Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-05 / 30. szám
A mezőgazdasági termelés műszaki bázisai • Beszélgetés Pesti László vezérigazgatóval A Minisztertanács néhány héttel ezelőtt megtárgyalta a |* Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt és vállalatai tevékenységét. A határozat előírta, hogy a tröszt szélesebb profilban és nagyobb menyiségben elégítse ki a mező- gazdaság különböző műszaki igényeit. Magát a trösztöt egyébként nem ez a minisztertanácsi határozat hívta életre. Évekkel ezelőtt alakult, a volt gépállomásokból és megyei gépjavító vállalatokból. Most csupán bizonyos további átszervezés következett be. Újévtől a tröszthöz tartozik a MEGÉV vállalat is. Ez egy kereskedelmi szervezet, amely mezőgazdasági gépalkatrészek beszerzésével és szétosztásával foglalkozik. Az összevonás célja az volt, hogy a MEGÉV igényeit megfelelő ipari bázis támassza alá. A mai felépítésben a tröszthöz 21 vállalat tartozik, több mint száz telephellyel, mondhatjuk úgy is, hogy kisebb, vagy nagyobb gyárral. A dolgozók létszáma meghaladja a 40 ezret, az évi termelési érték pedig a 6 milliárd forintot. A minisztertanácsi határozatot követően munkatársunk kérdésekkel fordult Pesti Lászlóhoz, a — új nevén — Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatok Trösztjének vezérigazgató, jához. — A kormányhatározat kap. csán mondhatjuk-e, hogy a MEZŐGÉP Tröszt visszatér a mezőgazdasághoz? — Én úgy fogalmaznék, hogy el se hagyta a mezőgazdaságot. Tudom, hogy a szálánál közvéleményben voltak ezzel kapcsolatos előítételek. Ezek azonban ma már gondolom csak múlt időben emlegethetők. Mind a két félnek voltaik érvei. Csakugyan előfordulhatott, hogy a gépjavító j Vállalatok nem olcsón és nem | elég jő minőségű munkát végez- ’ tek. Amikor a tsz-ek átvették a | gépállomások traktorait, az aj természetes igényük támadt, hogy a gépjavítást is maguk végezzék. Erre be is rendezkedtek. A gépjavító vállalatoknak viszont nem volt elég munkájuk, vákuum keletkezett. Ebben a helyzetben olyan munkát végeztek, amilyet szerezni tudtak. Valóban, jelentős mértékben mezőgazdaságon kívüli megrendelők részére dolgoztak. Ez azonban — ismétlem — kényszerhelyzet volt, ami már megváltozott, illetve folyamatosan változik. — Hogyan alakul a tröszt vállalatainak tevékenysége a minisztertanácsi határozat után? — Vállalataink profiljának átszervezése megkezdődött. Tevékenységük már korábban úgy alakult, hogy nem egyedi gépjavítást végeztek, hanem komplett fődarabokat készítettek elő, és ha a tsz-ek ilyet javíttatni akartak, akkor már a kész fődarabot azonnal odaadták, a behozott alkatrészeket pedig később kijavították. Megkezdődött a mezőgazdasági gépek gyártása is. Mi már legalább annyi műszaki cikket szállítunk a mezőgazdaságnak, mint az ipari minisztériumok vállalatai. Most pedig tovább fejlesztjük ilyen irányú tevékenységünket. Bekapcsolódunk például a húsprogram megvalósításába, 1975_ ben már egymilldárd forint értékben szállítunk gépeket és felszereléseket a komplex állat- tenyésztő telepeknek. Erőteljes ütemben fejlesztjük a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott szol. gáltatásainkat, mint amilyenek például a komplex telepek vízvezeték-, villany-, csatomaépí- tési-szerelésd munkálatai és ezek folyamatos működ«'^ ok biztosítása. Elvégzünk olyan gyártási feladatokat, amelyeket az ipari minisztériumok vállalatai nem vállalnak. Ilyen például a kisszériás gyártás, a mezőgazdaságban szükséges ajtók, ablakok, könnyűszerkezetes épületelemek elkészítése stb. Amint ezek a tevékenységek kifejlődnek, úgy szorul vissza nálunk a nem mezőgazdasági megrendelőknek végzett tevékenység. Nyomtalanul eltűnni persze nem fog, mert ilyesmire például a kapacitások kihasználása és a népgazdaság érdekében is szükség lehet. — A Minisztertanács az j Önök kötelességévé tette a mezőgazdasági alkatrész- hiány megszüntetését. Mit mondhat erről Pesti elvtárs? — Itt nagyon fontos, hogy pontosan fogalmazzunk. A mi kötelességünk most az, hogy segítsünk enyhíteni az alkatrész- hiányt. Ennek érdekében vállalatainkat — az eddigiek mellett — további alkatrészgyártási feladatokkal bíztuk meg, amelynek végrehajtásaként üzemeik többezer féle új alkatrész gyártását megkezdték. Azt is szükséges pontosan meghatározni, hogy a belföldön gyártott új gépekhez, vagy az importból származó berendezésekhez később sem mi gondoskodunk alkatrészről, hanem a belföldi gyár, vagy a külföldi szállító. Elviselhetetlen teher lenne a népgazdaságnak, ha minden alkatrészből önellátásra rendezkednénk be. Azonban az úgynevezett kifutott gépek alkatrészeit, vagy az importból be nem szerezhető alkatrészeket mj fogjuk gyártani és ezt a tevékenységet teljes egészében átvesszük majd, de csak fokozatosan amint képessé válunk rá. Mint nehezítő körülményt megemlítem, hogy ezekhez az alkatrészekhez műszaki rajz, dokumentáció sehol nincs. A mintadarab alapján a gyártmányszerkesztési munkát is nekünk kell elvégezni. — Egy vállalat nyilván haszonra törekszik. Milyen üzlet az alkatrészek gyártása? — Megfelelő műszaki színvonal és szervezettség esetén nem rosszabb, mint a többi. Ezt bizonyítja talán, hogy a mi budapesti, Forgács utcai gyárunk évek óta kizárólag alkatrészeket gyárt. Több mint ötezer félét. Ez a gyár évente 350 millió forint termelési értéket állít eiö, dolgozó.nak pedig 30—40 napos nyereségrészesedést oszt. — A szakmai közvélemény az utóbbi időben nem kifejezetten trösztpárti. Nem lennének rugalmasabbak a vállalatok tröszt nélkül, önállóan? — Véleményünk és a gazdasági vezetés véleménye szerint nem. Ez az igen jelentős kapacitás rendkívül szétaprózott, vállalaitaink az ország egész területét behálózzák. A feladatok viszont központiak. Kis sorozatokat gyártani, alkatrészeket készíteni csak akkor lehet, ha erre egy üzem berendezkedik. Nélkülözhetetlen tehát ma még az a tevékenység, hogy a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól kapott műszáki, közgazdasági feladatok elvégzését az élelmiszer-gazdaság érintett területein koordináljuk. Vállalataink egyébként önállóak. Maguk készítik terveiket, maguk gazdálkodnak a béralappal, a nyereségrészesedéssel, a fejlesztési alapokkal. Mi az amortizációs és a fejlesztési alap 30 százalékát központosítjuk, ezt használjuk fel centralizáltan, az országnak fontos feladatok megoldása érdekében. — Kérdés nélkül Is szeretném még ehhez hozzátenni, hogy vállalataink ma is adnak fődarabokat, ma is készséggel elvégeznek apróbb javításokat, sőt még szántóföldi gépi munkát is végzünk. Persze mindez már munkánk töredéke csupán. Nincs akadálya annak sem, hogy a fejlettebb tsz-javítóműhelyek és vállalataink közösen oldjanak meg bizonyos feladatokat. De erőnk javát a kormány által jóváhagyott programunk teljesítésére összpontosítjuk. Földeák) Béla Huszonöt éve történt Á nép ítélete 31. sz. A, É. V. ASZTALOS-, ÁCS-SZAKMUNKASOKAT keres orosházi és hódmezővásárhelyi építésvezetőségére, valamint Hódmezővásárhelyre BETONOZÓ BRIGÁDOT. kiemelt munkára, jó kereseti lehetőséggel, magas szintű szociális ellátással. JELENTKEZÉS: OROSHÁZÁN, SÍKÜVEGGYÁR ÉPÍTKEZÉSÉN. 216652 Huszonöt évvel ezelőtt, 1946. február 7-én kezdődött meg a budapesti Népbíróság előtt Szá- lasi Ferenc és hat más háborús, népellanes főbűnös, Szöllösi- Naszluhác Jenő, Kemény Gábor, Beregffy-Berger Ká.oly, Gera József, Vajha Gábor és Csia Sándor nyilas pártvezérek tárgyalása. A vádlottak bűneit nehéz lett volna felsorolni, hiszen sok százezer ember halála, az ország erkölcsi és anyagi javainak pusztulása száradt a ielkükön. Szálas!, ez a hatalom- sóvárgó ellenforradalmár katonatiszt már a második világháború előtti években a nácik szolgálatába szegődött s jóllehet, azokban az években Hitler még Horthy-nak szövetségese volt, sose adta fel a reményt, hogy egyszer még ő kerül előtérbe, ő nyeri el a Führer kegyét, bebizonyítja a Harmadik Birodalom vezére előtt, hogy Magyarországon nincs nála készségesebb kiszolgálója. Hitler, Horthy megingása láttán, kijátszotta utolso ütőkártyáját, „nemzetvezetóvé” ütötte a kalandor Szálasit, aki vezérkarával, szadista gyilkosokból, gátlás nélküli bűnözőkből álló rohamcsapataival rászabadult az országra, üldözőbe vette mindazokat, akik túlélték a nácibérenc Sztójay- kormány deportáló, öldöklő intézkedéseit. A nyllaskenesztesek hatalomra jutásával minden képzeletet fölülmúló, vérengző rémuralom vette kezdetét: tömeges kivégzések a Duna-parton és a budapesti utcákon, hajtóvadászat országszerte a katonaszökevények, a zsidók, a bujdosó antifasiszták, a haladó emberek, a bajba jutottaknak segítséget nyújt, humánusan érező, tisztességes polgárok, hazafiak ellen. A nyilas-Gestapo-SS-csen- dóri öldöklés halálos áldozatainak számát sem akkor, sem azóta nem sikerül pontos megállapítani. Fiatal életek ezreit oltották ki, tömegével taszították áldozataikat előre megásott sírjaikba napról napra, mindenütt az országban. A népbírósági tárgyaláson Lázár Károly altábornagy, a kormányzói testőrség parancsnoka elmondta, hogy Szálas! Veesemmayemek, Hitler ma-! gyarországi főmegbízottjának utasításait követte, nemzetveze- tői szákfcglalása a német fegyveres erők közvetlen és nyüt támogatásával ment végbe. Szálasival együtt állt a Nép- bíróság előtt Beregffy, aki mint a nyilas kormány hadügyminisztere felkoncoltatta azokat a katonákat, akik a biztos pusztulás elől menekülni akartak. Kemény külügyminiszter és Vájná belügyminiszter fenntartás nélkül hajtották végre Ribbentropp és Himmler munka Iá rsainak minden utasítását. A többiek, a nyilaskeresztes párt vezetői, elsőrendű felelősei voltak mindazoknak az iszonyú rémtetteknek, amelyek a felszabadulás előtti hónapokban Magyarországon végbementek. Szálasit és vezető csoportját a-Népbíróság halálra ítélte. Ebben az időben került sor a többi magyar háborús főbűnös felelősségre vonására is. A Népbíróság ítéletet hozott Bárdossy László, volt miniszterelnök ellen, akinek kormánya szöges ellentétben a magyar nép legelemibb érdekeivel, hadat üzent az antifasiszta koalícióba tömörült nagyhatalmaknak, s megindította a hadműveleteket a Szovjetunió ellen. Mint háborús főbűnős állt bírái elé, Sztójay Döme, Jaross Andor, Endre László, Baky László, s a magyarországi német megszálláskor kinevezett kormány több más tagja államtitkára, akik Auschhwitzba és a többi megsemmisítő táborba szállítottak mintegy hatszázezer zsidó magyar állampolgárt, kiknek túlnyomó többsége a gázkamrákban lete halálát. Ítéletet mondtak a népbiróságok Imrédy Béla. Kolosváry-Bor- csa Mihály és sok más hírhedt nácibérenc politikus fölött is, alak az országot német gyarmattá tették, s közreműködtek abban, hogy a hitleristák saját érdekeikért katasztrófába döntsék Magyarországot Mindenki, aki megismeri e kor történetét, rádöbben, hogy az országvesztő népviták felett a végső ítéletet a történelemnek kell kimondania, hogy az embertelenség iszonyatos pusztítása sehol a világon ne maradjon büntetlenül. V. F. jiAßöLrfócyo/j 3. xlíuíkíhk 6. A? SD központjában lázas izgalom lett úrrá. Mert a Cicero által megszerzett okmányok, sok egyéb — szerintük rendkívül fontos tény mellett — világossá tették számukra azt a különleges státust, amelyet a szövetséges erők Törökország számára biztosítottak, s amiről így előre értesültek. Az egyik okmány azt bizonyította, hogy Törökország semlegessége rövid életűnek ígérkezik, lépésről-lépésre közeledik a szövetséges táborba. S a török diplomácia valóban olyan óvatosan és tervszerűen járt el, ahogyan az ankarai angol nagykövet jelentette a külügyminisztériumnak. Az okmányok szerint a Törökország megnyerésére irányuló intézkedéseknek 1944. május 15-re kellett befejeződnie. A németek úgy értékelték, hogy ezt követően lehet számítani a szövetséges haderők általános támadására. Az is ismertté vált előttük, hogy a tehe- ráni konferencián megegyezés született, mely szerint Lengyel- országot, Magyarországot, Romániát és Jugoszláviát a szovjet hadsereg szabadítja fel. Mindebből világosan kirajzolódtak Németország vereségének napjai, és kétségtelen, hogy ezek az okmányok megdöbbentő hatást váltottak ki a náci vezérkarból. De Hitler és Ribbentrop még most is a Szovjetunió és a nyugati szövetségesek közötti tartós feszültség jeleit vélte kiolvasni az okmányok sorai között. Hitler ekkor jelentette, hogy sokkal inkább, mint korábban, szükség van a totális háború Összes erőinek összefogására, s így „köny- nyen el tudják pusztítani az ellenséget”. A Cicero-féle jelentések a legmegdöbbentőbb hatást viszont a hóhér Himlerre gyakorolták. Milliók teljhatalmú ura, a véres kezű Gestapo-vezér, mintha bizonytalanná vált volna. Schellenberg háború után megjelent naplója szerint ezt követően utasította őt Himmler, hogy vegye fel a kapcsolatot Roosevelt Svédországban tartózkodó különleges megbízottjával. Abrotan Steven Hewittal, s próbáljon meg célozgatni arra, hogy hajlandó tárgyalásokat folytatni Németországnak a szövetségesek, de elsősorban az Egyesült Államok hadserege előtti kapitulálásáról. S az SD vezetőie ügynökein keresztül meg is kezdte a tárgyalásokat Hewittal. Ez az akció
