Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-31 / 26. szám

HMUiaaiici '■RiiaactaaaBataaittssaaaaaaaaaMta: A jó házasságban a szerelem­ről keveset beszélnek, de min­den órában bizonyságot adnak róla. * A jo házasság hosszú párbe­szédhez hasonlít, amely végül is mindig túlságosan rövid. ♦ A szeretetreméltó apróságok a házasságban fontosabbak, mint a nagy szenvedélyek. Semmi sem tartja a házassá­got oly erősen össze, mint az emlékezés az együtt elkövetett tévedésekre. * A házasság akkor jó, ha a házastársak jogaikat kötelessé­gek gyanánt, kötelességeiket pe­dig jogaiknak tekintik. * Könnyű a sötétben szerelmes­nek lenni, de elég nehéz nappal 5 is szerelmesnek maradni. ■ 3 Pech TRÉFÁK Carol K. Schächter: A kisfiam A kisfiam pufók volt én szőke, és alig múlt kétéves, am,(kor egy zabpelyhes doboz alján ajándék tranzisztoros rádiót talált. Attól a naptól kezdve soha semmi bajunk nem volt vele. Még a kopott takarójától is hajlandó volt megválni, amit esténként ka- pargatni szokott. Mi több, az ujját sem szopogatta többé. A kisfiamnak pompás volt a memóriája. Még mielőtt iskolába került, kívülről tudta a műsort. Tudta, hogy milyen táncdalok kerüllek be az első tíz közé, hol lehet a legjobban ebédelni Man­hattanban, s ami a legfontosabb, szó szerint fújt minden divatos reklám-rigmust. Természetesen a kisfiam magasabb rendű fel­adatokra született. Gyakran rajtakaptam, amint kicsiny tranzisz­toros rádióját a füléhez tartotta, s elgondolkodó tekintettel bá­mult a világba, mint akiben éppen súlyos és magvas eszmék fo­gannak meg. Építész lesz belőle — mondogatta az apja —, vagy atomtudós. Mennyire szerette az a gyerek a kis rádióját! Gyorsan meg­tanulta, hogyan kell mindent fél kézzel csinálni, csakhogy a másik­ban mindig ott szorongathassa leghűbb barátját. Hiszen azzá lett számára a rádió: cimborává. Sőt, mi több, ő úgy vélte, hogy a rádió valamennyi bemondója személyes jó pajtása; ezért más kapcsolatokra nem is volt szüksége. Ha kérdeztek tőle valamit, megpróbált válaszolni, de többnyire csak hallgatott. llymódon nagyon kellemes hallgatóság vált belőle, megszokta, hogy fejét kissé félrehajtsa azzal a figyelmes tekintettel, amelyet az emberek úgy szeretnek. A kisfiam olyan aranyos volt! Az ágyba is magával vitte tranzisztoros rádióját, és ha éjszaka rosszat álmodott, akkor sem kellett odamennem hozzá. Tudta n, hogy bekapcsolja a kis rádióját megvigasztalódik és újra elszenderedik. Az étkezésével sem volt soha probléma; a rádió ott állt az asztalkán a pohár tej mellett, s a gyerek sohase nézte, mit eszik. Amikor egy hétig kórházban feküdt, nekem nem kellett ott ülnöm az ágya szélén, ahogy más anyák teszik. Ott tartotta a kis rádióját a párnája alatt, s az or­vosok és ápolónők egybehangzóan azt mondták, ő a legjobb gye- ; rek, akit valaha láttak. Csodálatos dolog volt elgondolni, hogy a fiamból olyan ember * lesz, aki meaáll a maga lábán, és könnyen beilleszkedik a tár- ! sadalomba! Most már huszonhét éves, és a házunk alagsorában i berendezett kicsiny lakosztályában egyszerű életet él. A tiszta fe- ; hérneműt és a reggelit, ebédet, vacsorát leküldöm neki az étel- • liften. Néhanapján elmegy otthonról, hogy új elemet vásároljon, • s ilyenkor benéz hozzánk, és elcsevegünk. A fiam még nem vá- I lasztott magának foglalkozást. Azt mondja, majd átgondolja a : dolgot, mihelyt a műsor véget ért. Fordította: Zilahi Judit • ■ m JŐ KÉRDÉS A genovai kikötő egyik kocs­májában két barát találkozik. „Adj kölcsön ezer lírát fizeté­sig’’. „Mikor van fizetés?” „Mit tudom én, hiszen te dol­gozol!” * * * ÉRTHETŐ A hivatalban két fiatal tiszt­viselő beszélget. — Mi van azzal a csinos taní­tónővel, akinek udvaroltál? — Mindennek vége. — Miért? — Képtelenség volt tovább folytatni. Valahányszor késve érkeztem a randevúra, igazolást kellett vinnem a szüleim aláírá­sával. * * * , HELYES KIEJTÉS Belgiumban egy olasz meglá­togatja a Waterlooi harcmezőt. Odalép egy férfihez és meg­kérdi: — Elnézést uram, hogy kell helyesen kiejteni: Waterloo, vagy Uaterloo. Mosolygó m üvéssvilág Filozófia Giotto di Bondone firenzei festő egyszer Páduában dolgo­zott. Váratlanul neves vendéget kapott: Dante kereste fel, aki­nek feltűnt, hogy a gyönyörű képeket festő mesternek milyen csúnya gyermekei vannak. Meg­figyelését azonnal ki is fejezte, mire Giotto mosolyogva vála­szolta: — Ez nem csoda. A képeket nappal csinálom, a gyermekeket pedig éjszaka... A TSepiun Cosimo Medici herceg dilet­táns művész volt: nagy kedvte­• léssel űzte a festészetet és szob- ! rászatot egyaránt. Egyszer egy ; Neptunt alkotott és azt Firenze * piacán egy forrás fölé helyezte, jj hogy mindenki gyönyörködhes- | sen benne. Találkozott a herceg egyszer Michelangelóval, s megkérdezte tőle, mint vélekedik a Neptun- szoborról. Michelangelo mélyen meghaj­totta ínagát Medici herceg előtt, s udvariasan válaszolt: — Oh! Buzgón imádkozom is­tenemhez, bocsátana meg nagy­ságodnak, hogy ilyen szép már­ványt tett semmivé... Összejövetelek (Tudományos elemzés) 5 ekkor megszólalt Picasso, de mindig csak egy szót mondott, s mindig ugyanazt: —■ Souvenir. Egyszer aztán megjelent a mesternél a Gestapo egyik tiszt­viselője, elővett egy ilyen rep­rodukciót, és azt kérdezte: — Ezt ön csinálta? Mire a művész fejét rázva fe­lelte: — Nem, ezt Önök csinálták... Tájkép mustárral William Turner angol tájkép­festő volt az első művész, aki vonatot festett — sőt éppen az első vasutat szerepeltette képén! Lord Overstone egyik ebéd­jén Turner így szólt szeretetre­méltó házigazdájához, amikor az odanyújtotta neki a salátás­tálat: ■— Nézze csak, milyen finom a fejes saláta zöldje, s milyen szép mellette a cékla kármlnja és a majonéz leheletszerű sár­ga tónusa... Nos, tegyen hozzá még egy kevés mustárt és mind­járt kész egy eredeti Turner- kép... 1 Révész Tibor — Uaterloo. — Köszönöm uram. Ön ide­valósi? — Nem, uakaciózó turista va­gyok. * * * A REMÉNY ŐRÖK Két barátnő találkozik, egy tengerparti fürdőhelyen. — Nagyon örülök, hogy látlak! Ezer éve nem találkoztunk. Me­sélj magadról valamit... Meg­találtad már az igazit, akire egész életedben vártál? .— Nem, de várakozás közber férjhez mentem. * ♦ * LONDONT LEGYŐZTÉK Egy angol színész Giorgio Strelerrel folytatott beszélge­tése során a londoni köd vará­zsát dicséri: — Néha olyan sűrű a köd, hogy az ember nyugodtan rátá­maszkodhat a? újságjára! — Ebben nincs semmi külö­nös — vág vissza a rendező. — Itt nálunk Lombardiában télen ki akartam vágni a kerter en egy fát. Amikor az utolsó fejsze- csapást mértem rá, a fa nem dőlt le: megtartotta a köd! * * * A KIS ELÉGEDETLEN A férj zsörtölődik feleségével: — Csak akkor csókolsz meg, ha pénzre van szükséged! — Na és? — vág vissza a fele­ség. — Mit panaszkodsz? Azt hiszem, elég gyakran megcsó­kollak! Szöveg nélkül (A Polis-ból) Souvenir Pablo Picasso a maga és bará­tai legnagyobb meglepetésére Párizs német megszállása alatt semmiféle zaklatásnak nem volt kitéve. A birodalmi propagan­daminisztérium valószínűleg ebből a tényből akart külföldön erkölcsi tőkét kovácsolni. Sőt: később a Wehrmacht tisztjei és katonái gyakran meg­látogatták Picasso műtermét. A festő némán fogadta a hívatlan vendégeket, némán vezette kö­rül őket s búcsúzáskor vala­mennyinket megajándékozta annak a híres festményének egy-egy reprodukciójával, amely a náci repülők által szé‘bom­bázott Guernica-t ábrázolta: S Eshuvő után |2 | 1971. JANUÄR 31. — És mit csinálunk ma este? Az Összejövetel ré­gi keretű intézmény. Első áldozata, hiteles források szerint, Ábel volt, aki miután összejött Káinnál, át- szenderii.lt az örök vadászmezőkre. A társadalmi tudat fej­lődésével terebélye­sedtek az összejövete­lek, és nagyobbá vál­tak áldozatai is. Mó­zes annak idején azért hívta össze a népét, hogy átvezesse őket a Szuezi-csator- nán. E kísérletezés még most is tart, bár rámegy erre a Tízpa­rancsolata. Spartacus irákiai származású rabszolgavezér és csa­pata legnagyobb ösz- szejövetelét Apulia mellett tartotta Cras- sus seregével. A vita fődöntése a keresz­ténységről szóló hatá­rozat volt, s ennek jelképeként egészen Rómáig állították fel a kereszteket, rajtuk az ellenvéleményt hangoztató partnere­ket kifeszíti>e. Ba tu Khán tatár vezér sok néppel rendezett cisz- szejövetelt. Ö számít­ható az első nemzet­közi történelmi srim- phózium szervezőjé­nek. Korahű becslé­sek szerint ez össze­jövetelek áldozatai­nak száma több száz­ezerre tehető. Napjainkban ki­sebb méretűvé ugyan, de sűrűbbé váltak az összejövetelek, me­lyeket a modern kor három fő csoportba sorol: 1. Nemzetek közötti vetélkedők. 2, Nemzeten belüli ér­tekezletek. 3. Vetél­kedők a vetélkedőért. 4. összejövetelek, csak úgy. Az első főcsoportot mindenki ismeri. Ezek fő áldozata rendszerint az egyik nemzet, amelynek fiai alulmaradnak. A második csoportnak a tagjai a javak újra­felosztásáért jönnek össze vitám. Ez ösz- szejövetelek fő áldo­zatai a gyengébbek, akije nem győzik szó­val és akik éppen ezért maradnak alul a vitákban. A har­madik csoport tart a legsűrűbben összejö­vetelt manapság Ezt rendszerint a televí­zió és a rádió is köz­vetíti. Azok szerepel­nek benne leginkább, akiknek semmi közük az egészhez. Ezen ösz- szejövetelek fő áldo­zatai a nézők és a hallgatók. A negyedik csoportba a helyi jel­legű összejövetelek tartoznak. Két ember valamin összejön, le- hülyézik egymást, az­tán összefognak, hogy a harmadik legyen az áldozat. Vagy: több ember összejön egy bizonyos indítványon, amely már kulturál­tabb eszközökkel szedi áldozatait: órá­kon, sőt napokon, he­teken át tartó ered­ménytelen vita által, amit korunk népbe­tegsége okozójának könyvel el a tudo­mány. Ezért kiáltott fel egyik alkalommal az ilyen összejövetel áldozat jelölt je: Oda­adnám fele királysá­gomat, ha egyszer az lenne az áldozat, aki hedobta a smuzuát! (A smuzna eredetéről legközelebb közlünk tanulmányt.) Varga Dezső ta r«a hasábok Aforizmák

Next

/
Oldalképek
Tartalom