Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-08 / 287. szám
Szovjet tiltakozás A Szovjetunió külügyminisztériuma tiltakozott az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségénél amiatt, hogy az amerikai hatóságok a Panama-csatorna övezetében 36 órán át feltartóztatták a „Sota Rusztave- li” szovjet óceánjárót, amelynek fedélzetén 750 utas tartózkodott, közöttük szép számban Angliából Ausztráliába utazó nők és gyermekek. A szovjet külügyminisztérium leleplezte e provokáció valódi értelmét: a szeptemberben egy más szovjet hajóval összeütközött „Aquarius” tartályhajó amerikai—izraeli tulajdonosai tettek kísérletet arra, hogy a kölcsönös igények rendezésére ilyen esetekben elóírt hagyományos eljárás helyett, túszként visszatartsák a szovjet haját és 756 utasát, a maguk céljai érdekében. A külügyminisztérium nyilatkozata szerint a szovjet kormány elvárja, hogy az amerikai kormány intézkedik a hasonló esetek elkerülésére. (MTI) RraiifBt l arsőban Aláírták a lengyel—NSZK államközi szerződést Willy Brandt nyugatnémet kancellár vasárnap délután repülőgépen Varsóba érkezett. A repülőtéren Józef Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök fogadta, j Fél órával korábban szállt le az a különrepülőgép, amelyen Scheel külügyminiszter és a kancellár kíséretének többi tag-j ja érkezett meg a lengyel fővárosba. Willy Brandt hétfőn megtekintette a főváros nevezetességeit, majd megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját és a gettó hőseinek emlékművét. Ezt követően külügyminisztere kíséretében látogatást tett Cyrankiewicz miniszterelnöknél. A lengyel minisztertanács palotájának dísztermében hétfőn délben aláírták Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság ez év november 18-án Varsóban parafáit és november 20-án nyilvánosságra hozott államközi szerződését, melyben az NSZK kormánya elismeri azj Odera—Neisse határ végleges jellegét, s amely megteremti a két ország politikai kapcsolatai rendezésének alapját. Az egyezményt a lengyel kormány nevében Józef Cyrankiewicz miniszterelnök és Stefan Jedrychowski külügyminiszter, az NSZK nevében Willy Brandt kance’lár és Walter Scheel külügyminiszter írta alá. A történelmi, ünnepélyes aktuson lengyel részről jelen volt Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára, Boleslaw Jasz- ezuk, Zénón Kliszko, Ignacy Lo- ga-Sowinszki, Ryszard Strzelec- ki, a LEMP PB póttagja. Az aláírást követően Willy Brandt kezet szorított Józef Cy- rankiewicz-el és Wladyslaw Gomulkával, Zénón Kliszkoval, Stefan Jedrychowskival. Kora délután Cyrankiewicz nvniszterelnök ebédet adott az az NSZK kancellárja tiszteletére. Ezen ott voltak Wladyslaw Gomulkával az élükön a lengyel párt- és állami vezetők, s a nyugatnémet küldöttség tagjai. Az ebéden Józéf Cyrankiewicz pohárköszöntőt mondott, amelyre Willy Brandt válaszolt. (MTI) „Van bátorságunk felismerni a rea'itási” Rádió- és te1 evizióbászéi az N3ZK lakosságához Willy Brandt nyugatnémet kancellár a lengyel—nyugatnémet szerződés aláírása alkalmából hétfőn este rádió- és tv- beszéddel fordult az NSZK lakosságához. Az összes nyugatnémet rádió- és tv-adó által közvetített beszédben leszögezte: | „A Varsóban aláírt szerződés hivatott arra, hogy pontot tegyen a gonosz múlt szenvedései és áldozatai után, hogy hidat építsen a két állam és a két nép; közé... — A szerződést tiszta lelkiismerettel írtuk alá, mert meggyőződésünk, hogy a feszültséget meg kell szüntetni, az erőszak alkalmazását kizáró szerződéseket be kell tartani, a kapcsolatokat meg kell javítani, az európai helyzet békés rendezése érdekében meg kell találni az együttműködés megfelelő formáit. — Ennek kapcsán az adott helyzetből kell kiindulni. Vonatkozik ez Lengyelország nyugati határára is. Senki sem kénysze- rített minket erre a belátásra — folytatta a kancellár. — Nagykorúak lettünk. Be kell bizonyítanunk érettségünket, azt, hogy van bátorságunk felismerni a realitást. — A Lengyelországgal kötött szerződésre is érvényes az, amit augusztusban Moszkvában mondottam: e szerződéssel semmit sem adtunk fel, amit már rég nem játszott volna el egy bűnös rendszer, a nemzeti szocializ-' mus. — Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy 1939 után történelmének legszömyűbb szenvedését okozták a lengyel népnek. Ennek az igazságtalan- j Ságnak megvannak a következményei... A bonni kancellár ezt kővetően a német nép szenvedéseiről is beszélt, majd így folytatta: j „Olyan nevek, mint Auschwitz, még sokáig kísérteni és emlékeztetni fogják mindkét né-| pet arra, hogy a földön is lehet- séges pokol — mi átéltük e poklot. De épp e tapasztalat kényszerít minket arra, hogy határozottan hozzálássunk a jövő feladatainak vérehajtásához. A| menekülés a valőság elől veszélyes illúziókat szül... Át kell törnünk az igazságtalanság láncolatát, s amikor ezt tesszük, nem a lemondás, hanem a józanság politikáját folytatjuk”. Brandt ismételten utalt arra, hogy a lengyel—nyugatnémet szerződés nem hatálytalanítja egyik fél korábban vállalt szerződéses kötelezettségeit sem, majd hangsúlyozta: európai szo-j lidaritás nélkül nem lehetséges béke. — Mindaz, ami közelebb visz minket e célhoz, jó szolgálat né. pünknek, s mindenekelőtt jó szolgálat azoknak, akik utánunk j következnek — hangsúlyozta rádió- és tv-tv-szédébem Brandt j kancellár. (MTI) {S kancellár saiiálájÉkozfalóla Willy Brandt nyugatnémet kancellár nyilatkozatot adott az Express című francia hetilapnak. A kancellár kijelentette: véleménye szerint a négy nagyhatalom Nyugat-Berlinről folytatott tanácskozása során rövidesen nagy vonalakban kialakul a megegyezés, amelyet ő személy szerint lehetségesnek tart. Kijelentette: az NSZK rövidesen Csehszlovákiával is megkezdi a tárgyalásokat, amelyek jövőre eredményre vezethetnek. Egyben hozzáfűzte, az NDK-val is elképzelhetőnek tart valamiféle szerződést vagy egyezmények sorát, amelyek elősegítik az európai biztonságot, kulturális, vagy kereskedelmi jellegűek és hozzájárulnak ahhoz, hogy az egymástól távol élő német családok meglátogathassák egymást. Közeledik már az az idő — mondotta végül Brandt —, amikor az NSZK rendezni fogja Kínához fűződő kapcsolatait Egyelőre azonban a kezdet kezdetén vagyunk. (MTI) fi nemzeti ünnepen fogadás a finn nagykövetségen Martti Ingmart, Finnország budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából hétfőn fogadást adott rezidenciáján. A fogadáson megjelent Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese, Péter János külügyminiszter. Lázár György munkaügyi miniszter, dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, László Andor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, Erdcy-Gruz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, továbbá a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet számos ismert személyisége. Ott volt a fogadáson a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. (MTI) Megtalálták a lezuhant USA-repulőgép roncsait Dél-Vietnam középső részén I hétfőn megtalálták az amerikai légierő november 27-én eltűnt! szállítógépének roncsait. Mint az amerikai parancsnokság hétfőn Saingonban közölte, a repülőgép személyzetének hat amerikai és 73 dél-vietnami tagja közül a katasztrófát senki sem élte túl. Mint ismerete», szombaton bukkantak rá a november 29Javaslat a tűzszünetre Henry Jackson demokratapárti szenátor vasárnapi televíziós nyilatkozatában indítványozta, hogy az Egyesült Államok Vietnamban hirdessen ki az év végétől január utolsó napjáig terjedő tűzszünetet. A szenátor szerint az ilyen tűzszünet lehetővé tenné a két fél számára, hogy komoly tárgyalásokba bocsátkozzék egy állandó tűzszünet életbeléptetéséről. Rogers amerikai külügyminiszter a televíziós nyilatkozat után felvette a kapcsolatot a szenátorral és támogatásáról biztosította javaslatát. Elmondotta, hogy az Egyesült Államok kormánya az utóbbi időben már tanulmányozta „az ellenségeskedések ilyenféle megszüntetésének lehetőségét”. (MTI) Moszkvában és Leníngrádban cy egy történész szemével 2 BÉKÉS Műm ímrúJSACt 11)10. DECEMBER 8. Mint ahogy más népek nyelvét is csak természetes közegében lehet igazán elsajátítani, úgy történelmük megismeréséhez is csak a terepen lehet közelebb jutni. Az iskolai tanulmányok — legyenek bármilyen mélységűek — élő tapasztalat nélkül meggyökerezetten ismeretet nyúitanak, maga az élet kell a tudáshoz. Így lettem okosabb magam is az 1970 nyarán tett tanulmányút után. A látottakról írva mellőzöm az általában megírt témákat (utazás, utcakép, metro, új létesítmények), arról szólok, ami már a történelem lapjaira emlékeztet. Európa sok országát bejárva nem tapasztaltam ilyen mérvű ragaszkodást a történelmi emlékekhez, a történelem ábrázolásához. mint Moszkvában és í^e- ningrádon: a két város közel 200 múzeuma és képtára mellett alig számlálhatóan sok létesítmény, szobor, emléktábla és jel sarkall a múlt idézetére. A háborús romlás üszkeinek takarítása közben — nem kis költséggel — rekonstruálódtak az olyan emlékek is — amelynek ugyan semmi egyéb haszna —, mint a cári kastélyok, mert ezek is a történeti örökség kategóriájába tartoznak. Azt sem láttam még, hogy ilyen hosszú sorban kígyózzon a tömeg egy-egy múzeum, képtár előtt, várakozva — sokszor egy-két órán át —, a bejutás előre kijelölt időpontjára. Mint külföldi átutazó néhányszor reménytelennek láttam a helyzetet, de egy-egy csoporthoz soron kívül csatlakozva bejutottam olyan helyekre, ahova szabályosan várakozva nem juthattam volna el. Egy magyar kolléga — félve, hogy „baj lesz” — komolyan leintett, miközben vengriként kérdezgettem; néhol ugyan nehezebben, de mindenütt szemet hunytak az éppen bevonulók közé csatlakozásom fölött. Az általában ismert fényképek, a nagy felvonuláskor látott tv-kép és a filmek nem képesek visszaadni a világváros kétségtelen központi nevezetességének, 2235 méter hosszú, alul fehér kő, felül csipkézett tégla fallal körül vett Kreml tulajdonképpeni méreteit, a belső tagozódást, amely századok művét őrzi. A látogatónak a Moszkva folyón átívelő két közeli híd — Moszkvoreckij vagy Bolsoj Kamennij —, valamelyikén kell néhány órát szemlélődnie, aztán kell bememnie magába a rendszerbe. Az enyhe felülnézet e széles hidakról lenyűgöző. A falakból kiemelkedő 80 méter magas Troicki őrtorony — a Kreml falának legmagasabb őrtornya —, a Szovjetunió Minisztertanácsa zöld kupolás tetején lengő vörös zászló, az Uszpenszkij és az Arhangelszki székesegyház között helyet foglaló aranyozott kupö’ájú 80 méter magas „Nagy Iván” harangtorony ötlenek leginkább szembe, a falak vörös, a födémek zöld és csillogó arany színe látszik együtt a hídról. Az Alekszendrovsririj-keriben elhaladva a kapu előtt, amely 1812-ben Napoleon seregét viselte el átvonulóban, az 50 méter magas Borovicki-torony kapuján áthaladva, egy váratlanul meredek emelkedőn felkaptatva benn vagyunk magában a Kremlben, s elénk lép maga a történelem, kronológiai sorrend nélkül. Cári székhely volt az erőd a XVIII. század elejéig, I. (Nagy) Péter uralkodásáig, majd az időről időre ide érkezett szentpétervári cárok rezidenciája A városalapitó nagy fejedelem, Juríj Dolgorukij (bronzszobra most a Novogyevicsij kolostor közelében történő áthelyezésig, a Moszkva-szállónál kezdődő Gorkij utcában áll, közel a Puskin térhez, amelyen a szobor Puskiné) herceg építette faerődítmény helyén már 1156- ban téglafallal körülvett bástyák védték ki a XIV—XVI. századi tatár és litván betöréseket. Eközben épültek a bizánci stílusú, hagyma alakú kupolákkal ékesített dómok (a Székes- egyház tere), a cárok és nagyhercegek koronázó és temetkező helye. Itt nyugszik az Arhan- gelszkij székesegyházban Iván Kalita és Dimitrij Donszkoj herceg az orosz történelem nagy alakjai közül. A Kreml lrgmaga sabb épületét, az Iván harang- tornyot és aranyozott kupoláját 1600-ban a művészeket annyit ihletett híres Borisz Godunov készíttette. Építészeti és eddigi történeti útját tekintve a leeé'-dekesebb épületcsoport a Bolsoj Kremlén eltűnt másik amerikai szállító-repülőgép roncsaira. A legénység 32 amerikai és 12 délvietnami tagja közül kettőt sikerült megmenteni. Hétfőn két személy kézigránátokat dobott a Phnom Penh-i katonai főparancsnokság épületére. Heten megsebesültek, az anyagi károk tetemesek. A két merénylőt elfogták. (MTI) jovszkij Dvorec (Nagy Kreml Palota). Építése a XV. század végén kezdődött, s a legfiatalabb szárnya, a Moszkva folyóra néző 125 méter hosszú homlokzatú épület (ez ma a Szovjetunió legfőbb államhatalmi szervének, a Legfelsőbb Tanácsnak székhelye) a múlt század közepén emeltetett. A Minisztertanács épülete a XVIII. században épült. Régen a nemesi gyűlés céljait szolgálta. Az októberi forradalom után, amikor a veszélyeztetett Pet- rográdról elköltözött a Lenin vezette Népbiztosok Tanácsa, ebben az épületben ülésezett Az épület mellett látható egy, a megszokottól egészen eltérő Le- nin-szobor azon a helyen, ahol az elnök Lenin gyakorta megpihent a napi munka után. A Kreml legifjabb létesítménye, a moszkvaiak „kristálypa- lotá”-ja. a XXII. pártkongresz- szus előtt épült hatezer személyes Kongresszusi Palota. Soksok érdekessége mellett számunkra nevezetes, hogy elektroakusztikai berendezését magyar szakemberek alkották. Csak a legfontosabb épületekről tettem említést. Külön fejezetekben lehetne visszaadni a falak közt felha'mozott műkincseket, a káprázatos színeket Az építészeti stílust illetően az építészek átültető készségét két épület dicséri. A maga nemében páratlan a volt cári koronázótemplom, az Uszpenszkij székes- egyház, a Kreml egyik legrégibb épülete. Itáliai mester vezette az építést, mégis a legtisztább bizánci-orosz stüus ez, ugyanis a mester az ősibb orosz pravoszláv székesegyházak mintáit vette alapul. A másik ilyen különlegesség a Minisztertanács épületének a Kreml keleti fala
