Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

MINI A G AZIN Maxi-gondok Meghalt a maxi, mielőtt kinőhe­tett volna a gyermekcipőből — írja egy külföldi divatlap. A nyugatné­met temetéssel egyidőben befutott az NDK nőinek egységes állásfog­lalása te* Franciaországban „végzetesnek” nevezték az érintettek a maxi-di­vatot, míg amerikai nők felháboro­dásukban anti-maxi egyesületeket alapítottak a „francia divat-dikta­túra” ellen. A világraszóló tiltakozás mögött kézzelfogható anyagi meggondolá­sok is rejlettek, hiszen a maxi-ru­hához több anyagra van szükség és ha nem akarjuk, hogy a hosszú szoknya lötyögős legyen, ennek az anyagnak átlagon felüli minőségű­nek kell lennie. Más szóval ez azt jelenti, „hogy egy maxi-ruha, más­félszer drágább, mint a „normál”. Ha a maxi diadalmaskodott volna és a nők kénytelenek lettek volna egész garderobjukat átállítani, ak­kor olcsón nem úszták volna meg ezt a divatváltozást. Az újévi MM-ban szeretnénk bemu­tatni egy nem mindennapi fiatalem­bert. Azaz nem is fiatalembert, de akiről most szó lesz, azt méltán il­lethetjük az „örökifjú*9 jelzővel, mert ő a Föld legöregebb lakója. CiJMs' r A festői Talísi-hegyek oldalá­ban megbújó Barzavu falucska felhők közé rejtőzött. Autónk a messze földön híres Sirali Misz- limov háza előtt fékez. Sirali nagyapó — így hívják őt a falujabeliek — 165 éves már, idősebb, mint bárki a vilá­gon. Nem csoda hát, ha a világ minden sarkából leveleket, táv­iratokat, képeslapokat kap. Mi a hosszú élet titka? Ugyan­csak érdekes kérdés ez, s ren­geteg levél írója kérdezi a hegyi­lakót: mit eszik, mennyit alszik, dolgozik-e, nézi-e a televíziót... Sirali apó szereti munkával fogadni a napfelkeltét; a hajnal mindennap a gyümölcsöskertben találja. Még mindig élénk és jó erőben van, s el sem tudná kép­zelni az életét munka nélkül. Legelteti a juhokat szívesen sé­tálgat régi görbebotjára támasz­kodva máskor meg — régi szo­kása szerint — kilovagol, hiszen fiatal korában a falu legügye­sebb lovasa volt. Sirali apó 165 év alatt csak Szilveszteri mese egy malacról Alfabét ki­rály udvará­ban mindenki tudta a felada­tát. A királyi konda őre, az udvarmester, a hadsereg pa­rancsnoka és a miniszterelnök egyaránt. Nem csoda, hogy jól mentek az or­szág dolgai. Egy szilveszteri reggelen az­tán a kondásba bújt a nagyra- vágyás ördöge. Kiválasztotta a legszebb tejes malacot s boldog új esztendőt kívánva az udvar­mesternek ajándékozta. Az ud­varmester — maga is felfelé tö­rekedvén — továbbadta a ha­dak fejének, a legfőbb katona hasonló okból a miniszterelnök­nek, a miniszterelnök ugyan­ezért a királynak. Nagyon megörült a felség az ajándéknak, s azonnal elküldet­te az ólakhoz, hogy a kondás sorolja be a király többi állata közé. Aztán ölömében alki- rálynek nevezte ki a miniszter- elnököt. Az új alkiráljí — emlé­kezvén a néhány órával ezelőtt kapott ajándékra — miniszter- elnökké a hadsereg parancsno­kát, ő első katonává az udvar­mestert, ő a maga helyére a kondást. Zéró, az udvari bolond két­ségbeesetten fordult a királyhoz: — Felséges uram! Eddig jól mentek a dolgok, mert minden­ki azt csinálta, amihez értett. Most meg! A miniszterelnök nem ért az alkirálysághoz, a hadsereg feje a miniszterelnöki teendőkhöz, az udvarmester még sohasem volt katona, a kon­dás meg éppenséggel buta az udvarmesterséghez. Miért csi­nál mindenki olyat, amihez nem ért? Baj lesz belőle. Felhördültek erre az új tiszt­ségviselők! Kórusban kiabál­tak: — Nem ez a baj, nagy király! — Hanem, hogy nincs, aki vi­gyázzon a kondára! — Zéró legyen az új kondás! — ezt az új alkirály mondta. A király — mert ő sem felej­tette még el az ajándékot, amit kapott — rábólintott. Aztán ki­nyilatkoztatta a törvényt: — így a legjobb! Újévtől Zé­rói lesz a konda őre. Az udvari bolond tisztét pedig másodállás­ban magam fogom betölteni. (d—) kétszer hagyta el a kis hegyi fa­lut, hogy lemenjen a völgybe. Az azerbajdzsán fővárosban vizs­gálták meg először. „Pulzus: 70— 72, vérnyomás: 125/75” — je­gyezték fel kartonjára az Azer­bajdzsán Tudományos Akadémia fiziológiai intézetének orvosai. Érdemes megfigyelni: olyan ada­tok, mint egy 30—40 éves férfi­nél. Sirali Miszlimovnak már több mint 200 gyermeke, unokája, déd- és ükunokája van. A leg­fiatalabb — a 208. —, Tazahan, néhány hónapja született, a leg­idősebbek pedig már ugyancsak magas kort értek meg. Igaz, a ieriki körzetben ez nem számit ritkának, hiszen itt minden 200 lakos közül egy 90 évesnél idő­sebb. Nemrég a DEFA-stúdió filme­sei érkeztek Barzavu falucskába és dokumentumfilmet készítet­tek a Föld legöregebb lakójának életéről. Sirali Miszlimov így vá­laszolt kérdéseikre: — Úgy érzem magam, mintha a legmagasabb hegycsúcsra ér­keztem volna. És néha félelme­tes érzés lenézni. Nem túl sok ez a 165 év? Sokszor mondják ne­kem, hogy én vagyok a Föld leg­öregebb embere. Erre mindig azt válaszolom: a legboldogabb is vagyok. Nyugodt öregségem van, mindenki gondoskodással és fi­gyelemmel halmoz el. Még min­dig jó egészségnek örvendek, dolgozni is tudok. Mindennap néhány órahosszat a gyümölcs­fákat gondozom, minden új haj­tásnak örülök. Tudom, hogy az almáknak, amelyek az én ke­zem nyomán nőttek, halálom után is örülni fognak az embe­rek. B. Borin (APN) Eszperantó totó q ★ Második fel­adványunkra igen sok meg­fejtés érkezett, de most rend­hagyó módon nem kellett sor­solnunk a legjobbak között. Ugyanis csak mindössze három telitalálalos totószelvény akadt a megfejtések között. Legtöbben azon a kérdésen csúsztak el, hogy mi volt az eredeti foglal­kozása Baghy Gyula eszperantó írónak. A három legjobb eszpe- rantő-totózó egy-egy könyvet nyert. A nyertesek: Baláti Sa­rolta, Békéscsaba, pf. 47. Far­kas Magdolna Nagykamarás, Rá­kóczi u. 12 és Kiss Katalin, Dombiratos, Árpád u. 50. A megfejtések mellé jó néhá- nyan újévi jókívánságokat is „mellékeltek”. Ezeket köszönjük és minden megfejtőnknek, min­den kedves olvasónak boldog új esztendőt kívánunk. Nem feled­kezünk meg a második forduló megfejtésének közléséről sem. íme: 1, 2, 2, 2, 1, 2, 1, x, 2, x, x, 2, 1 és a plusz egy: 2. Utolsó, harmadik feladvá­nyunk talán még az előző kettő­nél is nehezebb. Viszont szóra­koztatóbb is. A megfejtéseket a korábban közölt szabályok sze­rint a Békés megyei Népújság címére (Békéscsaba, Szabadság tér 17) kérjük beküldeni, a meg­jelenést követő hét szerdájáig „Eszperantó-totó” megjelöléssel. 12 x 1. Hogy nevezik a rádió eszperantistáknak szóló adását? Eszperantisták ötperce. Beszéljünk eszperantóul. Eszperantó- sarok. 2. Mi az eszperantó szövetségünk mai elnevezése? Eszperantó Országos Tanács. Magyar Eszperantó Szövetség. Magyarországi Eszperantis ta Munkások Szövetsége. 3. Melyik felsőoktatási intézményünkben tanulható eszpe­rantó is? Szegedi JATE Budapesti ELTE Pécsi Tanárk. Főisk. 4. Hol képeznek Magyarországon eszperantó szakos tanárokat? Debrecen Nyíregyliáza Esztergom 5. Ki az a táncdalénekes, aki eszperantóul is szokott énekelni? Udo Jürgens Tom Jones Szécsi Pál 6. Hogyan vallhat szerelmet egy fiatalember eszperantóul? Ich liebe dich Mi am as vin Te iubesc 7. Az Egyetemes Eszperantó Szövetség melyik nagy szervezet tagja? UNESCO FAO KGST 8. Melyik űrhajós apja neves eszperantista ? Glenn Tyitov Gagarin 9. Az Egyetemes Posta Unió mikor engedélyezte az eszperantó nyelvű táviratok felvételét? 1872 1924 1970 10. Melyik nyelvre fordították eszperantóból a „János vitéz”-t? kínai román szuahéli 11. Melyik népdalgyűjtőnk ve-selt eszperantóul? Vikár Béla Kodály Zoltán Bartók Béla 12. Hányán beszélnek eszperantóul a világon? (1960-as adat). 100 000 egy múló 20 millió 13. Melyik hegységben van az Eszperantó forrás? Kőszegi Pilis Zempléni-f- 1. Melyik hegycsúcson lengett az eszperantó zászló először? (Székely Tibor jugoszláviai földrajztudós tűzte ki). Aconcagus K 2 Mont Blanc Á postagalamb második lett Jugoszláviában nem minden­napi versenyt rendeztek leg­utóbb. A versenyen két posta­galamb, a telefon, a távirda és egy gépkocsi vettek részt. A ver­seny célja: hogyan lehet leg­gyorsabban eljuttatni egy hírt az egymástól 60 mérföld távol­ságra levő Zágrábból Ljubljaná­ba. A leggyorsabbnak a gépkocsi bizonyult: eredménye 1 óra 32 perc. A következő helyen a pos­tagalambok végeztek 2 óra és 40 perc. A távirat 2 óra 50 perc alatt jutott el a címzetthez. Te­lefonösszeköttetést viszont csak 6 óra után sikerült létesíteni. ■ •■■■■■■■•■■■■■(■■•■■•■•■•■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■•■«■■HM» Gellei Pityu, a népszerű Bi­valy, szavakkal alig kifejezhető mértékben unatkozott. Már mindent megpróbált: leukára gondolt, a tegnapi detektívre- gényre, gyufaskatulyát egyensú­lyozott az orrán, tízfilléreseket kapott el jobb, majd bal kéz­zel, azután hidegvágóval a ci­pője talpát feszegette. Az una­lom azonban maradt. Sőt, na­gyon úgy nézett ki, hogy eltart a munkaidő végéig. És ekkor váratlanul, szokat­lan esemény következett be: ki­pattant az isteni szikra. Az öt­let, mely ha csak percekre is, de megölheti az unalmat, és fényt, derűt, felszabadult ka­cagást hozhat Gellei Pityu (a népszerű Bivaly) sivár életébe: Gondos célzás, egy könnyed csuklómozdulat, majd...’. A fel­függesztett, félig kész munka­darab úgy vágta hátba Cérna Emil ipari tanulót, hogy az át­bukfencezett a megmászhatat­lannak hitt ócskavasdombon, két és fél métert csúszott o hullámos betonon, s a produk­ció sikeres befejezéseként deré­kig eltűnt a műhely sarkában összehordott évtizedes törme­lékben. Kacag a műhely... A népszerű Bivaly viszi a prímet; műem­léknek számító pókhálók hull­nak a plafonról a harsány örömkitörések következtében. Csak ketten maradnák komo­lyak: Cérna Emil ipari tanuló — aki pillanatnyilag egy kis le­A klas&xikuslengő vegővel is beérné vidámkodás helyett — és az Öreg. Az Öreg, aki ötvennyolc évét meghazud­toló fürgeséggel, és egy kecses szökkenéssel a népszerű Bivaly előtt terem: kicsit ágaskodik, kicsit céloz, aztán puff... Halálos csend a műhelyben. Két okból: egyrészt mivel a po­fon minden kétséget kizáróan a klasszikus lengőütések közé tar­tozik, másrészt, mert a népszerű Bivaly százkilencvenhét centi­méter magasan hordott bal or­cáján végződik... Feszült várakozás, némi fej­számolással egybekötve: a Bi­valy cirka 104 kiló és egyszer, kificamodott vállal, egyedül ha- jigálta ki az alsókecsmegi Spar­tacus teljes birkózó-szakosztá­lyát a „Kisp.intyőke” étterem­ből. Az Öreg 158 centi lehet és sublerrel a köpenyzsebében 51 kiló. A viadal végső kimenetele aligha kétséges: Hetymegi Osz­kár, betanított segédmunkás a telefon felé indul, hogy egy sú­lyos agyrázkódásos művezető­helyettes alig pihegö testéhez mentőket rendeljen. De nicsak... a telefon korai: a viadal egyelőre elmarad. Az öreg a klasszikus lengővei le­zártnak tekinti az ügyet, visz- szaballag a gépéhez, míg a nép­szerű Bivalyt látszólag teljesen lefoglalja szépen dagadó bal or­cájának tapogatása. Félelmetes jobbja mozdulatlanul csüng far­mernadrágja mellett. Az unalom viszont elszállt. — Te ezt tűröd? — susogja a Bivalynak Bramcsák Józsi, a Ragyás. — Majd... Majd a meló után... Az utcán... Ott megkapja... Ott nézd meg... Nullás lisztet csiná­lok belőle... Nem — előbb fasí- rozottat és csak aztán nullás­lisztet... És a végén egy pocso­lyában csiriznek keverem ki az egészet... — sziszegi vissza a Bivaly, és közben „S” betűket hajlítgat egy háromcollos vas­csőből. Fél tíz. Az Öreg utolsónak ballagott ki a műhelyből: előbb gondosan letörölgette a gépét, elrakosgatta a szerszámait. Ki­sétált a kapun, nekivágott a tér­nek. Ahol a legsötétebb: a templom mellett megy a busz­hoz. Hirtelen megáll. Mögötte négy-öt lépéssel a Bivaly is. Nem tujda, most mit csináljon, másszon rá rögtön, vagy csak odébb, a bokrok mellett. — Na! Mi lesz — szól rá az öreg. — Csak nem félsz? A Bivaly mozdul, megáll. Zsebrevágja a két kezét, vagá- nyosan felhúzza a vállait; — Szégyen a futás, de azért csak próbálja ki, öreg, mert még rossz vége lesz! — Mi az isten! Még egy po­font akarsz? — Mit képzel? — hörgi tisz­tes távolból a Bivaly. — Magá­nak mindent eltűrök? — Gyere ide! — a hang pa~ rancsolóan cseng, a türelmetlen mozdulat nem hagy kétséget: menni kell. — Nem, nem csinált fasírozot- tat belőle — meséli másnap a műhelyben Ragyás. Nulláslisztet se ... Sőt a csi­rizkeverés is kimaradt... Le­ültek egy padra, az öreg du­mált. Csak annyit hallottam: „ilyen szép nagydarab marha...” meg, hogy „ ... azért még lehet normális ember belőled ...’ A Bivaly? Nagyon csendesnek lát­szott. Kikísérte a buszhoz az Öreget. Le ja ttolt véle, aztán ott ücsörgött még vagy egy félórát a téren. Mitől szelídülhetett meg? Halványlila dunsztom... Tény az, hogy ezt követően nem sokkal elvette Icukát, és reggelenként titokzatos, boldog (egyesek szerint kifejezetten bamba) vigyorrál állt oda a gé­péhez. Később aztán oda fajult a do­log, hogy egyik réggel a műhely egyik csendes pillanatában atyaian megsimogatta Cérna Emii ipán tanuló busa fejecs­kéjét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom