Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-19 / 297. szám

Az országgyűlés tanácskozása v>\> v'űV­(Folytatás az 1. oldalról) gébb terméseredmények ellené­re — kiegyensúlyozott ellátási helyzet várható. Az álattenyész- tés jövedelmezőségének javítá­sára hozott intézkedések ered­ményeként is az 1970-ben meg­indult kedvező folyamat folyta­tódik. Különösen a sertés- és a baromfitermelés fokozódik, ami az ellátásban is érezteti majd kedvező hatását. Ruházati cik­kekből a kínálat összetételének és választékának további javításá­ra biztosítottak a feltételek. Egyéb iparcikkekből általában kielégítő lesz az ellátás, de né­hány termékből — így építő­anyagokból és személygépko­csikból — a kínálat átlagosnál gyorsabb növelése sem elegendő az igények teljes kielégítésére. A fogyasztási cikk-import 1971- ben is növekszik. A belkereskedelem készletei 1970-ben jelentősen nőttek. A készletgyarapodás várható nagy­sága 3—4 milliárd forint; ezen belül a ruházati készletek válto­zása a legszámottevőbb. Válto­zatlanul arra törekszünk, hogy a belföldi termelés elsősorban a kereslet kielégítését és ne a készletek felhalmozódását szol­gálja. A keresett árucikkekben szükséges készletfeltöltést — azonban helyesnek tartjuk és ennek pénzügyi feltételeit bizto­sítjuk. Az egy évvel ezelőtti ülésszak költségvetési vitáját is figye- leinbevéve, intézkedéseket tet­tünk olcsó tömegfogyasztási cik­kek termelésének és forgalma­zásának bővítésére, ami mérsé­kelte az árszint emelkedését. A növekvő fogyasztási cikk-import adóterheit is csökkentettük és ezt az árakban is érvényesítet­tük. Hasonló hatása volt az egyes árucsoportok kereskedel­mi haszonkulcs-a korlátozásának is. Emelkedik a reálbér A fogyasztói árszínvonal 1971- ben is valamelyest növekszik. Ennek egy része azonban a lak­béremelés hatása, az emelést a lakosság számára lakbérhozzájá­rulás formájában teljes egészé­ben megtérítjük. A lakbéremelés terheit az aktív keresőknek a későbbi jövedelemnövekedéssel arányosan, azzal összekapcsolva kell majd fokozatosan magukra vállalniuk 1972-től kezdődően, úgy hogy jónéhány évig még az állam tehervállalása lesz túl­súlyban. Az árváltozások megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a lakosság minden aktív kereső j rétegénél a jövedelmek gyor-! sabban nőnek, mint az árak, vagyis a reáljövedelem és a re­álbér is emelkedik. A jövő év­ben a iakosság egy főre jutó1 reáljövedelme 5,5 százalékkal, j valóságos fagyasztása pedig a százalékkal lesz magasabb, mint 1970-ben, a munkások és alkal­mazottak egy keresőre jutó reál- I bére 2,5—3 százalékkal nő. A ] nyugdíjak folyamatosan és autó- ; matikusan évente 2 százalékkal nőnek, ami. vásárlóérték ük meg­óvását szolgálja. Az árak bizonyos mozgása a jövőben sem lesz elkerülhető.; Az ár ugyanis a társadalmilag szükséges ráfordításokkal ossz-! hangban álló költségviszonyokat | kifejező kategória, ezért nagy! szerepe van a hatékonyabb gaz­dálkodás feltételeinek megte­remtésében, a népgazdaság ak­tuális és távlati egyensúlyának erősítésében. Az áremelkedések j nálunk általában a költségek nö- 1 vekedésével vannak összefüg- j gósben. Az indokolatlan áremelések j esetén megvizsgáljuk az okokat és intézkedéseket teszünk. Ilyen, összefüggésben — többek között! — szigorítjuk és operatívvá tesz- szük az árellen őrzésit. Mindezen felül tudni kell, hogy az állami | költségvetés már 1970-ben is j több százmillió forintos terhet! vállalt magára terven felül a 1 viszonylagos árstabilitás biztosi-! tására. Ilyen jellegű beavatko- ! zástól a jövőben sem zárkózunk el, de társadalmi összefogást is várunk az áremelési törekvések; fékezésében és a pénzügyi tér-! hek viselésében, elsősorban a I vállalatok részéről. Mérsékelni kell az egyes termékek költsé- ■ geit a gazdálkodás javításával,! a termelékenység növelésével és: a műszaki színvonal emelésével. Tudomásul kell vennünk azt a tényt is, hogy a nemzetközi piacokon áremelkedési irányzat érvényesül. A külkereskedelem jelentős szerepe következtében ennek belső árainkra gyakorolt hatásaitól csak bizonyos határig zárkózhatunk el, mert különben fékeznénk a nemzetközi gazda­sági kapcsolatok számunkra egyébként nagyon előnyös bőví­tését. A termelői szféra anyagellátá­sában továbbjavuló helyzettel számolunk. Az energiahordozók és az építőanyagok iránti magas igények következtében azonban az ellátás e két termékcsoport­ban továbbra is feszült. 99 milliárd a szocialista szektor beruházásaira A belföldi fogyasztók ellátása azt igényli, hogy a jövő évben a termékforgalmat szabályozó in­tézkedések köre átmenetileg szé­lesedjen. A IV. ötéves tervidő­szak egészében viszont a kötött­ségek fokozatos feloldására tö­rekszünk. A szocialista szektor beruházá­sainak összege jövőre mintegy 90 milliárd forint, 5—6 százalékkal több lehet ez az évinél, ennyi­re van anyagi-műszaki fedezet. Az állami és vállalati források­ból rendelkezésre álló beruhá­zási kereslet viszont ennél va­lamivel nagyobb, ezért az igé­nyeket nem lehet maradéktala­nul kielégíteni. A tervezettet meghaladó, a kínálatot nagymér­tékben túllépő fizetőképes keres­let kielégítésére méginkább szét­aprózná meglevő anyagi lehető­ségeinket és tovább növelné az amúgyis számottevő befejezetlen beruházási állományt, ezért be-1 ruházási hitelt is csak az elő­irányzott mértékben nyújtha­tunk. A beruházási nehézségek eny­hítése végett több intézkedést teszünk. Nagyobb anyagi erők­kel támogatjuk az építőipar és az építőanyagipar fejlesztését, ösztönözzük a beruházási javak kínálatának bővítését. Módosí­tottuk a beruházási vásárlóerő szabályozását is. Mindez mér­sékli a beruházási árszínvonal emelkedésének az elmúlt évek­ben tapasztalt irányzatát is. A beruházási tevékenység folytán tovább gyarapszik a nemzeti vagyon. A jövő évben 71 200 új lakás épül, ebből 27 200 állami erőből. Több nagy beru­házás fejeződik be; működésbe lép a Borsodi Vegyi Kombinát PVC 2. üzeme, elkészül az évi 2500 lakás kapacitású Debreceni Házépítő Kombinát. Az élelmi­szeripar tárolási gondjait enyhíti a dunakeszi és Békéscsabai Hű­tőház üzembelépése. A népgazdaság külkereskedel­mi egyensúlyának biztosítására jövőre erőfeszítések szükségesek. Importkorlátozó intézkedéseket nem kezdeményezünk, és a nem­zetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás formái bővülnek. Nyersanyagbehozatalunk állan­dó növelése végett fejlesztési célú előszállításokat tervezünk a Szovjetunióba és ugyanilyen cél­lal támogatjuk az ipari együtt­működést a fejlődő országokkal. A jövő évi népgazdasági terv céljai kifejezésre jutnak az ál­lami költségvetés előirányzatai­ban is. A költségvetés összesen 193 milliárd forintot oszt el. A kiadások 2 milliárd forinttal meghaladják a bevételeket, az államháztartás tehát definites. A deficites költségvetési gazdál­kodás kialakulása — úgy látszik — nem egy-két éves probléma, ezzel több évre számolni kell. A fejlesztés fokozatosan jelentkeznek majd A gazdaságirányítási reform bevezetése óta a költségvetési gazdálkodás számára az okozott elsősorban nehézséget, hogy a korábbi beruházási döntésekből származó állami pénzügyi köte­lezettségek nem voltak olyan mértékben mérsékelhetők, ami teljesen megfelelt volna vál­lalatok és az állam közötti jö­vedelemfelosztás új arányainak. 1968 óta több olyan kedvező gazdasági tendencia alakult ld, amelyek harmonikusabb fejlő­dést eredményeztek. Ezek pénz­ügyi konzekvenciái — más ol­dalról — költségvetési problé-' mákat is okoztak. A III. ötéves terv éveiben az előző ötéves tervidőszak átlagát meghaladó ütemben nőttek a társadalmi közös fogyasztás költségvetési terhei, gyorsabban javult a la­kosság egészségügyi, szociális és kulturális ellátása. A költségvetés egyensúlyát néhány év alatt fokozatosan meg kell teremtenünk. Ebbe az irányba kívánunk lépni a sza­bályozó rendszer január elsején életbe lépő módosításával is. A társadalmi tiszta jövedelemből a költségvetés az eddigieknél át­lagosan 2—3 százalékponttal többet von el. Emellett töreked­ni kell a tartós megoldásra, a társadalmi tisztajövedelem gyorsabb növelésére. Magasabb lesz a befizetési kötelezettség, de szélesedik a felhasználási lehetőség is A vállalati tartalékalapok évenkénti feltöltési kötelezett­sége magasabb lesz, de ugyan­akkor a felhaszpálás lehetősé- ; geit is szélesítjük. Különösen ’ azért, hogy a dolgozók személyi jövedelme véletlenszerű, átme­neti mérséklődését saját döntési körükben elháríthassák. Az állami vállalatok, a kis­ipari és az általános fogyasztá­si és értékesítő szövetkezetek együtt, közel 160 milliárd forin­tot, az előző évinél 12 százalék­kal többet fizetnek be a költség- vetésbe. A növekedés gyorsabb a termelés és a forgalom bővü­lésének üteménél. Innen szár­mazik a költségvetés összbevé­teleinek több mint 80 százaléka. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek befizetései 23 szá­zalékkal haladják meg az előző évit. Ez összhangban van a fel­lendülő termelés folytán a kö­zös gazdaságok jövedelmeinek növekedésével, a kenyérgabona adókedvezményének megszün­tetésével, a város-községi hozzá­járulás bevezetésével, az ipari és a szolgáltató tevékenység bő­vülésével. Az adórendszer job­ban figyelembe veszi a terme­lőszövetkezetek egymástól elté­rő helyzetét, és a végzett mun­kától független, különbségek ki- egyenlítésére törekszik. A befi­zetések emelkedése ellenére a közös gazdaságok — a terv sze­rint — jelentősen tovább növel­hetik a tagok és az alkalmazot­tak jövedelmét, gyarapíthatják a közös vagyont. A lakosság adó- és más befi­zetései a pénzbevételek emelke­désével arányosan nőnek. Szük­ségesnek tartjuk, hogy az adó­ügyi szervek pontosabban álla­pítsák meg a magánkisiparosok, kiskereskedők és a szabadfoglal­kozásúak adóköteles jövedelmét, és következetesebben adóztassák a nagyobb személyi jövedelem­mel rendelkezőket. Az állami be­vételeken belül nem jelentős ugyan a lakossági adóbefizetés, viszont fontos társadalmi kér­dés, hogy a személyi jövedelmek a végzett munkával, annak tár­sadalmi hasznosságával össz­hangban legyenek. A kiugróan magas jövedelmeket ugyanis — ha kiemelkedően jó munka nél­kül keletkeztek — a mi társa­dalmunk nem ismeri el. Azon­ban az adópolitika csak egyik eszköze a személyi jövedelmek befolyásolásának és alapvető tö­rekvéseinket változatlanul a jö­vedelempolitika útján valósítjuk meg. 7,4 százalékkal nő a társadalom közös fogyasztása Az állami költségvetés kiadá- i sainak több mint egyharmada I 63,5 milliárd forint a társadalom közös fogyasztását szolgálja. Ez az összeg 7,4 százalékkal maga- j sabb, mint az előző évi és hoz- j zájárul népünk anyagi jólétének í és életkörülményeinek javításá­hoz. A társadalmi közös fogyasztás 32 százaléka olyan pénzbeni jut- ) tatás, amellyel főként az öre­gekről és a többgyermekes csa­ládokról való gondoskodás való­sul meg. A kiadások többi részét az állam egészségügyi, szociális, kulturális és kommunális ellá­tás formájában nyújtja a lakos­ságnak. Ez év februárjában a párt Központi Bizottsága két fontos határozatot hozott: a nők és az ifjúság helyzetéről. A határoza­tok — politikai teendők mellett — megjelölték azokat a gazda­sági feladatokat is, amelyek a kormányzatra, a tanácsi ' és a gazdasági vezetőkre hárulnak. A nők gazdasági, szociális helyzetének javítása végett az elmúlt években több nagyjelen­tőségű intézkedés történt. Beve­zettük a gyermekgondozási se­gélyt, amelyet 1971-ben 160 000 anya vesz igénybe. Tovább bő­vítjük a bölcsődei és óvodai há­lózatot. A központi intézkedéseken túl­menően a nők élet- és munka- körülményeinek javítását a vál­lalatok is elősegíthetik a mun­ka ésszerűbb megszervezésével, a bérezésben megnyilvánuló hát­rányos megkülönböztetés felszá­molásával. A kereskedelem, a szolgáltatások jobb, a tényleges igényeket kielégítő hálózatának megteremtése és jól megszerve­zett üzemeltetése szintén hozzá­járul a dolgozó nők helyzetének megkönnyítéséhez. Szeretném a tanácsok figyel­mét külön is felhívni arra, hogy a költségvetési előirányzatok végleges jóváhagyása során for­dítsanak nagy figyelmet az ok­tatási intézmények, elsősorban az általános iskolák anyagi ellá­tottságának tovább javítására. Tovább kell javítani a hátrányos helyzetű munkás- és paraszt­származású tanulók oktatási kö­rülményeit. Az 1971. évi költségvetés tu­dományos kutatásra 8 százalék­kal nagyobb összeget irányoz elő, mint a megelőző évben. Ezzel is jobb feltételeket kívánunk te­remteni a tudománypolitikai irányelvek gyakorlati megvaló­sításához. A társadalmi közös szükség­letek jobb kielégítését — a költ­ségvetésben biztosított nem je­lentéktelen fejlesztéseken túl — a rendelkezésre álló anyagi esz., közök hatékonyabb felhaszná­lása útján is elő kell mozdítani. Valamennyi területen és mind­annyiunknak törekednünk kell a gazdaságosabb szervezési mód- szeirek alkalmazására. Bővül a tanácsi bevételek küre Az 1971. évi állami költségve­tés új vonása a tanácsok részé­re átengedett bevételek körének bővítése és az állami támogatás öt évre történő meghatározása, ami összhangban van a szocia­lista államrendszer fejlesztésére irányuló szándékainkkal. 19.71-től a tanácsok bevételét képezi valamennyi vállalat illet­ményadója, és a vállalatok esz­közlekötési járulékának megha­tározott hányada is. Űj bevételi forrás a városi és községi hoz­zájárulás, amely a leggyorsab­ban növekvő bevételi elem lesz. A tanácsi költségvetési rendszer lehetővé teszi, hogy a tanácsi pénzalapok: a költségvetés és a fejlesztési alap arányosan ala­kuljon a terület egész gazdasá­gának fejlődésiével, s egyben se­gítse az ellátási színvonalban mutatkozó területi aránytalan­ságok fokozatos mérséklését. Ezért a tanácsok figyelme és ér­deklődése nem korlátozható sa­ját intézményeik és válla- taik tevékenységére. A mostan­tól érvényesülő pénzügyi rend­szerben a tanácsok csaknem azonos módon érdekeltek a te­rületükön működő mindenféle vállalat és szövetkezet munká- (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom