Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-04 / 80. szám
KÖRŐST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Darvas József vígjátéka Miskolcon ^ 3 műfajban, új Ü darabbal jelentkezett Darvas József, a Pitypang című vígjátékkal. Első hallásra talán szokatlan^ hogy a nagy társadalmi kérdéseket feszegető, keserű, vagy felemelő igazságokat hordozó drámák — Szakadék, Hajnali tűz, A térképen nem található — után hangot vált, s egy tőle eddig távolinak vélt műfajban mond ítéletet dolgokról. Azokról a dolgokról, amelyekről valójában mindig is szóit: az ember helyéről, cselekvéséről, az adott korban és e cselekvés útvesztőiről. Éppen ezért nincs abban semmi meglepő, hogy ezúttal a vígjáték sajátos eszközeivel teszi ezt, hiszen az írónak a mondanivaló érdekében az éppen legcélravezetőbb lehetőséget kell megragadni. Nagy dolgok tartják lázban a Pitypang Tsz vezetőségét. A halásztanyában — ami ugyan reprezentatív kivitelben elkészült, csak éppen halastó nincs hozzá — azon ügyeskednék, hogyan lehetne valamilyen eredményről beszámolni a közgyűlésnek. Percenként faggatják András bácsit, van-e már valami eredménye az új kísérletnek, mármint annak, sikerül-e a vadnyulakat a házinyulak- kal való párosodásra bírni, mert ha igen, megoldódik minden! Lesz mit mondani a tagságnak és a felsőbb szerveknek, így marad az elnök és a vezetőség — mert a status quo az mégiscsak mindennél előbbrevaló —, egyszóval újra felvirágzik a Pitypang Tsz. És ha mégsem állnak rá a dologra a nyulak...? Akkor itt van Fellegi Ábel, a váru dorapostol, a csődbejutott tsz-ek jótevője, majd ő kitalál valamit, potom huszonötezerért, de ez igazán nem sok a hatalmi helyzet megőrzése érdekében. Ki is találja: reprezentatív szálloda abszolút szabadossággal — garantáltan nagy forgalom, biztos pénzforrás. Igenám, de a jogtanácsos — mert hogy ő is a piacról él —, fúrja az apostolt, s megint csak kitalálna valamit, de ez meg az elnöknek nem tetszik, hátha ellene dolgozik. Egyébként is emiatt küldte el a fiatal agronó- must, s hogy mégis visszavette, csak az az oka, hogy tudomása szerint baráti szálak: fűzik az S3 párttít- kárhoz és ott — ugye — érdemes jónak lenni... Ez még mind kevés, mert nagy fekete autón jön az egykori falukutató, akit a parasztok nagyságos úrnak titulálnak és félnek tőle, a tisztelt társaság pedig benne látja a nagy lehetőséget, s aztán itt van a Rozi néni, ez a csodálatos figura, aki a kellő pillanatban tökéletesen összezavarja az egész pereputy- tyot. Szédületes sodrású, komikus elemek halmazát felvonultató szatíra. És ehhez megfelelő figurák, akik közül nem egy telitalálat: a kissé terheltnek hitt, de nagyon is tisztán- látó Rozi néni, az okosnak vélt, de korlátolt vándor- apostol, a saját butasága és korruptsága miatt hány- kódó elnök, a gyáva főkönyvelő, a megcsontoso- dott falukutató... írói éleslátással formált figurák, bennük mindaz, ami ellene szói: a megalkúvás, a saját pecsenyesütögetés, a dilettánsság és a korrupció. S hogy ezt egyetlen pillanatra sem tévessze szem elől a néző, a burleszkig fokozott — néhol túl is fokozott — helyzetek. Két, vagy több vígjátékra való ötlet halmozódik fel a két és fél órában, s az ember már-már sokallja is a jót. A Miskolci Nemzeti Színház a Pitypanggal az ötödik Darvas-darabot mutatta be. A vígjátéki fesztiválra készülő színház az íród gondolatok tartalmának megfelelően értelmezte és tolmácsolta a művet. Nyilassy Judit rendező elsősorban ezeikre a gondolat-elemekre koncentrált, minden részletet úgy igyekezett visszaadni, hogy az semmit se veszítsen értékéből. Ez néha túlsúlyba is jutott — a vígjátéki elemek rovására. A színészi alakítások közül elsősorban Mattié Éva Rom nénijét kell kiemelni, játéka nagy élményt jelentett. Kitűnő volt Fehér Tibor, a vándonapostol szerepében Paláncz Ferenc tsz-elnöke, Csiszér András jogtanácsosa néhol a kelleténél ko- molykodóbb. A díszletéket Wegenast Róbert, a jelmezeket Hruby Mária tervez- .te (Képünkön: Máthé Éva és Fehér Tibor.) Sei észt Ferenc Anyámnak Havasi Gizella A látóhatár körülkering: Árnyakba hullt fák, A fákat fölhasogató fény, Csak egy kútgém magasíik. Mint kilőtt erőd. Csak moccanatlan felhők, Mint fehér lomb homlokod fölött. Már hangod vélem a pinty-kiáltásban, Arcod melegét a barna szántás őrzi Mosolyod a napsugáré. Minden vagy! Mindenhol vagy! Erezlek a szőlőkacsok ráfonódásában vizek visszanéző tükrében A kavicsok koppanása is apró lépteidre emlékeztet, amint gyermekkoromból hazajössz Rég-volt-piacok teli-kosarú örömeivel Zsadányl Lajos Megcsókolja a földet, ahol született. Elültet egy szűz akácot, megcsodálja a felrebbenő fogolycsapatot, megsimogatja a kukoricák szakálla*, g foga közé füvet vesz ujjaival beletúr bokrok asszonybajába és elindul egy kis ország gondjaival a szívében. Távirat mindenkinek Pardi Anna első kötete A költőnő, aki 26 éves sincs, a közelmúltban jelentkezett először kötettel a nyilvánosság előtt. Verseivel gyakran találkoztunk napilapok, folyóiratok és a Köröstáj hasábjain is. Vésztőn született, gyermekkorát itt és Szeghalmon töltötte, ahol gimnáziumi évei alatt magyar tanára, Aradszki Pál már felfigyel a szorgalmas és az irodalom iránt különös vonzalmat érző tehetséges lányra. Tudásszomja itt is szinte féktelen: sokat akar tudni önmagáról, igyekezett megérteni a világot, nem csak elfogadni és elfogadtatni. A gyermek- és ifjúkor „játékain”, súrlódásain eljut környezete alapvető ellentmondásainak felismeréséhez. A debreceni egy év (magyar—orosz szakos egyetemi hallgató volt itt), magánya és meg nem értése után a fővárosban megnyílik az út a „megjelenés” felé. Itt folytatja tanulmányait és a múlt évben szerzett diplomát az ELTE bölcsészkarán. Versei korán felhívják magukra a figyelmet. Barátok közé kerül és a diákotthoni szűk szobákban egymás után születnek meg azok a versek, melyekben mai fiatalságunk egyetemes problémáit modem, szabadvers formában feszegeti. Gyakori forrása szülőföldje és családja szűkebb világa, a kisváros, de a nagyvárosi életből vett témák is sokasodnak már pályája kezdetén. Par- dj Anna intellektuális költő, ennek bizonyosságát kihangsúlyozza a képzettársítások széles skálája, melyek a mai emberi lét problémáit, átmeneti korunk ellentmondásait hivatott álta_ lános közlésekben, de ösz- szetett bonyolult gondolat- átvitelekkel eljuttatni mondanivalója lényegéig. A progresszivitásban való vitathatatlan hite egyik versében sem érvényesül sematikus, egyszerű levezetések papírra való rögzítésével, hanem a zűrzavar és a fokozatos letisztultság, erőszakos, a mindenséget átfogó harmóniája következményeként jelentkezik az a koordináta, mely után társadalmunk humanizmusa, prosperitása már-már ki- kristályosult művészi eszközökkel, tartalmi és formai síkon egyértelműen kifejezésre jut Első kötetét hat részből állította össze, a részek címei a tartalom központi gondolatát plasztikusan emelik ki. A „Magánnyomozás” a könyv első versciklusa. Itt elsősorban — nem énje bonyolult összefüggéseit kutatja, hanem környezete — beleértve a gyermekkori és későbbi élményeket —, hatását személyisége kialakulására. Fájdalmasan emlékezik meg az öregek magányosságáról, letűnt hajdani világukról. Az elégikus hang legszomorúbb kiteljesedése a szüleiről írt versek. A háborúban született, apák nélkül felnőtt nemzedék vívódásai ezek, az anya szenvedéseit mélyen átérző utód határozott tiltakozása az embertelenség ellen. Szüleim című versében így ír: látvány a képzelet barbár nászában felgyullad néha a sötét szempárok esti Párizsa.’* (Gauguin) „apám, fű lettél, föld, idegenben temetés, magyar faluk sorsa a te iszonyatod”, „mert hiányzik kezed a vállamról kellenéi az anyatej mellé, mert sokan vagyunk ilyen sérültek az új nemzedék, a béke napjain épülő világban, akiknek szájában megfájdul néha a kenyér”. A „Viszonylatok” című kú szegényességét eredmé- cikiusában megismerjük a nyezi. E műfajban sokat rilozofalo koltot, bar itt . , ~ . ,,,, , _ , gondolatkifejtése még a ^eroek például a Létezés formai elemek bizonyos fo- című vers sorai is: „Egy rózsa körbefutja a nyarat mindig más színekben, mindig más földeken, piruló arcéiként támaszkodik az alkonyaihoz mielőtt szirmai gondolatát bezárná az éjsötét.” Az érzelmek hullámzása, az útkeresés türelmetlensége, fogalmazódik meg a „Morzejelek” című ciklusban. Az Én vívódásai nem az egyéni problémák érdektelen felsorolásait jelentik az olvasó számára, hiszen a hétköznapok küzdelmei a mai ember életének legfőbb tényezői. Pardi Anna ars poeticá-ja első kötetében már jelen van. A „Jelentés a társasági életről” ciklus, Himnusz a jövőben című versében emberi és költői programja mély gondolatisággal és erős elszántsággal jelentkezik: „Élni annyi mint szeretni Szeretni annyi mint küzdeni küzdeni konkrét életünkért egy absztrakttá zsúfolódó világban küzdeni annyi mint újjászületni” „fegyverkezés helyett minden időkben: bízni az emberben mi is maradna más”. A kötet tartalmi újszerűsége a legszembetűnőbb a „Nagyvárosi szerelem” és az „Egy férfi és egy nő” című ciklusokban. Az elsőkötetes -költőnő verseinek várhatóan nem lesz egyértelmű fogadtatása. A jövő nő-embere szólal meg ezekben, aki az igazi egyenjogúság hangján vall önmagáról, korunk által megkövetelt őszinteséggel, megteremtve egy sor ellentétes dolog harmóniáját. S ez egyben kötetének maradandósását is jelenti. Roxin tiwli Az otthoni környezet, amiben felnőtt, sajátos, kissé pesszimista hangvételt eredményez, de a sorok mögött megérezzük a nosztalgiát, amit gyakran felold egy-egy értékes felfedezés:
