Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-31 / 26. szám
KOR ÖS TÁJ KÖNYVSZEMLE KULTURÁLIS MELLÉKLET Közművelődési hétfők a Megyei Művelődési Központban Bökés megyei Népújság olvasói közül bizonyára többen hallottak már a Megyei Művelődési Központ most kezdődő sorozatairól, bizonyára többen olvasták is az erről tájékoztató röplapot. A három évre tervezett nagyszabású vállalkozásunk remélhetően kedvelt lesz a békéscsabaiak között, sok kellemes élményben lesz részük a sorozatok látogatóinak, sok kellemes estét tölthetnek el neves művészek, tudósok, újságírók, gazdasági vezetők társaságában. Szeretnénk a közművelődési hétfőkön rendszerezett, hasznos ismereteket nyújta. ni. A rendezésben közremű_ ködő szervek, személyek mindent megtesznek ennek érdekében, s azt is reméljük, hogy többször kapunk a résztvevőktől olyan véleményt, kritikát, ötletet, melynek alapján „menet közben” is tökéletesíteni tudjuk kezdeményezésünket. A véleményeket, az előadóknak szánt kérdéseket, kívánságokat írásban a Mű_ velődési Központ előcsarnokában elhelyezett ládába kérjük bedobni, s különösen örülnénk a szóban elmondottaknak. A négy különböző sorozatból elsőként — február 1-én — a Politikai tájékoztató fórumot indítjuk, amelynek bérleteit már sokan megvették. Mint ahogy a többi sorozat előadásaira, a Politikai fórum előadásaira is el lehet jönni bérlet nélkül. A Politikai tájékoztató fórumot minden hónap első hétfőjén tartjuk, s úgy tervezzük, hogy a havonta egy_ szer megrendezésre kerülő találkozón a három év alatt minden nevesebb újságírót, riportert, politikai írót vendégül láthatunk Békéscsabán. Először a közkedvelt Magyarország újságíróit fogadjuk, Körmendy István újságírót, Gárdos Miklós h. főszerkesztőt, Dr. Pálfy Jó- szef főszerkesztőt, majd má. jus 3-án szerkesztőségi ankétet tartunk. A politikai sorozat későbbi előadásaira közismert tv-riportereket hívunk meg, nagyobb orszá. gos lapok szerkesztőségi tagjait. Felvetődött olyan kérdés is, hogy külügyi szolgálatban álló személyeket is hívjunk meg fórumunkra. Aki politikai fórumra vált bérletet, három év alatt bármikor felhasználhatja. Ugyanez lesz a rendszer a többi sorozatnál is. égóta tervezzük a ,,M)űvészeink” sorozatot is. Bé_ kés megyéből nagyon sok je_ lentős művész került már Iá, s az Igazság az, hogy sokukról alig tudunk valamit. Megyénk művészetéről a Tiszán innen, Dunán túl vetélkedőben is jó lett volna tudni néhányszor többet! A február 15- én kezdődő sorozatban a megyében élő, a megyéből más helyre távozott művészeket és ezeknek a művészeknek az alkotásait mutatjuk be. Elsőnek a békéscsabai Rábai Miklós Kos- suth-díjas, az Állami Népi Együttes művészeti vezetőjét szóval, filmmel, tánccal. Elfogadta már meghívásunkat a gyomai származású Kállai Ferenc színművész, a szarvasi Ruzicskay György festőművész. Az említetteken felül írókat, költőket, énekeseket, képzőművésze, két hívunk meg. A jobb megismerésre, az estek hangulatossá, színesebbé té_ telére kiállításokkal, bemu_ tatókkal, filmvetítésekkel egészítjük ki a találkozás élményét. Márciusban kezdődik és minden hónap második hétfőjén a tudományokkal ismerkedhetünk meg harmadik sorozatunkban. Ügy véljük, megér egy-egy estét, ha kiváló tudósok előadásában (s itt is vetítéssel, bemutatóval, kísérlettel) egy-egy újabb tudomány lényegét megismerhetjük. Sokat hallunk a vezetés-tudományról, a kibernetikáról, szociológiáról, genetikáról, gerontológiáról, immuniológi. áról, és a többiekről, sőt mindennapi életünket is be, folyásolják, meghatározzák azok eredményei, s alig tu_ dunk róluk. Egyikről-rná. síkról az iskolában sem tanítanak semmit ma sem, s hát aki régebben végezte el az iskoláit? Tervünk szerint a havi egy előadással három év alatt ha nem is nagy mélységben — de minden lényegesebb új tudományággal megismerkedhetünk. A negyedik hétfőkön megyénk nagyobb ipari létesítményeinek életét, termékeit, jövőjét mutatjuk be. Különös gonddal ügyelünk arra, hogy egyszerűen, világosan, de magas színvonalon foglalkoznak a programba felvett témával, s az idelátogatók jól érezzék magukat, a vendégekkel közvetlen, baráti kapcsolat alakuljon ki. Biztosak vagyunk abban, hogy erre már a vendégek személye megfelelő garancia lesz. Minden hétfőre különböző sorozatot terveztünk, de ha valakinek havonta nemcsak egy hétfője szabad, s nemcsak egy témakör érdekli, kellemesen és hasznosan töltheti hétfő estéit a Megyei Művelődési Központban. Ezt a rendezésijén közreműködő szervek és személyek nevében is megígérhetem, s azt is, hogy mindenkit szeretettel várunk, fogadunk. Litauszki Tibor, a Megyei Művelődési Központ igazgatója A tévés naplója — Brecht új arca — Válogatás az anarchizmusról „A nagy Karthágó három háborút viselt. Az első után még hatalmas maradt, a második után még lakható volt. A harmadik után nyoma sem maradt a Földön”. Bertolt Brecht írta e sorokat, 1951-ben, a hidegháború vészterhes napjaiban, a német revan- sizmust véve célba a nehéz-fegyverként dörgő szavakkal. A művésznek s közéleti embernek egyaránt ismert, elismert Brecht új arcát ismerhetjük meg abból a kötetből, amelyet a német eredeti lefordítása után, Bertolt Brecht irodalomról és művészetről címmel tett közzé a kiadó. A Brecht körül időről-időre föllángoló vitákban egy valamit senki nem vonhatott, s vonhat kétségbe. Azt,hogy a valóságra érzékenyen reagáló, a napit és az elvontat, a naturálisán valót és a művészien sűrítettet egyaránt értő, művelő alkotóról van szó. Brecht e szélesebb nyilvánosság előtt alig, vagy egyáltalán nem ismert, tehát új arcát mutatja meg a szép kiállítású kötet, amelyben időszakonként csoportosítva találjuk meg a nagy művész beszédeit, leveleit, cikkeit, maga számára készült jegyzeteit. A brechti példa, az aktualitásokra való érzékeny reagálás mint kiadói gyaMegyek Hangyási Lajos Te csak jössz, ha én megyek mint lázvörös alkonyat bíborszínű felleg-üzenet nem töri meg magányomat. A néma akác-sor sóhajt mint égbe repülni-vágyó madár nincs vágyad szürke álmod hajt jól tudod szobámban senki se vár Költöző madár-lelkem halott jaj minden barátom elhagyott értem csak a sár kesereg megyek csillagesőben egyre megyek * Hűvös szél ES* vámbéri hideg hamar szétoszlatta a piacot, már csak egy bazáros bajlódott sátra összepakolásával. A lángossütő felől érkező illatok gyorsan elvesztek a nyirkos levegőben, s a tejárusok üres asztalai előtt két eldobott papírlap fo- gócskázott a szélben. Ismét eleredt az eső és az utolsó lézengő alakok is eltűntek a térről. Egy néni üldögélt csupán a tépett koronájú akácfák alatt. Előtte szakadozott vihaikabáttal letakart kiskocsi volt, a kabáton pedig öt-hat szál krizantém feküdt Ügy nézett ki, hogy a nénike is összecsomagolt már, de a virágait még él akarja adni. Olyan rendíthetetlen nyugalommal ült a szemerkélő esőben, mint aki képes megvárni a következő piacot, de addig nem mozdul, amíg el nem adja a portékáját. Megsajnáltam a kis öregasszonyt, s megkérdeztem, mennyit kér a virágokért. — Négy forintért odaadom az egészet — mondta. Kotorászni kezdtem a zsebemben, ő pedig feltette a sámlit a kiskocsi végébe, a viharkabát alól újságpapírt húzott elő, abba csomagolta a csokrot Köziben azt tanácsolta, hogy vágjak le a virágok szárából egy keveset és, ha majd vázába teszem, a vizet sózzam meg egy ki— Mit árult a néni a virágon kívül? — kérdeztem. — Tojást, zöldséget, meg mindenfélét, Virág, négy forintért csit, akkor tovább életben maradnak. Szívesen beszélt a néni, én meg élvezettel hallgattam, hogyan csipog avval a fekete kendős, apró kis madárfejével. Egy irányba vitt az utunk, s tovább folytattuk a társalgást: — Milyen üzletet csinált ma? — kérdeztem. — Volt már jobb is, rosszabb is — válaszolta. — Nem fázott ebben a nyirkos szélben? — Most ennek van itt az ideje. Nyáron a meleget szidtuk, télen a hideg se tetszik. Felajánlottam, hogy segítek húzni a kocsit, de ő nem engedte. Azt mondta megszokta, elbírja egymaga is. Ott ballagtam mellette és ismét a piac felől érdeklődtem: — Ha a többi árut eladta, akkor evvel a pár szál virággal miért várakozott, hiszen, ha én nem veszem meg, talán so6e kél el? — Nem úgy van az, kedves. A virágot el kell adni, mert elhervad. Ha maga nem veszi meg, jött volna más. Úgyse sok van már a kertben, nem herdálhatom el ezt a keveset. MejMam, Ä '£ előtt halt meg a férje, azóta a néni egyedül él. A tsz-től kap 300 forint járulékot meg egy kis kukoricát, krumplit, kenyérnek valót. A kertjét felásatja, de a többi munkát ő végzi a veteményesben, azonkívül tart egy kevés aprójószágot is. Most éppen húsz libát fogott be hízóra, azokat tömi. — No abból szépen jön majd a pénz, ha eladja — szóltam. — Ajjaj, megvan annak a helye — mondta az öregasszony. — Ugyan hol? — Az unokámnak besegítek vele a kocsivásárlásba. Tudja, milyen nehezen gyűlik a fiataloknak a pénz. Hol ezt kell megvenni, hol azt. Pedig az unokámnak gyönyörű lakása van, egy szép új ház, fürdőszobával. Oda én akármikor elmehetek, ha kedvem tartja még füröd- hetek is. Hiszen az építéséhez még a férjemmel együtt adtunk egy kis pénzt. Tudja, akkor bontottuk le a tanyánkat, annak az árából. A lányo- méknák is futotta belőle, mosógépre meg tévére. — De én annyit kotyogtam, hogy már haza is értem — mondta egy vaskos kapu előtt. — Ég áldja, kedves, vigyázzon a virágokra. — Minden jót kívánok — válaszoltam, de a néni már nem figyelt rám, mert nagy zörögve behúzta az ajtón a kiskocsit. Pedig még üdvözletét akartam küldeni az unokának, hiszen négy forinttal én is hozzájárultam az autójához. Remélem, meg- kocsikáztatja majd érte a nagymamát. Andódy Tibor korlat sem mellékes. Erről az eseményrőil tanúskodik az a válogatás, amelyet Marx, Engels és Lenin műveinek az anarchizmusról szóló részeiből állítottak összie, s foglaltak kötetbe. A hatvanas évek végén az anarchizmus, elsősorban a nyugató országok diáksága körében, papírokon pihenő tan helyett, ismét a jelszavak, s a gyakorlat mezét öltötte. Ez fölkeltette másutt is az érdeklődést, ha persze nem is maga a tan, akkor eredete, története iránt. A válogatás egyrészt jó szolgálatot tesz azzal, hogy — a szemelvényekéi: okosan válogatva — fölvázolja az anarchizmus fejlődéstörténetét, másrészt annak"" a szívós, sokoldalú és következetes harcnak a bemutatásával, amit a marxizmus klasszikusai vívtak —, sűrűn, drámai körülmények között, mint Lenin — az anarchistákkal. Hasznos tanácsadó a kiadó újdonságai közül kiválasztott harmadik kötet, a Rácz Zoltán írta s összeállította Családi és társadalmi ünnepek. A harmadik, javított és bővített t kiadás azt igazolja, hogy a kézikönyvre igényt tartanak a tanácsok, a társadalmi szervezetek aktivistái, mindazok, akik szocialista társadalmunk ez új, nemes, mindenképpen támogatásra érdemes vonásait, szokásait öregbíteni, s terjeszteni akarják. A könyvben útmutatást találhatnak a névadó ünnepségekre, éppúgy, mint az esküvők megrendezésére, a nyugdíjba vonulók búcsúztatására, s a legszomorúbbra, a temetési szertartásra. A különböző — meglepően nagyszámú — ünnepek, események szerves részei életünknek, s jó, hogy e rész formáiban, tartalmában egyre inkább szocialistává válik. Ebben segít ez a kötet is. Tollat fogott a tévés, Pásztor Ferenc, a televízió ismert riportere útikönyvet írt. 100 nap nyeregben című ú tónaplója 30 ezer kilométeres Szovjetunióbeli út krónikája. A televízió három munkatársa — a szerző mellett Zih Béla operatőr, aki szép fényképekkel illusztrálta a kötetet, a Szabó István asszisztens — magyar internado- nálistákat keresett fel, hogy megörökítse hősi harcaikat, s megmutassa sorsukat, mai életüket. Az útikönyv nem csupán e munkát követeld nyomon, hanem szórakoztató stílusban megismerteti az olvasót a riportét buktatóival, derűs és megható eseményeivel, a vendégeket mindenütt tárt karokkal fogadó szovjet emberek kedvességével. A szubjektivitást nem röstellő szerző bepillantást enged a riporteri, operatőri munka kulisszatitkaiba is, s köziben csodás tájakat, remekmívű műemlékeket vonultat el szemünk előtt. (Megjelen~ tele a Kossuth Könyvkiadó gondozásában.)
