Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-23 / 19. szám

MINI A . MM Mini — midi — maxi Milliókról van szó A héten ülésezett szűkebb ha­zánk „parlamentje”, a megyei tanács. Mint arról már koráb­ban beszámoltunk, nem kisebb dologról, mint a IV. ötéves terv Békés megyei előirányzatairól, feladatairól volt szó. Közöltük az eljövendő öt esztendő fejlődé­sének prognózisát is, ám egy té­mát most itt, a fiatalok számá­ra szerkesztett MM-ben szeret­nénk még egyszer megismétel­ni. Érdemes, de nemcsak azért, mert pénzről van szó, hanem azért, mert sok pénzről van szó. Az ötéves fejlesztési célkitű­zések között szerepel, hogy a tanács hárommillió forinttal já­rul hozzá a zánkai úttörőtábor építéséhez, s ugyancsak három­millióval a békéscsabai KISZ vezetőképző tábor építéséhez. Az előbbi hozzájárulás azt je­lenti, hogy a Békés megyei diá­kok is rendszeresen vendégek lesznek Zánkán, az utóbbi pe­dig, hogy a Lencsési úti tábor -— ha nem is kacsalábon forgó, de mindenesetre új, modern épületekkel gazdagodik. Korábban már hírt adtunk arról, hogy a megyei ifjúsági klubok támogatására kétmillió forint van készenlétben, s ha ehhez hozzáadjuk a kisebb nagyobb, ifjúsági mozgalmat közvetlenül segítő támogatások összegét, örömmel állapíthatjuk meg, hogy milliókról van szó. Bár azt mondják, a pénz nem boldogít, de ez a kivétel erősíti a szabályt, mert az ifjúságnak szánt ilyen és ennyi pénzről be­szélni (s főleg persze kapni) jó dolog. B. I, A három ^iU problémája íróik és újságírók, általában, szenvedélyesség nélkül szemlé­lik az új divat kibontakozását, pusztán annak az embernek ér­deklődésével, akitől semmi sem idegen, ami emberi. Most azonban, az új divat megjelenésekor, a felháborodás vihara tört ki a férfiakból. A felháborodás olyan méretű, hogy az írók és újságírók támadásba mennek át. „A divattervezőknek hála, a nők többé nem öltözköd­nek, hanem be lesznek csomagol­va, méghozzá úgy, hogy senkinek nem lesz kedve kibontani a cso­magot”; „A fiatalság, amely egy idő óta a csúnyaság bűvöletében él, bolondulni fog ezekért az ünnepromtó holmikért”; „A di­vatlapokban megcsodálható esz­ményi nő, a plébános úx ízlése szerint öltözködő özvegy”. Ma, a pop-art kibontakozása óta, a divart valóba^ népi üggyé vált. Mindenkit érdekel. Az ut­cán születik, spontán módon, fütyül a kritikusok véleményé­ire. Mások, a pap- és hippi-divat­ban is a polgári rend elutasítá­sát, no mag az ezzel járó „íz­lés” elutasítását látják. A vita, egy szempillantás alatt, túlnő az egyszerű kritika keretein és társadalmi kérdéssé nő — írja egy francia lap, aki­nek riportere 3 komoly férfiút szólított meg a három „M” ügyében. Maurice Druon, a Francia Akadémia tagja: Az öltözkés nem a minden­napi élet mozgásához és szük­ségleteihez alkalmazkodva ala­kul, nem törődik az ember ké­nyelmével, nem akarja szebbé, nemesebbé tenni. Egyik szezon­ban megrövidüli, a másikban meghosszabbodik, télen mezte­lenre vetkeztet, nyáron magas­nyakú ruhába burkol, anélkül, hogy a divatot elrendelő dekré­tumoknak más céljuk lenne, mint hogy az újszerűség látsza­tát keltsék... Paul Vialar, regényíró: Szerettem a minit, főleg Lon­donban, ahol a mini igazán mi­ni volt, és ahol szédülést érez­tem. Szeretem a maxit is. mert jól helyettesíti otthon a porszí­vót, az utcán pedig a söprögető gépet. Éppen csak azt nem ér­tem, hogy lett a miniből maxi és nem bánnám, ha a divatter­vezők egyszer már éldöntenék, hogy mit akarnak. Thierry Maulnier, a Francia Akadémia tagja: A történelem kezdete óta egé­szen korunkig, mindkét nem osztozott az öltözködés, az ék- 1 szerviselés, a kikészítés gondjá­ban. Egyes korokban a férfiak jártak elöl benne. Ne felejtsük el, hogy az állatok közt általá­ban a hím jelenik meg nagyobb pompában a szerelmi találko­zón. A XIX. század folyamán a férfi ruházata elszántelenedett, a színeket, a csillogást, az illa­tot a nőik sajátították ki. Igaz, manapság a férfi öltözete elnői­esedik, a férfi virágokkal díszíti magát, élénk és gyengéd szí­nekbe öltözik. De talán éppen ez tekinthető normálisnak. Majd meglátjuk, hogy vajon az elnőiesedett férfidivat átve­szi-e a női divat szabályát, a hasonlóságon belül megnyilvá­nuló, egyéniességet (a divat: egyenruha), azt a kissé ellent­mondásos ambíciót, hogy a töb­biekhez hasonlítva vetessük észre magunkat Alfabét és as átlagsúly Alfabét király négyszáz kilogrammot nyomott, Nem csoda hát, hogy gyaloghintóját tíz rabszol­ga cipelte, amikor uruk utazni készült valahová. S mert Alfabétnak gyakran támadt kedve kirán­dulni, a tíz szerencsétlen csupa csont meg bőr volt az állandó erőfeszítéstől, súlyuk éppencsak hogy elérte a harminckét kilót. A valószínütlenül sovány gyaloghintó-hordók láttán Átólcett, a szomszéd választófejedelem epésen megjegyezte: . — Soványak ezek a szolgák, rosszul élhetnek nálatok az emberek.., — Ostobaság! — szakitota félbe nagy lihegések közepette uml- kodó-kartársát Alfabét. És utasította Zérót, az udvari bolondot, hogy számítsa ki a küldöttség átlagsúlyát. Alfabét hozzákezdett a feladathoz: Alfabét 400 káló, a tíz rab­szolga egyenként 37 kiló, összesen 370 kiló... 400 meg 370 az 770, ez osztva tizeneggyel ...az annyi, mint 70. Alfabét diadalittasan vetette oda Átólcettnek: — Birodalmam lakói tehát 70 kilogramm súlyúak! S azt igazán nem mondhatod, hogy egy 70 kilogrammos ember sovány... (d—) Mi van veled Alig néhány éve még azt gondol tűk, hogy a pol- beat hazánkban is elindult diadal- úljára. Fesztivá­lok, újságcikkek, rádió- és tv­felvételek, lemezek... aztán hir­telen nagy csend lett, legfeljebb néhány klub műsorán találkoz­hatunk még egy-egy pol-beat esttel, műsorral. Miért, mi történt ezzel a sokat ígérő, érdekes mozgalommal? Volt, nincs Doleviczényi Miklós az 1967- es pol-beat fesztiválon még a mozgalom egyik lelkes képvi­selője volt. ■— Most sokkal hasznosabb munkát végzek. Jó ideje a Kex együttessel lépek fel. Koncert­jeinken megpróbáljuk megte­remteni az intellektuális beat­zenét. — Miért szakítottál a pol- beattel? — Teljesen elavult, önmagát lejáratott műfajnak tartom. A fiatalok között nincs tábora. A magam részéről csalódtam ben­ne, s úgy látom, a hazai pol- beat mozgalom mindinkább fe­ledésbe merül. Egyszerűen volt, nincs. Mosolyog, én mégis keserűsé­Kár felfújni Es eljött a harmadik nap is. A krízis ideje. A Fiatal Üjságíró tekintete révetegből ködösbe csa­pott át, homlokán megmerevedtek a pámapos barázdák, halántékára csendesen beköszöntött az első őszi hajszál. De még mozgott: fel s alá ro­hangált a szerkesztőségben, s időnként vad moz­dulattal, látszólag teljesen ötletszerűen a levegőbe csapott. Az Idősebb Kollégák megértéssel, némi izga­lommal, de szó nélkül figyelték vergődését. Mindannyian tudták, az ifjút az Első Kényes Téma gyötri, s a krízisen egyedül, kizárólag tel­jesen egyedül eshet át. Ez a szakma Nagy Pró­batétele, amelynél elválik, érdemes-e valaki a nyomda}est’kri, vagy jobb, ha az élet kevésbé exponált területein próbálkozik. ■A Fiatal Ö jságíró egyszer csak megállt. El­szánt mozdulattal levetette magát egy székbe, kinyitota az írógépet, és sebesen pöttyögni !<ez- dett. De a második sor után már ismét talpon volt. Határozott léptekkel a „Főszerkesztő" fel- írású ajtó felé indult, lenyomta a kilincset. Az Idősebb Kollégák lélegzetvisszafojtva figyelték mozdulatait —, de aztán mégse ment be. Visz- szafordult, és arcán a hamleti bizonytalanság összes -'•'•yeivel, kirohant a szerkesztőségből. Hazament. Lefeküdt a díványra és megpró­bálta gondolatait valamiféle rendszerbe gyömö­szölni. Néhány perc múlva azonban kimerültén elaludt. Képzelete lázasan tovább dolgozott, s agyában egymást kergették a vadnál vadabb ké­pek. Azt álmodta, hogy ő a Sajtó, és nagyhata­lom. Szabályos sorokba rendeződve, díszlépés­ben vonulnak el előtte a Kényes Témáit, és ő nagyvonalú gesztussal egyet-egyet kiemel közü­lük, megírja őket, aztán fogadja a Társadalom őszinte gratulációját. Majd folytatódott az álom: főszerkesztőjével vívott véres párbajt, megjele- nésre-szemétkosárra. Az ö kezében csak a cikke volt, azzal hddonászatt, míg aFönöka prémium­kiutalást szegezte a mellének. Egyre hátrább és hátrább szorult, egészen a szakadék széléig, és amikor már csak egyetlen lépés választotta el attól, hogy a Sematizmusba zuhanjon, verejték­ben úszva felébredt. Másnap reggel kicsit törődötten, gyűrött arc­cal, de jókedvűen fütyürészve ment be a szer­kesztőségbe, — Azt a múltkori dolgot, tudod, amit említet­tem, hm.. , ■nem írom meg — vetette oda rovat­vezetőjének. — Piti kis ügy, kár lenne különö­sebben felfújni... Kávét kért a titkárságon, leült az írógéphez, és felhőtlen homlokkal, játékos könnyedséggel egy glosszát kezdett pötyögni rajta. Az Idősebb Kollégák pillantásaiba megbe­csülés költözött, ahogy a felszabadultan játsza­dozó ifjúra néztek: keményen kiállta a próbát, mától fogva közéjük tartozott... «r puskás * get fedezek fél a hangjában. — Szeretném pol-beates múl­tamat elfelejteni.;. Nagyobb nyilvánosságot — Keresztül-kasul beutaztam már az országot, sokfelé fellép­tem... A hetek összeugranak élőttem, annyi helyre hívnak! — meséli az ismert pol-beat énekes, Dinnyés József. — Ha nem hinnék az egészben, kép­telen lennék erre a rohanásra. — Hogyan jellemeznéd a ha­zai pol-beat mozgalmat? Sóhajtva válaszol: — Mozgalomról túlzás be­szélni. Elég kevesen vagyunk. A pol-beat, mint műfaj egyelő­re nem létezik. Tény viszont, hogy sokaknak tetszik ez a ze­ne. Pláne, ha belpolitikai a szö­veg... Sietve rákérdezek. — Mi a pol-beat funkciója társadalmunkban ? — Hasonlattal szólva azt mondhatom: ugyanaz a felada­ta, mint a közéleti költészetnek, vagy akár a politikának. A pol- beatnek támadnia kell mindent, ami idegen a szocializmustól; önzést, cinizmust, vagy bármi mást, — Véleményed szerint hogyan kellene foglalkozni ezzel a mű­fajjal? — Ha valamivel „foglalkoz­nak5’, .az már meghalt. Inkább azt nézzük meg, mire volna szükség. — Dinnyés József nagy lendülettel magyarázza: — Elő­ször is újabb tehetséges előadók kellenének. Legyenek találko­zók, fesztiválok! Biztosítsanak nagyobb nyilvánosságot az új műveknek! Több pol-beat klub­ra is szükség volna. A zenei képzést itt szerezhetnénk meg az indulóik. Az illetékesek pol­Hogyan vélekednék a beatról az illetékesek? A KISZ KB ágit. prop. és kulturális osztálya szerint: — Mi támogatjuk a pol-beat mozgalmat. Várjuk a tehetséges fiatalok felbukkanását. Az 1971. április 23—24—25-én megrende­zendő Salgótarjáni Könnyűzenei Fesztiválon a pol-beat és a folk-beat önálló kategóriaként szerepel. A műfaj reprezentánsai 6 BÉKÉS MÉCYE!^ 1971. JANUÁR 23. nak itt kell bizonyítaniuk; Ha látjuk eredményeiket, könnyebb lesz dönteni a továbbiakról. A rádió könnyűzenei rovatéi­nak vezetője, Révész László hi­ányolja az új pol-beat számo­kat. Mint mondotta, a heti 2x15 perces adásidőt alig tudják ki­tölteni. Kétségtelen, vannak vi­ták a műfaj elvi megítélése kö­rül is. Hasznosnak látná, ha a KISZ az eddiginél nagyabb szerepet vállalna a pol-beat ki­bontakoztatásában. A rádió a műfaj támogatása érdekében nem kéri előre írásban a szá­mokat, hanem stúdiót biztosít az amatőr együtteseknek. A fel­vett dalokat hallgatja meg a zsűri és így dönt értékükről. A jelentkezni kívánó pol-beat-éne- kesek vagy Maróthy Jánost ke­ressék meg az MTA Zenetudo­mányi Intézetben, vagy a műkö­dő pol-beat klubok útján for­dulhatnak a rádióhoz, A televízió álláspontját Felle­gi Tamás, a könnyűzenei fő­osztály helyettes vezetője foglal­ta össze. — Pol-beat fesztivált egyelő­re nem rendezünk, mert kevés a valóban színvonalas mű. Élttől függetlenül egyes sikerült dalo­kat időnként szívesen sugár­zunk. A bemutatás feltétele, hogy szakmai-eszmei szempont­ból értékes alkotás legyen. Fel­merült az az ötlet, hogy a már meglevő műsorainkhoz is kap­csolhatnánk a pol-beat együtte­sek műsorát. Ilyen például a Tábortűz című adásunk, ahol mozgalmi dalokat elevenítünk fel. Elgondolkoztató problémák, itt-ott ellentmondással. Hiszen, míg az egyik oldal a nagyobb nyilvánosságot, a több megér­tést igényli, a másik a r.iaga­sabb színvonalat, a jő, új szá­mokat sürgeti. A kettő szerin­tünk összefügg. A figyelem, a megértés, a több szereplés is elősegítheti, hogy a pol-beat új­ra elfoglalhassa méltó helyét a fiatalok szórakozásában, nevelé­sében. Fáy László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom