Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
MINI A G AZIN Maxi-gondok Meghalt a maxi, mielőtt kinőhetett volna a gyermekcipőből — írja egy külföldi divatlap. A nyugatnémet temetéssel egyidőben befutott az NDK nőinek egységes állásfoglalása te* Franciaországban „végzetesnek” nevezték az érintettek a maxi-divatot, míg amerikai nők felháborodásukban anti-maxi egyesületeket alapítottak a „francia divat-diktatúra” ellen. A világraszóló tiltakozás mögött kézzelfogható anyagi meggondolások is rejlettek, hiszen a maxi-ruhához több anyagra van szükség és ha nem akarjuk, hogy a hosszú szoknya lötyögős legyen, ennek az anyagnak átlagon felüli minőségűnek kell lennie. Más szóval ez azt jelenti, „hogy egy maxi-ruha, másfélszer drágább, mint a „normál”. Ha a maxi diadalmaskodott volna és a nők kénytelenek lettek volna egész garderobjukat átállítani, akkor olcsón nem úszták volna meg ezt a divatváltozást. Az újévi MM-ban szeretnénk bemutatni egy nem mindennapi fiatalembert. Azaz nem is fiatalembert, de akiről most szó lesz, azt méltán illethetjük az „örökifjú*9 jelzővel, mert ő a Föld legöregebb lakója. CiJMs' r A festői Talísi-hegyek oldalában megbújó Barzavu falucska felhők közé rejtőzött. Autónk a messze földön híres Sirali Misz- limov háza előtt fékez. Sirali nagyapó — így hívják őt a falujabeliek — 165 éves már, idősebb, mint bárki a világon. Nem csoda hát, ha a világ minden sarkából leveleket, táviratokat, képeslapokat kap. Mi a hosszú élet titka? Ugyancsak érdekes kérdés ez, s rengeteg levél írója kérdezi a hegyilakót: mit eszik, mennyit alszik, dolgozik-e, nézi-e a televíziót... Sirali apó szereti munkával fogadni a napfelkeltét; a hajnal mindennap a gyümölcsöskertben találja. Még mindig élénk és jó erőben van, s el sem tudná képzelni az életét munka nélkül. Legelteti a juhokat szívesen sétálgat régi görbebotjára támaszkodva máskor meg — régi szokása szerint — kilovagol, hiszen fiatal korában a falu legügyesebb lovasa volt. Sirali apó 165 év alatt csak Szilveszteri mese egy malacról Alfabét király udvarában mindenki tudta a feladatát. A királyi konda őre, az udvarmester, a hadsereg parancsnoka és a miniszterelnök egyaránt. Nem csoda, hogy jól mentek az ország dolgai. Egy szilveszteri reggelen aztán a kondásba bújt a nagyra- vágyás ördöge. Kiválasztotta a legszebb tejes malacot s boldog új esztendőt kívánva az udvarmesternek ajándékozta. Az udvarmester — maga is felfelé törekedvén — továbbadta a hadak fejének, a legfőbb katona hasonló okból a miniszterelnöknek, a miniszterelnök ugyanezért a királynak. Nagyon megörült a felség az ajándéknak, s azonnal elküldette az ólakhoz, hogy a kondás sorolja be a király többi állata közé. Aztán ölömében alki- rálynek nevezte ki a miniszter- elnököt. Az új alkiráljí — emlékezvén a néhány órával ezelőtt kapott ajándékra — miniszter- elnökké a hadsereg parancsnokát, ő első katonává az udvarmestert, ő a maga helyére a kondást. Zéró, az udvari bolond kétségbeesetten fordult a királyhoz: — Felséges uram! Eddig jól mentek a dolgok, mert mindenki azt csinálta, amihez értett. Most meg! A miniszterelnök nem ért az alkirálysághoz, a hadsereg feje a miniszterelnöki teendőkhöz, az udvarmester még sohasem volt katona, a kondás meg éppenséggel buta az udvarmesterséghez. Miért csinál mindenki olyat, amihez nem ért? Baj lesz belőle. Felhördültek erre az új tisztségviselők! Kórusban kiabáltak: — Nem ez a baj, nagy király! — Hanem, hogy nincs, aki vigyázzon a kondára! — Zéró legyen az új kondás! — ezt az új alkirály mondta. A király — mert ő sem felejtette még el az ajándékot, amit kapott — rábólintott. Aztán kinyilatkoztatta a törvényt: — így a legjobb! Újévtől Zérói lesz a konda őre. Az udvari bolond tisztét pedig másodállásban magam fogom betölteni. (d—) kétszer hagyta el a kis hegyi falut, hogy lemenjen a völgybe. Az azerbajdzsán fővárosban vizsgálták meg először. „Pulzus: 70— 72, vérnyomás: 125/75” — jegyezték fel kartonjára az Azerbajdzsán Tudományos Akadémia fiziológiai intézetének orvosai. Érdemes megfigyelni: olyan adatok, mint egy 30—40 éves férfinél. Sirali Miszlimovnak már több mint 200 gyermeke, unokája, déd- és ükunokája van. A legfiatalabb — a 208. —, Tazahan, néhány hónapja született, a legidősebbek pedig már ugyancsak magas kort értek meg. Igaz, a ieriki körzetben ez nem számit ritkának, hiszen itt minden 200 lakos közül egy 90 évesnél idősebb. Nemrég a DEFA-stúdió filmesei érkeztek Barzavu falucskába és dokumentumfilmet készítettek a Föld legöregebb lakójának életéről. Sirali Miszlimov így válaszolt kérdéseikre: — Úgy érzem magam, mintha a legmagasabb hegycsúcsra érkeztem volna. És néha félelmetes érzés lenézni. Nem túl sok ez a 165 év? Sokszor mondják nekem, hogy én vagyok a Föld legöregebb embere. Erre mindig azt válaszolom: a legboldogabb is vagyok. Nyugodt öregségem van, mindenki gondoskodással és figyelemmel halmoz el. Még mindig jó egészségnek örvendek, dolgozni is tudok. Mindennap néhány órahosszat a gyümölcsfákat gondozom, minden új hajtásnak örülök. Tudom, hogy az almáknak, amelyek az én kezem nyomán nőttek, halálom után is örülni fognak az emberek. B. Borin (APN) Eszperantó totó q ★ Második feladványunkra igen sok megfejtés érkezett, de most rendhagyó módon nem kellett sorsolnunk a legjobbak között. Ugyanis csak mindössze három telitalálalos totószelvény akadt a megfejtések között. Legtöbben azon a kérdésen csúsztak el, hogy mi volt az eredeti foglalkozása Baghy Gyula eszperantó írónak. A három legjobb eszpe- rantő-totózó egy-egy könyvet nyert. A nyertesek: Baláti Sarolta, Békéscsaba, pf. 47. Farkas Magdolna Nagykamarás, Rákóczi u. 12 és Kiss Katalin, Dombiratos, Árpád u. 50. A megfejtések mellé jó néhá- nyan újévi jókívánságokat is „mellékeltek”. Ezeket köszönjük és minden megfejtőnknek, minden kedves olvasónak boldog új esztendőt kívánunk. Nem feledkezünk meg a második forduló megfejtésének közléséről sem. íme: 1, 2, 2, 2, 1, 2, 1, x, 2, x, x, 2, 1 és a plusz egy: 2. Utolsó, harmadik feladványunk talán még az előző kettőnél is nehezebb. Viszont szórakoztatóbb is. A megfejtéseket a korábban közölt szabályok szerint a Békés megyei Népújság címére (Békéscsaba, Szabadság tér 17) kérjük beküldeni, a megjelenést követő hét szerdájáig „Eszperantó-totó” megjelöléssel. 12 x 1. Hogy nevezik a rádió eszperantistáknak szóló adását? Eszperantisták ötperce. Beszéljünk eszperantóul. Eszperantó- sarok. 2. Mi az eszperantó szövetségünk mai elnevezése? Eszperantó Országos Tanács. Magyar Eszperantó Szövetség. Magyarországi Eszperantis ta Munkások Szövetsége. 3. Melyik felsőoktatási intézményünkben tanulható eszperantó is? Szegedi JATE Budapesti ELTE Pécsi Tanárk. Főisk. 4. Hol képeznek Magyarországon eszperantó szakos tanárokat? Debrecen Nyíregyliáza Esztergom 5. Ki az a táncdalénekes, aki eszperantóul is szokott énekelni? Udo Jürgens Tom Jones Szécsi Pál 6. Hogyan vallhat szerelmet egy fiatalember eszperantóul? Ich liebe dich Mi am as vin Te iubesc 7. Az Egyetemes Eszperantó Szövetség melyik nagy szervezet tagja? UNESCO FAO KGST 8. Melyik űrhajós apja neves eszperantista ? Glenn Tyitov Gagarin 9. Az Egyetemes Posta Unió mikor engedélyezte az eszperantó nyelvű táviratok felvételét? 1872 1924 1970 10. Melyik nyelvre fordították eszperantóból a „János vitéz”-t? kínai román szuahéli 11. Melyik népdalgyűjtőnk ve-selt eszperantóul? Vikár Béla Kodály Zoltán Bartók Béla 12. Hányán beszélnek eszperantóul a világon? (1960-as adat). 100 000 egy múló 20 millió 13. Melyik hegységben van az Eszperantó forrás? Kőszegi Pilis Zempléni-f- 1. Melyik hegycsúcson lengett az eszperantó zászló először? (Székely Tibor jugoszláviai földrajztudós tűzte ki). Aconcagus K 2 Mont Blanc Á postagalamb második lett Jugoszláviában nem mindennapi versenyt rendeztek legutóbb. A versenyen két postagalamb, a telefon, a távirda és egy gépkocsi vettek részt. A verseny célja: hogyan lehet leggyorsabban eljuttatni egy hírt az egymástól 60 mérföld távolságra levő Zágrábból Ljubljanába. A leggyorsabbnak a gépkocsi bizonyult: eredménye 1 óra 32 perc. A következő helyen a postagalambok végeztek 2 óra és 40 perc. A távirat 2 óra 50 perc alatt jutott el a címzetthez. Telefonösszeköttetést viszont csak 6 óra után sikerült létesíteni. ■ •■■■■■■■•■■■■■(■■•■■•■•■•■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■•■«■■HM» Gellei Pityu, a népszerű Bivaly, szavakkal alig kifejezhető mértékben unatkozott. Már mindent megpróbált: leukára gondolt, a tegnapi detektívre- gényre, gyufaskatulyát egyensúlyozott az orrán, tízfilléreseket kapott el jobb, majd bal kézzel, azután hidegvágóval a cipője talpát feszegette. Az unalom azonban maradt. Sőt, nagyon úgy nézett ki, hogy eltart a munkaidő végéig. És ekkor váratlanul, szokatlan esemény következett be: kipattant az isteni szikra. Az ötlet, mely ha csak percekre is, de megölheti az unalmat, és fényt, derűt, felszabadult kacagást hozhat Gellei Pityu (a népszerű Bivaly) sivár életébe: Gondos célzás, egy könnyed csuklómozdulat, majd...’. A felfüggesztett, félig kész munkadarab úgy vágta hátba Cérna Emil ipari tanulót, hogy az átbukfencezett a megmászhatatlannak hitt ócskavasdombon, két és fél métert csúszott o hullámos betonon, s a produkció sikeres befejezéseként derékig eltűnt a műhely sarkában összehordott évtizedes törmelékben. Kacag a műhely... A népszerű Bivaly viszi a prímet; műemléknek számító pókhálók hullnak a plafonról a harsány örömkitörések következtében. Csak ketten maradnák komolyak: Cérna Emil ipari tanuló — aki pillanatnyilag egy kis leA klas&xikuslengő vegővel is beérné vidámkodás helyett — és az Öreg. Az Öreg, aki ötvennyolc évét meghazudtoló fürgeséggel, és egy kecses szökkenéssel a népszerű Bivaly előtt terem: kicsit ágaskodik, kicsit céloz, aztán puff... Halálos csend a műhelyben. Két okból: egyrészt mivel a pofon minden kétséget kizáróan a klasszikus lengőütések közé tartozik, másrészt, mert a népszerű Bivaly százkilencvenhét centiméter magasan hordott bal orcáján végződik... Feszült várakozás, némi fejszámolással egybekötve: a Bivaly cirka 104 kiló és egyszer, kificamodott vállal, egyedül ha- jigálta ki az alsókecsmegi Spartacus teljes birkózó-szakosztályát a „Kisp.intyőke” étteremből. Az Öreg 158 centi lehet és sublerrel a köpenyzsebében 51 kiló. A viadal végső kimenetele aligha kétséges: Hetymegi Oszkár, betanított segédmunkás a telefon felé indul, hogy egy súlyos agyrázkódásos művezetőhelyettes alig pihegö testéhez mentőket rendeljen. De nicsak... a telefon korai: a viadal egyelőre elmarad. Az öreg a klasszikus lengővei lezártnak tekinti az ügyet, visz- szaballag a gépéhez, míg a népszerű Bivalyt látszólag teljesen lefoglalja szépen dagadó bal orcájának tapogatása. Félelmetes jobbja mozdulatlanul csüng farmernadrágja mellett. Az unalom viszont elszállt. — Te ezt tűröd? — susogja a Bivalynak Bramcsák Józsi, a Ragyás. — Majd... Majd a meló után... Az utcán... Ott megkapja... Ott nézd meg... Nullás lisztet csinálok belőle... Nem — előbb fasí- rozottat és csak aztán nulláslisztet... És a végén egy pocsolyában csiriznek keverem ki az egészet... — sziszegi vissza a Bivaly, és közben „S” betűket hajlítgat egy háromcollos vascsőből. Fél tíz. Az Öreg utolsónak ballagott ki a műhelyből: előbb gondosan letörölgette a gépét, elrakosgatta a szerszámait. Kisétált a kapun, nekivágott a térnek. Ahol a legsötétebb: a templom mellett megy a buszhoz. Hirtelen megáll. Mögötte négy-öt lépéssel a Bivaly is. Nem tujda, most mit csináljon, másszon rá rögtön, vagy csak odébb, a bokrok mellett. — Na! Mi lesz — szól rá az öreg. — Csak nem félsz? A Bivaly mozdul, megáll. Zsebrevágja a két kezét, vagá- nyosan felhúzza a vállait; — Szégyen a futás, de azért csak próbálja ki, öreg, mert még rossz vége lesz! — Mi az isten! Még egy pofont akarsz? — Mit képzel? — hörgi tisztes távolból a Bivaly. — Magának mindent eltűrök? — Gyere ide! — a hang pa~ rancsolóan cseng, a türelmetlen mozdulat nem hagy kétséget: menni kell. — Nem, nem csinált fasírozot- tat belőle — meséli másnap a műhelyben Ragyás. Nulláslisztet se ... Sőt a csirizkeverés is kimaradt... Leültek egy padra, az öreg dumált. Csak annyit hallottam: „ilyen szép nagydarab marha...” meg, hogy „ ... azért még lehet normális ember belőled ...’ A Bivaly? Nagyon csendesnek látszott. Kikísérte a buszhoz az Öreget. Le ja ttolt véle, aztán ott ücsörgött még vagy egy félórát a téren. Mitől szelídülhetett meg? Halványlila dunsztom... Tény az, hogy ezt követően nem sokkal elvette Icukát, és reggelenként titokzatos, boldog (egyesek szerint kifejezetten bamba) vigyorrál állt oda a gépéhez. Később aztán oda fajult a dolog, hogy egyik réggel a műhely egyik csendes pillanatában atyaian megsimogatta Cérna Emii ipán tanuló busa fejecskéjét.
