Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-23 / 19. szám

MAGYARORSZÁGON a becs. lesek szerint mintegy három- százezer cigány él. Többségük falusi, kisebb részük városszéli cigánytelepeken, csekély hánya­duk pedig elvegyülve a magyar lakosság között. A cigányság al­kotja jelenleg társadalmunk leg­alacsonyabb életszínvonalú, leg­elesettebb rétegét. Társadalmi helyzetük mind a mai napig rendezetlen, s elmondhatjuk, hogy a magyar lakosság életkö­rülményei és a cigány népesség átlagának életkörülményei kö­zött az elmúlt két évtizedben észrevehetően növekedett a tá­volság, bár a cigányok helyzete is javult. Az, hogy a cigányság leszakadt a magyar társadalom zömétől, nem meglepő. A cigánylakosság iskolázottsá­ga jóval alacsonyabb, mint a magyar lakosság átlagáé, szá­mukra tehát valamilyen szak­mát elsajátítani, s így megbe­csültebb munkát végezni nem nyílott alkalom. Ahogy a pa­rasztságba korábban sem tud­tak beolvadni, úgy a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek sem tudták tömegesen befogadni őket, részint azért, mert nem volt annyi munkaerőre szükség, részint pedig azért, mert a tag­ság kételkedett abban, hogy megfelelően dolgoznának. A oi- gánykeresők számára leginkább a szakképzettséget nem igénylő városi, ipari munkahelyek elér­hetők, a cigánycsaládok viszpnt zömükben faluszéli telepeken élnek. A férfiak elingázásához és a kereset hazajuttatásához különös fegyelem kell, azonban a beosztásnak, tervezésnek azok a szívós képességei, amelyeket a parasztlakosság századokon át i felhalmozott magában, hiányza-j nak a kétfelé szakadt cigánycsa. j ládokból. A városi letelepedés! két szokványos útja közül ők egyiket sem választhatták. La­kást kiutalással nem kaptak és építeni sem tudtak. Ha mégis beköltöztek a városokba, több­nyire megint csak engedély nél­kül épített putrikba kényszerül­tek. A TELEPI cigányok lakáskö­rülményei nyomorúságosak. Míg a magyar lakosságra átlagosan személyenként 14 négyzetméter lakóterület esik, a sárból tapasz­tott, földes padlójú, eső, szél, hi. deg ellen alig védő, roggyant putrikban jő, ha másfél négy­zetméter jut egy személyre. A putrikban hat-nyolc emberre j egy-két fekvőhely .jut, alvásra; ott a föld, egymás hegyén há-1 tán, leterített szalmán, rongyo­kon. Nincs hely, ahová ágyat, szekrényt, asztalt tegyenek, ru­hájuk elkoszosodik, ha vesznek is valamilyen tárgyat, hamar tönkremegy, hajlékuk annyira ideiglenes, mégha évtizedekig élnek is benne, hogy abba be­ruházniuk, berendezésre költe­niük nem érdemes. Megemlíte­nénk: a takarékos életmód szer­vező központja a lakás, akinek van lakása, az élelmezésen felül minden fillérjét beruházhatja, akinek nincs: elverheti. A ci­gánycsaládok termékenysége jó­val meghaladja a magyarokét, a sokgyermekes családok zöme hovatovább a cigányok közül kerül ki. Három gyerek után az asszonyok rendszerint otthon maradnak, a cigánycsaládokban méginkább, hiszen a bölcsődék, óvodák sem kapkodnak gyere­keikért. Innen adódik, hogy a cigánycsaládok zömében egy ke­resőre három-négy eltartott jut, nem ritkán nyolc-tíz is. Osszunk el egy segédmunkás keresetet ennyifelé és kiderül, hogy van­nak családok, ahol egy főre alig több mint kétszáz forint jut Táplálkozásuk ebből következő1 en szegényesebb, tej, hús ritkán kerül asztalukra, az iskolaorvo­sok megállapítása szerint a ci­gánytanulók lényegesen rosz- szabbul tápláltak, s ezért testi fejlődésükben is elmaradottab- bak, mint a magyarok. A cigányság elmaradottságát tartósítja az a körülmény, hogy gyermekeiknek egytizede sem végzi el az általános iskolát, sőt túlnyomó részük még a felső ta­gozatot sem éri el. Pedig kiemel­kedésükben kulcsszerepe lenn« az iskolának. Ez a kulcsántéa- mény mégsem tudja betölteni társadalomszervező rendelteté­sét a cigányság körében. A tan­kötelezettség éppúgy vonatkozik a cigányokra, mint az összes többi állampolgárra, de a peda­gógusi kötelezettségteljesítés in­dítékán túl valójában senki sem érdekelt abban, hogy a cigány- gyerekek elvégezzék az általános iskolát. A gyerekek eleve hát­ránnyal indulnak kétnyelvűsé­gük, fogyatékos magyar nyelv­tudásuk miatt. Tetézi ezt, hogy otthonukban nincs egy zug, ahol leckéjükkel félrehúzódhatná­nak. SZÜLEIK többnyire analfa­béták, nincs aki segítsen. Sőt, vigyázni kell a kistestvérre, aki sikerrel tépi össze az ingyen ka­Százezer metszetet, rézkarcot 11 ezer festményt és grafikát vásároltunk tavaly A Képcsarnok Vállalat össze­gezte az elmúlt év eredményeit. A mérlegből kitűnik, hogy mind többen vásárolnak eredeti kép­zőművészeti alkotásokat. 1970- ben festményekből, egyedi grafi­kai alkotásokból 11 ezer talált gazdára, sokszorosított grafikai műveket — rézkarcokat, linó. és fametszeteket — pedig csaknem 100 ezren vásároltak. Érdekes eltérések tapasztal­hatók az ország különböző ré­szei között az igényeket illető­en. Dunántúlon az elvontabb, az absztraháltabb művek is ke­ínípujsag, 1971. JANUÁR 23. resettek, míg az alföldi embe­rek életében úgy tűnik, ma is jelentős a színélmény,' s így a naturálisabb, konkrétabb jelle­gű alkotásokat kedvelik. A Du­nántúlon inkább a fekete-fehér rézkarcokat keresik, az alföldi részeken pedig a színes linómet­szetek iránt nagy az érdeklődés. A közízlés fejlesztése érdeké­ben az ország 14 vidéki, illetve hat budapesti bemutatótermében rendszeres kiállításokat rendez, nek. Az elmúlt esztendő folya­mán 19 ilyen tárlatot együttvéve mintegy félmillióan tekintettek meg. A negyedik ötéves terv folya­mán további képcsarnokok léte­sítésére kerül sor Kecskeméten, Székesfehérvárott, Sopronban és Siófokon is. pott könyvet, füzetet, öltözetük az átlagosnál rendetlenebb, pisz­kosabb, a többiek elkülönülnek tőlük, kicsúfolják őket, a tanító­kat ingerli, hogy többet kell baj­lódniuk velük, hogy a munká­juknak nincs látványos eredmé­nye, hogy gyengébb előmenete­lükkel lerontják a statisztikai eredményt, s így az ő nevelői sikerességüket is . Mindezek ré­vén a cigánygyerek — bár ter­mészettől nem butább a többi­nél — egy-kettőre a szellemi fo­gyatékosok osztályában találja magát. Az iskolát sérelmek so­rozataként élheti át, onnan ez­ért, ha csak teheti, elmaradozik, amit se szülei, se nevelői, se osz­tálytársai nem bánnak különö­sebben. Általános iskolai vég­zettség nélkül rájuk várnak a legnehezebb, legpiszkosabb, a köztudat által a legkevésbé be­csült segédmunkák, amit a vá­rosiak már nem vállalnak, ami így a legigénytelenebb munka­erőre, az országon belüli „ven­dégmunkásokra”, főként a ci­gányokra hárul. A cigány tehát született segédmunkás, sorsának csekély mértékben ura, szükség­képpen megreked a társadalom legalacsonyabb életszínvonalú, legtudatlanabb csoportjában. Táncfilniek a csabai Balettkedvelők Klubjában Vasárnap délután 4 órakor kezdődik a Megyei Művelődési Központ Balettkedvelők Klub­jában a Rábai Miklós Kossuth- díjas koreográfusról, a Balassi Táncegyüttes megalapítójáról, munkásságáról, tevékenységéről szóló előadás. A Rábai Miklós februári békéscsabai látogatá­sát előkészítő beszélgetést Bora Miklós, az együttes jelenlegi koreográfusa vezeti, majd a résztvevők két táncfilmet tekin. tenek meg: a Korsóstáncot és a Kalotaszegi leánytáncot. Mind­kettőt Rábai Miklós tervezte, s az Állami Népi Együttes művé­szei adják elő. Háztáji portákra is nevel palántát a tótkomiósi Viharsarok Tsz A tótkomiósi Viharsarok Tsz termálvízfűtéses hajtatóházá­ban nagyüzemi palántanevelés­re is berendezkedtek. Már az elmúlt évben több százezer pri­ma minőségű paprika-, paradi­csom. és egyéb palántát adtak kollektív gazdaságok és háztáji gazdaságok részére. Ezért az idén még többen keresték fel a jó hírű szövetkezetét és rendel­ték meg a palántákat fólia alá és szabadföldi kertészetek szá­mára. A medgyesegyházi háztá­ji portákra például , jelentős mennyiségű palántát adnak Tót. komlósról. •aEBBBBBBBB««BBBBaBHBBBBa9BB-BBBBBBBBBBaBBaBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBaBBBBBaBB«BBBaBBBBBa»SBBBS: A Budapesti Fúvósötös hangversenye Békéscsabán A megyei tanács nagytermében mintegy százan hallgatták meg a Budapesti Fúvósötös — Jeney Zoltán, Szeszler Tibor, Meizl Ferenc, Medveczky András, Hara László — és Alföldi Mária énekművész hangversenyét. A Színek és hangok a művé­szetben című koncert érdekessége volt, hogy Jeney Zoltán han­gulatos, okos összekötő szövege mellett híres képzőművészeti alkotások vetített reprodukciói kísérték a zeneszámokat. A koncert legfőbb gondolati témái: a képszerű barokk zene, a fúga művészete és a matematika, a feltörekvő, majd hanyatló polgárság kora, a tájkép és a modern portré esztétikája vol­tak ... melyet két művészet szerencsés együttműködésével él- ményszerűen fejeztek ki az előadók. (Fotó: Barnára István) SBBBBBSBBBBBBBBBBBBBBBW •BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBSBBBBBBBBBÍ« iSXSSIIIBBBSBBBBBBBEBSBBB 33. Akiket személyesen nem ér el, telefonon zaklatja. Ezért vezet­tette be a telefont lakásába, hi­szen egyes hivatalok, intézmé­nyek vezetői olyan érzéketlenek e hasznos hobby ira.it, hogy el­tiltották az ingyenes telfonhasz- nálattól. A postai nyilvános fül­két meg nem kötheti le annyi időre, mert van úgy, hogy a kér­dezettel negyedóráig is társa­lognia kell, mire kicsikarja a helyes megfejtést. Van, amikor e nemes ügy érdekében cselezni kénytelen. Arra fanyarodott a sok meg nem értés miatt, hogy bizonyos tekintélyes egyének hangját utánozva kíváncsiskod­jék. Egyszer már az is előfor­dult, hogy egyik gimnáziumi ta­nárt a párttitkár nevében hivat­ta ki óráról, s megkérdezte Ma­jakovszkij egyik versének rész­letét. Mivel a lyukasórás irodal­márok egyike se emlékezett rá, kénytelenek voltak felszólni a kollégáért, hiszen nem éghet le a nevelőtestület éppen a párttit­kár előtt azért, hogy nem tud­ják őt irodalmi kérdésekben fel­világosítani. Az esti „műszakra”, mint már említettem, a sima ke- reaziraitvénveket hapvia Olyan rutinja van már ezek megfejté­sében, hogy eggyel-eggyel ne­gyedóra alatt végez. Postai for­galma is elég nagy, mert igen szerencsés megfejtő, s nincs olyan hét, hogy két-három köny­vet ne nyerne. Ezért minden hétköznap tíz és tizenegy között feltétlen otthon van, mert arra­felé ekkorára ér oda a postás. A nagyobb rejtvénysorozatok megfejtése révén jutott már ki a Szovjetunióba és az NDK-ba. Kerékpárt, fényképezőgépet, egyéb tárgyakat’ is nyert már. A sok megfejtés ellenére se mondható „kiművelt emberfő­nek”, noha ő azt hiszi magáról, hogy a város leguniverzálisab- ban felkészült szellemi kvalitá­sa, akinek a művészetről éppen- úgy megvannak a maga szilárd ismeretei, mint a tudományok­ról, sportról stb. Kétségtelen, rengeteg lexikális adat hemzseg hosszúra nyúlt, felül kissé he­gyes koponyájában, de elemző tevékenységre képtelen. Az egyik szellemi vetélkedő helyi selej­tezőjéből azért nem jutott to­vább, mert a döntő, egy össze­hasonlító művészeti kérdésre nem tudott megfelelni. Azóta se lépett a nyilvánosság elé, de írásos megfejtéseivel elárasztja a lapokat, folyóiratokat. A ze­nétől különös ihlete támad. Sok­kal gyorsabban kapcsol az agya, ha' egy keresztrejtvény megfej­tése közben lába modern ritmus­ra kalimpál. Néha még dúdolja is a szöveget, s az se zavarja, hogy az asztalnál ülők mosolyog­nak, olykor nevetnek rajta. Az ismeretszerzés érdekében el kell az ilyesmit tűrni ebben a bár- dolatlan környezetben, s ilyen­kor a koruk által meg nem ér­tett zsenik élete vigasztalia, aki­ken sokszor fölényesen átnézett a silány kortárs-nemzedék. ö ugyan sose vágyott a halhatat­lanság babérjaira, de arra na­gyon büszke, hogy oly sokszor megielent már neve a külön­böző sajtótermékek helyes meg­Velük vagy nélkülük? Élet, hátország nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom