Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

Új távlalok küszöbén T örténelmileg nagyon rö­vid idővel ezelőtt, mind­össze 25—30 éve, kére­gé tő felnőttek és kán- táló gyerekek sokasága kopog­tatott be a módosabbak házába Szilveszter estéjén és az új év első napjának délelőttjén. A ké_ regetőket is, a kántálókat is azonos cél: néhány falat enni­való, néhány fillér reménye haj­totta hazánk valamennyi váro­sában, községében. Nem részle­tezzük most, hogy hol, mit dob­tak nékik, vagyis mennyi eluta­sító, durva szót, némi enniva­lót, vagy néhány kisértékű pénz­darabot. Csupán az emlékezés érdekes most. Az, hogy az urak Magyarországán koldulássá fa­jultak, az egyszerű szavakkal és rigmusokkal kifejezett újévi kö­szöntők, jókívánságok. A nyo- morgó nép sorai között minden esztendő fordulóján haitványo- zódott sorsuk jobbra fordulásá­nak, a vérzivataros második vi­lágháború idején pedig az élet, a városok, a falvak, a haza meg­maradásának a reménye. Me­gyénkben nemcsak az életkörül­mények jobbá válásának, a lét megmaradásának vágya újult fel minden két esztendő találkozá­sának napjaiban, hanem az is, hagy a testi gyötrelmeikkel együtt megszűnjék az önérzet gyötrelme is. Különösen az itt élő, kétszeres elnyomás alatt sínylődő nemzetiségiek tízezrei lesték, várták ennek idejét mind hatványozottabban. A me­gyénkben élő 150 ezer család többségének számvetéséből is eltűntek az „ez sincs, az sincs, semmi sincs ’ szavak. Ezek he­lyét elfoglalták az „új családi házat, új bútort, háztartási gé­peket, autót akarunk” szavak és tervek, A felszabadulás előtt egész évben gyakorolt, Szilveszterkor és újévkor pedig kicsúcsosodott kéregetés már csak rossz emlék­ként ötlik fel. Játékosan, a népi hagyományok ápolásaként buk­kan már fel a valamikor ke­nyérre szánt fillérekért, házról- házra folytatott kántálás is. Az egykori hiábavaló reménykedést, a jólét biztonsága a „jövőre jobb lesz’ tudat váltotta fel. Sem az egyéni, sem a közös lé­tet nem veszélyezteti már a haj­dani égbekiáltó nyomor szülte sokfajta népbetegség. Még ke­vésbé pusztító háborúk meg­újuló közvetlen veszélye és té­nye. Nem, mert a szomszédos népek és a hazánkban élő nem­zetiségiek elleni egykori vad uszítást a testvéri szeretet, egy­más kölcsönös segítése, a hábo­rú veszélyének elhárítására való összefogás, szövetkezés váltotta fel. M egyénk, hazánk lakóinak nemcsak egy következő év, hanem a szocializ­mus építését tovább gyorsító újabb nagyszerű távlat, a negyedik ötéves terv nyitánya is az 1971-be lépő esztendő. A feladatok nagyok. De erőnkhöz, tartalékainkhoz népünk nyil­vánvalóvá vált és mindjobban tovább bontakozó tehetségéhez vannak méretezve. A mit, ho­gyan tovább mellett legtöbb szó a munkakedv növelésének mód­járól esett a következő évek tennivalóit, a szocializmus gyor­sabb ütemű építésének módját megvitató és meghatározó párt- kongresszuson. Pontosabban szólva: az életkörülmények, a munkabérek javításáról, újabb lakóházak sokaságának építésé­ről, újabb munkalehetőségek tererritéséről. Mindezekkel ará- nyosan szó esett a feladatok tel­jesítésének legjobb forrásáról: a tehetséget, a kezdeményező készséget, az üzemek, a szövet­kezeti gazdaságok, a község, a megye, az ország javainak tu­lajdonosi érzését tovább hevítő szocialista demokrácia kiszélesí­téséről is. A párt X. kongresszusa óta eltelt néhány hét alatt szavak és írások sokasága igyekezett a további sikerek legfontosabb forrását, jelentő demokratizmus gyakorlatba való átültetésére irányítani a közfigyelmet. Talán merész az összehasonlítás, de szinte olyan fontos most a köz- tulajdonosi érzést, a felelőssé­get, a kezdeményező készséget, a legjobb termelési módszerek kiválasztását, a vezetők és a be­osztottak együttes erőfeszítését tápláló demokratikus légkör to- vábbszélesítése, mint amilyen fontos volt egy évtizeddel ezelőtt a mezőgazdaság teljes átszerve­zése. Ez a legfontosabb biztosíté­ka annak, hogy az üzemék, gaz­daságok, községek, városok, me­gyék dolgozóinak, lakóinak el­határozásai, erőfeszítései a leg­jobb irányban, az országos nagy célok megvalósításába torkollja­nak — az új esztendő és az azt követő évek minden napján. A következő napok és évek tennivalói közben nem feledkezhetünk meg — a párt X. kong­resszusa erre is nyomatékosan felhívta figyelmünket — arról, hogy a népek nagy családjában élünk. Munkánk sikere a szoci­alizmust építő országokkal való szoros együttműködésen, a béke megőrzésén is múlik. Nem fe­ledkezhetünk meg arról, hogy vannak még olyan erők, ame­lyek habozás nélkül sodornák más országok népeivel együtt a mi népünket is a negyed-har- madszázaddal ezelőtti nyomorba, reménytelenségbe és létbizony­talanságba. Annak tudata, hogy ezek az erők a föld különböző részén próbálnak újabb világ­méretű tüzet gyújtani, hatvá­nyozza erőfeszítéseinket a kö­vetkező évi és a távlati tervek megvalósítása közben, s akkor a siker nem marad el! Kukk Imre Nagy kereslet, kevés anyag jellemezte az őszi gyümölcsfa-vásárt Az őszi gyümölcsfavásárt minden eddiginél legnagyobb érdeklődés kísérte 1970-ben. A kerttulajdonosok felismerték szükségességét a házikertek és a zártkenték gyümölcsfa-felújí­tásának. A kertészeti szakkörök és az egyéb szervek szakpropa­gandája tehat eredményes volt. Az őszi gyümölcsfavásárt azonban csak a nagy érdeklő­dés kísérhette, ugyanis nem nyi­tottak megyénk minden közsé­gében gyümölcsfa-lerakatot, s ahol nyitottak, ott kevés anya­got bocsátottak áruba. Boross ! László, a megyei tanács vb. me- j zőgazdasági és éflelmezésügyi osztályának szakfelügyelője kér­désünkre elmondotta, hogy a megyében forgalomba hozott gyümölcsfafajokat és fajtákat a faiskolákban nagyüzemi célra nevelték. Azokat, a fajtákat, me­lyeket a házikert-tulajdonosok igényeltek volna, sajnos nem szaporították. Felismerték ezt a faiskolák vezetői, így 1970 nya­rán, a szemzés időszakában, Bé­késcsabán és Kondoroson a há- zikerttulajdonosok igényét is fi­gyelembe vették. A következő esztendőben az idei gondok te­hát valamelyest mérséjklődnek. Ezer vagon dermesztő hideg A hűtőalagút fölé építették a fagyasztórendszert. Adamik László és Bállá Imre szerelők a MEZÉPSZER dolgozói a pró­baüzemelés során meggyőződhettek munkájuk minősegéről. Lehet-e a hideget vagonnal mérni? Lehet. Békéscsabán, az új hűtőházban ez a mérce. Itt most már újabb ezer vagon der­mesztő hideget áraszthatnak a csarnokokban elhelyezett áruk­ra. Az energiaközpont komp­resszorai és egyéb berendezései tízmillió normál kalóriával üzemelnek, hogy a hidegben még hidegebbet, a nyári kániku­lában pedig fagyos telet csinál­hassanak. Az új ezervagonos hűtőház a magyar ipar és Békéscsaba, Bé­kés megye büszkesége. Közép- Európa legmodernebb létesítmé­nye. Kétszáz vagonos termeiben futballpályának megfelelő he­lyet határolnak a falak. Az ajtók szélesek, gépkocsival lehet raj­tuk áthajtani. A négy fagyasztó alagútban egyszerre 1600 mázsa árut hűtenek le mínusz 25 fok alá néhány óra leforgása alatt. Az új építményt több külföl­di hűtőházi szakember is meg­csodálta. A svédek 1971-ben aa eddiginél több szamócát, málnát, meggyet és borsót remélnek Bé­Márton Pál, a hűtőház igazgatója ajtót nyit: tessék megnézni az új hűtőházat késcsaba környékéről. Ezt az óhajl már közölték! A hűtőház vezetői a mezőgaz­dasági üzemekkel, tsz-ekkel és állami gazdaságokkal szoros együttműködési kapcsolatot alakítottak ki. így 1970-ben már készülhettek az 1971-es megnö­vekedőit termeltetési és értékesí_ tési feladat teljesítésére. Kezde­ményezésüket valamennyi part­ner-gazdaságban kedvezően fo­gadták. Az eddigi eredmények azt tanúsítják, hogy a Hűtőipari. Országos Vállalat békéscsabai hűtőháza és a köré tömörülő gazdaságok megtalálták a köl­csönös érdekek tiszteletben tar­tásának módját. És, ami a békéscsabaiakat ér­dekli: az új hűtőházzal 300 új munkahelyhez jut a város la­kossága. Évente további 3500— 4000 vagon árut készítenek elő exportra, illetve belföldi szállí­tásra. D. K. Az ezervagonos hideg energia özpontja. Bal oldalon Zsólyomi Pál és Fábián Gyula a VER- TESZ szerelői a > ezérlőtáblánái. Jobb oldali képünkön Brezoczki László mérnök, az energiaüzen) vezetője az egyik kompresszort ellenőrzi. (Fotó: De meny Gyula)

Next

/
Oldalképek
Tartalom