Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
T • /\ * <72 * KL » cÄ — • A * R * K ° iwwwwwwwwwwmwwwwwwwwwwv iwwHwv^wwvwwwwwwwwwwwwvwwvwwHMWwwwmwvwwvwtw ,, Nagyvezér'’ és fcis „resér” Embertársaink, munkatársaink nevelése, emberi tulajdonságainak fejlesztése, javítása mindannyiunk feladata. Különösen feladata ez az olyan embereknek, akik bármilyen szinten vezetői funkciót töltenek be. Az emberi jó tulajdonság fejlesztésének, a rossz tulajdonságok faragásának — sok egyéb módszer mellett — egyik eszköze a minősítés, a bírálat-önbí- rálat alkalmazása. Éber szemmel — és méginkább füllel — járva e világban, a minap a» alábbi párbeszéd „fül tanúja' voltam. Nagymezei': Kedves Sligovicza kartárs, immár ötödik éve „koptatja” a gyepiét régi hagyományokra visszatekintő cégünknél. Így elérkezett az ideje, hogy munkáját és magát minden emberi tulajdonságaival együtt mérlegre tegyük. Na, ne ijedjen meg, pontos és hiteles a mérlegünk. Egyébként is úgy hívják eat a mérleget, hogy káderjellemzés, minősítés. (Hű... «... ű, de jó, hogy nem 1957 előtt hailgatóztam). Ezt most felolvasom magának, maga szépen alá. lírja.- Természetesein kifejtheti álláspontját; (az úgysem változtat, hiszen már le van gépelve, újra meg csak nem írhatom, mit szólna a titkárnő), így aztán megismeri önmagát, módja nyílik hibái nyesegetésére, faragására. iVa, altkor talán rá is térhetnénk. Hát kérem; maga általában, globálisan, úgy elvileg alkalmas funkciója betöltésére, de... ! ! — Túlzottan önálló akar lenni. Még attól sem riad vissza, hogy törvényes jogszabályokban biztosított önálló jogait árSajat erejűik lebecsülését látják benne. Ügy tűnik, hoigy á „Nagyhatalom” nem számolt a helyi szunnyadó és elfekvő tartalékokkal. Sligovicza. De kérem, mi megmozgattuk... Nagyvezér: Tudom, tudom, sőt az előbb láttam is, hogyan mozgatta füleit. — De értse meg végre azt az „örök igazságot”, hogv egy leg- alsóbbszintű vezetőnek, mindig a legmagasabb szintű vezető fejével keli, gondolkodnia. Na jó, jó, ne vegye szó szerint, de legalább középszintig el kell jusson. — Ja! És súlyosabb hiányosságát még nem is tettem szóvá. Nem elég, hogy maga bírál — néha felfele is és ép»pen ez a baj —, de egyet nem értéséről tájékoztatja a maga által vezetett választott testületet is. Nem számol azzal, hogy azok értelmes emberek, meg is értik, amit mond, sőt maga nélkül is tudják. Látja, látja, milyen nagy baj az, ha valaki komolyan veszi az önállóságot, mégha ezt jó szándék vezérelte is. Na, de természetesen egy jó vezetőnek az is feladata — és ezt jó, ha maga is követi —, hogy őszintén, tárgyilagosan tárja fel beosztottai jó és rossz tulajdonságait. Ezt. tettem most én is. Remélem, sokat tanult be. lőle. / Sligovicza: Igen, kérem, de az eddigi eredményeim.;. Nagyvezér: Tudom, tudom, eredményesnek tartja ezt a beszélgetésünket, őszintén és nagyon tárgyilagosnak a minősítést. Kijavítva meglevő hibáit, még eredményesebben fog dolgozni. Na, itt írja alá! Siklósi Ferenc Trófeák 3) % ,A nagyvadakat igazán nem kunszt eltalálni., (A Wochenpresse-böl) Nem működik I : « I «. : ■ : ■ vényesíteni akarja. Hogy konkrétabban? Igaza van! Maga kérem elhatározta a negyedik ötéves terv készítése során, hogy Az állatvilág érdekességei] Aforizmák j A kis tett is jobb a nagy illúzió- ; 4 fehér gorilla sikerei minden olyan bevételi forrást, melyet a jogszabály a helyi tanácsok saját bevételeként határoz meg, betervez. De még ez sem volt elég, az osztott bevételek 35 százalékára is igényt tartott, arra is tervezett. Hát, hogy képzeli, kitől kért erre engedélyt? — Maga bírál felfele. KétségHópehely, a három évvel ezelőtt Afrikában talált albino gorilla most a barcelonai állatkert sztárja, ötéves, súlya 45 kiló, ketrecét megosztja egy vele azonos fajtájú és életkorú gorillával, társa azonban legalább annyira fekete, mint amennyire Hópehely fehér. A fehér gorilla rengeteg látó- • gatót vonz az állatkertbe. A tu—i dósvilág sem közömbös iránta: j a világ minden tájáról érkeznek ■ tudósok Barcelonába, hogy a i helyszínen tanulmányozzák a í gorilla jellemét és magatartását. ■ ■ nál. *«« * Egyetlen erkölcscsősz sem élt még ■ úgy, ahogyan az embereknek elő- ■ írta. 5 , s Az ember embernek gyakran far- • kasa, de úgyszólván mindig rókája. ! Saját bőrünk mindig drágább a ' másénál — mégis inkább a másét ;. visszUk vásárra. be vonja a felsőbb szervek ala- PQS körültekintő munkával készült, a • statisztika „absztrakt” számai által bemetszett fejlesztési koncepciójának helyességét. E7 még csak rendjén volna. De ehhez olyan „törvénytelen” eszközhöz nyúl, mint a tanácstag hozzászólása, melyet előre megbeszélt vele. Ejnye-ejnye, hát illik ez, Sligovicza kartárs?!! Sligovicza: De kérem, én... Nagyvezér: Tudom, tudom, maga csak jót akart a maga által vezetett szűk is kollektívának. De mondja, mi jó származik abból, ha maguknál csak úgy lesz víz, lakás, járda, iskola — uram bocsá’... — szennyvíz, ha ehhez mi a „Nagyhatalom” adunk támogatást. Ez az emberek körében visszatetszést szül. 19 mmsas 1971. JANUÁR 24. Háziállatok a televíziót nézik'/ B ut : : ■ »* * Mihelyt megszületett, (ölakasztotta magát — a családfajára. Amikor az állatbarátok kedvencük okosságáról, hűségéről beszámolnak, közléseiket rendszerint fenntartással fogadjuk — jóllehet ez nem mindig indokolt. Egy asszony az állatorvosnak elmondta: macskája annyira szereti a televíziót, hogy naponta meghatározott időben a készülék elé ül. Ha a készüléket nem kapcsolják be, nyávogással ád kifejezést elégedetlenségének. Több macskatulajdonos arról számolt be, hogy a macska ne- kiugrik a képernyőnek, ha ott madarak jelennek meg. A papagájok állítólag dühösen káromkodnak és fülsiketítőén rikácsolnak, ha a képernyőn más madarakat, vagy kutyákat, macskákat látnak. Kutyatulajdonosok állatorvosoknak beszámoltak róla, hogy a törpe uszkárok különösen szívesen nézik a box- meccseket. Ugyanakkor tudományos könyvek szerint az állatok látóké- : pess ege nem elégséges ahhoz, hogy a képernyőn látható személyeket követhessék. Bizonyára eltart még egy ideig, míg világosság derül a p>on- tos tényállásra. Az állatbarátok megfigyeléseit nem szabad egyszerűen öncsalásnak minősíteni. _ Neves természettudósok jutottak : olyan meggyőződésre, hogy a ! kutyák is tudnak „televíziózni”. ' Több állatszakértő nem kételke-I dik abban, hogy háziállatokból j is lehet fanatikus televíziónéző, i ugyanakkor felmerül az a gyanú j is, hogy az állatok csupián a tele-; vízió „akusztikájára” reagálnak; —, mintha rádiót hallgatnának.; ■ Mindenesetre az egyik ameri- • kai televízióadó komolyan mér- • legeli a lehetőséget, hogy eset-! ■ leg külön műsort sugároz papa- ! gájok számára, előtérben műso-í rában a „nyelvtanfolyammal”. • ** • Könnyebben viselem el a te igazadat — ezért a magamét el sem mondom. • 6« Az emberek jobban ismerik a Holdra, mint a szomszédjukhoz vezető utat. Szöveg nélkül m : M ■ m n m m m : : Viccek Az iskolásgyerekeket megkérték, hogy segítsenek a lottószel - vények terjesztésében. Mindegyik gyereknek 20 szelvényt adtak. A gyerekek a szelvényekkel a kezükben, szétoszlottak a házakban. Egyikük nagyon gyorsan visszatért és büszkén közölte: — Eladtam az összes szelvényt! Mind a húszat egyetlen családnak. — Hát ezt, hogy csináltad? — Ugyanis megharapott a kutyájuk. * * * Miiért késtél'el az iskolából? — El akartam menni horgászni, de apxám nem engedett. — Nagyon jól tette. Biztos megmagyarázta neked, miért iskolába kell menned és nem halat fogni. — Igen, azt mondta, hogy kevés a giliszta, kettőnek nem elég... . * * Gyermekkori jóbarátok találkoznak, visszaemlékeznek az iskolai évekre. — Hallottad, hogy Petyából irodalomkritikus lett? — Nem lep meg. Már az iskolában sem szerette az irodalmat. » * * — A villamoson felejtettem egy üveg konyakot, nem hozták be ide, az őrszobára? — Az üveget azt nem, de a megtalálóját igen. * * * Schmidt pierbefogta Braunt becsületsértésért. A bíró felelős, ségre vonja Braunt: — A kutyáját elnevezte Schmidtnek és állandóan kiabált neki: „Ejnye, Schmidt, ejnye, te naplopió!” Ezzel nyilvánvalóan meg akarta sérteni szomszédját. — Téved — tiltakozott Braun —, a kutyámat akartam megsérteni, ... A feleség vendégségből hazatérve. meséli a férjének: — Nagyszerűen telt el az este. Petrovék felkértek, hogy énekeljek és én beleegyeztem. Egy románcot énekeltem nekik. — Jól tetted — bólogatott a férj. — Ki nem állhatom ezeket a Petrovékat... • * * A régóta nős ember beszélget nemrég nősült barátjával. — Tegnap, arakor hazaértem — meséli az ifjú férj —, a feleségemnek kedve lett volna moziba menni. Szörnyen elfá- radtarr a munkában és elutasítottam javaslatát. — Na és melyik filmet néztétek meg?... • * . Az apa kesereg „tékozló fia’’ viselt dolgain: — Az én vérem, és így viselkedik!. — Nyuaodj meg — vigasztalja a felesége. — Hátha nem is a te véred... * * * — Hova szaladsz azzal a revolverrel? — Viszem megjavíttatni. — De miért olyan sürgős egyszerre? — Feleségem azt mondta, hogy inkább agyonlövi magát, de tovább nem él velem. ... A róka ott ravaszkodik, ahol tud — egyes emberek viszont ott, ahol már nem tudnak! * » t A kapzsi emberek között is vannak áldozatkészek: kis haszonért — nagy érdemeket vállalva — főnökük elé térdepelnek.
