Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-02 / 27. szám
Negyven ing egy óra alatt A második Centrum-hétfő sikere i Békéscsabán Az első Centrum-hétfő Békéscsabán a vártnál kisebb sikerrel zárult — modotta Szlávik Lajos, a Centrum Áruház igazgatója. Bár divatos női és férfi télikabátokait adtunk 20 százalékkal olcsóbban, mégis kevés fogyott. Annál nagyobb sikere volt a második Centrum-hétfőnek. Ekkor férfi és fiú nyloningeket, valamint nyakkendőket adtak csökkentett áron. A készletből, 163-tól 225 forintig, minden fajta inget 20 százalékkal kevesebbért vásárolhatták az érdeklődők. Kapható volt a kedvelt trico-lon, ezenkívül az eléggé is. mert spanyol és osztrák gyártmányú ingek különböző fajtája, fehér és színes változatban, Összesen 220 ezer forintos készletből válogathattak a vásárlók:. Az érdeklődés már szombaton megmutatkozott, amikor a kirakatot rendezték. Nem csoda tehát, hogyha hétfőn sokan keresték fel az áruházait, ahol már az első órában 40 darab inget adtak eL Máskor ez a menyiség egynapi forgalomnak felel meg. Természetesen az áruház a nagy kereslettel számolva, időben gondoskodott a megfelelő utánpótlásról, mely egyébként még a héten megérkezik. Az ingekből tehát továbbra is bő készlet áll majd a vásárlók rendelkezésére, persze keddtől kezdve ismét a korábbi fogyasztói áron ember reggel vállára dobja ekéjét — fából van, nem nehéz —, kiballag ökre, bivalya nyomában a földre, s azzal a könnyű kis ekével túrja fel a talajt. A világ termőföldjeinek óriási többségét soha nem forgatták mélyebbre a legfelsőbb néhány centi méteméL A terméseredmények megdöbbentően alacsonyak. Az öntözésben az emberiség még sehol nem tart 160 millió hektárt öntöz az egész emberiség, — ezt legalább négyszeresére lehetne növelni. Az istállótrágyát a világ legtöbb országában tüzelőnek használják, elégetik, soha nem jut a földbe. Mennyi tápérték ég el, milyen hatalmas jelentősége lenne csupán annak, ha a trágya a földbe kerülne. Az emberek azonban hozzászoktak ahhoz, hogy földjük csak ennyit és ennyit terem, s nem tudnak ebből a bűvös körből kitömi. Ennek részben a társadalom merevsége, a kialakult szokások az okai, részben pedig — s nem utolsósorban — a földviszonyok. Ázsia jellegzetes tulajdonformája a földbérlet. A parasztok igen nagy százaléka, egyes területeken több mint fele olyan földön dolgozik, amely nem az övé, amelyet egy távollevő föld- birtokostól bérel. Többnyire igen bizonytalan, évről évre változtatott feltételek mellett Ha ehhez hozzávesszük a feudális birtokokat, — akkor kiderül, hogy a bérlet és a nagybirtok olyan akadálya a mezőgazdasági termelés növo'ú.ének, minek leküzdése nélkül nem lehet előre haladni. Erős tagság — gyenge szövetkezet Zárszámadás a lökösházi Haladás Termelőszövetkezetben A veszteségesen gazdálkodó és a teljes jogkörű szanálásra kijelölt termelőszövetkezetek közül, a déli tsz szövetség területén, Lökösházán tartottak elsőnek közgyűlést, január 30-án, szombaton. A vezetőség beszámolója, melyet Lobocsányi János tsz-el- nök mondott el a 3200 hold közös szántón folytatott gazdálkodás 3,2 millió forint mérleghiányát elemezte. A Haladás Tsz-ben a belvíz* pusztítása majdnem ezer hold-) ra terjedt kd. Búzából 10.3, ku- i, koricából pedig 5,5 mázsa ter- I mést takarítotok be holdanként. \ A cukorrépa a tervezett felénél alig termett többet. A kender viszont 52 mázsájával adott holdanként. A pluszbevétel azonban annyit jelentett a veszteség ellensúlyozására, mint a tengernek egy csepp viz. Az állattenyésztéssel sem remekeltek. A tervezett árbevételtől 1,4 millió forinttal maradtak;, le. Hízósertésből a tervezettnél, kevesebbet értékesítettek. Hízó-! marhából eladták ugyan a tervezett darabot, de a súlytervtől lemaradtak. Az 1970. évi gazdálkodást ösz- szegező zárszámadások közül a lökösházi eddig egyedülálló az állattenyésztési árbevételek elmaradásával. Ennek több oka van. Mindenesetre meglepő, hogy az 1969-es rekord takar- mánytermésből nem hozták létre a közös takarmányalapját. Lényegében emiatt kellett 6 millió 66 ezer forinitot takarmányvásárlásra fordítaniuk. Ugyanakkor elvetélt 23 előhasi koca, s tehenenként 500 liter tejjel fejtek kevesebbet, mint tervezték. A beszámolóban feltárt tények következményei voltak a korábban helytelen gazdaságvezetésnek. Vissza kellene lapozni a korábbi év zárszámadásába. Jegyzőkönyv őrzi Lobocsányi János felszólalásának velejét Akkor a párt járási bizottságának munkatársaként vett részt a közgyűlésen. Ezeket mondotta: — Szép eredményt értek el a tagjövedelem növelésében. Ehhez csak gratulálni lehet! De a 17 százalékos tagjövedelememelkedés .egy esztendő alatt a jövő „megevésével” egyenlő. Tavaly, év derekán már viharfelhők gyülekeztek a lökösa : Földreform, modem termelő- • eszközök, műtrágya, szerves- ! trágya, öntözés — ez az igazi, j orvosság, erre van szüksége az; emberiségnek. És születésszabályozásra nem? ■ De igen. A születésszabályo- ! zásnak igen nagy jelentősége : van. Hiszen a gazdasági és poli- • tikai reformok nem következnek j be egyik évről a másikra. S ha ! a parasztcsaládok korlátozzák a; születéseket, akkor megszűnik a ■ földbirtok felaprózódása —, ■ hogy csak erről az egy vonatko- : zásról beszéljünk. t* Csakhogy ez rendkívül bonyo- ! lult dolog. Kót-háram évtizeddel: ezelőtt Bengálban ahhoz, hogy a : lakosság lélekszáma ne csökken- • jen katasztrofálisan, rengeteg: gyermeknek kellett születnie, • mert sokan haltak meg. De má- s sutt is: a paraszti önfenntartás • — értve ezen a gazdasági ön- ■ fenntartást — azt kívánta meg, S hogy minél több gyerek, minél: több munkáskéz legyen. A val- | lási előírások, a hagyományok j ezt a rendszert támogatták, se- ! gítették érvényben tartani, s; nem véletlen, hogy a vallás bűn. • nek tekintette azt, ha valaki , korlátozza a gyermekáldást. Ez ‘ volt a társadalom érdeke is. Ma ; megváltozott a társadalomérdek,! — de a hagyományok nem. Vagy ’ legalábbis sokkal lassabban. • A születésszabályozás hasznos, ' fontos dó1 os. De miután az emberiségnek nem az a főproblémája, hogy sokan vagyunk, hanem az, hogy nagyon kicsi az a , kenyér, amit megtermelünk — \ nem ez hozza a megoldást. j Kalmár György ■ házi szövetkezet felett. A párt járási bizottságának javaslatára a tsz pártalapszervezetében napirendre tűzték a tsz-vezetök munkáját. Hosszas vita után megvonták a bizalmat az akkori elnöktől és főkönyvelőtől. Közgyűlés elé került a javaslat. A tsz-tagsággal megismertették a való helyzetet, mire a közgyűlés kimondta a „trónfosztást”. Ekkor került új vezetőség a szövetkezet élére, Hz 1969-es jó esztendőből nem tartalékoltak A régi vezetés számlájára azonban nemcsak az erőn felüli osztást, s az ezzel járó regulativ adó — 600 000 Ft — befizetését, \ a takarmányalap hiányának előidézését írhatták, hanem az emberekről való gondoskodás elmaradását is. Meglepő, de így igaz, hogy 1969-ben 169 ezer forint hátránnyal zárták a szociális alapot. A tsz-tagság zöme idős. Az átlagos életkor 55—60 év közötti. Tavaly szociális célokra — táppénzre, anyasági segélyre, az idősek támogatására — mégis majdnem félmillió forintot költöttek. A tsz korábbi vezetői 1969 végén kereken 3,2 millió forintot vontak ki a szövetkezet alapjaiból, melyből 2,6 millió forint jutott a tag jövedelem 17 százalékos növelésére, 600 ezer forint pedig jövedelemadóra. Most az 1970. évi zárszámadáson 3,2 millió forint a mérleghiány. A számok véletlen találkozása ez. Kellően mutatja, hogy Lököshá- zán az 197<h évi gazdálkodás várható eredményét már 1969. végén kiosztották. (A község lakosságának megtakarított pénze a takarékszövetkezetiben meghaladta a 4 és fél millió forintot. Tehát itt is áll a néhány év_ Vei ezelőtt megfogalmazott közmondás : erős tagság, gyenge szövetkezet.) Alakulhatott Volna kedvezőbben is az 1970. évi gazdálkodás? Feltétlen, de ehhez más alapokon kellett volna indulniuk. Kinek mit kellett volna tenni a közösért, s ki mivel maradt adós. ki mivel csapta be társait? A felszólalásokból csak villanásokat szeretnénk bemutatni: Szabó József: Javaslom, hogy a vezetőség figyeljen fel az etgy- re emelkedő talajvízszántre. Lehet, hogy a kora tavaszi vetésű növények nem abba a táblába kerülnek, mint ahová azokat terveztük. Készüljünk fel a változtatásra. Tavaly, hogy úgy mondjam, urakhoz hasonlóan éltünk. Egymást követve, csoportosan jártuk az országot, eljutottunk külföldre is. Idehaza meg felgyomosodott a határ. Akkor menjünk flangálni, ha idehaza mindent rendbe tettünk. Homolya Mihályné: Nem vagyok megelégedve az ellenőrző bizottság munkájával és a közgyűlés elé terjesztett beszámolójával. Az ellenőrző bizottság elnéző volt a kárt okozókkal szemben és most itt mindannyi. unk előtt jelenítette be, hogy nem kérték a kárt okozók megbüntetését. A szövetkezetben ne tűrjük meg a garázdálkodókat! Ne engedjük, hogy bárki is büntetlenül nyúljon vagyonúnkhoz. Zentai János: A környező tsz- ekben már elkezdődött a tavaszi munka. Szórják a műtrágyát. Amikor ezt említettem, mert nálunk is el kellene kezdeni a tavaszi munkát, akkor azt mondták, hogy süllyed a gép. Jlát ott nem süllyed? Imre Pál: Nekünk Lökösön olyan jó minőségű földjeink vannak, hogy ezer hold termésének elmaradását képes 2 ezer hold pótolni, ha jól megszervezzük a munkát Demeter József: Miért nem állt velem szóba az ellenőrző bizottság elnöke, amikor táppénz-ügyben meghallgatást kértem? Megyénk mezőgazdasága éveken át igen jelentős mennyiségű árut termelt és adott az országnak. A harmadik ötéves' terv célkitűzéseit az 1970. évi rendkívüli időjárás ellenére is teljesítettük. A negyedik ötéves terv első évének alapozására több százmillió forint segítségét kaptak a tsz-ek, óvadék, hitelek és különböző kedvezmények címén. Szövetkezeteinkben jól hasznosították ezt a segítséget De néizzülk csak, mi is a helyzet Lökösházán? Ebben a tsz- ben majdnem *ezer holdon pusztított a belvíz. Találni üyen szövetkezeteit a megyében máshol is. Csakhogy máshol a korábbá évek bevételeiből jól megalapoz, ták a rájuk köszöntő esztendőt. Ezekben a gazdaságokban így most is kiosztják a tervezett tagjövedelmet, de lehet, hogy ennél többet is juttatnak. Lobocsányi elvtárs említette, hogy 1969-ben lehetőségein felül osztott a tsz. Egy esztendő alatt 17 százalékkal növelték a tagjövedelmet úgy, hogy biztonsági alapot nem képeztek és jövedelemadó címén az államnak 600 000 forintot befizettek. Az egy évvel ezelőtti közgyűlésen szólni kellett volna erről olyan őszintén, mint ahogyan most szóba került. A mostani zárszámadás 31 forint munkaegységenként! értéket tartalmaz. Ez nem megvetendő, hiszen a tsz 4 millió forintnál is több óvadékot kapott a termelés folyamatossá tételére. Ha tavaly a kormány programjában meghatározott módon növelték volna a tagjövedelmet és bevételeikből tartalékolnak, akkor most nem kellene elrendelni az 1970. évi gazdálkodás állami felülvizsgálását, nem lett volna szükségük óvadékhitelre, de az is lehetséges, hogy a tagjövedelem nem úgy alakult volna, mint ahogyan az előző két esztendő átlagának 80 százaléka lett, hanem a tervezett szintre. Gondolom, ha akikor a mai közgyűlésen tapasztalt őszinteséggel tájékoztatják a tagságot, akikor többen szét emeltek volna a túlméretezett osztásért. A vezetőség figyelmét a tartalékok képzésére kellett volna irányítani, mint ahogyan most is, na- ■ gyón helyesen a szövetkezeti munka oldaláröl közelítették meg az 1970. évi zárszámadást és a további teendőket Valamennyiünk számára öröm, hogy a szövetkezeti gazdálkodással, a párt és a kormány termelőszövetkezeti politikájával egyetértenek. Erre nem hangzott el bíráló megjegyzés, de arra igen, hogy a vezetőség munkája során ne hagvja figyelmen kívül az emberek véleményét. A vezetőség akkor dolgozik jól ebben a tsz-ben is ha kéri a tagság tanácsát, ha bekapcsolja a gazdálkodás szervezésébe a szövetkezet egészét. Ha bizonyos ügyek nem mennek a közösség érdeke szerint és ezért szót emelnek a brigádokban a vezetőségnek kötelessége, hogy felfigyeljen és egészséges vitát bontakoztasson ki. A gazdasági döntések egészséges megalapozásának máshol is jól bevált módszere ez. Ismét bebizonyosodott hogy a lökösházi emberek ebből a szövetkezetből akarnak megélni. Elfogadták ezt a gazdálkodási formát. A döntések meghozatala előtt a vezetőség ezt tartsa szem előtt. Most pedig miután lezárnak egy esztendőt, javaslom, hogy a veszteség rendezésére ide irányított szakvezetőkkel közösen határozzák meg a gazdasági felemelkedés útját. Ennek megfelelően készítse el a vezetőség az 1971. évi termelési és pénzügyi tervet. Vigyék ezt a tagság elé, beszéljék, vitassák meg, kinek, mi a feladata, mert csak közös összefogással számolhatták fel a 3,2 millió forint mérleghiányt. Frank eivtárs felszólalása után a közgyűlés ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta az 1970. évről összeállított zárszámadást, majd Boross Péter állattenyésztési főfelügyelő, a veszteség rendezésére kijelölt bizottság elnöke bejelentette, hogy február második hetében munkához lát az úgynevezett szanálási bizottság. Dupsi Károly Engvé forrottunk a szövetkézénél Válem János: Azt mondta az elnök elvtárs, hogy személyes problémákkal ne jöjjünk most elő. Hát mikor mondjuk el gondjainkat, mikor tartunk már egy olyan közgyűlést, amikor személyes ügyeinkről is beszélhetünk? Mi eggyé forrottunk a szövetkezettel, a mi problémánk a szövetkezet ügye, mint ahogyan az a vöröshagyma és a petrezselyemgyökér termesztése és elszámolása is. L. Kotroczó Istvánná: Most több a nép itt Lökösházán, mint korábban, 25 évvel ezelőtt. Én 70 éves létemre a nyáron is a határban dolgoztam. Ameddig bírom, csinálom. Cserébe gondoskodást, emberséget kérek a vezetőségtől. Nem kaptam fűteni valót, közben a napraforgószár, meg a kukoricakóró ott rohad a földön. Domokos Károly: Amikor megjött a cement, három napig vagonban állt. Kifizettünk egy csomó pénzt fekbérre. Miért nem szervezte meg a vezetőség a vagon kirakását? (A mellettem ülő asszonyok megjegyzéseket fűztek Domokos Károly felszólalásához. Szerintük Domokos Károly, mint szállítási ügyintéző kikövetelte a tsz-tagoktói a borravalót. Aki ilyen címen nem fizetett neki, várhatta, hogy szállítási kérését teljesíti.) Szilágyi Imre: Miért volt veszteséges a kertészet? Vajon milyen költségeket írtak erre az üzemágra? Lénárt Ferenc: A lucernaföldön maradt több száz bála széna. A Mézes-tanya környékén 10 hold búza rendre aratva még mindig ott hever. Azt mondják hogy az állatokkal nincs mi1 etetni. Nem is csoda, ilyen körtilmények között! Tóth Jánosné: Salát zsebünkön érezzük, hogy tavaly rossz esz endő volt. Egy évvel ezelőtt örültünk a 40 forintnak. Nem láttunk a zárszámadás mögé. Félrevezettek bennünket. Bajba keveredtünk. Sok írd ruténről most nagyon nyíltan kell beszélnünk. Említette itt Lénárt Ferenc a takarmányhiányt. Való igaz, hogy a közös jószágnak már szalma is alig jut. Nincs mit etetni. Bezzeg az ősszel a cukorrépa kupakját eladták a maszeknak. Ezt Lénárt Ferencnek mondom, s ha nem így igaz, odamegyek elé, köpjön szemközt! (Lénárt közbeszólt: Igaza van!) A pénzt is ők tették el! Meggyőződésem, ha összefogunk és becsületesen dolgozunk, akkor meglesz a mostani rossz helyzet után is a kenyerünk. Mondták néhányan, hogy kilépnek a tsz- ből. Ezeknek én azt mondom, hogy az itteni jó keresetet máshol nem találják meg. A löküsházi emberek a szövetkezetből akarnak megélni Frank Ferenc, a megyei párt- bizottság első titkára is részt vett a közgyűlésein s felszólalásában a következőket mondta: — Figyelmesen végighallgattam a beszámolót és a vitát. A tények alapján azt kell mondanom, hogy ez a szövetkezet nem a legsikeresebben zárja 1970-et. Megyénk szövetkezeti mozgalmát súlyos helyzetbe sodorta a tavalyi ár- és belvíz. Nagy károk keletkeztek. Bizony nehéz lesz ezeken túljutnunk. Nagyon össze kell fognunk, hogy néhány év alatt a gazdálkodással egyenesbe jussunk. Említem ezt azért, mert a megye tsz-einek felében négyszerte több a vesz- 'cség, mint korábban bármikor. A veszteségek csökkentésében a szövetkezetek nagy része jól vizsgázott. Bár igaz, munká. júkhoz igénybe vették a társadalom segítségét.
