Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-03 / 79. szám
.*#«■»«*»»!* SW t Áprilisf f re fák A hírközlő eszíközöfe április elsején Európa-szerte kitettek magukért és vidám mókáikkal, ravaszul kitervelt füllentésedk- kel sok hallgatóit és olvasót sikerült is felültetniük. íme, néhány „mazsola” a jobb tréfák közül. Az olasz rádió délután váratlanul megszakította egyik könnyűzenei programját és a bemondó izgatott hangon közölte a meghökkent hallgatókkal: ,,Figyelem, figyelem! Adásunkat félbeszakítva közöljük Önökkel a szenzációs hírt, amely ebben a pillanatban érkezett: a Kínai Népköztársaság által felbocsátott űrhajó, fedélzetén két férfival és egy nővel, sikeres leszállást hajtott végre a Marson. A hírt egybehangzóan közölte valamennyi nyugati megfigyelő állomás.” Mivel a rádió további információkat nem közölt, a hiszékeny hallgatók százai telefonáltak a szerkesztőségekbe és a rádióba, hogy részleteket tudjanak meg a tudományos szenzációról. Franciaországban legalább három város lapjai jelentették, hogy a világ első számú labdarúgója, a brazil Pelé leszerződött a város csapatához. Nan- cyban ennek következtében egy néger fiatalembert egész sereg kisfiú rohant meg és autogrammot kért tőle. A müncheni rendőrség jó hírrel szolgált a nagyváros autósainak: bejelentette, hogy női alkalmazottai, akik a forgalomirányításnál működnek, nyáron a legújabban divatba jött mininél is minibb sortot fogják viselni. Az ujjongó gépkocsi- vezetők százai telefonáltak a rendőrségre és elismerésüket fejezték ki a ragyogó intézkedésért. Divat-show Békéscsabán Április 1-én az OKISZ Labor és a Békés megyei KISZÖV rendezésében divatbemutatót tartottak a békéscsabai Ifjúsági és Űt- törőházban. Zsúfolt ház előtt vonultak fel a manekenek és mutatták be az 1971. év divatját. A ruha, szoknya, kabát általában már jócskán takarja a térdet. A vonalak azonosulnak az új divattal, melynek fő jellemzői a szűk, keskeny és rövid felsőrész, a sok zseb, tűzéssel tarkított szabásvonal. Egy éve már, hogy divattá vált a hosszú szoknya. Majdhogynem átmenet nélkül lett a miniből a midin át hosszú, egészen a bokáig. A kollekció legszebb és legelegánsabb darabjai az estélyi vagy ha úgy tetszik: a maxi ruhák voltak. Minden eddigi híresztelés ellenére, a kosztüm továbbra is divatos, csak éppen a hosszúsága változik. Akik a mérsékelt divatot szeretik, térd alatt 10 centiméterre hagyják a szoknya hosszát. A maxi kabát azonban (Fotó: Fábián) Pillanatkép a divatbemutatóról. Tárgyalóteremből: A barátja pénzéből mulatott A történet, amely az italboltban kezdődött, s a bíróságon fejeződött be, nem nélkülözi a komikus fordulatokat. Főszereplője egy aktatáska. Nem valami mutatós, hivatalnoki táskáról van szó, hanem egy agyonkoptatott, vásott jószágról, amiben Tanadai bácsi éveken keresztül hordta az ebédjét a termelőszövetkezetbe. Egy napon azonban nem mindennapi szerencse érte. Száz darab százas Pepő János mezőhegyesi lakos 1970. szeptember 4-én érkezett Békéscsabára azzal az elhatározással, hogy felkeresi a Szabadság Termelőszövetkezet elnökét és felvételt kér a szövetkezetbe. József fiával együtt azonban először az Orosházi úton levő Bozó-féle italboltba tért be. Itt találkozott Tanadai Jánossal, aki hóna alatt egy táskát szorongatott. A találkozást néhány pohár itallal ünnepelték meg. Majd kimentek a Szabadság Termelőszövetkezet központjába. Tanadai János felvette az öt darab sertésért járó 12 ezer 102 forintot, kétezret a pénztárcájába tett, a 100 darab százast pedig a táskájába. Pepó János is hamarosan kijött az irodából. Az elnök ugyanis nem volt bent. Újra a városba indultak. Az egyikük az örömtől jókedvűen, a másik a bútól lehorgasztott fejjel ismét betértek az Orosházi úti vendéglőbe. Itt italoztak egy darabig, majd a Fehér Galambba mentek, később pedig a Kékmacska vendéglőbe. A táska hol az egyik, hol a másik széken szerénykedett. Tanadai egyik szeme mindig a táskán volt. Pepó meg is jegyezte, mit kell ezt a vackot ennyire félteni. — Nagy érték van abban, komám ! — felelte titokzatosan Tanadai. Az Ezerjó vendéglőből Pepó elment telefonálni a postára. Tanadai közben megunta a várakozást és hazaindult, a táskát pedig a széken felejtette. Mire Pepó visszatért a vendéglőbe, a pincémő közölte, hogy a barátja itt hagyta a táskáját — Ejnye, ejnye — csóválta a fejét Pepó. Mit kezdjen ezzel a nevetségesen csúf táskával. Közönyös mozdulattal1 hóna alá csapta, s a Fészek-étterembe in-‘ dúlt. Pénze már kifogyott, ennek ellenére italt rendelt. Valami ugyanis ázt sugallta, hogy a táska majd nem hagyja cserben. Bár ekkor nem tudta pontosan, hogy mi van benne. Mikor pedig fizetni kellett, belenyúlt, hát mit ád az isten, egy piros bankót húz ki onnan. Ez aztán nem tréfa dolog! Kinyitotta és belenézett, ördög látott ilyet, a táska tele volt százasokkal. A részeg embernek széles kedve kerekedett. Rövid időn belül kebelbarátokra tett szert. Hiába, akinek pénze van, az soha nincs egyedül. S mint a csodák koronázatlan királya, sleppjével járta a vendéglőket, hóna alatt a foszladozó táskával. A Kishajó bárban záróráig mulatott újdonsült barátaival. Mikor aztán a pincérek az utolsó vendéget is kipa- rancsölták az ajtón túlra, az ő dicsőségének is vége szakadt. Barátai szétszéledtek. JPepó magára hagyatva, kidüllöngélt az állomásra. Ott leült egy padra. A táskából zsebébe gyümöszölte a pénzt és édesdeden elszende- redett. Mikor felébredt, a restibe ment, hogy illőn köszöntse a napot. Felhajtott néhány pohár sört. Hol a táska? Tanadai Jánosnak viszont nem valami nyugalmas éjszakája volt. Eszébe jutott ugyanis, hogy eladta a sertéseit, azért fel is vette a pénzt, amit a táskába tett. De hol a táska? Reggelre szép sorjába rendbe szedte a gondolatait. Precíz nyomozási tervet dolgozott ki. Bejött ismét a városba és sorra járta azokat a vendéglőket, ahol előző nap Pepóval megfordult. A táskáról ellenben sehol sem tudtak. Búnak eresztette fejét és italt rendelt. Közben a szerencse újra összehozta Pepóval, így már ketten találgatták sűrűn ürítve a poharat, hogy vajon merre lehet a táska. Délután váltak el. Pepó visszautazott Mezőhegyesre. Néhány nap múlva a táska is meglett, azonban üres volt. Szeptember 7-én Tanadai felkereste motorkerékpárján Pe- pót, a munkahelyén. — Azt hittem, a rendőrök jöttek — riad meg a motor zajától. Tanadai a pénzét követelte vissza, de abból már csak ötezerszáz forint volt meg, amit a bűn tudatára ébredt Pepó gyorsan visszaszolgáltatott a tulajdonosnak, a többiről pedig kötelezvényt írt, hogy majd megtéríti. •** A békéscsabai bíróság Pepó Jánost azért, mert az őrzésére bízott pénzből négyezerkilenc- száz forintot elsikkasztott, háromhónapi szabadságvesztésre ítélte, a büntetést három évi próbaidőre felfüggesztette. Ezenkívül alkoholelvonó kezelésre is kötelezte. Serédi János 12. — Remélem tudod, hogy öt nyomozó már megérkezett. Luciámé ettől sem jön zavarba, amellett nem is érti. — Milyen ügyben? ■— Idióita. — Mi nem csaltunk. — Ki hiszi azt el neked? Rajtam kívül ki hiszi el neked? Ezt nem hiszi el senki. — Pedig így vám, látod. — Neked most el kell tűnnöd. — Nekem? Miért? — Azért, te szerencsétlen, mert, ha ezek rájönnek, hogy te előre tudod, úgyis lakat alá tesznek. — Engem? — Téged, hát! — S ugyan miért? Tálát tilos eltalálni a nyerőszámokat? Szántódi széttárja a karját, ekkora értetlenséggel és naiv- Sággal szemben tehetetlennek érzi magát — Mondd, hát te teljesen hülye vagy? Te nem itt élsz? Mit gondolsz, tűrni fogják ezt? Hát ki fog lottózni ebben az országban, ha kiderül, hogy minden héten tied az ötös találat? Vége a bulinak. En magam is úgy terveztem^ hogy havonta csak mini ruhával „stílusos”. Ennyit a hosszról. Mini vagy maxi? Variálható tetszés szerint. Divatosak a vad színek, alkalomra azonban továbbra is a „komoly” színek az elegánsak. Láttunk a bemutatón műbőr, és bőrkabátokat, mellényeket, amit rossz idő esetére ajánlanak a tervezők. S hogy a férfiakról se feledkezzünk meg: reneszánszát éli a romantikus divat. Hosszított zakó, zsabós ing, fodros díszzsebkendő. Két évtizeddel ezelőtt, 1951. április 3-án lépett először közönség elé a Magyar Állami Népi Együttes. Azóta tizenegy | egész estét betöltő műsort állítottak színpadra s vitték azokat kétezernél több előadáson sikerre, három világrész, csaknem harminc országában. Köztük a híres Ecseri lakodalmast, a Kisbojtárt, a magyar- országi nemzetiségek folklóregyet dobunk be, egy ötöst és mellette kis négyeseket. A páratlan heteken. És azokat se mindig itt, természetesen. Hol itt, hol ott. De hát vége, barátom. Most jönnek a nyomozók és nagyon barátságosan ugyan, de annál határozottabban felkérnek, hogy ne foglalkozz a lottóval. S ha nem kapják meg a szükséges garanciákat, akkor megteremtik. Lueiánó ezt sem érti. — Megteremtik? _— Igen, kérlekszépen. Elraktároznak egy olyan helyre, ahol csak nagyon elvétve kerül a kezedbe lottószelvény. — Ezt nem tehetik. Rám itt szükség van. Én minden este S szünet előtti utolsó számot csinálom a műsorban. Szántódit ez most már nem érdekli. Már döntött. Parancsol. A szekrényből elővesz egy postás egyenruhát. — Ezt most azonnal vedd fel. Egy nagy postás táskát is átad. — Ezt a váltadra. Mintha kézbesítenél. A rímem tudod. Egy kulcsot ad át. Jó nagy kulcs. — Ez a pincekul cs. A bemutató aláfestő zenéjét a Winkelmayer—Brass zenekar adta, eléggé ismeretlen még a hazai közönség előtt. Itteni bemutatkozásuk alapján azonban nem sokáig. A modelleket Molnár Margit mutatta be. A rendezvény műsorában pedig Rátonyi Róbert, Gobbi Hilda, Kovács József, Poór Péter, Monyók Ildikó, és a Balikó nővérek léptek fel váltakozó sikerrel. —ria. iából összeállított Hétszínvirá- got s 1969-ben a Jeles napokat. Húsz esztendő alatt az együttesben sok Békés megyei énekes, zenész, táncos szerepelt, s a felszabadulás után Békéscsabán szervezte első népi tánccsoportját a jelenlegi művészeti vezető, Rábai Miklós Kossuth-díjas érdemes művész. Lueiánó egyáltalán nem érti, de látható rajta, hogy engedelmeskedik. Vasútállomás. Befut a pesti gyors, egy sötétbe öltözött, komoly, rezervált úriember száll le róla és bemegy a restibe. Egy sarokasztalhoz ül le, és rendel valamit. Nagyon ráérősnek látszik, unottan és kötetlenül szemlélődik, mint egy turista. A kötetlen szemlélődés alatt azonban szigorú figyelem és céltudatosság érződik. Amikor a pincér leteszi a megrendelt pohár sört, csak úgy egészen mellékesen megkédezi tőle. — Magának nincs ötös találata? A pincér elmosolyodik. — Nekem hál’ istennek nincs, de falubelinek alig van, majdnem mind a cirkuszosoké. Zima Jenő felfigyel erre, de nem mutatja — Miféle cirkuszosok? — Jött ide valami vidéki cirkusz, már több mint két hete, azoké. Zima egy kicsit gondolkozik. — Ilyen sokáig megél itt egy cirkusz? A pincér vállatvon. — Ez megél, úgy látszik. Máskor két napig ha itt vannak, már sok. — S ezek üres sátor alatt játszottak? — Nem mondhatnám. Sőt, azt mondják, mindig tele volt. Állítólag kivezényelték az iskolákat,, a ktsz-eket, meg mindenkit. — Ki vezényelte ki őket? A pincér elmosolyodik. — Hát ki? A fejesek. Tudja, FIGYELEM, ÁRAMSZÜNET! * A DÉMÁSZ Békéscsabai Kirendeltsége értesíti kedves fogyasztóit, hogy karbantartási munkák miatt az alábbi helyeken 1971. április 5-én, kb. 07 h-tól 16 h-ig ÁRAMSZÜNETET TART BÉKÉSCSABÁN. Dózsa Gy. u., Kölesei u., Kereki sikátor, Gsányi u., Körgát sor, Kastélyszőlők, Lencsési u., Élővíz-csatorna és a Vilim u. által határolt területen, valamint a József A. lakótelepen. A kikapcsolás ideje alatt a villamos berendezések feszültség alatt levőnek tekintendők. 272115 Húszéves az Állami Népi Együttes
