük, újat hozott a selejtes helyett Legnagyobb meglepetésünkre

Jól jött a segítség

Egy önzetlen segítségről irt levelében Farkas Antal. Orosházán a vasútállomáson egy tehervonat ellenőrzése közben kiderült, hogy az egyik kocsin rugótörés volt. A vasutasok természetesen azonnal hozzáfogtak a javításához. Mellékvágányra tolatták a kocsit ás hozzákezdtek a törött rugó kicseréléséhez. Farkas Antal olvasónk először csak nézelődött, de amikor látta, milyen igyekezettel és erőfeszítéssel dolgoznak a vasutasok, maga is segítségükre sietett. Igaz, mindnyájan olajosak, maszatosak lettek, de — mint írja — nem bánták, hiszen hamarább sikerült « kocsit rendbehozni. Csak dicséret illeti az olyan embereket, akik se- i gitenek másokon.

azonban*szómoláskor más derült

ki.

Tiltakozás, érvek-ellenérvek.

vita. Egyszóval kisebb perpatvar támadt a dologból. A felszolgáló így érvelt: az üveg tartalmának jó részét elfogyasztották, ő nem tehet róla, hogy ilyen a sör (talán a vendég igen?) — fizessenek! Mi, fogyasztók, úgy véltük, ilyen selejtes áruért túlzás 9 forint 90 fillért számolni Végül az üzletvezető intézkedett, nem kellett kifizetni a penészes Kinizsit De miért volt szükség a vitára?

Mindehhez még csak annyit, Gyakorta előfordul, hogy a kereskedelemben a forgalmazó cég hibáján kívül a vevőt károsodás éri (hacsak nem talál reklamációja megértésre, mint a fenti esetben is). Ilyenkor a kereskedelem képviselői előszeretettel hivatkoznak az áru készítőjére, még akkor is, ha senki sem vitatja, hogy például á penészes sört nem a vendéglátóipar állította elő,

anyag. Waiter Ülbricht az os'- szág akkori hangulatára így emlékezett vissza: »Negyedszázaddal ezelőtt az emberek millióinak gondolkodását depresszió és kiúttalanság jellemezte. Mély megrázkódtatásokat és csalódásokat élve át, a náci ideológiától megfertőzve, a legtöbb ember képtelen volt tájékozódni és semmiféle kiutat sem látott.” /

1945 júniusában — nem sokkal a fasizmus leverése után — azonban ébredtek már azok az erők, amelyek felismerték, mit kell tenni a közöny és a depresszió Németországában. Az ő erőfeszítéseik vezettek a két munkáspárt egyesüléséhez — és egyenes vonalban az NDK mai eredményeihez. S ha ezen a napon az egyesülésre emlékezünk is, érdemes megjegyezni, már egy évvel korábban letre- jöt a két német munkáspárt akcióegysége. Ezt bizonyítja 1945 júniusi programjuk. A Kommunista Párt felhívása így hangzott: „Ebben a helyzetben a német nép alapvető érdekei azt követelik, hogy induljunk él az antifasiszta-demokratikus kormányzat, a parlamenti demokratikus köztársaság felé vezető úton, amelyben a nép minden demokratikus joga és szabadsága biztosítva van”. A Szociáldemokrata Párt felhívásából: „Építsük fel az antifasiszta-demokratikus Német Köztársaságot”.

Huszonöt évvel ezelőtt még & Qplgári demokratikus átala ■

ÖSSZHANG

w;

.... ' ív -\~

m

■ • Furcsa összhangban van Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útján kirakott filmplakát a mellette levő környezettel. Tájkép, csata után, április 15—18-ig — hirdeti a plakát a filmet A tábla melletti üres telken a lebontott házak maradványai viszont valóban úgy néznek ki, mintha csata után lenne. Bár reméljük, mint ahogyan a szemben levő telken is látjuk — ez is rövidesen más képet mutat megkezdődik majd itt is az építkezés. A csatatérre emlékeztető táj tehát megváltozik. Lehet hogy jövő áprilisra? (Fotó: Demény Gyula)

Üzemen belül mehetnek a fogorvoshoz

flIHIHIIimil, (IIHHIIII

Békéscsabán a Kner Nyomdából jöttek hozzánk kéréssel ;izok a dolgozók, akik Erzsébet- lielyen laknak. Elmondták, hogy a központi fogorvosi rendelőbe nem mehetnek, mivel Erzsóbet- helynek van már fogászata az új rendelőintézetben. Természetes tehát, hogy ide tartoznak. De akik délután négy óráig dolgoznak, nem tudnak eljutni az V. kerületi fogászatra, mivel az is reggel 8—4-ig rendel. Kérésük az lenne, hogy hosszabbítsák meg a rendelést, vagy engedélyezzék, hogy a város központjában levő rendelőbe mehessenek erzsébethelyiek is.

A kérést dr. Avár Zoltánnak, a központi rendelőintézet igazgató főorvosának továbbítottuk, aki elmondotta, hogy éppen azért létesítették az V. kerületben a fogászati szakrendelést, hogy a központinak a zsúfoltságát enyhítsék. Am| a rendelési idő meghosszabbítását illeti, nincs mód erre, mivel nincs orvos. Eredetileg as V. kerületben két orvosra tervezték a fogászati szakrendelést, jelenleg azonban csak egy dolgozik és így is nagy túlterhelést jelent a sok beteg.

A városban egyébként 15 fogorvosra lenne szükség, de jelenleg csak nyolc dolgozik, tehát a fogszakrendelés mindenképpen gondot okoz, A Kner nyomdaiaknak ennek ellenére megoldódik a kérése, ugyanis a korszerű orvosi rendelőben rövidesen fogszakorvosi ellátás is lesz. Nem kell tehát az Erzsé- bethelyen lakóknak elmenniük az V. kerületi rendelőbe, hanem üzemen belül kezeltethetik fogaikat.

Reméljük, a válasz megnyugtató.

S. 0. S. takarmánysA ügyben

Levelének ezt a címet adta Sallai Dénes, a zsadányi Dózsa .oz magtárosa, aki hozzánk fordult segítségért, mert mint írja: a községben évek ót nem lehet takarmánysót vásárolni. Már többször megkeresték a helyi ÁFÉSZ illetékes vezetőjét, aki ígéretet tett, hogy teljesíti a kérést, csak legyenek türelemmel.

Olvasónk, hivatkozva arra, hogy egy mezőgazdasági nagyüzemben nem kis tételről van szó, ezért igazán ildomos lenne szerinte e kérés teljesítése annál is inkább, mivel a szövetkezet vállalta a szállítást is.

Megkeresték a nagykeresked elmi vállalatot is, s bar jo néhány telefonbeszélgetés lezajlott, takarmánysót még a mai napig sem kaptak, pedig az állattartáshoz ez nélkülözhetetlen cikk.

Ezúton továbbítjuk Sallai Dé nes kérését, s reméljük, rövidesen ütem lesz hiány Zsadányban sem takarmánysóból.

Huszonöt évvel a kézfosrás után

Az 1948. április 21-én megnyílt és április 22-én véget ért konferenciáról a világsajtó archívumaiban, a párttörténeti múzeumokban számtalan dokumentumot, fényképet őriznek. Egy kép ezek közül — bizton lehet állítani — valameny- nyi jelentős gyűjteményben megtalálható. A felvétel Wilhelm Piecknek, Németország Kommunista Pártjának és Otto Grotewohlnak, a Szociáldemokrata Párt elnökének kézszorí- tását ábrázolja. Egyetlen pillanatba sűrűsödik a kétnapos tanácskozás lényege — és sóik évtizedes nehéz küzdelem. Huszonöt évvel ezelőtt a konferencia határozata kimondta a két német munkáspárt egyesülését, a Német Szocialista Egységpárt megalakulását. Németország keleti felében megvalósult az, amit a munkásosztály legjobbjai olyan régen követeltek, ami Hitler megállítására egyedül lett volna alkalmas — a munkáspártok egysége. A kézfogás, az összekulcsolódott ujjak, a szövetség és a barátság szimbóluma az egyesült pártnak jelképévé vált Jelvényén ma is ez látható.

Huszonöt évvel az esemény után, a lassan történelemmé váló időszakra emlékezve —

éppúgy, mint az az egy fénykép — egy szó hallatszik ki legerősebben a konferencia hozzászólásaiból. Szükségszerűség. Szükségszerű volt, hogy kezet fogjanak egymással a munkásosztály pártjai. Európa történelmének legvéresebb háborúján volt túl ég nagy tanulságokon is túljutott Németországban is — valamennyi megszállási övezetben — 1945-ben, 1946-ban nagyon sokan érezték már azt, amit Wilhelm Pieck, az egyesülés ötödik évfordulóján, 1951-ben eképpen határozott meg: „A jobboldali szociál- demokrat pártvezérek azzal, hogy az egységes ellenállási mozgalom létrehozását megakadályozták .megfosztották a német munkásosztályt attól a lehetőségtől, hogy saját erejéből küzdje le a szörnyű fasizmust”.

Az ország gazdasági helyzetéről fogalmat alkothatunk a korabeli statisztikák alapján. Ezekben ilyen adatok szerepelnek: a mai NDK területén megsemmisült vagy használhatatlanná vált a lakóépületek 50 százaléka (ezek legnagyobb része természetesen a városokban), a gépgyártó kapacitás 70 százaléka, a szállítóeszközök 60 százaléka... Nem volt hús, nem volt kenyér, nem volt fűtő*;

Kinek a zsebéből?