Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-11 / 86. szám
Szóltak-e A megözvegyült a szép szavak? Jegyzetét a „Szól]átok szép szavak” megyei döntőjéről feddésünkről má* ejtettünk néhány szót « hasábokon. Megyejárásunk során elég elszomorító képet kaptunk megyénk irodalmi színpadainak és színjátszóinak helyzetéről. Alacsony ú jzmtfonaJ, as országos átlag mögött elmaradottabb a műsorválasztás és rendezői munka. Volt ugyan a megyében tizenhárom olyan csoport, melyet — bár sűrű aggodalmak közepette .—, de alkalmasnak találtunk arra, hogy a JSzólja- tok szép szavak" megyei döntőjén részt vegyenek. Féltünk ugyan attól, hogy az országos átlag mögött ezek is el íognak maradni Aggodalmaink nem voltak túlzottak, s a március 26- és 37-én Eleken és Sarkadon megrendezett színvonal verseny sajnos igazolta ókét Eleken különösen lehangoló volt a kép. Ehhez persze nagyban hozzájár.ilt az is, hogy az elek! művelődési háziban hideg helyiségek .várták a csoportokat, a közönség pedig olyan fegyelmezetlen volt, hogy többet ártott, mintha üres nézőtér «lőtt szerepeltek volna a lesöpörtök. A körülmények így minden szereplő együttes eredeti színvonalát jelentősen lerontották. Az eleid körülmények nagyban befolyásolták a gsürí munkáját is. A záró- értékelést hideg irodában tartották meg, bizony ©lég kíméletlenül, a megfeledkezve arról, hogy a rendezők társadalmi munkában« jó szándékból végzik ezt a munkát, s nem rajtuk múlik, ha képességük, vagy képzettségük nem megfelelő. Az itt szerepelő csoportok fényes körülmények között sem szerepeltek volna jól, csak Jobban. Mégis kiemelkedett a mezőnyből az „Én, Róbert Bums’’ ösz- szeállítás, és az örménykúti „Tollfosztóban voltam az este" című népi Játék, mely méltán el is nyerte a megyei tanács harmadik díját. • A sarkadi bemutatók már sokkal jobbak voltak. Jobbak voltak a körülmények, de ebtől függetlenül magasabb a színvonal Ja. A kellemes környezetben, fegyelmezett közönség előtt fellépő csoportok között két, kiemelkedően jó produkciót láttunk. A békéscsabai Megyei Művelődési Központ irodalmi színpada Szoboszlai Sándor rendezésében Brecht: Kereszteshadjárat 1939 c. ’ versének dramatizált feldolgozását mutatta bei A kitűnően rendezett, jól ritmdzált előadás a megyei tanács második díját nyerte. Csurfea István, Tornai József és Salamon Pál műveiből Tímár Imre szerkesztésében a sarikadi művelődési ház Szürkében című műsora méltán nyerte ei a megyei tanács első díját, Szóltak-e a szép szavak megyénkben? — Szóltak! Jó szándékban, lelkesedésben, produkálni akarásban nem volt hiba. Hiszen amar tor-mozgalomban a puszta részvétei fs elismerésre, megbecsülésre méltó vállalkozási Van lehetőség Békésben is, hogy egy vagy két csoport felzárkózzék az országos színvonalhoz, de ezeknek a rendezőit tanítani, továbbképezni, támogatni kell, hogy a néhány éve még kiemelkedő Békés megyei amatőrizmus vtsz- azanyerje régi rangját —, ahogy már irtuk —- méltó legyen Justfa Zslgmond szülőföldjéhez. Máté Lajos Szokolai Sándor Virágok Hangy&sl Lajos Mint tengerek mélyéből felszökő buborék, úgy Indultunk útnak., párás ködök bújtak gallérjaink mögé, míg keményre edzték a bőrt, mint paraszti tenyerűnk közepét. Tavasz van újra, A föld sóhaja zeng szivünkben, ■ pattan, mint dús rügye a fának, a holnapért adj újat a mának. Baranyl Ferenc Apám a hallgatásba beleárvult, mogorván bóklászott az őszi kertben, zörögve járt órákon át a sárgult leveleken és hallgatott levertem' A szél szavára olykor felfigyelt éa szemében rőzselángok gyulladoztak, aztán csúnyán káromkodott s a termés héján kivert a gálic — haragos hab. Apámnak — láttam — akkortájt elég volt a múlt, jelen s talán még a jövő Is, szemében gyulladásba jött a vérfolt, de állott volt a vére, mint esővíz. Kalapját mélyen a szemébe húzta a a kertet százszor körbejárta újra. Jeles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál um *'"»1» JELES NAPOK A BÉKÉSCSABÁN ÉS KÖRNYÉKÉN ÉLŐ SZLOVÁKOKNÁL K ülsejében nem hivalkodó, egyszerű, szerény megjelenésű, a napokt>an megjelent könyvet vettem a kezembe, amely tartalmában újszerű, témája a múltban eleven erővel lüktetett Belőle megismerjük Békés megye egy nemzetiségi csoportjának, a szlovákságnak azt a hiedelemvilágát, amely a múltban életét megszabta, irányította és amelytől eltémj a közösség rosszallása nélkül r*em volt ■tanácsos. Mindez már a múlté, mert az új társadalom, a fejlődő technikai és gazdasági adottságok, és nem utolsósorban a műveltségi változások új utakra terelték a szlovákság eletet is. Most pedig nézzük meg, mit mond a „Jeles napok a Békéscsabám, és környékén élő szlovákoknál” című néprajzi tanulmány. A szerző jó alapokról indul el: társadalmi, történeti és gazdasági helyzetüket röviden felvillantva, statisztikai adatokkal kiegészítve mutatja be a szlovákság közel-miúltbeli — 1900— 1930-as évek — helyét Békés megyében. De nem ez a tanulmány fő mondanivalója, hanem az a gazdag folklóranyag, amit Krupa András — a szerző — gyűjtései során összeszedett és az olvasó elé tár. Mint munkája elején írja, nem volt célja a szlovákság 18—19. századi szokásanyagának a feldolgozása, mert azt a feltehetően bő hitbeni anyagot már túlélték, a mai felvilágosult kor új emberéről mára lekopott, de még nem tűnt el teljesen. Még hordozói az idősebb nemzedék — a régi hiedelmi világhoz ragaszkodó — egyénei. A tanulmány a naotári évnek a múltban kiemelkedő ünnepeihez ragadó szokásokat ismerteti, azokat, amelyek hellyel- közzel még most is fellelhetők. Amit magukkal hozták a felvidéki — szlovákiai — hazájukból és amit az itt élő magyarságtól és más nemzetiségektől vettek át: ami így ötvöződve vezérfonalul szolgált majd két és fél évszázadon át. A hiedelemkonstrukció bomlása a 19. század- végefelé megindul: a polgárosodás és urba* nizálódás folytán, elsősorban Békéscsabán, majd a falvakban is. Fázisai nagyjából a két világháború és a felszabadulás időszaka. Előbb a gazdagparaszti réteg hagyja el, majd a közép- és szegényparasztság szokásbeli konzerváló élete is megválik azoktól a 20. századra annyira, hogy értelmét már alig érti, a régi rí tusbeli szövegeket lassan elfeledve paródizálásokkal helyettesíti azokat. A fenti időben tűnik el például a karácsony napi vesszőzés, a betlehemezés, a feketevasámapi kis menyecskék járása, a füzek alatti fésülködés, a Tamás- napi kerítésrázás és még említ jó néhányat. A tanulmány a négy évszak szokásanyagát ismerteti. A szlovákság többsége parasztember, földműves volt, így érthető; hogy hiedelmeik! többsége is aa időjáráshoz, a föld munkálásához és az állattartáshoz, valamint a fiatalok párválasztásához kapcsolódó, de sok a családi élethez és az egyházi ünnepekhez tapadó, ma már alig ismert szokásanyag is. Az ismertetést a téli időszak jeles napjaival a Katalin és András napi szokásokkal kezdi, majd folytatja a Luca-napi sok tiltó- és a ^termékenységet elősegítő cselekmények sorával, ámely rész az adott mondókák szövegével együtt egyike legkiemelkedőbb része a tanulmánynak. A karácsony és körébe tartozó szokások leírásánál fény derül a szegény- és gazdagabb parasztság étrendbeli különbségére és a gyerekek —■ kíslányok- kisfiúk — verses köszöntőire. Megismertet a pásztorok korácsony első napi vesz- szőhordásávai, amire a ma élők már alig emlékeznek. Végül megtudjuk, hogy a karácsonyfa állításának szokását megyénkben is a városi elemektől vette át a polgáriasulni igyekvő gazdák rétege. Az óév és újév kimeríthetetlen szokásaival élt tájunk szlováksága: a tanyán lakó béresek kutya- bőrből készült dobbal járták a tanyákat, a lányok óimat öntöttek, hogy jövőjüket lássák, még a tanyákon is hallgatták az éjféli harangszót, a kéményseprők jó kívánságokkal halmozták el a ház népét, Békéscsabán az öregbéres, a kisbéres és a kondás ezen a napon — a Hunyadi téri emberpiacon — lelt új gazdára. A Pál-napi babonás pogácsasütés az élet további reményteljes menetére, a Zsuzsanna éa Mátyás napja pedig a mezőgazdaság szempontjából oly nagy jelentőségű várható idő- jóslásra adhatott előjeleket. A farsang időszaka pedig a természet megújulását szimbolizálta körükben. A vele kapcsolatos maszkajárás még a 30-as években is fellelhető volt, ami kapcsolatos a lakodalmak alkalmával szokásos alakoskodással, a népi humor egyik megelevenítő szokásával. A továbbiakban a tavaszi hónapok szokásait idézi: a gergelyj árast, ezen a napon nem volt tanítás az iskolában, csak megajándékozták a tanítót; a húsvéti ünnepkör sokrétű eseménye tette még színesebbé, de nem könnyebbé a paraszti életet. Olvassuk, hogy április elseje a szlovákoknál — éppen úgy, mint a többi nemzetiségnél is — a népi tréfálkozás napja. György napjához viszont komoly gazdasági cselekmények fűződtek: akkor vetették el a kukoricát barázdába; a nagy jószág legelőre hajtásának is napja; áz egészséget óvó rítusok végrehajtásának embernél, állatnál egyaránt meghatározó nap volt. A gulyásokat éltkor ajándékozták meg az állattartó gazdák. A május elseje a szerelmi megnyilvánulás májusfa-állítás — kedves jelképe volt. A paraszti életben a nyár a nehéz munkák ideje, minden erőt a gabona betakarítására fordítottak. Ebben az időszakban a parasztembert az időjárás alakulása erősen érdekelte, ezért figyelte a Medárd, János, Jakab és Anna napjának légköri viszonyait, amiből következei éjiért :Vé!t kiolvasni a Péter—Pál napján kezdődő és hosszú hetekig tartó aratási időre!. A z őszi időszak hiedelmei és szokásai már a gazdasági év végére, a betakarításra, az elmúlásra utalnak. A fecskék vonulása, Erzsébet és Márton napja mái1 a tel közeledtét idézi. A babonás asszonyok pedig kezdik szedegetni a hólyagfa beérett, „szerencsét” hozó magját. És ennél a résznél ismerjük meg a hét napjaihoz fűződő sok-sok kötelező értékű szokásukat, ami a falusi paraszti életet meg“ határozta nemzedékeken keresztül, legyenek azok jók vagy ártók, serkentők, vagy visszahúzó erejűek. Krupa András folklór tanulmánya alapvető munka a Békés megyei szlovákok élete megismerésében. Jelentős, mert egy nép vagy népcsoport hiedelemvilága mindig a legrejtettebb „tudása” az egyénnek, a kollektívának, szemben a tárgyi hagyatékkal, ami látható, tapintható. Ezt a szellemi hagyatékot adja elénk a kutató. A munkából kitűnik, hogy az író alapos előtanulmányokat és szorgos gyűjtőmunkát végzett, amihez a szlovák nyelvben való ismerete is hozzásegítette. A munkával egyidejűleg kell megemlíteni a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának áldozat- készségét, hogy a tanulmányt megjelentette, összegzésül: a mű megyénk megismerésében az élvonalba tartozó tanulmány. Tábori György Óda, csitri lányokhoz SomoskOI Lajos Jönnek a tavasznál szebben, kendőket virágzó menetben. Körbe állnak, hajladoznak^ színes karikákkal forognak. Virágzó ág; karjuk, lábuk, játékos szél kap utánuk. S míg nézem őket elmerültem árnyuk virágzik a fűben.„ ö, csitri lányok, bimbók, virágok! Telt illatosán, virághabosan, ti adjatok majd helyettem Is dalti két fcamasa Ifjúság
