Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-11 / 86. szám
KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET c/t luiwídi hínits tő fás AZ ÜNNEP EREDETE A tavasz örökszép ünnepe, a húsvét éppúgy évezredes ünnepe az emberiség- ségnek, mint más, világszerte elterjedt ünnepek. Ma azonban már egyre kevesebbet gondolunk arra, hogy a keresztény naptárhoz igazodó jeles napok tulajdonképpen kettős tartalmat hordoznak. Tartalmazzák a keresztény hitvilág átalakító tevékenysége során a köztudatban elterjedt vallásos eszmeiséget, de bennük él az ezer évekre visszanyúló, megszelídített pogány hitvilág is. Azt mindenki tudja, hogy a régi pogány hit szerinti téli napfordulóból lett a keresztény karácsony, a nyári napfordulóból az ugyancsak keresztény Szent Iván napja... A húsvét is ilyen kettős gonosz szellemek távoltartása, elűzése. A jó szellemek jó indulatának elnyerése érdekében áldozatot kellett bemutatni Az emberáldozat él abban a kifejezésben, amely a húsvéthétfőt még korunkban is j,vízbevető” hétfőnek nevezi — például Békésen. Azóta a vízbemerítés lo- esolkodássá szelídült Az ünnep másik tartalma a keresztény feltámadás felfogása, amely jól semlegesítette a pogánykori szokásokat és hiedelmeket, és tette feleslegessé az áldozatokat azzal, hogy Jézus, a húsvéti bárány mindenki bűneiért feláldozta magát. Feltámadásának jelképe és békítő szavai: „Pax vobis cum” azóta is a béke szimbóluma, elsősorban a lírai költészetben. HÜSVEn SZOKÁSOK A húsvéthoz fűződő népszokások közül a legismertebb a locsolkodás. Rózsavízzel locsolják meg a lányokat a fiúk, jó kívánságokat tartalmazó versek kíséretében és jó kívánságaikért pirostojást várnak ju- talmuL A locsolkodás mellett régebben több szokás is járta. A kereszténység előtti időkből sokáig élt még a határkerülés, kerepelés, lövöldözés, kakasütés, mátká- lás, komálás, stb. szokás, melyek közül egyről emlékezünk meg, a komálásról, melyről friss gyűjtésanyagunk van: KOMATAL Húsvétkor a jó barátok és jó barátnők komatálat küldtek egymásnak. Egy tálat szépen feldíszítettek, közepére egy üveg bort állítottak, tettek bele pirostojást, kalácsot, meg sülthúst A tréfa kedvéért lerágott csontdarabokat selyempapírba csomagoltak, a tálat szép fehér szalvétával letakarták, és akkor két kísérővel egy személy vitte. Ha fiúnak küldték, fiúk vitték, ha lánynak, lányok vitték. Amikor a célhoz érkeztek, a következő verset mondták: Komatálat hoztam, Meg is aranyoztam. Koma küldi komának, Ha nem tetszik komának, Visszaviszem azon az úton, Amelyiken hoztam. Ha elfogadták a komatálat, megvendégelték azokat, akik vitték és egy másik tálat küldtek vissza. Ettől kezdve a komatál küldői egymást „komám”- nak hívták. A legnagyobb irtás az volt, ha valaki ;em fogadta el a komatálat. Ilyen esetben egész életen át tartott a harag. LOCSOLKODO VERSEK Ajtó mögött ónok, Pirostojást látok, Ha nem adtok pirostojást, Hozzátok nem járok. • Húsvét másodnapján az jutott eszembe, Üveg rózsavizet vettem a kezembe. Elindultam vél<, pirostojást szedni, Adjatok hát lányok, ha nem sajnáljátok, Ha pedig nem adtok, lÁcskés-lucshos, facsaró vizes lesz a ruhátok • • E háznak van egy rózsája. A rózsának egy bimbója. Én a bimbót megöntözöm, A tojást megköszönöm. Beck Zoltán és Beck Zsuzsa gyűjtése Áprilisi gondolatok Mucsi József Olyan most a gesztenyefánk, mint a frissen kisütött fánk. Lángpiros az ágak vége, jelentik, a télnek vége. Ott állok a nagy fa alatt, nem hagy nyugton két gondolat. Fejem fölött ág, csillagok. Mind mozog, csak én maradok. tartalmú ünnep. Benne van a kereszténység előtti hitvilág szellemisége, amely szerint — az év más napjaival együtt — az ünnep célja a tfermékenységvarázslás, a. Fölnézek az égre látom: — nem hiszed el, jó barátom Elindult a Göncölszekér! Meddig tart, még ide leér? Vollmuth Frigyes Költészet napjc „Csak a törvény a tiszta beszéd” <4 költészet napjára ermesze- tesen igazak, ismerősek ezek a szavak. Sokszor idézzük őket, de • • nem mindig gondolunk arra, hogy mit jelentenek, miféle igazság sűrűsödik bennük? Mi is az a törvény, amiről nagy költőnk beszél? A világ dolgainak olyan szigorú összefüggése, amely koroktól és helyektől függetlenül jelen volt kezdettől az ember sejtelmeiben, sorsában, majd később, tudatos gondolataiban. És jelen van ma is. Jelen van: az ember szabadságvágya, az embernek ember utáni vágya, az egymásra találás vágya, az ismeretekre való törekvés, az egymásra utaltság ténye és az, hogy születünk és meghalunk. De törvény a tájban, népben, nyelvben való rneggyökere- zés valósága, a közösség formáló ereje, az emberség tisztelete, az anyaszeretet és a hazaszeretet De felszólítás is az idézett verssor. Felszólítás a „tiszta beszédre”, az emberségre, az igazságra való törekvés. Közelebbről arra is, amit Petőfi csaknem egy évszázaddal korábban így fogalmazott meg: „Ha nem tadsz mást, mint eldalolni, Saját fájdalmad, s örömöd: Nincs rád szüksége a világnak”. Költői és emberi hitvallás ez is. Jöhetnek új korszakok, az ember eljut a „művelhető csillagokra”, de a verssor igazsága nem veszít mai fényéből. Sőt, még igazabbá válik. Bennünket, magyarokat sokfelé a világon a költők népének neveznek. Nem véletlen ez sem. Ahogy a TV versmondó versenyén, amelyet nemrég elhunyt költőnk, Váci Mihály emlékére rendeztek, többször elhangzott, hogy szellemi nagyhatalmak vagyunk. Költészetünkre mindenképpen igaz ez. A lélekszám arányában kevés kis nép adott annyi nagy költőt a világnak, mint a magyar. S valóban, a költészet fogalmazta meg, Petőfi szavaival, azt a nagy igazságot, amelynek jegyében ma mind több nép vívja ki önállóságát, szabadságát. Ez a szó: a világszabadság. Nyelvünkön szépen, pontosan hangzik az időmértékes verselés, mert kevés a magánhangzótorlódás, és szabályos a mély és magas hangzók váltakozása. Azt is állíthatnánk, hogy itt mindenki költő. Nyelv nélkül a gondolat csak sejtelem. A szó ad formát érzésnek és ismeretnek. Általa lesz átadható. A nyelv zene és ütem. Ugyanakkor feloldódás is. Űt az embertől emberig, kortól korig, múltból jelenbe és jövőbe. Az ember felejt, de a nyelv mindent megőriz. A költői nyelv pedig tudatos emlékezet-formálás, ritmusba sűrít arcokat, cselekedeteket és igazságokat, életet és halált Ez az ünnep tehát nemcsak költők, versek, szavak ünnepe, hanem az embereké, a valóságos életé. Soha ennyi verseskötet nem jelent meg, mint napjainkban. E tekintetben is világelsők vagyunk. Nálunk nagyobb népek költői nem egyszer elmondták, hogy egy kissé irigyelnek bennünket ezért. Élő angol, francia költők verseskönyvei csak ritkán jelennek meg ezernél nagyobb példányszámban; Magyarországon már évtizedek" óta nincs ezer alatti példány- szám. Elsőkönyves költők művei fogytak el napok alatt több ezer példányban és nem ritka ma már az öt, tízezres, sőt az ennél nagyobb példányszám sem. S ez nemcsak a költők, hanem az olvasók igénye is. Kölcsönös igény a tiszta beszéd keresése, és ez a kölcsönösség az igazi, folytonosan jelen levő ünnep. A költészet ünnepe az emberi szellem ünnepe. Hiszen nemcsak a verset, a költőt, hanem a magasra törő emberi szellemet ünnepeljük, amely magában hordja a gyerekek tiszta beszédét, és a felnőttek tudatos, alkotó fegyelmét. Mindazt, amit szintén József Attila fogalmazott meg hitvallásként és útmutatásul: „dolgozni, csak pontosan, szépen, ahogy a csillag me®r az égen, úgy érdemes.” Kiss Dénes
