Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
Nem elég, ahogy az apánk tudta gyomai Járást tanács épülete volt, ma szak. munkásképző iskola. Hatalmas udvarán gyep-mezők, kézilabda-pálya és azonnal szembetűnő tisztaság. Olyan tisztaság és rend, amelyet ritkán látni. Vámos László igazgató örül a váratlan találkozásnak. Es annak is, hogy — még nem is ismerve az iskola életét — első szavunk egyszerűen nem lehet más, mint a csodálkozásé: olyan itt minden, mintha hetek éta csak arra készültek volna, hogy valahonnan újságírók és fotóriporterek csöppennek ide, hát ■szép legyen az udvar, tiszták a tantermek, a járdák, az étterem... Pedig két nappal ezelőtt még mi sem tudtuk, hogy éppen, ezen a csütörtöki napon, április 21-én mutatkozunk be egymásnak, mi a lap munkatársai, a gyomai szakmunkás- képző igazgatója, a tanárok és közel 200 tanuló. Ilyenkor persze minden út először az igazgatói irodába vezet. Rövid beszélgetés, tájékozódás Az iskola nacionáléja kell a továbblépéshez. Stencilezett jelentést olvasunk. Egy hónapja éppen, hogy a gyomai községi tanács a szakmunkásképző életével ismerkedett Arra készült. Intézetünk 1967. szeptember 1 óta a szocialista mezőgazdaság, nagyüzemek számára nevel állattenyésztési szakmunkásokat Feladatunk a mezőgazdasági szakmunka elismerésének megteremtése, a mezőgazdaság jövő dolgozóinak szakmai, politikai és kulturális műveltségének emelése... Az új Szakmunkást, törvény iskolánkat is középfokú oktatási intézménnyé nyilvánította.” Rövid, áttekinthető, világos fogalmazás. Szinte semmi hoz- zátennivalót nem követel. De a megvalósítás? Az, hogy így is alakuljon minden? A. már nagy dolog, nehéz feladat. Vámos Lászlóból sugárzik az erő és a nagyon is jóértelmű optimizmus. Es az erőhöz, optimizmushoz a nélkülözhetetlen harmadik, a szaktudást Még néhány mondat az iskoláról: Négy szakmában képeznek állattenyésztőket, itt Gyomén baromfitenyésztőket és juhászokat, Eleken (ez az iskola is a gyomaihoz tartozik), szarvas- marha- és sertéstenyésztőket. Gyomén nyolc osztályuk van, három juhtenyésztő és öt ba- romfisL összesen 190 tanuló. Harmincketten harmadévesek éppen szakmai gyakorlatukat töltik a szerződtető üzemben, öt hónapig. A diákotthonuk is példájá a szép, otthonos diákotthonnak. Pedig alig fémek! Van olyan ju- hásztanuló-szoba, ahol nyolcán laknak együtt a négy személynek is kicsi szobában. A rend azonban itt is első számú úr. Tudatosan az. „Ezek a gyerekek, amikor első évben elkezdik az iskolát, nem éppen a rendszeretet és a tisztaság mintapéldányai. Minden igyekezetünkkel művelt, rendes embereket akarunk nevelni belőlük, és jó szakmunkásokat, természetesen.” Egész Dél-Magyarország idejár állattenyésztést tanulni. Békés, Csongrád, Bács- Kiskun és Szolnok megye küldi gyerekeit Gyoméra tanulni. — Nagy ablakok, világos falak, az asztalok mögött figyelő arcok, szernek, a katedra fölött fekete tábla — tanterem. Olyan, mint a többi tízezer az országban. És mégis más. Sajátosak a szemléltetési eszközök, különlegesek az elhangzó feleletek, egy kicsit mások a diákok is. Felnőttebbek. Aki itt harmadéves, néhány hét, hónap múlva önállóan végez felelősségteljes munkát. A XI. a) osztályban Lichtenstein Katalin tart órát. Előtte megkérdeztük a tanárnőt, hogyan került az iskolához: „Mindig szerettem volna tanítani és mindig érdekelt a mezőgazdaság. Gödöllőn mérnöki diplomát szereztem az Agrár- tudományi Egyetemen^ aztán elvégeztem a Pedagógiai Főiskolát. 1967-től dolgozom Gyomén.” Az órán a lányok sebesen sorolják az asztalra készített preparált tyúkok fajtáit. „Leghorn, Sussex, kendermagos, magyar fehér, magyar sárga, hibrid, Rhod Island Red...” Szinte szédülünk bele. Hasonló a kép a harmadikos juhász-fiúknál. Szűcs János tanítványai a juhászmesterség elméletéről adnak számot. Tudják persze a gyakorlatát is. Vagy az iskolai órákról, vagy korábbról, még otthonról, mert a szülők, nagyszülők is a juhok- ból éltek. Óra után hármukkal beszélgettünk. Mindhármuk édesapja juhász. „Apámnak 14 esztendős kora óta ez a mestersége — 'mondja Földesi Antal. Mindig segítettem neki. Még csak nyolcadikos voltam, de már egyedül megfejtem 250 birkát.” „Ha elvégzem az iskolát — folytatja Barát Zoltán, apám mellé kerülök. Akkor az ő falkaja mellé kapunk egy másikat is.” Papp János a kutyájáról mesél: „A jó kutya sokat ér. Képas egyedül vigyázni a birkára Az anyjától tanulja a tudományi Az embernek csak türelmét, szeretetét kell hozzáadni,- Nekem már van otthon egy másfél éves fekete kutyám. Korcs ugyan, de nagyon jó segítőm lesz. Elboldogulunk majd a munkával...” **« A lányok kézilabda-csapatai zöld dresszben készül edzésre. Szombaton játsszák első bajnoki meccsüket a megyei XI. osztályban az ÜjkígyósiTszSK csapatával. Nemrég másodikok lettek Orosházán a Béke Kupáiban,, a Népújság Kupa harmadik helyét szerezték meg azelőtt. Jó kis csapat a lányoké, mondják a fiúk. Szombaton nagyot szurkolunk. Záporoznak a lövések Takács Emma kapujára. Kovács Ica, Csasztvan Erzsi, Bak Mari, Ladnyik Ági sok gólt akar dobni az ellenfél hálójába. Meg hogy a fiúk is lássák: érdemes buzdítani a suli csapatát... Olyan szép ez a tavaszi napsütés! Az étterem előtt az éppen sorra kerülő csoport megkapja az otthonról jött leveleket. Nagy az izgalom, hogyne lenne az! Ezek a tizennégy-tizenhat éves lányok-fiúk egvszerre távolkerültek a szülői háztól, az ismert környezettől, ftsoda-e, hogy örülnek mindén hazulról jött sornak? Az étteremben — ügye, már közhely?! — patikatisztaság. És mi is lehet a menü egy barom,fitenyésztést oktató iskolában? Csirkeleves és rántottcsirke. Misik Jánosné, a főszakácsnő remekel. „Azért a gond is itt van, mondja az igazgató. Képzelje csak el, a 15 forintos napi étkezési normából miféle ügyeskedéssel kell kihozni olyan reggelit, ebédet, vacsorát, hogy elég legyen a gyerekeknek?! Ezek fizikai munkát is végeznek, ahhoz pedig kalória kell!” Szó sem volt panasznapról. Csak tényékét jegyeztünk fel, olyan tényeket, ami változtatást követéi. Alacsony étkezési norma, oktatási helyiségek hiánya, pénz, pénz és pénz... Nem türelmetlenek, csak türelemmel tudatják, hogy amire valóban szükség van, az hamarosan nélkülözhetetlen lesz. A célok érdekében. A célokból viszont nem hajlandók engedni. Nyilván, nem éppen ideális körülmények között is leh^t oktatni — nevélni, csak a színvonal, a végeredmény nem olyan ’.esz, amit elvárt a társadalom; Tehát: a társadalomnak segítenie kell. Segíteni a gyomai szakmunkásképzőn is. Olyan szép ez a tavaszi napsütés. És olyan remek sport az a kézilabda! A fiúk a fűben hasalva nézik az edzést. Szilenci- umig még van egy kis idő. *** Vámos Lászlóval a Győzelem Termelőszövetkezet baromfi-telepére indulunk „Ez az egyik! bázis-tanüzemünk mondja az igazgató. A másik a Körösi Állami Gazdaság juhászata. De elkerülnek gyerekeink úgyneve. zett kisegítő tanüzemekbe is. A békéscsabai Lenin Tsz modern baromfitelepére, a Mezőtúri Állami Gazdaság pulykateny őszeiébe, a biharugrai vízigzámyas telepre. Egy-egy tanulmányi kiránduláson pedig egészen a Hor- íobágyig visz minket a busz.” A telepen kétféle zaj. Mintha versenyeznének egymással. A szellőztető-berendezésé mélyebb, egyenletes. Az épületek lakóié magasabb és pillanatról-pillanatra változik. Az egyik helyiségben ökölnyi csirkék, a már síkban négyezer hófehér tojó, a harmadikban zömök sárgák között sötét-taraj ú, magasabb kakasok. Mindez együtt látványnak sem- utolsó. Megkérdezzük, mennyit keresnek az iskolából kikerülő hallgatók? A válasz imponáló: a baromfitenyésztők 1800—2500 forint között, a juhászok valamivel többet. Nem lehet nagy gond a beiskolázás. „Ha több helyünk: volna, folytatja tovább szavakkal is gondolatunkat az igazgató, tovább emelhetnénk a tanulók létszámát. Mert érdeklődnek a gyerekek, érdeklődnek a szülők és érdeklődnek a termelőszövetkezetek. Bár a tsz-ek azért a mostaninál erőteljesebben is hívhatnák a nyolc osztályt végzetteket az állattenyésztő szakmába! Hiszen a szakképzett munkaerőre a jövőben egyre nagyobb szükségünk lesz.” ...Még egy villanásnyi jelenet, talán a legjellemzőbb, amit a telepen láttunk-hailottunk. Idős asszony — a Győzelem tagja —- és két diáklány rakják préselt- papír tartókba a friss tojást. „Ügyesek vagytok, lányok. Jól van. Csak így tovább...” Sass Ervin — Daniss Győző Így látják a Búk, a pálya széléről... (Fotó: Demény Gyula) A juh csontozatának jellemzője, hogy.Megjöttek az otthoni levelek!
