Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-09 / 33. szám
Tiszta vizet a pohárba! A esorvásiak emlékezetében ünnepnapnak számított november 6-a, hiszen ezen a napon adták át próbaüzemelésre a község vízmüvét. Az utóbbi hetekben azonban — éppen a víz- prolémák miatt — nem túlsír gosan ünnepi a hangulat ebben a Békéscsaba és Orosháza közötti nagyközségben. Mi is történt november óta? „Technikailag" semmi különös, csak az, ami általában egy új létesítménynél történni szokott. Hol itt, hol ott volt probléma, hibajavítgatás, s ezért akadozott a — még nem is hivatalos — vízszolgáltatás. Nemrég aztán a KÖJÁL vizsgálatot végzett és kifogásolta * víz minőségét. Ezért (talán két hete) minden kifolyót lezártak s a vizet egy eléggé hosszadalmas eljárással újból fertőtlenítették. .Szegény embert az ág is húsza” — szokták mondani, s «* bizony igaz volt most a csorva- siakra is. A korábban kifogástalanul működő, jó vizet adó artézi kutak ugyanis közben egymás után mondták fel a szolgálatot, hiszen a község (érthetően) nem költött már rájuk semmit, éppen az új vízmű miatt. A nyolcezer ember tehát ott volt „két szék közt a pad alatt**, jó minőségű víz nélkül. fiz a nem éppen kellemes helyzet önmaga is elég ahhoz, hogy nyugtalanság, méltatlan- kodás, szóbeszéd táptalaja le* gyen. Nem sokkal korábban aaonban égy erkölcsileg roppant kellemetlen közjáték-sorozat is lesa flott a községben. Mégpedig an, hogy — bár a vízmű végleges átadásának határideje esek április 30 — Itt-ott már karácsony táján elkezdődtek a házi bekötések. De nem ám területi elv vagy a befizetési rend mserint, hanem össze-vissza, a ráadásul „fusl-munkában”: vasárnapokon, hétköznap estéken, a vízműs dolgozók szabad szombatjain. Es még egy szomorú tény: egynéhány helyi vezető saját lakásába Idő előtt bevezettette a vizet, ugyanakkor érdekes módon megfeledkeztek arról, hogy — egyszerű adminisztráció — megrendeljék például az óvoda bekötését. A sors iróniája, hogy a K0JAL-Ietiltás miatt senki nem élvezte valami nagyon sokáig az „illegális” vízszolgáltatást. Ez az idó is elég volt azonban ahhoz, hogy a korábbinál élesebb, hangosabb méltatlankodás, személyeskedő szóbeszédek terjedjen el a községben, de a tények ettől tények maradtak. A vizműsök és a csorvási vezetők először ' egymást okolták a kétségtelenül kellemetlen szituációért. Pedig nyilvánvaló, hogy a helyt vezetők példamutatására éppen ügy szükség lett volna, mint a vizűi üs dolgozók fokozottabb ellenőrzésére. Azóta persze mindkét érdekelt ífél intézkedett a „hogyan to vább”-ról. A vízmű dolgozói figyelmeztetést kaptak, a helyi vezetők pedig ezután már igazságos sorrend szerint készíttetik el a bekötéseket. Az esetből azonban mindenkinek le kell vonnia a tanulságot. Mindenki reméli, hogy az újabb fertőtlenítés! ciklus eredményes lesz, és rövidesen friss, jő ivóvízhez jutnak a csorvásiak. Erről a nem világrengető, de azért kényelmetlen afférról mindenesetre érdemes valamennyi érintettnek elgondolkodj ni. Vagyis: mindenki öntsön tiszta vizet a pohárba. Róta László Kivilágos-klvírradHg A Dana Intercontinentalban | rendezték meg szombaton este a hagyományos újságíróbált. Mint- | egy ezren vettek részt a bálon, közöttük a politikai és kultúráin él<rt számos ismert képviselője A köszöntőt Császár Angéla, 1 a Nemzeti Színház tagja mondotta, a nyitótáncot pedig a II. kerületi Táncklub versenjrtánco_ sai mutatták be. Éjfélkor jelent meg és percek alatt elfogyott az újságíróbál hagyományos vidám- szatirikus híradója: a Tollasból sgy gépkocsi japán sofőrrel, az majd elviszi a megjelölt helyre. — Egy nagyon fontos személy «kar beszélni önnel... Blake maga sem tudta, miért is csinálja végig ezt az egyre inkább konspirativ és veszélyes találkozó-sorozatot Mindenesetre másnap délelőtt tíz órakor kinn volt a sarkon. Egy nagy fekete Ford suhant a járda mellé, majd kiugrott belőle egy alacsony termetű japán. Felrántot- ta a hátsó ajtót, s anélkül, hogy \ talanul száguldott a városban: ■ egyik utcából ki, a másikba be az» tán ki a város szélére, majd : vissza. Megérkeztek a bútockereske- \ (léshez. Kono már ott állt az aj- : tóban. Hirtelen körülnézett és ■ gyorsan beült a kocsiba. A Ford ■ isimét elindult Mind a két ja- : pán hallgatott Körülbelül egy • fél óra hosszat kocsikáztak, ! majd egy mellékutcában meg- : álltak, s ekkor Kono megszó- ■ lalt: : — Előttünk áll az a másik ko- : szólt volna Blake-hez. betuszkolta. Vajon honnan ismerte ez a szóüan japán az „izomembert?” A légkevésbé Blake tudott volna erre felelni ... A gépkocsi szinte teljesen célcsi. Jöjjön, abba kell átszállnunk. Amikor átszálltak, a volánnál ülő japán bemutatkozott — Yamamoto — mondta. (Folytatjuk) I : w : * m KJ m iw H M *> : i« * | (« a : : : V s : u ÉV SZÁMOK A KIS SZALAGON „A szalag jóra, szépre, emberségre kötelez”. Klampeczky Béla igazgató búcsúzik. Szalagavatás. Bál. Emlékezés, fogadalom. Életre készülés... És még mennyi más, mennyi minden. A lány vagy a fiú beiratkozik a gimnáziumba, mert tanulni akar, mert többet akar tüdni a világról, aztán sok-sok élmény, izgalom és próba után elérkezik a negyedik esztendő, az érettségi. Az öregdiákok emlék-szalagot kapnak a sorban utánuk következőktől, hogy soha ne felejtsék él az alma máiért Megható szavak, megható per cék ezek. Eleken sem más. Három napja már, hogy a kultúr- ház nagytermében felsorakozott harminc végzős eleki diák és harminc harmadikos, három napja, hogy felcsendült a Himnusz, és — igen, igen ... ! — el- ködösödtek kicsit a tekintetek, a matrózblúzos lányok, feketeruhás, elegáns fiúk a szüleik tekintetét keresték, büszkén is, kedvesen is, mosolyogva is. És büszke volt rájuk, ott az első sor élén egy markáns arcú férfi: Busa László tanár, a negyedik osztály főnöke. Spiegel Julianna harmadikos szaval. Juhász Gyula: Himnusz az emberhez. „Ó, ember, én hiszek tebenned, Ö, ember, mint szeretlek én, Te nyomorúságos, hatalmas, Te végzetes, te diadal, más. Utód az isten örökén... I” Amíg a vers sorai szárnyalnak, különösek az arcok. A tanárok, az örök pedagógusok mintha messzire néznének, mintha már a tízéves találkozóra gondolnának, de egy közülük, akad egy, aki odasúgja a szavaidnak: hangosabban...! A szülök és ismerősök, körben a Halak mellett csak a gyerekeket látják most, és talán saját régvolt fiatalságukra gondolnak, meg arra, hogy nekik bizony ez nem adatott meg.., Gimnázium? Nem is volt Eleken gimnázium. A kisebbek, a harmadikosok, másodikosok, elsősök ámuldoznak és eszükbe jut: majd ha mi is ott állunk, középen! Majd ha mi is öregdiákok leszünk.,. 1 Az lesz az igazi! Klampeczky Béla igazgató beszél. „Negyedik osztályos tanulóink tiszteletére vagyunk itt, ezen az ünnepélyen„ Farsang van, vidámság, jókedv ideje. A búcsúzás szó talán nem illik ebbe a hangulatba, mégis búcsúsás ez a mai este. Legalábbis a búcsúzás kezdete, mert a feltűzött szalaggal egyre jobban érzitek majd, hogy valami, ami számotokra így vagy úgy kedves volt, kezd véget érni. De az évszámokkal díszített kis szalag mást is eszünkbe juttat: a felnőtté válás útját, melyen most már ti is elindultatok... És kötelez is ez a kis szalag, jóra. szépre, emberségre Az igazgató után a diáktársak búcsúznak, a harmadikosok nevében Pelle Erzsébet beszél, aztán pár perc múltával megkezdődik f hagyományos Palotás, a negyedik osztály teljes gárdájának felléptével. Taps, taps, taps... A terem már egyetlen forgatag, a zenekar nem kíméli erejét, sem a dobhártyákat, és a szalagok kecsesen libbennek harminc öregdiák szíve felett. (s. e.) Himnusz az emberhez. Spiegel Julianna szaval. A hagyományos „Palotás”, Táncolják a negyedikesek. (Fotó: Martincsek Gábor;
