Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-19 / 297. szám

(Folytatás a 2. oldalról) jának eredményességében és fejlődésében. A gazdasági fejlettségben és a tanácsok feladatainak pénz­ügyi szükségletében megyénként számottevő eltérések vannak. Ezért továbbra is nagy a je­lentősége az állami hozzájárulás kiegyenlítő sze--epének, annak dacára, hogy az állami támoga­tás részaránya az átengedett és saját bevételek erős "növelése miatt — a III. ötéves terv átla­gával szemben — 32 százalékról 12 százalékra csökken. A megyei tanácsokra hárul az a feladat, Az országgyűlés tanácskozása hogy hasonló módon szabályoz­zák a városok és községek gaz­dálkodását, teremtsék meg ott is az előbbretekintő tervezés és a gazdasági önkormányzat lehe­tőségét, hogy a városok és a községek önállósága növekedjék a lakosság ellátását, jobb élet- körülményeit szolgáló döntések­ben. Dz eredmények azon múlnak, miképpen használjuk ki a lehetőségeket A következő öt évre szóló tár- sadálmi-gazdaságoolitikai cél­kitűzéseket már ez év szeptem­berében ismertettük. A gazdasá­gi fejlődés alapvető követelmé­nyeként jelöltük meg a társa­dalmi munka hatékonyságának nagyarányú növelését. Folyama­tosan nyilvánosságra hoztuk a január elsejétől érvényes szabá­lyozókat is. A ténylegesen elér­hető gyakorlati eredmények most már főként azon múlnak, hogyan dolgozunk, miképpen használjuk ki a lehetőségeket. A gazdasági feladatok sikeres megvalósítását, a munka haté­konyságának növelését és a mű­szaki fejlődést az állam messze, menően segíti. A bérszabályozás rendszeré­ben kifejezésre jut, hogy a bér- színvonal növelése alapjában csak a termelékenység emelésé­vel, a jövedelmezőség javításá­val valósítható meg. Az élőmun­ka vállalati terheinek növekedé­se az eddiginél takarékosabb lét­számgazdálkodásra ösztönöz. Az állami visszatérítésnek szak­ágazati normatívák alapján való odaítélése és a gazdaságos ex­portra való ösztönzés más mód­szerei előmozdítják a műszaki haladás meggyorsítását, a prog­resszív tevékenységek, ágazatok, vállalatok gyorsabb fejlődését, mert a korszerűbb termékek ex­portlehetőségét bővítik és féke­zik az elavult, nem gazdaságos cikkek kivitelét. Az új vámtéte. lekben is érvényesülnek a mű­szaki fejlesztés szempontjai. A fejlesztési tevékenység lé­nyeges javítása megköveteli azt, hogy javuljon a befektetett esz­közök felhasználása, csökkenjen megtérülési ideje. Ezért a hi­telpolitikai irányelvek is maga­sabb követelményeket állítanak a gazdálkodó szervek élé. Ugyan­akkor jelentős hitelkedvezmé­nyeket kapnak a népgazdaság számára legfontosabb beruházá­sok. Ilyenek: az építőipar és a hozzá kapcsolódó ipari létesít­mények bővítése, a közúti jár­műgyártás, az alumíniumipar, a számítástechnikai gépek és al­katrészek gyártásának és alkal­mazásának fejlesztése, a ruhá­zati ipar rekonstrukciója; to­vábbá a nagyüzemi szarvasmar­ha- és sertés-tartást szolgáló lé­tesítmények építése. A lakosság jobb ellátását eredményező I szolgáltató-javító tevékenység és. a hiánycikkek körét szűkítő be- : ruházások ugyancsak kedvező elbírálásra kerülnek. Fontos feladat hárul a vezetőkre A feladatok végrehajtásában igen fontos szerep hárul a ve­zetőkre. Ök azok . ,akik a szabá- j lyozó rendszer által közvetített i népgazdasági célokat, a terv gazdaságpolitikai elképzeléseit és a piaci impulzusokat a gazdál­kodásban érvényesítik. Mi reális igénynek tekintjük, hogy a gaz­dasági vezetők minden szinten kezdeményező és magas színvo­nalú irányító munkát folytassa­nak. Tanuljanak. vezessenek, j neveljenek és szervezzenek: ön­állóan és alkotó módon dolgozva járuljanak hozzá terveink minél jobb megvalósításához. A termelőmunkával, a gazdál­kodással szemben támasztott minőségi követelmények, meg­győződésem szerint megalapo-1 zottak és teljesíthetők. Számíta- 1 ni lehet azonban arra, hogy egyes vállalatok, egyes vezetők a könnyebb megoldást választva kívánnak boldogulni, úgy, hogy nagyobb igényekkel lépnek fel állami kedvezmények és men­tességek iránt vagy az árak emelésével próbálnak magasabb nyereséget elérni. Azonban tar-1 tós és valóságos eredményeket csak a munka minőségének megjavítása hoz. Ez megkívánja, hogy a gazdasági életben szaba­dabb utat engedjünk a tevé­kenységek ésszerűbb kombiná­ciójának, a versenynek, a jő! kezdeményezéseknek, az önálló felelős döntéseknek. Gazdasági céljaink megvaló­sulása és a népgazdaság pénz­ügyi helyzete főként attól függ, hogy már a IV. ötéves terv első évében mennyire tudjuk növel­ni a munka eredményességét. Ehhez az szükséges, hogy a gaz­dasági tevékenységben a7 eddi­ginél előrelátóbb, a társadalom érdekeit minden döntésben mér­legelő szemlélet érvényesüljön. Koncentráltabban kell felhasz­nálnunk anyagi és szellemi erő­inket, javítanunk kell a gazda­sági és a pénzügyi munka szer­vezettségét. Az 1971. évi állami költségve­tés végrehajtása során csökkent- * hetjük a deficit összegét akkor, ha ésszerű takarékosság valósul { meg mindenhol; a minisztériu­mokban és a tanácsoknál, a vál­lalatoknál és a szövetkezeteknél, a költségvetési intézményeknél egyaránt. Legyünk szigorúak a pazarlókkal szemben és máris újabb lehetőségek nyílnak az in­dokolt igények kielégítésére. Az 1971. év nehéz és felelős­ségteljes lesz számunkra, de cél­jaink lelkesítőek. A teljesítésük­höz szükséges feltételeket mi mindannyian teremtjük meg. Magasabb színvonalon kell foly­tatnunk a gazdasági építőmun­kát, amely a szocialista társada­lom teljes felépítését szolgálja. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a kormány nevében i kérem a Tisztelt Országgyűlést, [ hogy az 1971. évi költségvetés- j ről szóló törvényjavaslatot fo- i gadja el. A pénzügyminiszter nagy i tapssal fogadott beszéde után j Egri Gyula Heves megyei, Csé- pányi Sándor Borsod megyei, Sasvári István Vas megyei. Ino- kai János budapesti, Németh István Baranya megyei, Varga Sándor Hajdú-Bihar megyei képviselők szólaltak fel. Ebédszünet után Beresztóczi Miklós elnökletével folytatta munkáját az országgyűlés. Ez­után Tímár Mátyás, a Minisz­tertanács elnökhelyettese emel­kedett szólásra. Tímár Mátyás felszólalása Tisztelt Országgyűlés! A következő hetekben sike­resen fejeződik be harmadik öt­éves tervünk. Az eltelt öt év­ben a nemzeti jövedelem növe­kedése mintegy 40 százalék, ami nemzetközi összehasonlítás­ban is figyelemreméltó ered­mény azért is, mert e fejlődést az egyensúly javulása kísérte. Gazdasági stabilitásunkat nem ingatta meg az olyan jelentős elemi csapás sem, mint az ez- évi ár. és belvíz, ami közel 8 milliárdos kárt okozott az or­szágnak és befolyásolta a költ­ségvetés egyenlegét is. Idejében elkészült negyedik ötéves ter­vünk, amelyet a parlament is megerősített, elkészült az 1971- es terv és most a kormány ne­vében pénzügyminiszterünk be­nyújtotta a jövő évi költségve­tést — mondotta bevezetőben Timár elvtárs, majd egyes problémákról beszélt. Állami vállalataink adják a költségvetés bevételeinek leg­jelentősebb részét, 83 százalé­kát. Ugyanakkor a kiadások között is igen jelentős összegek szerepelnek vállalati támogatá­sok címszó alatt, tehat a nettó hozam kisebb. Az államháztar­tással szemben ,a szociális, kul­turális ellátás iránt támasztott igények, a beruházások évről­évre nőnek. Hogy ezeket mind nagyobb mértékben tudjuk ki­elégíteni, szükséges, hogy na­gyobb ütemben növekedjenek a vállalatok befizetései és hogy csökkenjenek az állami támo­gatások. Módosítottuk a bér- és lét­számgazdálkodással, valamint a i nyereségrészesedéssel kapcsola- | tos szabályozókat. A jelek arra! mutatnak, hogy az új szabályo- ! zók helyes irányban hatnak. Vállalatainknál széles körű kai- ' kuláció folyik az eddiginél ra­cionálisabb munkaerő- és bér- gazdálkodás érvényesítésére. Kétségtelen, hogy itt jelentős tartalékokkal számolhatunk. A gazdaság hatékonyságának növelése terén nagy lehetőség a tudományos kutatások ered­ményeinek a gyakorlatban való jobb alkalmazása — folytatta. A tudomány és a termelés szo­ros együttműködése, a kutatá­sok eredményeinek gyors fel- használása az üzemekben — milliárdos értékeket jelenthet a bel- és külföldi piacokon,- hisz a legkorszerűbb új termékeket a világpiac magasabb áron ismeri el. Nagy lehetőségeket rejt ma­gában a vállalati dolgozók szé­les körű továbbképzésének megszervezése. A továbbképzésnek biztosíta­nia kell, hogy a munkás, a technikus és a mérnök — köz­vetlen munkájának ismeretén túl — jobban elsajátítsa azokat az ismereteket is, amelyek a környezet megváltoztatásával, az automatizálással, a számí­tástechnika alkalmazásával és más változásokkal járnak együtt. Jelentős feladataink van­nak itt a nők helyzetének' ja­vításával összefüggésben. A szakmunkásoknak csak 14 szá­zaléka nő, ezzel szemben a betanított munkások között 46 százalék, az egyéb munkások között pedig 45 százalék a nők aránya. A szakmai képzés mellett több gondot kell fordítani az általá­nos gazdasági, politikai és kul­turális ismeretek bővítésére is. A képzett, kulturált dolgozó töb­bet tud produkálni a maga és a társadalom érdekében, mint az elmaradott ember. Majd arról szólt, hogy a gaz­dasági hatékonyság javításának feladata fokozott figyelmet és felelősséget követel vezetőktől és beosztottaktól egyaránt. Az említett követelménnyel össze­függésben erősítenünk kell a tu, lajdonosi felügyeletet Vállalata­ink munkája fedett. A költségvetés említett «-aK. lémái mellett szólt a lakosság összesített háztartási mérlegéről, bevételeiről és kiadásairól is. A lakosság legjelentősebb bevéte­leit a bérek alkotják, ez 1971- ben több mint 100 m’lliárd fo- 1 rintot tesz ki — mondotta. Bér- polit;kánkban sok a probléma. Elsősorban a mainál jobban kell biztosí­tani a bérezés megfelelő dif­ferenciáltságát a munkatelje­sítménynek megfelelően.' Ellene vagyunk minden egyen- lősdinek! A felelősséggel végzett jó munkát jól kell megfizetni, a rossz munkát nem szabad megtűrni. E téren vállalataink gyakor­lata sok kívánnivalót nagy ma­ga után A minisztériumoknak is intenzívebbé kell tenniük munkájukat. Bérrendszerünk nagyjában-egészében megfelelő kereteket biztosít az igazságos bérezéshez. Ezt azonban semmilyen köz­ponti szerv nem biztosíthatja, ezt maguknál a vállalatoknál kell a vezetésnek biztosítania. A jövedelmekkel kapcsolatos probléma az is. hogy'egyes csa­ládokon belül az egy főre jutó jövedelmek közti eltéréseket csökkenteni kell. Ennek legfon­tosabb eszköze a családi pótlék és a nyugdíj-juttatás, valamint egyes" alacsony keresetű rétegek bérének emelése. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a probléma nem tekint­hető megoldottnak és a kor­mány — amint erre a megfelelő források a termelőmunka haté­konyságának javítása révén rendelkezésre állnak — nem fog késlekedni, hogy a szüksé­ges intézkedéseket megtegye. Ide tartozik az olyan problé­mák megoldása is, mint elve­ink következetes érvényesítő- j se a nők béreinél és a fiatal, induló diplomások megfelelő keresetének biztosítása. A lakosság jövedelmei között második helyen a termelőszö­vetkezeti tagok közösből szár­mazó pénzbeni munkadíja sze­repel, ami 1971-ben kb. 15 mil­liárd Ft. A mezőgazdasági ter­melés fejlődésevei együtt a pa­rasztság jövedelmi színvonala országos átlagban elérte a mun­kásokét. A kép azonban meg­lehetősen tarka. Vannak elma­radott tsz-ek — ahol ösztön­zőkkel és támogatásokkal is biztosítanunk kell a jövedel­mek megfelelő emelkedését —, és van már az országban több­száz olyan szövetkezet, ahol meglehetősen magas jövedelmi j színvonal alakult ki, általában j a jó munka, de helyenként a J kedvező természeti vagy egyéb adottságok folytán. Ide tartoz­nak Budapest és a nagyvárosok j körül elhelyezkedő szövetkeze-1 tek. Mivel ez utóbbiak nagyon szoros kapcsolatban vannak a! főváros és a vidéki centrumok [ lakosságával, őrködni kell azon, hogy indokolatlan jövedelem- aránytalanságok ne alakuljanak [ ki sem a szövetkezeti tagok, sem a tsz-ekben dolgozó ipari munkások esetében és ahol ilyenek kialakultak (például egyes melléküzemági tevékeny­ségek .túlzott fejlesztése révén), ott ezeket mérsékelni kell. Ezután a lakosság ellátásá­nak javításáról beszélt. Gyakori jelenség, hogy a la­kosság az életszínvonal és az áruellátás alakulását Is krfi tikával illeti. Tény, hogy elsősorban az alacsony jö­vedelmű rétegeknél e bírálat jórészt jogos és a lehetőséghez képest mindent el kell követ­nünk az orvoslásra. A közvéle­mény. megnyilvánulásai kapcsán azonban nem szabad megfeled­kezni arról sem, hogy az igé­nyek gyorsabban nőnek, mint a szükséslete'k kielégítésének reális lehetőségei. Az egy­re szélesedő külföldi uta­zások, az üzletek bővülő vá­lasztéka, a háztartások gépe­sítése, az autó és sok más té­nyező mind szerepet játszanak az igények növekedésében. Természetesen gyorsabban fejlődni, gyorsab­ban gyarapodni lehet — és kell is. Ehhez azonban a szük­séges — és ennek minden em­berben tudatossá kell válnia —, hogy az egyéni és a közös munka jobb, szervezettebb, céltudatosabb legyen. Intézkedéseinkben nem lehet csak az igényekből kiindulni, nézni kell a mérleg mindkét ol­dalát. Ha ezt nem tennők, bizo­nyos idő múlva saját magunk vallanánk kárát. Gazdaságunk szoros kapcso­latban van az európai és a vi­lággazdasággal. Legjelentősebb partnereink a tervgazdálkodást folytató szocialista országok. Velük bonyolítjuk külkereske­delmünk kétharmadát. Ez a ma. gyár gazdaság stabilitásában je­lentős tényező. Elősegíti, hogy hosszú távra, tervszerűen gaz­dálkodhatunk. Ugyanakkor je­lentős a forgalmunk a tőkés és a fejlődő országokkal is. A világ­piaci hatások közvetlenebbül és erőteljesebben érnek bennünket, mint azelőtt. Ezt mi egészséges folyamatnak tartjuk, olyannak, amely rugalmasabbá, versenyké­pesebbé teszi a magyar gazda­ságot. A tőkés világpiac kedvezőtlen hatásait azonban nem enged­jük spontán érvényesülni. Az 1971-es év negyedik ötéves tervünk induló éve — mondotta befejezésül. — Indulási pozíci­ónk jónak mondható. Ezt sum­mázta a X. pártkongresszus nemrég lezajló tanácskozása is. Problémánk, gondunk, tartalé­kunk, lehetőségünk van bőven. Rajtunk áll, hogy ezekből mit és milyen gyorsan oldunk meg, illetve használunk ki; hogy mi­lyen ütemben tudjuk fejleszteni gazdaságunkat, népünk életszín­vonalát. Timár elvtárs nagy tetszéssel fogadott beszéde után Tűz Fe­renc Komárom megyei, Simon Tstván Veszprém megyei, Bőhm József Somogy megyei, dr. Nez- vál Ferenc nyugdíjas Zala me­gyei, Kelemen Sándor Bács-Kis- kun megyei, Pályi Sándomé ' Veszprém megyei, Juhász Ist­ván Borsod megyei képviselők szólaltak fel, akik valamennyi­en elfogadták az 1971-es állami költségvetést. Szünet után Vass istvanné el. nökletével folytatódott a tanács­kozás. Elsőnek Huszár István ál­lamtitkár, a Központi Statiszti­kai Hivatal elnöke szólalt fel, elemezte az elmúlt ötéves, terv­időszak mutatóit, majd a lakos­ság jövedelmi viszonyaival fog­lalkozott. Még több felszólalás, majd interpellációk hangzottak el, s Vályi Péter zárszavával ért vé­get az országgyűlés. Kádár János fogadta a kubai államminisztert Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken fogadta Carlos Rafael Rodriguez államminisz­tert, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját. ■ baráti légkörben i folytatott eszmecserén jelen volt dr. Ajtai Miklós, a Miniszterta­nács elnökhelyettese. Ott volt Floreaj Chomon Mediavilla, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom