Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-29 / 280. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A tanulás: életforma A jó iskola gyakorlóterepe a közösségi életnek is Több mint két esztendős látra vagy a nyújtóra kell társadalmi gyakorlathoz, a előkészítő munka után zaj- a képességeket edzeni, ha- közéleti felelősséghez, az lőtt le a közelmúltban a nem mindenre, amihez váll önkormányzathoz, a mások magyar nevelésügy egyete- kell és szív.” Fel kell ké- gondjában-bajában való mes tanácskozása, az V. szítenünk a tanulókat az osztozáshoz is. Csak az Nevelésügyi Kongresszus, iskolán túli önművelésre, ilyen szellemű, az életre A mintegy hatszáz küldött hogy felnőtt korukban ké- minden irányban felkészítő háromnapos eszmecseréjét pesek legyenek általános intézmény lehet a jövő is- országos érdeklődés kísér- és szakmai műveltségük kólája. te. Örvendetes jele ez an- állandó és folyamatos pót- A legeszményibb iskola nak, hogy mind többen át- lására, esetleges korrekció- sem vállalhatja azonban érzik nálunk: a felnövekvő jára. Azok a gyerekek, akik magára az ifjúság nevelé- nemzedék nevelése nem napjainkban első osztályo- sének teljes felelősségét, csupán a tanítók és taná- sok, az ezredfordulón még Sürgető szükség van arra, rok dolga, hanem fontos életük delén lesznek. Olyan hogy összehangoljuk a tárközügy, nagyszabású nem- útravalóval kell tehát el- sadalom különböző nevelési zeti feladat, a szocializmus látni őket, hogy a XXX. tényezőinek a munkáját, építésének egyik alapkén- században is megállják Jelenleg ugyanis az iskola, dése. majd a helyüket. a család a gyermek, és ifA tanácskozás mindé- Mindehhez az iskolai ok- júsági szervezetek, a tö- nekelőtt arra a kérdésre tatás módszereinek a meg- megtájékoztatási eszközök, igyekezett választ adni, újulására is szükség van. a könyvtár, a különféle táramelyet a rohamosan ki- Jobban fel kell használ- sadalmi szervek, munkahe- bontakozó tudományos- nunk a jövőben mindazt a lyek stb. egymástól csak- technikai forradalom, a segítséget, amit a tudomány nem teljesen függetlenül „gyorsuló idő” tesz fel vi- és technika ötletekben és dolgoznak a közös célért, lágszerte az iskolának: ho- eszközökben kínál, az ok- pedig az együttes erőfeszí- gyan birkózzon meg a pe- tatógéptől a programozáson tések sokkal több sikert dagógus a szédületes tem- át az iskolaszervezeti mó- hoznának, póban növekvő tudás- dosításokig. Ez azt is jelen- Az idevágó vitákban sok anyaggal, mit tanítson a ti, hogy az iskolának, a pe- szó esik a családról. Nőnapról napra keletkező új dagógusnak, a nevelésügy- mely újkeletű tévhitekkel ismeretekből? nek folyamatosan igazodnia ellentétben semmivel sem Ügy tetszik, immár vég- kell a változó világ köve- csökkent a családi nevelés érvényesen vereséget szén- telményeihez, vagyis áll- jelentősége a múlthoz kévédéit az a régimódi felfo- hatatosan keresnie kell az pest. A társadalmunkban gás, mely szerint minden újat, a jobbat, a jövőbe- az elmúlt negyedszázadban új ismeretet válogatás nél- mutatót oktatásban és neve- végbement forradalmi vál- kül, lexikális teljességgel lésben egyaránt. A pedagó- tozások ugyan nem hagy- bele kell építeni az isko- gia szaknyelvén fogalmaz- ták érintetlenül a családot lai oktatásba. Ez a gyakor- va permanens iskolareform- sem, szerepét bizonyos lat a tankönyvek és tantér- ra van szükség. mértékig módosították is, vek túlzsúfoltságát még to- Ugyanakkor óvakodni de — mint azt számos szo- vább fokozná, s a tanuló- kell a megalapozatlan, el- ciológiai vizsgálat és ezer- kat minden eddiginél na- hamarkodott, pusztán az nyi tény bizonyítja — a gyobb túlterhelésnek tenné újítási divat kedvéért vég- társadalommal harmóniá- ki. Nagyon igaz Igor Tamm zett kísérletektől. A peda- ban élő embereket felne- Nobel-díjas szovjet fizikus gógiai kísérletek mögött vélni tömegméretekben híres aforizmája: „A tanít- mindig élő emberek állnak, család nélkül lehetetlen, vány nem bögre, amelyet sőt, mi több: minden ha- Az oktatás és nevelés meg kell tölteni, hanem tásra érzékeny gyermek- számos problémáját felve- fáklya, amelyet fel kell lob- emberek, akiknek nyügal- tő nevelésügyi kongresszus bántani.” A fő cél tehát mát, harmonikus fejlődését egész közgondolkodásunk- nem az adatszerű ismeretek senkinek, semmiféle kísér- ra kiható hasznos eszmecse- besújkolása a tanulókba, let jegyében nem szabad re volt, ötletekben, felis- hanem az, hogy korszerű kockára tennie. ' mérésekben, javaslatokban általános műveltséggel vér- A kongresszusi tanács- nagyon gazdag. Igazi hasz- tezzük fel őket, amelynek kozás másik nagy alapgon- na azonban azon múlik, segítségével megtanulnak dolata az volt, hogy isko- hogy ma, holnap és holnapgondolkodni, ítélni, követ- Iáinkban a jövőben nagyobb után mit tudunk átültetni keztetni, kombinálni, isme- hangsúlyt kell kapnia a ne- belőle a gyakorlatba Póka György Öreg ház Iszaak Babel: A dandárparancsnok reteiket alkalmazni. És velősnek. Ma ugyanis az is- nem utolsósorban: megta- kólák nagy részében a kö- nulnak tanulni. Ez azért zösséget és az egyéniséget fontos, mert a tanulás a jö- formáló nevelőmunka mesz. vőben egyre inkább élet- sze elmarad az oktatómun- forma lesz, s nem egysze- ka színvonalától. A jó is- rűen iskolai kötelesség. kola gyakorlóterepe a kö- A tanulók képességeit zösségi életnek, a társadal- kell fejlesztenünk. Németh mi demokratizmusnak, az László írja valahol: a tan- alkotó öntevékenységnek; tárgyak nem arra valók, olyan hely, ahol a gyerek hogy ne hagyjanak időt a és ifjú — a majdani felnőtt tanításra, hanem „képes-----nemcsak az integrál-szás ég-tomák, s mint a jó tor- mítást tanulja meg, hanem nászban, itt se csak a kor- hozzáedződhet a későbbi Miből van... Zsaddnyi Lajos Miből van a szemed? üvegből. Miből van az arcod? Füvekből. Miből van a tested? Virágból. Miből van a kezed? Faágból« Vati Papp Ferenc B ugyonnij ezüstsávos vörös nadrágban állt a fánál. A 2. dandár parancsnoka az imént esett el. A hadse- regparanosnok Kolesznyi- kovot nevezte ki helyébe. Egy órával ezelőtt Ko- lesznyikov ezredparancsnok volt. Az újdonsült dandárparancsnokot odarendelték Bugyonnijhoz. A hadsereg- parancsnok állva várta a fa mellett Kolesznyikov Almazowal, a politikai biztosával érkezett — Szórón gat bennünket a nyomorult — mondta a hadseregparancsnok vakító mosolyával. — Vagy győzünk, vagy megdöglünk. Másképpen nem lehet. Megértetted? — Megértettem — válaszolt Kolesznyikov és szeme kidülledt. — Ha pedig megfutamodsz, golyót kapsz — szólt a hadseregparancsnok és mosolyogva fordította tekintetét a különleges osztály parancsnoka felé. — Igenis — szólalt meg a különleges osztály parancsnoka. — Gördülj, Kerék (Ko- lesznyikov=kerékes) kiáltott félénken az egyik kozák a sorból. Bugyonnij gyorsan megperdült a sarkán és tisztelgett az új dandárparancsnoknak. Az pedig ellenzőjéhez emelte ifjasan rózsaszín öt szétterpesztett ujját, s verejtékezve megindult a felszántott mezsgyén. A lovak ott vártak rá, alig száz ölnyire. Lehorgasztott fővel haladt, kínos lassúsággal emelgette hosszú, gacsos lábát. A bíborvörös, természetfeletti esthajnalpir végigömlött alakján. S a szétterülő földön, a pucéron sárgálló feltúrt mezőkön hirtelen nem láttunk egyebet, mint Kolesz- nytikov keskeny hátát, himbálódzó karját és szürke sisakos lehorgasztott fejét. A küldönc elővezette lovát. Pacsai Imre Utca Nyeregbe pattant és dandárjához ügetett anélkül, hogy hátrafordult volna. A loasszázadok a Bro- diba vezető országúinál vártak. A szélben sóhajszerű „Hurrák” foszlányai jutottak el hozzánk. Szememhez emelten a távcsövem és megpillantotta™ a dandárparancsnokot,- sűrű porfelhőben forgolódott a lován. — Kolesznyikov támadásba vitte -a dandárt — jelentette a megfigyelő a fa tetejéről, a fejünk felett. — Jól van — válaszolta Bugyonnij, rágyújtott és lehunyta szemét. A „Hurrá” elhalt. Az ágyúzás elfulladt. Egy eltévedt srapnel pukkadt szét az erdő felett. S meghallottuk a néma, nagy kaszabolóst. • — Lelkemre való legény — szólalt meg a hadseregparancsnok és felállt; — Keresi a dicsőséget. Feltehető — kiránt bennünket. Bugyonnij kérte a lovát, és megindult az ütközet színhelyére. A törzs nyomába eredt. Kolesznyikovot még aznap este sikerült meglátnom, egy órával azután, hogy megsemmisítette az ellenséget. Dandárja élén lovagolt magányosan, fakó mércén bóbiskolva. Jobb keze felkötve csüngött. Mögötte tíz lépéssel egy lovas kozák vitte a lobogó zászlót. Az 1. század lomha vontatottsággal énekelt egy trágár nótát. A porlepte dandár végelát- hatatlanul vonult, mint a vásárra induló parasztszekerek sora. Valahol az oszlop végén pihegtek a fáradt rezesbandák. Azon az estén Kolesznyikov tartásából értettem meg a tatár khánok uralkodó közönyét, ráismertem benne a híres Knytiga, az önfejű Pavlicsehko és a lebilincselő Szavidkij tanítványára. Fordította: Wessely László
