Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-03 / 79. szám
Kitüntetések, jutalmak a Jókai Színházban, felszabadulásunk évfordulóján Sándor János átveszi a Justh. plakettet Nagy Jánostól. A társulati ülés megnyitója. Szilágyi Péter, Nagy János, Misa* lay István és Mizó Mihály. hogy van ez? A kultúrának menni kell. Zima csak bólogat, hogy a maga részérói befejezettnek tekinti a beszélgetést, és elégedett is-az eredménnyel. 'Szántódi házának pincérje, ahová Luciánét rejtette. Most éppen enni kap Szántó- ditól. Nem valami bőséges a vacsora. Szántóéi óvatoskodva lép be, kezében a lábassal, Luca ánó kezébe nyomja és alaposan megfeddi: — Nagyon zajos vagy.;, és rengeteget dohányzol... csak úgy ömlik ki a\íüst az ablakon. Ne bagózz! Luciánó gyatra kis vackához megy, megtalálja a cigarettát és a gyufát, magához veszi. — Ezt a néhány napot kibírod cigaretta nélkül. Aztán felfelé ment az ajtóból. — Éjfélkor feljöhetsz vizelni. Luciánó kétségbe van esve: — De nekem most kell. Szántódi hallani sem akar erről, egy mozdulattal elutasítja: — Most még nagyon világos van. Zima Jenó ugyanazzal a mondhatni keménykalapos eleganciával és titokzatossággal, amivel a vonatról leszállt, sétálgat a falu utcáin. Mintha semmi dolga nem volna, mintha semmi nem érdekelné. Kirakat előtt ácsorog, benéz egy-egy udvarba, áll a mozi előtt, s végül befordul a bábaképző intézet utcájába. Amint így szinte véletlenül betekint az intézet rácskerítésén át a portásfülkébe, egy ottfelejteti: plakáton akad meg a szeme mely annak idején az emlékezetes „BOHÓC-NÉZŐ TALÁLKOZOM hirdették meg. Ez most szemet szúr neki. Megáll, figyelmesen elolvassa, aztán egy hirtelen elhatározással belép az intézet kapuján. Az igazgatónő Irodájában ide gesen fogadja a titokzatos urat, és amikor túl van az első sza- badkozáson, már a másodikat mondja: — Higgye él kérem, nékem sokkal kellemetlenebb. Szántódi elvtárs azzal hozta ide azt az . illetőt, hogy Közép-Európa egyik legnagyobb cirkuszművésze, és hogy a növendékek rend. kívül sokat tanulhatnak tőle. Zima arcán most sem lehet észrevenni, hogy ismét egy számára fontos adat birtokába jutott. Szokása szerint megint nem arról beszél, illetve kérdez, ami érdekli, hanem valami másról. — Mégis, mit gondol, mit tanulhatnak egy bohóctól a bábanövendékek? Az igazgatónő ezt a kérdést is élhárítja. — Kérem, ha nekem a’ Népművelési osztály helyettes vezetője azt mondja, hogy ez jó, és ezt feltétlenül meg kell csinálni, akkor én azt megcsinálom. Az igazság az, hogy maga Szántódi elvtárs sem tudta, hogy a találkozó botrányba fog fulladni. Zima nagyon óvatosan és burkoltan, tulajdonképpen csak most kezd rátérni arra, ami őt érdekli» (Folytatjuk) Április első'napján harmadszor osztották ki a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának. Justh Zaigmond-plakettjét a Jókai Színház arra érdemes művészének. Ebben az esztendőben Sándor János, a színház főrendezője vehette át a díjat és a vele Járó magas pénzjutalmat Nagy Jánostól, a Megyei Tanács elnökhelyettesétől. Ugyanezen a napon ünnepi társulati ülésen emlékeztek meg • színház művészed, műszaki és adminisztratív dolgozói hazánk felszabadulásának 28. évfordulójáról. Az ünnepségen megjelentek a társulat tagjain kívül Nagy János, Bocskai Mihályné, az SZMT titkára, Mizó Mihály, az MSZMP Békés megyei Bizottságának munkatársa, dr. Becsei József, az MSZMP békéscsabai bizottságának titkára és Csende Béla, a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának csoportvezetője. Sándor János ünnepi megemlékezése után Nagy János köszöntötte a társulat tagjait, majd átadta a Szocialista Kultúráért kitüntetést Cseresnyés Rózsának, a Kiváló Dolgozó jelvényt Kabódi Sándornak 4 festőműhely vezetőjének, a a Miniszteri Dicséretet Borda Emi Iné főkönyvelőnek. Ezután a II. Richárd előadásával kiérdemelt minisztériumi nívódíjat nyújtotta át a produkció résztvevői közül Sándor Jánosnak, a darab rendezőjének, VágvöJgyS Ilona jelmeztervezőnek, a színészek közül pedig Szoboszlai Sándornak, Körtvé- lyessy Zsoltnak, Gálfy Lászlónak és Lengyel Jánosnak, majd a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya nevében pénzjutalomban részesítette Misziay Istvánt, Sándor Jánost és Szilágyi Péter gazdasági igazgatót. A társulati ülés befejezéseként Misziay István pénzjutalmakat adott át a színház tagjainak. Április 2-án Budapesten eddigi művészi munkája elismeréseként Szenti rmay Éva megkap, ta a Jászad Mari-díj III. fokozatát. Ugyanezen a napon dr. Haraszti János, a végrehajtó bizottság elnöke átadta a békéscsabai városi tanács nívódíjait Máté Lajos rendezőnek, valamint Székely Tamás és Barcza Éva színművészeknek, A Haza Szolgálatáért A Szakszervezetek Országos Tanácsának ölese A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken a SZOT-is- ltolán ülést tartott. Földvári Aladár, a SZOT elnöke emlékbeszédet mondott a párizsi kommün centenáriuma alkalmából, majd a szakszervezetek XXII. kongresszusának dokumentumairól tárgyalt a tanácsülés. Tegnap Békéscsabán bensőséges hangulatú ünnepségen emlékezett meg hazánk felszabadulásának 26. évfordulójáról a Békés megyei Rendőr-főkapitány- ság épületében Hidas Mihály rendőr ezredes. Ünnepi beszédében méltatta a történelmi évforduló jelentőségét, hangsúlyozva azt, hogy a dicsőséges szovjet Vörös Hadsereg történelmileg is igen fontos fejezetet nyitott meg 1945. április 4-vel a magyar nép életében. Az ünnepi beszéd után kitüntetéseket adott át. A Haza Szolgálatáért kitüntetés arany fokozatát egy, ezüstöt kettő, bronzot egy, a Közbiztonsági Érem arany fokozatát négy, ezüstöt három, bronzot egy elvtárs kapott Ezenkívül 14-en rendórfőkapitányi dicséretben és pénzjutalomban részesültek. Itt adta át Hidas elvtárs a szeghalmi járás munkásör-parancs- nokának és az orosházi határőrség főhadnagyának a Közbiztonsági Érem arany fokozatát a rendőrség munkájának segítéséért Ugyancsak az ünnepségen került sor annak a három békéscsabai munkásőmek megjutal- mazására is, akik közreműködtek egy kerékpártolvaj elfogásában. Részt vett az ünnepségen dr. Fekete Antal, a párt Békés megyei Bizottságának osztályvezetője, valamint Hugyik György, a megyei munkásőrség parancsnoka is. A nők érdekében nőkkel kososén A lig több mint egy esztendeje annak, hogy napvilágot látott a Központi bizottság állásfoglalása a nők helyzetéről, Kevés téma kavart fel olyan szenvedélyes vitát mint ez. Sorra jelentek meg a kimutatások, az összehasonlítások a férfiak fizetésével és teljes joggal ismételték a szóhoz jutott lányok, asszonyok: egyenlő munkáért — egyenlő bért! Hazánkban 100 dolgozó közül már több mint negyvenet képviselnek a nők, s vannak ez életnek olyan területei, amelyek teljesen „elnőiesedtek”: a kereskedelemben másfélszer annyi nő, mint férfi dolgozik, a híradástechnikai iparágban szintén a nők javára billen a mérleg és a pedagógus hivatást is egyre inkább csak a nők vállalják. Az aktív kereső nők száma jelenleg túllépte már a kétmilliót az országban. A felsorolás mellé idekívánkozik egy dicsekvésre egyáltalán nem méltó összehasonlítás is, azonos munkáért átlagban a nók két-, háromszáz forinttal kerestek kevesebbet, mint a férfiak! Azért írom múlt időben, mert remélhetőleg a tavalyi párthatározat óta sok helyen levonták a tanulságot Tulajdonképpen nem csupán a fizetésekről van szó. Sokkal többről. A nők helyzetéről, és nagyon lényeges, hogy a legtöbb helyütt nem „az egyenlő munkáért — egyenlő béri’ kerül önmagában megvitatásra, hanem a többi társadalmi, gazdasági probléma is szóba került Az évszázados tradíciók, a modem korba átmentett avult felfogás nők megítéléséről tudjuk, hogy nem oldható meg egyik napról a másikra Erre még az eddigi huszonöt évünk is kevés volt. De azért abban is van elgondolkodtató, hogy ilyen erős központi és társadalmi összefogásra volt szükség, hogy végre komolyan vegyük a nők helyzetét! Nehéz elvi indokot találni arra, hogy csak azért keressen valaki kevesebbet, mert nő. Az valóban tűrhetetlen, hogy a munkaerő neme és nem pedig a végzett munka minősége határozza meg az erkölcsi, anyagi ítéletet! Ä meditáció viszont arra is kötelez, hogy sokoldalúan közelítsük meg ezt a problémakört. Az egyik textilgyári szocialista brigáddal cigarettaszünetben vitatkoztunk. Sehogy nem fért a fejemebe: miért nem szóltak?, miért engedték a megkülönböztetést? s.. Mentek volMEGYEI VÁLLALAT BÉKÉSCSABA SZÉKHELLYEL FELVÉTELRE KERES 1—2 ÉVE VÉGZETT 2 fő agrár gépészmérnököt, 2 fő agrármérnököt, 1 fő általános mérnököt (gépész-építész) 1 fő közgazdászt. FIZETÉS MEGEGYEZÉS SZERINT. A betöltendő munkakörök a megye területén külszolgálati jellegűek. Jelentkezéseket „Marketing” jeligére a békéscsabai hirdetőbe kérjük. 272106 na a szakszervezethez, az üzemvezetéshez!.™ „Ott is csak férfiak tűnek-..1 Akárhává mentünk férfiak ül« tek a pozícióban...” Azért emelem ki szó szerint ezt a mondatot, mert — a keserű megfogalmazás mellett —, nagyon elgondolkodtató. Sokszor a nők önmaguk is beleegyeztek —, illetve passzivitásukkal beleegyeznek —■, hogy azonos telje« sítménynél is megkülönböztessék őket. Megfelelő szakképzettség birtokában csakis az aktivitásúkr kal tudnának, hogy a fiatalasszony szavait ismételjem! „pozícióba” kerülni Aktiválással és tanulással, mert a kettő összefügg. Ezt jobban támogathatnák a férfiak is, hisz sajna* latos jelenség sokhelyütt, hogy: nehezen kerülhet vezető tisztre még a legjobban képzett női munkaerő is. A tanulást, a szakmai fejlődést nem véletlenül szőttem már az előbb bele gondolat- menetembe, ugyanis itt kellene talán a legtöbbet tenni a nők) érdekében — a nőkkel közö* sen... Az egyik konzervgyár húsüzemében boszorkányos ügyességgel dolgoztak a nyolc általánost végzett lányok. Kér-; dem tőlük: ki a szakmunkás?, .j Senki nem válaszolt... Kérdem! 3d akar az lenni? a.. Bizonytalanul bólogatott kettő-három..« De előtte félórával még ömlött belőlük a panaszáradat, hogy mennyivel jobban megbecsülik mindenben a férfiakat.!. S zakma nélkül, ismeretéig nélkül szinte lehetetlen ma már előbbrejutni. És ez így van rendjén. Keli-e kommentálj mi, hogy az előbb említett élelmiszeriparban minden második dolgozó nő és csak minden nyolcadiknak van szakmunkás* bizonyítványa. Természetesen arról is beszélni kell — és a tanulságot gyakorlatban is levonni —, hogy a lányok, asszonyok helyzete általában nehezebb, mint a férfiaké. Ezért az egyenrangúság ma már nem jog kérdése, hanem szinte kizárólag gondolkodó sunkon múlik a valóra váltása. A házastárs, a munkatárs — a segítségnyújtás gazdag variációját joggal elvárhatja. Amennyi« re fontos, hogy a férj, az apa ia kivegye részét az otthoni munkából hogy egyenlő lehetőségekkel éljék az életüket, legalább ilyen lényeges, hogy az üzem is segítse az ott dolgozó nőket. Mostanában egyre szélesebb körű mozgalom kezd kialakulni: az üzemek jelentős anyagi támogatással hozájárulnak bölcsődék, óvodák építéséhez. Orosházán már van erre példa. Nagy gondot vesznek le az asszonyok válláról, mert nyugodtan dolgoz, nak, de nagy gondtól szabadulnak meg ezek a vállalatok is, mert kapnak elegendő munkáskezet. Time: a jól felfogott érdek is azt diktálja, hogy élni lehet, s élni kell az adott lehetőségekkel. Bán János
