Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-02 / 27. szám

A fein őtt- ok ta tás közügy A felszabadulás óta eltelt több mint 25 esztendő alatt a felnőtt- oktatás mennyiségi és minőségi vonatkozásában egyaránt nagyot léptünk előre. Sok nyugati or­szágban és méltán irigylik a fel­nőttoktatásunk eredményeit. Hazánk felnőttoktatása az el­múlt negyedszázadban kimagas­ló eredményeket ért el. Ennek ellenére nem lehetünk elégedet­tek. Meglepőnek tűnik, de tény, hogy hazánk lakosságának 51 százaléka még nem rendelkezik az általános iskolai végzettséggel sem. Voltak időszakok, mikor ör­vendetesen fellendül az esti és levelező oktatás. Az a tömeges továbbtanulás, amely például 1960 és 1964 között bontakozott ki, kulturális nevelőmunkánk egyik legszebb fejezete volt. Az ötvenes években is a dolgozók tömegei tanultak iskolarendsze­rű oktatási formában. Az utóbbi években, sajnos, bi­zonyos stagnálás, sőt visszaesés következett be a felnőttek to­vábbtanulásában. Ennek egyik fő oka, hogy az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező dolgo­zók jelentős része még nem is­merte fel, hogy milyen fontos lenne számára a magasabb mű­veltség megszerzése. A másik fő ok, hogy sok vállalat, üzem, in­tézmény és hivatal illetékes ve­zetői helytelenül szemlélik a kérdést, s így akadályozzák a dolgozók továbbtanulását. A felnőttoktatás közügy. Ezt mindenkinek tudni kell. A tudo­mányos technikai forradalom megköveteli, hogy változtassunk a lakosság jelenlegi kedvezőtlen iskolázottsági arányán. Az auto­matizálás csak úgy valósítható meg, ha a modern gépeket ma­gas képzettségű, jó matematikai, fizikai, kémiai és egyéb ismere­tekkel rendelkező dolgozók keze­lik. A párt X. kongresszusán nem véletlenül hangsúlyozták, hogy a felnőtt lakosság oktatá­sára és művelődésére fokozot­tabb gondot kell fordítani. A szakszervezetek más szer­vekhez hasonlóan, mindig je­lentős feladatként foglalkoztak a dolgozók általános műveltségé­nek emelésével. A továbbiakban a szakszervezeti bizottságok a megyénkben még jobban élni fog nak a művelődésügyi miniszter 165/1966 (MK. 19.) számú utasí­tás adta lehetőséggel is, amely az iskolai kötelezettségektől men tesen módot. ad általános is­kola 7—8. osztályának tananya­gából osztályozó vizsga letételé­re. A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa ajánlotta a szakszervezeti bizottságoknak, hogy szervezze­nek előkészítő tanfolyamokat, 10—15 érdeklődő jelentkezése esetén tematikát és tananyagot biztosítsanak a járási, városi tanácsok művelődési osztályai. A tanfolyamok 80 órásak, s a költségeket a vállalatok viselik. A vizsgára való felkészülés ter­mészetesen egyéni tanulás alap­ján történik, s a 80 órában csak ahhoz nyújtanak segítséget. A szakszervezeti bizottságok segítségével széles körű társa­dalmi összefogással elérhető, hogy a felnőttoktatás ismét az általános műveltség gyarapításá­nak hasznos eszköze legyen. Dömény Ferenc SZMT munkatársa D Híítöház (elvesz hűtőházi raktámokokat, hűtőházi mérlegelőket, lakatos szakmunkásokat, g épkocsirakodókat, hűtőházi rakodó- munkásokat, villanytargonca-kezelőket. Jelentkezés a munkaügyi vezetőnél. x ' Klubközi társastáncversenyt rendeztek Orosházán Eötvös József: Gondolatok Orosházán mind népszerűb­bé és színvonalasabbá válik a versenytáncmozgalom. A Já­rási Petőfi Művelődési Köz­pont társastáncegyüttese az ország távoli vidékein, sőt külföldön is jó hírnevet szer­zett, rendszeres kapcsolatot épített ki számos táncklub­bal. Minden évben megren­dezik az Orosházi Nyári Tár­sastáncversenyt, melyre kül­földi párok is beneveznek. Az évente sorra kerülő nagy nemzetközi vetélkedő mellett rendszeresen rendez a Petőfi Művelődési Központ klubközi versenyeket. Ilyen eseményre került sor január 30-án, szombaton délután az Oros­házi Járási Petőfi Művelődési Központ új épületének kon­certtermében. A versenyen Szeged, Szarvas, Szentes, Nyíregyháza, Békés, Szentmi- háÍvtelek és Orosháza leg­jobbjai mérkőztek a D/l-es és hálytelki és egy orosházi pár küzdött, végül a mihálytele- kiek egy ponttal jobbnak bi­zonyultak. A Hollósi Gábor— Németh Éva orosházi pár má­sodik lett, s e helyezéssel összegyűlt annyi pontjuk, hogy a D/l-es kategóriába jutottak. Még ezen a verse­nyen indultak a D/l-ben és ritka bravúrral itt is a döntő­be kerültek, a hatodik he­lyet szerezték meg. Ebben a kategóriában szegedi pár ke­rült az első helyre, Németh Miklós—Böjthy Klára Oros­háza a harmadik lett. A D/2- es kategóriában még egy orosházi helyezés született. Nagy Zoltán—Gojdár Anna a negyedik helyre került. El­ismerésre méltóan szerepeltek a versenyen Szarvas és Bé­kés táncosai is. A párok azt bizonyították, hogy e két Bé­kés megyei helységben fejlő­dik a vesenytáncmozgalom. 1871. február 2-án, száz esz­tendeje hunyt el nagy, klas­szikus írónk. Ebből az alka- | lomból közlünk néhány sze­melvényt „Gondolatok” c. művéből. Életünk égő saövétn,elvhez ha­sonló, mely majd lassabban, majd sebesebben, de szüntele­nül fogy. Boldog, ki midőn lété­nek e múlandóságára gondol, azzal vigasztalhatja magát, hogy sokaknak világított * * * Kevés embernek van annyi ereje, hogy a körülmények ro­hamának, melyek őt állásában ostromolják, saját erejével el- lentállni tudjon, s biztosan csak az állja meg helyét, ki magát ahhoz kötelességeinek erős köte­lékével láncolva érzi. # * * Életem különböző viszonyok között folyt le. Voltam oly hely. zetben, midőn sorsomat irigyel­ték, éltem napokat, midőn talán részvét tárgya valék, de csali egyet tanultam mind e tapasz- tatásaimból: s ez az; hogy meg­elégedésünk nem helyzetünktől, hanem annak felfogásától függ! Akár kedvez, akár üldöz a sors, mindig találunk valakit, aki ná­lunknál még kellemesebb vagy még szánandóbb helyzetben ált. S hogy el ne bízzuk magun­kat vagy el ne csüggedjünk, nem szükséges egyéb, mint hogy szerencsés póllanatainkban azokra, kik még szerencséseb­bek, s ha szenvedünk, azokra, kik még szerencsétlenebbek, fordítsuk figyelmünket. — Aki helyzetét megfontolva az egyik mérlegbe azon javakat teszi, melyeket nélkülöz, a másikba azon bajokat, melyektől ment: az sem arra, hogy magát elhízza, sem arra, hogy kétségbeessék, nem talál elég okot. * * » Ha a tengeren távolból hajót látunk, mely duzzadó vitorlák­kal egy irányban továbbhalad, szívünket vágy tölti él. A magas árbocokon színes zászlók lobog­nak, vitorlái hófehérek, s oly nyugodtnak látszik, mintha csak állna, s mégis tudjuk, hogy ked­vező szelekkel kitűzött célja felé halad. De ha ugyanezen hajó fedélzetén lennénk, nem ítél­nénk-e másképp? A nagy gálya, mely a távolban oly nyugodtnak látszik, nem halad-e éppen úgy ingadozna, mint az, amelyen ma­gad ülsz. S nem járunk-e éppen így azon nagy férfiak s eseményék emlékeivel, melyek az idő távolában előttünk fel­tűnnek? A történet keserű ten­gerén nem evezett keresztül senki nagy küzdelmek nélkül! D/2-es kategóriában. A pon- tozóbírák vezetője Kocsis György, a Népművelési Inté­zet munkatársa volt. Nagy küzdelem alakult ki D/2-es kategóriában, ahol több új pár is indult, s így felbo­rult a papírforma. Az első és második helyért egy szentmi­A táncverseny után az oros­házi klub C. B. és A. kate­góriába tartozó párjai bemu­tatót tartottak, mely a nagy­számú közönség körében si­kert aratott. A zenéről ezút­tal is a Nox-együttes gondos­kodott. (tóth) ■ * Önkéntes rendőrök jutalmazása A méhkeréki és újszalantai önkéntes rendőrök a közelmúlt­ban bensőséges ünnepséget ren­deztek Méhkeréken, amelyen részt vettek Gulyás György őr­nagy, a Békés megyei Rendőr- főkapitányság, Mile Imre főhad­nagy, a Gyulai Városi-Járási Rendőr-főkapitányság képviselői, valamint Méhkerék és tJjszalon. ta község politikai és gazdasági vezetői. Az értekezletet Szűcsigán Já­nos, a község körzeti megbízott­ja nyitotta meg és ismertette azt a példamutató, dicséretes tevé­kenységet, amit az önkéntes rendőrök végeztek az élműit évben. Külön Idemelete azt a helytállást, amit az árvízveszély, majd a kilakoltatás és vissza­telepítés idején tanúsítottak. Ennek is köszönhető, hogy ab­ban az időszakban semmilyen bűncselekmény nem történt és a kitelepítés, illetve a visszatele­pítés is zavartalan volt. A megyei rendőr-főkapitány­ság nevében Gulyás György őr­nagy, Száva Lászlónak és Jova Tivadarnak többéves munkáju­kéit átadta a főkapitányság di­cséretét és 600—600 forint pénz­jutalmat. A Gyulai Városi-Járási Rendőrkapitányság dicsérő okle­velét Mile Imire főhadnagy nyújtotta át Sajti Lászlónak és Petrusán Lászlónak. A gazdasági vezetők közül Ru_ zsa György, a Nicolae Balcescu Termelőszövetkezet elnöke há­rom önkéntes rendőrnek 300— 300 forintot, míg Csala Sándor, az újszalontai termelőszövetke­zet elnöke 200—200 forintot adott át két önkéntes rendőrnek. A felszólalók közül Gulyás György rendőr őrnagy jólesően állapította meg; hogy az önkén­tes rendőrök lelkiismeretes munkája nyomán az utóbbi években jelentősen javult a két kis községben a közrend- és közbiztonság. Annak a remé­Az Alföld egyik legszebb fekvésű üdülőcentrumát építik ki Szolnokon A Tisza-part romantálkus kör­nyezetében az Alföld egyik leg­szebb fekvésű üdülőcentrumát építik ki Szolnokon. A nagy ki­terjedésű Tisza-ligetben a hat­ezer személyes strandfürdő, a nemzetközi kempingtábor, a sporttelep, a KISZ-tábor mellett vállalatok egész sora épít mo­dem üdülőházakait. Az itt nya­raló, víkendező dolgozók ellátá­sát jól felszerelt konyhák szol­gálják. Üj színfoltja a ligeti üdülőparknak a szauna-fürdő, amelyet az észt testvérváros, Tallin fürdőinek mintájára épí­tettek. Az üdülőcentrum másik része az alcsiszigeti Holt-Tisza partján épül. A városi tanács már a múlt évben kétszáz telket osztott ki az üzemek, vállalatok dolgozói között vükendházépítés, illetve munkáskert céljára, s megkezd­te a terület közművesítését. Az idén további üdülőtelkeket érté­kesítenek. A városi tanács, a héki és a Szolnoki Állami Gaz­daságtól, a Vízügyi Igazgatóság, tói és az Erdőgazdaságtól meg­vásárolta a további fejlesztés­hez szükséges területet. A szép környezetben együttesen ezer- ötszáz telket jelölnek ki. fttßö Lr-fóCfOM 2 ?eemj?LEM ’•■T * — -r tot, ön pedig átadja »»kém a fotókópiákat. Rendben? — Igen! — Magánál vannak a fotókó­piák? — kérdezte hirtelen Moj- zisch. — Ennyire naivnak néz en­gem? — Ön ne tartson annyira na­ivnak bennünket, hogy most erő­szakkal elvesszük öntől, s ezzel elvágjuk annak a lehetőségét, hogy jövőben is kapjunk anya­gokat... — felelte nevetve Moj- zisch. Az inas kiszállt a náci ügy­nök pedig nagy kerülőkkel a né­met nagykövetségre robogott. Megkereste Jenkét, s néhány óra múlva már Berlinben volt az újabb rejtjelezett távirat Cicero személyleírásával, Mojzásch be­nyomásaival és javaslataival. A távirat így fejeződött be: „Javas­lom, vegyük át az anyagot, s a további összegeket kérem...” Mojzisch, miközben könnyedén vezette gépkocsiját, újra és új­ra szemügyre vette a középma­gas, sápadt, mélyenülő szemű, kíméletlen tekintetű embert. Az a benyomás alakult ki benne, hogy ez az inas konspirációs tet­tekre termett, s bár csak a pénz érdekli, mindenképpen használ­ható. De Mojzisch már azt is elhatározta magában, hogy két ügynökét Cicero nyomába eresz­ti, s amennyiben becsapja őket, kíméletlenül eltéteti láb alól. Mert amilyen kíméletlen típus­nak látszott az angol nagykövet inasa, legalább olyan kíméletlen és kegyetlen volt a valóságban. Mojzisch, ez a megrögzött náci, akit már évekkel előbb Ankará­ba telepített az SD, Berlinben pontosan tudták róla, hogy lega­lább egy tucatnyi ember halála tapad a nevéhez, ha nem is sze­mélyesen ő hajtotta végre a gyil­kosságokat — ezt nem is tehette annak veszélye nélkül, hogy esetleg le ne leplezze magát, de az ötlet minden esetben tőle származott. Amikor ugyanis szükségtelenné vagy veszélyessé vált számára valamelyik ügy­nöke, magához rendelte mindig kéznél levő „ítélet-végrehajtó­ját”, s az est sötétjében már re­pült is a tűhegyes tőr, az áldo­zat hátába... A dobás mindig ha­lálosan biztos eredménnyel vég­ződött, s Mojzischnak nem le­hetett kétsége afelől, hogy ki­szemelt áldozata néhány percen belül meghal. Ezt a sorsot szán­ta a mellette ülő Cicerónak is, ha az be találja csapni vagy ő rá_ jön, hogy kétkulacsos játékot folytat. Ahogy azonban elnézte az ülé­sen kényelmesen hátradőlő törö­köt, az a benyomás alakult ki benne, hogy nem fog csalódni; Cicero tényleg használható anya­gokat ad majd át. — Az ajánlatot a következő­képpen fogadjuk el... Most át­adok ötezer fontot, amely bizto­síték lehet arra hogy a hátra­levő 15 ezret is megkapja. A fo­tókópiákra ezúttal nem tartok igényt, holnap este ugyanebben az időben találkoznuk a belvárosi Allbah-mecsetnél, s akkor én átadom a hátralevő 15 ezer fon­Másnap délben az ankarai né­met nagykövetség távirászszobá- jában már fejtegették a Berlin­ből érkezett választ, amelyben utasították Mojzischt, hogy ve­gye át az anyagot, a kezdje meg a konkrét tárgyalásokat a továb­biakról™ nyének adott kifejezést, hogy a jövőben tovább erősödik az a társadalmi összefogás, amá vég­eredményben a bűncselekmé­nyek számának csökkenésében is lemérhető. B. O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom