Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-10 / 8. szám
Aforizmák A háború azért embertelen, mert emberek csinálják. * • • Némelyeknek szemet szúr, hogy az emberiség még mindig felülről szagolja az ibolyát. * • * Felfelé ívelő útján az ember gyakran eljut az asztal alá. • * * A szívátültetések korában ne csodálkozzunk azon, hogy némely embernek ököl van a szíve helyén. Valamikor az emberek meg- borotválkoztak, hogy meghallgassák Beethoven zenéjét. Ma esetleg Beethovent hallgatnak — ha borotválkoznak, * * « Ha az emberiség megengedi, hogy az atombombák tovább robbanjanak, egy napon Picasso képei teljesen élethűek lesznek. • * * Az optimista azt mondja, hogy a lehető legjobb világban élünk. A pesszimista attól fél, hogy ez igaz. Megér egy mosolyt Robert Shaw, a híres forgatókönyvíró mondja: „Ha rossznak tartják azokat a filmeket, amelyeknek forgatásával foglalkozom, mit szólnának azokhoz, amelyekhez még hozzá se kezdtem« Pierre Mondy meséli: „Ismerteim egy öreg kisasszonyt, aki prüdériájával sok kellemetlen percet szerzett szobalányának, aki nem mindemben osztotta úrnője véleményét Bgy reggel nyílt a szalon ajtaja és a kisasszony megkérdezte: — Mondja fiam, fürdött már a kanári? — Igen asszonyom, válaszolta a szobalány, nyugodtan bejöhet”. * « • 3ó tanács ifjú szerelmesek számára: „A szeretett nőnek sose mondjuk azt hogy nem vagyunk méltók hozzá. Halasszuk későbbre ezt a meglepetést”. * * * Oécile Aubry r ^séli: „Hétéves kisfiam egy reggel igy szólt: — Azt álmodtam, hogy egy tavon csónakáztam és beleestem a vízbe. — Remélem, nem féltél na- j gyón! — Egyáltalán nem, mama, csak azt szeretném megkérdezni, érdemes-e ma reggel megmosakodnom?” iiiMuiiiaa ICBBBBBBBBBI A at hiszem allergiás va- gyök. A lexikon szerint az eUergia: embernél vagy állatnál bizonyos (lélegzéssel, táplálkozással, oltással, stb.) a szervezetbe került anyagokkal szemben megnyilvánuló fokozott alkati érzékenység. Tapasztalataim szerint azonban fülön keresztül, hallás útján is lehet valaki allergiás. Mert, ha én azt hallom, hogy „pénz”, azonnal alkatilag érzékeny leszek. Van, aki a szénától náthát kap, én a „pénz" szóra ideges, türelmetlen, veszekedős leszek, az arcomon megfagy a mosoly és az ajkamon elhervad a nóta. Tessék mondani súlyos ez? Már annyiszor kértem a feleségemet, hivatkozva fokozottabb alkati érzékenységemre, ne ejtse ki előttem azt a szót, hogy „„ „pénz” — ha nem akarja, hogy £ ideges, türelmetlen és veszeke- * dós legyek. Juszt is mondja. ■ Nincs tekintettel rám. Ha angolul mondják ki élőt- E tem, hogy „pénz”: „money”, 5 vagy németül: „geld”, akkorjj aránylag még nyugodt vagyok, S csak a bal szemem kezd el hu- : nyorogni s m 'T' eljesen nyugodt vagyok jj ■*- viszont ha ezeket a szava- ■ kát hallom: szagosbükköny, ■ hód, tutaj, kemence, hárfa, sze- 5 lence, kútágas, gorilla, hokked- ■ li, jegenye, nyenyere, túró, csé- 5 ve, Vecsés, spinét, alkonypir, j főkötő, hajáhő, monguz és tat- ■ vitorla. ■ Ha viszont azt hallom, hogy 5 „pénz”, recsegni kezd valami a ; fejemben, itt jobb oldalt, fenn, S balra, lenn, a totkom kiszárad, Z a gyomromon nyomást érzek és z a füleim majd kiugranak a he- jj lyükből. ; Tessék mondani súlyos ez? jj ■ Őszintén mondom: boldogan Z élek a feleségemmel, s ha veszekszünk is néha-néha, mindig csak a „pénz” miatt. Emiatt a _ vacak, négybetűs szó miatt. Hát : nem borzasztó? ve nekem — az ölébe ültetett ég megsimogatta a fejem. IX át kérdem én: miért kell mindig a „pénz”-röl beszélni, amikor annyi szép szó van a magyar nyelvben: bazsarózsa, harmatcsepp, vegyszer, tiapraforgó, cink, ügyvédi munkaközösség, szájtáti, hangár, lepke..., hogy csak néhányat említsek... Mi már otthon nem beszélünk a pénzről. — Mi újság, édes? — kérdeztem minap, midőn hazajöttem. — Semmi, drágám — mondta a feleségem. — Holnap be kell fizetnünk a telefont... — Fizesd be, édes — mondtam én. — Jó pofa vagy! — mondta a feleségem. — Miből? Nincs egy árva harmatcseppem se!.-.. ■— Na ne viccelj, édes — ■■BBBaaaaasBBBi laaaaaBaaaaaBBaai :aaaaaBaaaaaaaaaaaaaaaa«aBaaaaaaaaaw mondtam én. Tegnap még volt bazsarózsád! — Tegnap! Hol van az már, drágám! — mondta a feleségem. — Ma rengeteg lepkét kellett kiadnom. Néha magam se értem, de úgy repül a lepke, hogy az fantasztikus! — Szóval még egy harmat- csepped sincs?! — kiáltottam. — Gyönyörű, mondhatom! Te két kézzel szórod a bazsarózsát! — Én? — sikoltotta a feleségem. — Ezt te mered mondani nekem? Te, aki... [V em bírtam tovább. A fe- jemhez kaptam és azt ordítottam: — Azt hiszed, lopom én a bazsarózsát? Ügy látszik a lepkére, a har- matcseppre, a bazsarózsára is érzékeny vagyok. Mikes György «■B*aaBBaBaaaBBMaaaaaaaa«aOT 1971? / C. SrtM mrfijrA „szagosbükköny” miatt még s sohasem veszekedtünk a felesé- • gemel. A „tat-vitorla” matt még S sohasem csapdosta az ajtókat. jj A „hárfa” miatt még sohasem I akart visszamenni a mamája- ■ hoz. „Vecsés!” miatt se. • Ha azt mondom neki: nincs jj hódom — arcizma se rúnául. ! Ha azt mondtam: nem adók je- i genyét! — nevetett. Ha azt S mondtam: kellene egy kis csé-; — Jő estét kívánunk, az Adóhivatalból jöttünk. 'auBaBBaaaaaBaaBaaBBaBaaBaaaaaaBBBaaaaaaaaaaaaB«aato«aaaaaaaaaaaaaaaaaaBaa8aBaBB«aw Erőfölény (A Paris Match karikatúrája) ■aaaaaa» <aaB*sBaaaaaaaaaaBBaaBaaaaaaaaaaaBaaaaaaaaaaaB> BBaaBBaaeaaBBaaBaaasBaaaaBBaaaaaaBBaBflp Múzeumban — Kérem, erre a lépcsőre szíveskedjenek különösen vigyázni! 14 Wochenpresse karikatúrája) Rémlátomás : Betegbot Dávid igazga; tó előkotorta minden- ! tudó kis noteszét, mi■ közben sunnyi pillantá• sait végighordozta a je- : lenlevőkön. • — Figyelmet kérek! ■ — mondta dörgedelmes, 5 mély basszus hangján. S — A mai napon a leg■ utóbbi kollektív szerzö■ dés anyagát fogjuk ala• posan átismételni, mi- 5 előtt még rátérnénk az | új vállati kollektív szer■ ződés tervezetünk meg- S beszélésére. Kérem, 5 hogy mindenki nyissa ki ; a fülét! jj Dr. Birka főkönyvelő, jj Pálcika Péter főmérnök, i Makulátlan Bálint szak- S szervezeti titkár és Di■ kies Béla munkaügyi 5 osztályvezető zavart iz- i galommal fészkelődön | székében. \ — A sírba visz az • öreg ezzel az örökös fe• leltetéssel — sziszegte i Pálcika, a mellette ülő • Makulátlannak. ; — Szilencium! — csal pott az asztalra az igaz• gató. — Pálcika, fiam, ne* sugdolózz, hanem vedd elő a kiskátédat!... — Mi... mit vegyek elő? — dadogott a megszeppent főmérnök. — Urgum-burgum! Hát a kollektív szerződést! Nézze meg az ember, ennek még ma sincs fogalma, hogy mi a kollektív szerződés... — Én már bizony tudom, igazgató elvtárs — jelentkezett vigyori arccal a stréber munkaügyi osztályvezető. — Nos, ha tudod, mondd meg, micsoda. — A kollektív szerződés — fújta Dikics Béla — a mi kis vállalatunk szent és sérthetetlen igaz bibliája.. Ammen. — Hogy úgy van! — simogatta meg Dikics Béla arcát az igazgató. — Jól feleltél, kisfiam. Már látom, hogy kinek osztok legközelebb komoly prémiumot. Te pedig, gyermekem — fordult mérgesen Pálcikához —, százszor leírod: a kollektív szerződés nem gyerekjáték. Dr. Birka! — Az vagyok — bólintott a főkönyvelő. — Kotródj ki a palatáblához, fogdd a krétát és számold ki nekem, hány meg nem engedett túlórát fizettünk ki az első fél évben! Mialatt dr. Birka remegő térdekkel firkált a táblánál, az igazgató Makulátlan Bálint vállára tette a kezét. — Először is azt kérdezem; tußsz, vágy nem tudsz? — Ké... kérem szépen én készültem... — hápogott az szb-titkár. — Helyes. Első kérdésem a kollektív szerződés munkafegyelmet érintő részével kapcsolatos. Ne ijedj meg, bár nem könnyű kérdés! 11- lik-e munltaidő alatt szeszes italt fogyasztani és holtrészegen dajda- jozni a munkahelyen? Két percig gondolkozhatsz rajta, ne siesd el u választ! Te pedig, Pálinka, megmondod nekem, hogy szabad-e gyúlékony anyag mellett tábortüzet rakni és szalonnát sütni vöröshagymával? Világos a kérdésem? Három percet kapsz rá, ne kapkodd el a dolgot! Mialatt a „fiúk” verejtékező arccal töprengtek a helyes válaszon, Betegbot Dávid igazgató reszkető kézzel tömött magába néhány pirula gyorshatású idegcsillapitót. — Ha a föld az éggel összeszakad és még ha a Fradi százszor is kikap — dörmögte magárban — csak úgy hübele- balázs módjára nem kötünk az idén kollektív szerződést... Zoltai Z. András VICCEK — Azt hiszem, maga nagyon rossz ízlésű férfi! — Mielőtt erről mélyebb vi- ; tába bocsátkoznánk, engedje ! meg, hogy közöljem kisasszony, I maga nagyon tetszik nekem. * * * l — Tegnap fogadtunk bará- \ taimmal, ki iszik közülünk a E legtöbbet. 5 — Na és ki lett a második'! ■ * * * : — Hogy mondhatod azt, hogy E a feleséged jószívű asszony? ■ Hiszen magam láttam, hogy a jj seprűvel szokott verni! jj Az igaz, de soha nem a nye- t lével! * * * \ Izgatott férfi jelentkezik a \ rendőrségen és bejelenti, hogy E felesége pár nappal ezelőtt el- jj tűnt, nem talál nyomára. A ke- jj resés elősegítése céljából fény- : képet is hozott magával. E A rendőr nézi egy darabig, ; majd megkérdi: ■ „Biztos benne uram, hogy vi- : szont akarja látni?” ■ * • » ■ — Vőlegényem nap mint nap : kiállításokra, hangversenyekre. E előadásokra visz. • — Hja, senki sem lehet tö- j kéletes. * * * 5 Izgatott hang telefonál a rétt• dőrségre: „Bejelentem, hogy I holnap hajnalban a parkban l párbajra kerül sor. Kérem, fel■ tétlenül akadályozzák meg. — Ne féljen uram — mondja jj az ügyeletes tiszt — ellenfele S már értesített minket. ! *** S Az újságíró egy interjú során : a következő kérdést teszi fel 5 egy öreg anyakönyvvezetőnek: ■ „ön, aki ezerszámra adta ösz- S sze az ifjú párokat, milyen E mondatot hallott legtöbbször e jj ceremóniák alatt?" jj — A menyasszonytól a követ- : kező szavakat hallottam leg- ; többször: „Állj egyenesen, ■ fiam!” £ * * * ■ j A nászinduló és a katonai S induló közös vonása: mindkettő I a háborúság előjele. ■ * * * : Egy étteremben férfiak vitat5 koznak. Egyikük így büszkélke- ; dik: „Már értem, ti valameny- jj nyien rabszolgák vagytok ott- : hon. Az én otthonomban vi- ; szont és parancsolok... és a fe- f leségem kénytelen szó nélkül S megenni, amit főzök neki.” I S A férj nem hajlandó megven■ ni feleségének az új ruhái. A ! feleség leül a zongorához. S Kisvártatva a férj megszólal: jj — Ismerhetnél annyira, Má- ; ria, hogy tudd: erőszakkal ná■ lám semmire sem mész! : *** E Két pletykafészek találkozik: — Nem tudod, miért vált el Zsuzsa a férjétől? — Azt senki sem tudja. — Hát nem borzasztó, hát nem borzasztó?! i*BaBBaaBBBBaaBBaaaaBaaBBaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa Űrhajóséknál S ■— Hát mégis van élet a Holdon? (Kallus rajza) Az a pénz! TAR*A HASÁBOK
