Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-02 / 51. szám

Tariios / egykor és ma Tarhos a felszabadulás előtt közigazgatásilag Békéshez tar- 1 tozó uradalmi puszta volt. A bir­tokot csaknem egy évszázada a gróf Wenckheim család vette meg, a föld egy része később! az Országos Földhitelintézet tu- ! lajdonába került A puszta népének utoljára gróf ] Wenckheim László volt az ura. Hogy mennyire féken tartotta a cselédházak lakóit, azt a ma 75 éves Bardóczi Józsi bácsi egyet- j len példával is jól megvilágít- I ja: — Túri János egyszer elkese- j redősében csak ennyit mondott: j „Lesz itt még más világ is". A; csendőrök elhurcolták és agyba- főbe verték. Abba pusztult bele.! Mégis neki lett igaza, de saj-1 nos, ő már nem érte meg. A gróf 1944-ben elmenekült. A puszta október 6-án szabadult fel. A szovjet katonák mindjárt j kimérték az egész évi kommen- j ciót az uraság gabonájából. Hatszáz család kapott földet ezután. Amit a grófnak és a banknak 1944 őszén elvetettek, azt 1945 nyarán már ők aratták le. De az élet mégsem volt köny- nyű. A németek elhajtották az állatokat Két traktor és egy cséplőgép maradt csak, amivel dolgozni tudtak. Az új gazdák akkor földművesszövetkezetet alakítottak. Így próbálták szer­vezetté tenni a munkájukat Házsorok épültek A pusztán először 1949 tava-, szán a Kossuth Tsz alakult meg, ősszel követte a Petőfi Tsz. Ké­sőbb, 1960-ban létrejött az Üj Siet Tsz, amely 1967-ben egye­sült a Kossuth-tal. Teljes elége­dettséget végül is 1970 tavasza hozott, amikor bekövetkezett a Kossuth Tsz egyesülése a több mint 10 ezer holdás békési Egyetértés Tsz-szel. Közben ugyan más változás is történt. A pusztából 1954 végén önálló község lett. A 25 tagú ta­nács 1955 januárjában tartotta ünnepi ülését. Elnökül Vári Sán­dort választották, aki ma bognár a tsz-ben. Ahogy a lakosság anyagi hely­zete javult, úgy fejlődött a köz- j ség is. Az 50-es évek elején még j csak típusterv szerinti 1—2 szó- j bás falusi házak épültek, később ! már olyanok, amelyek akár ki- | sebb villának is beillenek. Sőt 1967-től egész házsorok jöttek létre, ezekből, és ma szinte far­kasszemet néznek a másik ol­dalon álló régebbi házakkal. Herpai Sándor tanácselnök örömmel újságolja: — Van törpevízművünk. Az idén már oda is bevezethetik a vizet, ahol még nincs. Használ­hatják majd mindenütt a fürdő­szobát Az elmúlt választási ciklus alatt ebben az alig 1900 lakosú a megélhetésre. Többre van szükség. Így például a fiatalok ifjúsági házat szeretnének, mert nincs megfelelő hely arra, hogy kialakítsák a szervezeti életüket. — A kívánság ugyan a meg­valósulás felé halad, de az idő Sürget — mondja Fábián Mihály tanácstitkár, aki egyben az MSZMP községi csúcsvezetősé­gének a titkára és folytatja: — A tanács 100 ezer, a tsz 80 ezer, a KISZ KB 120 ezer, a járási pártbizottság 60—80 ezer forint hozzájárulást helyezett kilátás­ba az építkezéshez. A terv már kész. Csak sikerüljön a megvalósí­tás. Nem üti meg a mértéket a község három vegyesboltja. Kü­lönösen a központban levő, ami az egyik régi cselédlakásban ka­pott helyet és ma is ott van. A tanács már tavaly kérte a Bé­kési Általános Fogyasztási és Ér­tékesítő Szövetkezetei, hogy építsen új üzletházat, önkiszol­gáló élelmiszerbolttal, vas-mű­szaki bolttal és presszóval. Tel­ket és 100 ezer forintot ajánl er­re a célra. Hadd mondjuk el még az asz­A „nyeregben” Szabó István II. traktoros. szonyok kívánságát, azokét, akik szívesen dolgoznának a tsz-ben, de a kisgyermekük miatt képte­lenek. Mert Tarhoson sem böl­csőde, sem óvoda nincs. A Gyógypedagógiai Intézet pedagó.. gus- és felügyelőnői közül is egyesek kénytelenek munka közben magukkal hordozni gyermeküket Fábián Mihály | úgy gondolja, hogy ha a növény­védő állomás elköltözik, az egyik épületet be lehetne rendezni bölcsődének, óvodának. Az iskola gondjai És ha már a legkisebbekről beszéltünk, következzenek az egy fokkal nagyobbak, a ta­nulók. Sáfrány László, az álta­lános iskola igazgatója megálla­pítja: — A legtöbb szülő gondot for­dít gyermeke nevelésére, anya­gilag is mindent megad neki. De nem ártana, ha az ellenőrző könyvet is rendszeresen meg­néznék. Akkor bizonyára keve­sebb lenne a gyenge osztályzat. Azt is elmondja Sáfrány László, hogy nagyon hiányzik az első osztályba kerülő gyerekek­nek az előképzés. Csak idény­jellegű napközis óvoda van Tar- hoson, mégpedig nyáron az is­kolában. Gond, hogy nincs elegendő szemléltetőeszköz. Főleg a fizi­kai oktatáshoz. Hiányzik a poli­technikai műhely is. Egy vasúti kocsi áll rendelkezésre erre a célra, amiben azonban a KÖJÁL néni engedélyezi a foglalkozá­sokat. Szűk a hely, egészségte­lenek a körülmények. Ami pedig a pedagógusokat illeti... Négyen Békésről, illetve Mezőberényből járnak át. Nekik bizony nemigen van módjuk ar­ra, hogy bekapcsolódjanak a község kulturális és sporttevé­kenységének irányításába. Dehát nincs elég pedagógus-lakás. Egyébként a VIII. osztály után a legtöbben szakmunkásképző­iskolába mennek, csak néhányan tanulnak tovább gimnáziumban vagy szakközépiskolában. Az egyetemig, főiskoláig kevesen jutnak. Egyetértés az Egyetértésben Szabó Gáborral, a békési Egyetértés Tsz tarhosi üzemegy­ségének áz agronómusával a gépjavító-műhelynél találkozom. Dicséri a traktorosok szorgal­mát. A nevüket is sorolja: ,— Szabó István, Balogh Imre, Szabó István II., Hrabovszki Pál, Kozma János, Gábor Imre; Ba­log István. Nem akar senkit kihagyni azok közül, akik a leginkább ki­tesznek magukért. Mivel pedig éppen a közelben tartózkodik Szabó István, meg is kérdezem tői mindjárt: — Hallotta az elismerést? — Hát igen most naponta 10 órát megyünk. Sok múlik raj­tunk — válaszol szerényen. — Megél a keresetéből? Elmosolyodik: — Elég szűkösen. Házat épí­tettem. Vagy 150 ezer forintba került. Balog Imre sem szereti a tét­lenséget. Kell a pénz mert nagy terve van. Tanyán lakik, be akar jönni a községbe. Legkésőbb jö­vő ősszel, hogy a gyerekeknek Az orvosi rendelő. ne kelljen ' távolról járniuk az iskolába. Házat építeni nem kis dolog. De elárulja: — Ötvenezer forintot már fél­retettünk. Talán a tsz is segít. Kamat­mentes kölcsönnel és fuvarral. Szabó Gábor határozott véle­ménye, hogy Balogh Imre meg is érdemli. Molnár Gábor körzeti szerelő büszke traktoros társaira: — Ez a jő. Tehát munkanél­küli az orvos. — Hát éppen nem. De, aki hozzám jön, az valóban beteg. Ok nélkül nem járnak ide. Néhány érdekes megállapítás következik ezután. Elmondja, hogy ő 1970 júniusában került Tarhosra. Meglepte a község tisztasága. Talán sehol másutt az országban nincs ilyen. Az ut­— Nagyon belemenős gyere- ; kék. Nem ismernek fáradtsá­got. Megtanulták: egyéni boldogu­lásuk a közös munka sikerén múlik. Tisztaság, rend van Dr. Matolcsy Kálmán, a körzeti orvos. A tanácselnökkel együtt azért keressük fel az orvosi ren- j delőben, hogy a község egész- ‘ ségügyi helyzetéről megtudjunk J egyet, s mást. A beszélgetés így j kezdődik: — Tarhoson kevés a beteg ! Itt nincs idejük ilyesmire az embereknek. Bátorkodom megjegyezni: cák, kertek, az udvarok, a laká­sok... Szinte ragyog minden. Bámulatosnak tartja az embe­rek szorgalmát is. Senki sem várja a sült galambot. Mindenki igyekszik megfelelő1 életkörül­ményeket kialakítani magának. Nincs elesett ember Tarhoson. A lopás egyszerűen kiment a divatból. Egy este például kan­nákban gázolajat hoztak. Letet­ték az utcán és otthagyták. Más­nap is mind a helyén volt. Találkozásnál a köszönés egé­szen természetes. Ha valaki nem fogadja, a másik azt gon­dolja, hogy valami harag tá­madt közöttük. Elvárják az em­berek a visszaköszönést. — összefüggnek ezek a dolgok az egészségügyi helyzettel? — kérdezem. községben 40-nél több családi ház épült. Büszkék az emberek, az új orvosi rendelőre, amely valóban páratlan a maga nemé­ben. Az állatorvos is új lakást kapott. Két tanteremmel bővült az iskola és iskolai napközi ott­hon létesült. Sok járda és két kilométeres bekötő út épült, a villanyhálózatot teljesen felújí­tották és bővítették. Három kívánság Mi kell még? Mielőtt a kér- désze válaszolnánk, előbb talán érdemes tudni, hogy Tarhosról nem vándorolnak el az emberek. Akik néhány éve máshova men­tek, tavaly azok is nagyrészt visszajöttek. Itt akarnak marad­ni. A feltételek azonban nem korlátozódnak ma - már csupán Üj házsor. Fotó; Dciuéuy Gyula — Részben talán, de az egész­séges' gondolkozással biztosan. • Miről lehetne még beszélni? Talán arról, hogy Tarhoson nincs templom. A cselédházak egykori lakóit nyomorúságukban nem a templomépítés gondja foglalkoztatta, a felszabadulás után pedig akadt bőven más ten­nivalójuk. Különben Wenckheim buzgó vallásos volt. Hát hogy imádkozhattak volna ugyanah­hoz az istenhez, amelyikhez a gróf? Pásztor Béla SMMSSms 5 1971. MÁRCIUS Zc Szűk már a vegyesbolt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom