Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
KÖRÖSTÁJ Miklós István kamaraki állít ás ti KULTURÁLIS MELLÉKLET ff Zöld butella az én nevem... ff A falusi vagy kisvárosi házak padlásán vagy a kamra sarkában, más porosodó, elfelejtett, hasznavehetetlen tárgy között gyakran találunk szűk szájú, lapos Ids zöld vagy bar. na cserépedényeket, amiket már nagyon régen használhattak, mert sok helyen azit se tudják, hogy mi az. Néhol legfeljebb petróleumot tartottak benne, de újabban már semmire sem használják. Mielőtt kidobnánk ezeket a hasznavehetetlen limlomokat, vessünk rájuk egy pillantást! Ma már mosolyognivaló, de így van, hogy ezek a különféle formájú edények jó néhány évtizeddel ezelőtt a ma is igen kedvelt lapos üvegeket helyettesítették. Ezért van az, hogy legtöbbjük lapos, testhezálló. Vásározó vagy piacozó paraszt zsebéből nehezen maradhatott el egykor a butella, vagy ahogy másképp hívják : b u t é 1 i a. Mint ahogy a butella tar. talma is vidámító hatású, megjelenési formája is az. Tréfás keramikusok c s a - tos imakönyv mintájára formázzák a papra- morgó-tartó edényt. Mások tréfás, szellemes fölírásokkal teszik vonzóbbá, érdekesebbé. E helyen a mezőtúri Badar Balázs műhelyében készült butéliák felirataiból közlünk néhányat, melyek a népművész mester leleményességét, alkotó fantáziájának gazdagságát mutatják. 1. Ez az én Imakönyvem Zöld butella az én nevem Ebből szoktam imádkozni Reggelenként nagyot inni Ebben van a szilva leve Pálinka ennek a neve Hogyha ezteit szopogatom Akkor mindig boldog vagyok 3. Badár Balázs tulajdona ntm éti 4a £ a. ?ú«v c« *rvé*va^.-a/r-t *l&s-esrr^ ez a csinos butélia Töltsd tele hát kedvesem Hogy sose álljon üresen Minden reggel az ablakba Tedd oda az én számomra Ez a gyomrom orvossága Ez a kisüsti pálinka Igyunk! Igyunk! Éljen! 3. Idefigyelj édes atyámfia Mire tanít ez a butélia Ne kételkedj ennek a szavában Mert csak így juthatsz be A mennyek országába Kedves kicsi zöld butellám Sokszor csókolgasson a szám 4. Butellának hívnak engem Hogyha pálinka van bennem De ha üres vagyok Csak zöld cserép vagyok Éljen aki engem szeret Aki engem meg nem vet 5. Pálinkás butéllia az ón nevem Hogyha pálinka van bennem Éljen! Ki a pálinkát szereti E butellát meg nem veti 6. Csinos ez a zöld butella Kiváló a pálinkája Ha a száját csókolgatom És be- lőlle kortyolgatok Akkor mindég boldog vagyok 7. Italos embernek csinos butallája Mezőtúron készült pálinka számára Elcsalni ezt ne próbáld Hasztalan fárasztod a szád Mert nagyon kedvemre való Vigyen el innét a manó 8. Idefigyelj feleségem Tégedet én arra kérlek Gondoljál az uradra Legyen ebben pálinka Mert csak így bírom a strapát Ha iszom a jó pálinkát 9. E butella tartalmaz Buzgó énekecskét Melyből ha valaki megszív egy kis leckét Buzgón esedezve kéri az ég urát Ne hagyja kifogyni e butella tartalmát Ha én ebből fohászkodok Akkor mindig boldog vagyok . 10. Butéllia az én nevem Hogyha pálinka van bennem. De ha pálinka nincs bennem Zöld cserépnek hívnak engem Éljen! 11. Zöld butellám kicsi szentem Szádat csókolni szeretem Hogyha ebből iszok Akikor boldog vagyok 13. Azt mondta az öreg Kis Ne csak nézzük igyunk is 13. Hogy a víztül undorodom Van arra épp elég okom Mikor a vízözön a földön volt Ártatlan, bűnös egyaránt meglakolt Előttem e rémes példa Szoktatott a pálinkára 14. Szent Dávidnak az volt egy bölcs tette Mikor a pálinkás butellát megszerkesztette Mert szent Dávid idejében is tudta hogy a Földön legkedvesebb könyv lesz a pálinkás butella (A szövegeket az eredeti fölírások írásmódja szerint közöltük.) Beck Zoltán ataj Pál, Pet- rovszki Pál, Molnár Aytal és Vágréti János után — s 1971-es premierként — most Miklós Istvánt köszöntjük szerkesztőségünk kamaratárlat-sorozatán. Közhely bár, mégsem merem megkerülni: megtisztelő, de nagyon nehéz feladat kiállítást nyitni. Úgy gondolom, még a művészet hivatásos értői számára is művészet és a haladás barátai újra kiállításon gratulálhattak a művésznek. A harmadik önálló kiállítás dátuma 1962. Rajzok, pasztellképek, ákvarellek. Nyolcvan alkotás a múzeum három termében. Miklós István megőrizte a tárlatok katalógusait. Eddig negyvenhárom darab van a birtokában. Pedig nem is készüít minden kiállításon. Az eddigi életmű: több más nem tudná ugyanúgy megcsinálni. Ha az adott témát csak másképpen tudná megoldani. Jobban, vagy kevésbé sikerültén, de másként. A körülöttünk levő képek festője feltétlenül ilyen művész-egyéniség. S hogy mikor jó egy kép? Számokkal mérni, objektiven elbírálni lehetetlen. De talán akkor, ha valami olyat, olyan többletet ad az embernek, aminek érzéséhez, átéléséhez egyedül nem Egy a tizenhét közül: Piacosok az. Mert szavakra fordítani egy zeneművet, szobrot, képet — tulajdonképpen lehetetlen vállalkozás. Az alkotóról pedig — úgyis művei vallanak legjobban. Hát még a nem szakember milyen nehezen talál ilyenkor illő, helyén való szavakat. A legjobban talán akkor teszem, ha elsőül is köszöntőm Miklós Istvánt, aki hetvenkét évesen, mégis fiatalos lényével és korát haszáz, talán ezer kép. Ezekből látunk most tizenhetet. A legkorábbi az Egy „lakótelep” 1932-ben — nem véletlen az idézőjel. Még a felszabadulás előtt készült, pesti külvárosi részletet mutat be. A többi kép nagyrészt új, kis túlzással úgy mondhatnánk, 1971-es keltezésű alkotás... Tanya, Téglagyári részlet, Öregasz- szony, Csónakok a Duna mellett, Festőállvány, Utca, Udvarrészlet, Üt mentén... zudtöló cseppet sem fáradt, legnagyobbrészt az utóbbi két-három esztendőben született műveivel van itt közöttünk. Távoli, misztikus, kicsit megdöbbentő az adat: 1926- ban vett részt először kiállításon. Az Aurora Körnek a Munkácsy Mihály Múzeumban rendezett közös tárlatán. Mindennapi munkája mellett festett képekkel, melyekhez nagyrészt önmaga erejére támaszkodva gyűjtötte, szerezte a tapasztalatokat, a festő-tudást. Aztán további stúdiumok következtek, sok munka, nem kevés nyilvános szereplés. | íjakat, embereket jjJjgS-« idéznek. Pontos, gondos rajzzal, w pasztell színekkel. Jobb lenne talán úgy mondani: halk színekkel. Ez jobban is illik Miklós István egyéniségéhez. Kékekkel, szürkékkel, barnákkal — amilyen az ég, a ház, a föld. A rajz, a forma is egyszerű, áttekinthető, világos. Ahogy a nyugodt, sokat élt, tapasztalt emberek látják. Higgadt, bölcs festő Miklós István. És egyéniség. Hogy mi az egyéniség? Mi az a művészetben? Úgy gondolom, egyéniség egy alkotó akkor, ha műveit volna meg a képessége. Házat, fát, öregasszonyt mindenki látott már. De a háznak, a fának, egy öregasz- szonynak sokféle jellegzetessége, sajátossága, tulajdonsága van. Amiből ki ezt, ki azt veszi észre, vagy veszi észre legelébb. Ha valaki ennek a háznak, fának, öregasszonynak más jellegzetességét, sajátosságát mutatja meg nekünk — ajándékot kapunk tőle. Hiszen segít megismerni a világot, addig ismeretlen oldalát villantja elénk, teljesebbé teszi gondolatainkat, s ami ettől elszakíthatatlan, érzelmeinket — itt a sorrendet akár fél is lehetne cserélni. Azaz: teljesebb emberré tesz minket. A művészet legnagyobb varázsa ez. A humánus, érthető — esetleg halk, de nem üres formákkal, divatokkal blöffölő —, jó művészeté. Én azt hiszem, hogy ezek a képek egy ilyen művészet megnyilatkozásai. Daniss Győző ‘(Elhangzott a tárlat január 16-i megnyitóján.) 1930 — az első országos tárlat Békéscsabán. 1936 — két festmény, a „Békéscsabai szűcsök" és egy Békés megyei ismerősről készült portré a Munkácsy Céh Ernst Múzeumbeli budapesti kiállításán. 1936 — az első önálló tárlat. Újra Csabán. Nehezen sikerült megszerezni az engedélyt: „Proli-festő ne kerüljön a múzeumba!” — mondta a hatalom, s csak a korábbi fővárosi kiállítási katalógus elismerő, bizonyító ereje győzte le az ellenkezést. 1941 — a rendőrfőnöknek újra akadékoskodni van kedve. Ezúttal is hiába. A Téli vers Zsadányi Lajos Cinkéken hőruha, rigókon hőkabát. Két lányom mosolya tiszta mint hóvirág. Agakon zúzmara, szállongó hőpihék. Tündérek kék-haja. i; Hallgasd a tűnt mesét. Gyermekkor ezüstös ágán ül eg„ madár. A tolla színarany S a sar c muzsikál. Makra János Gyulavári öreg ház
