Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-21 / 44. szám

Ny ul ászok kiállítása Mezőhegyesen A Mezőhegyesen működő nyúl tenyésztési társulás tagjai Igen (színvonalas kiállítást rendeztek. A község lakói közfii több százan tekintették meg a kiállított nyulakat. Sőt, a környék*, bői is szép számmal látogattak ebből as alkalomból Mezőhe­gyesre. (Fotó; Balkus) A fogyasztási szövetkezetek VXL Országos Pénztáros Versenye Békéscsabán A Szövetkezetek Országos Szö­vetsége és a KPVDSZ Országos Elnöksége már hat esetben ren­dezte meg az általános fogyasz­tási szövetkezetek pénztárosai­nak országos versenyét, eddig minden alkalommal, Budapes­ten. Most, a hagyományoktól el­térően, ez év márciusában Bé­késcsabán tartják az országos rendezvényt Hogy erre az ese­ményre Békéscsabán kerül sor, az a Békés ifiegyei pénztárosok képzettségének és az országos versenyeken elért kiemelkedő eredményeknek köszönhető. 1969-ben, majd pedig 1970-ben megyénk fogyasztási szövetkeze­teinek pénztárosai szerezték meg egyéni és csapatversenyben is az országos első helyezést, a bajno­ki címet. Ez egyben azt is je­lentette, hogy a Szövetkezetek Országos Szövetsége és a KPVDSZ Országos Elnöksége által alapított csapatdíj vándor- serleget egymás után kétszer ÁFÉSZ-einek versenyzői nyer­ték eL Az 1969-ben megrende­zett V. országos versenyen Elek Imréné, a Szeghalmi ÁFÉSZ ön- kiszolgáló bolti pénztárosa sze­rezte meg a bajnoki címet Míg tavaly, a VI. országos verseny bajnoka Lehóczki Mihályné, az orosházi Csillag-Áruház pénztá­rosa lett. A Békés megyei ver­senyzők nagyon bíznak abban, hogy a március 24 és 25-én Bé­késcsabán megrendezésre kerülő országos vetélkedőn ismét kitű­nőre vizsgáznak és harmadszor­ra —, de most már végérvénye­sen — elnyerik a SZÖVOSZ és a KPVDSZ vándorserlegét B. L legszívesebben máris rohant voL na vissza a hajójára, hogy to­vábbítsa az ONI tisztjének mindazt, amát itt most megtu­dott. De nem hagyhatta egyedül Ross őrnagyot, s a defenzív tisztek még mindig nem jöt­tek ... — Hol hallotta ezt? — bökött mutatóujjával Anderson a blokkfüzetre írt mondatra, s villámló szemmel nézett Sha- wanra. A pincér hallgatott, egyetlen szót sem szólt. Nem kérdezett, most már nem is próbált tá­madni, magába roskadtan ült a széken ... S mennyivel nagyobb lett volna Anderson izgalma, ha tudja, hogy Shawan valódi I ■ a neve Tsuguomá Kadomatsu, a: japán hadsereg ezredese, akit • hat évvel ezelőtt vezényeltek • ide,' Singapore-ba, erre a fon- • tos angol katonai és tengerészeti : támaszpontra, hogy rendszere- ■ sen tájékoztassa a japán hir- • szerzés tokiói főhadiszállását az : itt szerzett értesülésekről. De ha 5 lehet, a meglepetés, a félelem j még inkább úrrá lett volna a : kapitányon akkor, ha azt is tud- : ja. hogy Shawan már délelőtt : továbbította értesülését Tokióba, ■ s a konspirációé szabályok el- : len vétett, amikor a blokkfüzet ; szövegét nem semmisítette ■ meg... Közben megérkeztek az an- ; goi kémelháritó tisztek, s elvit- ■ ték Shawant. Anderson rohant ■ vissza a hajójára. Első dolga ■ volt, hogy megkeresse a7 ONI : tisztjét, s amikor nagy nehezen : rátalált az egvik csatahajó tdsz- : ti kabinjában, egy szuszra el- j mondott mindent, amit az angol j tiszti klubban látott és hallott. : Az elhárító tiszt kissé bongó- • zös állapotban hallgatta végig : a kapitány szavait, de amikor : Anderson odá g ért, hogy Sha- ! wan már a Pearl Harbor-i ősz- j szevonás időpontját is tudja, : nyomban kiszállt fejéből az ital ■ gőze. Az események, gyorsan pereg- ■ tek, az ONI tisztje rendkívüli j úton továbbította értesülését az : Egyesült Államokba, majd az ■ ONI parancsnoksága tájékoztat- • ta a haditengerészet vezelőit, j azok pedig a Vezérkari Főnökök j Egyesített Bizottságát. (Folytatjuk) 5 Megragadott hazatérés alán L Múlt év november 29-én hagyta el a levél az ausztriai Traiskirchen-i menekülttábor kapuját Cím: Nagy Mihály, Békés, Jantyik u. 9 szám. Néhány részlet a levélből: j „Drága jó Szüleim! Soraim legjobb egészség­ben találja mindkettőjüket. Legalább olyanban, mint nekem van. Mióta eljöttem,' négy kilót híztam. Mind­amellett, hogy sokat dolgo­zom... Még pbben az évben megismerem az új hazámat, Svédországot.„ Svédország h—Magyarország 2000 kilo­méter. Ma már nincs tá­volság. Egy jó gépkocsival 2 nap alatt meg lehet tenni ezt az utat... A lehetőségek széles skálája van előttem... Bízom benne, hogy ez az el­határozás, mármint az, hogy elhagytam az országot, bő­ven kárpótol az otthon el- > töltött üres évekért. Ele-! gém volt már az üres dol­gokból, a rengeteg primi­tív emberből, a kishitüelc- ből. Végre elértem azt, hogy szabad lehetőségekkel, sza­bad ember módjára gazdál­kodjak... Régi tervem és vágyam volt ez. És végre most sikerült, igazán bol­dog embernek érzem ma­gam... Vettem a megtakarí­tott pénzemből egy gyö­nyörű fekete bundát 4200 schillingért. Maxilmálisan elkísér 10—15 évvé.,.’* Aztán búcsú, sok-sok boldog­ságot kívánva, szerető fiúk, Misfka. Tehát 1970. november 29-én írta Nagy Mihály e levelet Bé­késre. Szülőik megnyugtatására igazán jó hir. Fiuk megtalálta számítását ■— okosan tette, hogy megtagadta a hazatérést.. Annál többet hogy gyermeke boldog — egy szülő sem vár. Ez esetben pedig még azt is megbocsátja, hogy így történt A megért« miatt azonban maradjunk a történet kezdeté­nél, de azért jól jegyezzük meg a megnyugtató sorokat: „Kitü­nően érzem magam”, ,*A lehe­tőségek széles skálája van előt­tem”, „Régi tervem és vágyam volt ez”, „Vettem egy gyönyörű fekete bundát..." stb. Hogyan kezdődött? Ifjú Nagy Mihály múlt év jú­liusában határozta el, hogy va­lahogy kijut nyugatra, a ott ke­resi boldogságát. Szabad világ­ban, szabad emberként —gon­dolta akkor. E célja érdekében kezdte tanulmányozni az IBUSZ-túrákat. Budapesti szer­vezésben talált egyet: Ausztria —Olaszország—Jugoszlávia kör­utazást hirdettek október 19— 26-a között. Nagy Mihálynak ez megfelelt Viszont tartott attól, hogy fiatal kora (1942-ben szü­letett), s nőtlen családi állapo­ta miatt nehezen kapja meg az útlevelet Ezért elhatározta, hogy megnősül. Gondolta, fia­tal házas lévén, nem feltétele­zik róla a kintmaradást. Au­gusztus 17-én házasságot kö­tött. Az útlevelet megkapta, in­dulhatott a csoporttal október 19-én Budapestről autóbusztú­rára. Sem szüleinek, sem fiatal feleségéinek nem beszélt a kül­földi útról. Csupán annyit mon­dott — kihasználva a középfo­kú német nyelvtudását —, hogy ■ tolmácsolni hívták Budapestre s körülbelül két hétig lesz oda. A család gyanútlanul' fogadta a magyarázatot. Miska máskor is segített német nyelvtudásé­— ITTHON val, miért ne menne most n. A [ pénz mindig jól jön a házhoz, j Október 19-én az autóbusz el- j hagyta Magyarország határát. A csoport még aznap Klagenfurt­ba érkezett, ott vacsorázott egy penzióban és ott volt a szállás is. Itt döntött a lelépésről. Ki­használta azt az időt, amíg a többiek vacsoráztak, felment a szobába csomagjaiért, és ... és a hűlt helye maradt. Az út ezután már egyszerű volt: je­lentkezett az osztrák rendőrsé­gen, aztán (három nap) vizsgá­lati fogság, amíg az adategyez­tetés tart, majd irány Trais- kirchan, menekülttábor. Röviden ennyit az előzmé-; nyékről, a „boldogságkeresés” i első állomásáig Mert itt kezdő- I dött, s itt végződött a megta­lált régi vágy: „szabad lehető-! ségekkel. szabad ember módja-1 A további történethez tudni kell, hogy Nagy Mihály január közepén hazaszökött, tehát sa­ját szavai igazolják a történet hitelességét. Kihallgatás a karanténban Mint minden ldntmaradót, őt is a láger zárt területén, a ka­ranténban helyezték el negy­venötöd magával, egy szobában. A laktanya stílusában épített láger zord kőfalai adtak lakhe­lyet a békési kőműves fiatal­embernek. Vélt ott orvos, mér­nök, segédmunkás, technikus, szakmunkás. Bár különösebben nem zaklatták őket, de a sza­bad mozgást írásban rögzítet­ték: felülvizsgálás céljából köte­les a megkívánt mozgáskorlá­tozásnak alávetni magát...” A házi szabály arról is tájé­koztatott, hogy munka nélkül legfeljebb hat hónapig lehet el­látást kapni a lágerben. Előbb szigorúan zárt területen, ké­sőbb az úgynevezett szabad ré­szen. Maradjunk a vizsgálatnál. Nagy Mihályt odakerülése után három nap múlva hívták ki­hallgatásra. Egy asztal, két szék, egy fogas. Rideg, hivatali . helyiség és egy szőkésbamás ■ úriember — magyarul. Rövid i volt, nem sokat kérdezett, a: jegyzőkönyvet is ő maga gé-1 pelte — németül. A szűkszavú : kihallgatás kérdéseiből azért ki- j derül, hogy tartalmas tények- ! re kiváncsiak az „idegent sze- { rető” szomszédaink, nem kevés : szemrehányással. Figyeljük csak j jói a feltett kérdéseket: — Tagja volt-e a pártnak? — j Egyenes, nyűt első kérdés! — Nem. — Akkor miért maradt itt? : — Jól akarok élni... — Ez a í válasz nem nagyon érdekelte : a hatósági embert, mert rögtön : tovább kérdezte; — Katona volt? ■ — Három hónapig... — Akkor végeztünk* Körülbelül ennyi volt az : egész. Ha nem volt párttag, ha j csak három hónapig volt kato- S na, akkor mit kezdjenek vele? } Egyet méglis: — Ajánlom, hogy menjen ki j az USA-ba. Csupán egy nyilat- j kozatot kell aláírni. Itt — nyúj- j tóttá a sokszorosított német sző- j végű lapot. — Szabad elolvasnom? — Ügysem érti meg, egyéb- J ként is csak formalitás... — Mégis, szabad? Elolvasta. A közepes német ; tudással is értette a szöveget. " A nyilatkozat aláírója kötelez­né magát, hogy az Amerikai Egyesült Államokban bármikor, bárhol, bármilyen munkát el­vállal, valamint kötelezné ma­gát katonai szolgálatra, bármi­lyen országgal szemben viseli a háborút az USA hadereje... Kecsegtető ..szabad lehető­ség”! Nagy Mihály nem írta alá a nyilatkozatot, hanem bejelen­tette igényét, hogy Svédország­ba akar menni. A hatósági em­ber kinevette. A szó igazi ér­telmében! Felvilágosította Na­gyot, hogy a jelentkezőknek még csak öt százalékát sem fo­gadja Svédország. Nem tudnak velük mit kezdeni. Azután emlegette * Dél-Afri­kai Uniót — de itt is katonád szolgálatot kell vállalnia. Így ezvsem tetszett neki. Aitót nyitottak Hamburgban Megkezdődött hát a „boldog élet”. A bordélyházak jutnak eszembe, amikor elmondja, mi­lyen lehetőség volt a munkára, miután már a szabad területre helyezték. Van a lágernek mun­kaközvetítő hivatala, itt veszik nyilvántartásba a kintmaradó kát, akik aztán várnak, amíg meg nem jön a megváltó „nagybácsi". De túl sokan van­nak ahhoz, hogy hamarosan ál­landó munkát kapjanak. S ad­dig? Minden reggel kiállnak a láger sarkára s várják, hogy valaki alkalmi munkára kivált­sa őket Akárcsak azok a bi­zonyos rosszház lakók a kapu­aljban... Nagy Mihály kapott ilyen al­kalmi munkát: vitték takaríta­ni, elhívták alkalmi kőműves- munkára, aztán egy Jó hírű” kiskocsmába, kisegítő pincér­nek. De innen gyorsan kitessé­kelték, ugyanis titkos találka­hely volt és nem tetszett a ven­dégeknek a német nyelv-értése. Megpróbálta ezután Badenbari egy tolózár-készítőnél is... (Folytatjuk) Varga Tibor Nem okultak? Tavaly december elején meg­rendítő üzemi baleset történt az Orosházi üveggyárban. Az egyik műhelyben a lefelé nyíló vas­keretű ablak váratlanul lecsa­pnod és egy fiatal szakmunkás fejére zuhant. Az ütéstől a fia­talember olyan súlyos sérülése­ket szenvedett, hogy rövid idő múlva meghalt. Hasonló vaskeretű ablakok vannak a gyárban mindenfelé. Előfordult már előbb, hogy egy- egy ablak másutt is lecsapódott, de — mivel senki nem volt a közelben — szerencsére nem tör­tént baleset. Am. minden ma­radt a régiben, hiába kérték a dolgozók a vezetőket, hogy te­gyenek valamit a veszély elhá­rítására. Azt gondolná az ember, hogy legalább a halálos végű bal­esetből okultak a gyár vezetői és tettek valamit az ablakok biztonságos rögzítésére. Aki azonban ott jár, megállapíthatja, hogy még ma sincs lényeges változás. Egyes helyeken a dol­gozók önmagukon segítettek, ahogy tudtak, de általános in­tézkedés nem történt. Még a műszaki megoldás módját sem határozták meg. Vajpn meddig várnak? Talán, amíg egy nínbb szerencsétlen­ség be nem következik?

Next

/
Oldalképek
Tartalom