Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

Szemek, hangok, arcok Héra Zoltán Szemek, kormosak, mint a kéj, tikka diák, mint a szemérem, vakmerők, mint a tilos hit, rebbenők, mint a tisztaság, éberek, mint a rontás — hangok, borzasak, mint az akarat, zsibongók, mint a káröröm, elfúlók, mint a lemondás, fakulok, mint a gyász — arcok, fátylasak, mint a tettetés, tétovák, mint a tanúskodás —« a gondolat szobor-próbái, tt, az eszme küszködő vázlatai! Erdő, amelyben eltévedtem, jelek, melyekben magamra leltem. Tanulmánykötet Petőfiről és koráról Nincs kimerített téma. Minél többen s minél többet foglalkoznak egy témával, annál inkább szembetűn­nek az addig homályban maradt részletek, a valami módon elsikkadt tények, adatok, események. Ez az első gondolat a vaskos tanulmánykötet elolvasása után. S a következő: ismerjük-« az igazi, a teljes Petőfit? A teljes Petőfit, aki legalább annyira volt közéleti em­ber, mint politikus, mint poéta? Nem ismerjük. In­kább csak a költőt, a gyújtószavú művészt őrzi em­lékezetünk — s őrzik tanulmányaink forrásai, a tan- és szakkönyvek — s kevésbé azt az embert, alti föl­szólal Pest Vármegye választmányának ülésén 1848. április 1-én, s két héttel a győztes március idusa után, éles előrelátással ezt mondja: „Láttam remegést, lát­tam sápadt arcokat, nem szeretném továbbra is így látni nemzetemnek fiait — azért most lekötve kar­domat elnyugtatom, de össze nem töröm!” Kevésbé azt a közéleti férfiút, aki vezéregyénisége a május 12-i népgyűlésnek, aki röpiratokát forgalmaz, sajtópolé- mát folytat, aki nyilvánosan kárhoztatja a Batthyány kabinetet határozatlanságáért, aki következetesen kép­viseli republikánus élveit. Ezért jelentős a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi- és Történettudományi Intézeté­nek közös vállalkozása, a több, mint hétszáz oldalas vaskos kötet, amelyben 13 tanulmány teljesíti azt, amit • cím vállalt, bemutatja Petőfit, a kora bonyolult vi­szonyait. Bár történeti, s irodalomtudományi dolgoza­tokról van szó, a mű eleven színekkel rajzolja elénk a múlt század negyvenes éveit, a cenzúra és az izmo­sodó ellenzék harcát, a bécsi kamarilla praktikáit, mindazokat az embereket és eseményeket, akik, illetve amelyek a bonyolult kölcsönhatás-sorozatban álltak Petőfivel, s az általa megtestesített radikali zmussaL A könyvet, amelyet bőséges jegyzetanyag és névmu­tató egészít ki, Lukácsy Sándor és Varga János szer­kesztette, s az Akadémiai Kiadó jelentette meg. <m) Találkozás két fejezetben Vitaszek Zoltán SÉTA Csendesen megyünk, hallgatunk; Itt nincs már zaj sem, csak a csend. Egymásra nézünk s ámulunk: Kismadár, nem hittük volna magáról, hogy csakis nekünk énekel. BÜCSŰ Csikordul a kulcs a zárban, nyílik az ajtó. még megállsz. Ne légy csacsi, te is tudod: holnap ugyanitt megtalálsz. Mihail Poszohin álmai Szathmári Gábor írása az építőeleme lesz tipizált, a ház külső formája azon­ban olyan változatos és olyan gazdag, amit csak a tervező fantáziája megen­ged. Szakítottak a 4—5 emeletes — most már ala­csonynak számító — lakó­házak építésével is: a jövő Mozskvájában az új lakó­épületek 85 százaléka 8— 15 emeletes lesz, az épüle­Ruganyos járású, szálfa sebb ország. Másfél ezer ni, hogy a kevésbé sike- tek 15 százaléka pedig 15 termetű ember Mihail Po- üzeme és hétmillió lakosa rült, sok egyforma épület- emeletnél magasabb, szohin, Moszkva főépítésze. van- Moszkva adja az or- tel elkészült külső lakóne- Ugyanakkor azonban nem Halkszavúnak, szerénynek szág selyemszövet-termeié- gyedeket is az ö intézete- zsúfolják tele az utcákat ismeri mindenki a környe sének majdnem 40 százaié- ikben tervezték. toronyházakkal, csak oda zetében, pedig : bámulatos íSSt Tor' A tÖmeffM |BtóWpW**‘ éVite™k’aho1 den karmadik szovjet por- kereső időszakának tartják ros képét, s nem hat nyo­energiAval építi sajat em- szívó Aruit hatvan or- a2t a évtizedet, ami masztóan az itt élő vagy lékmuveit Moszkvában, « szagba ezportálja, évente ^ eUŐ ilyen lakótelepek megforduló emberekre, másutt a világon. Fontos 400 millió utast fogad és — a híres délnyugati vá- hivatal, a moszkvai városi búcsúztat. Négyezerötszáz rosrész _ megjelenése óta tanács várostervezési fö- utcája és tere 2700 kilomé- eUeU Akkor másodrenda igazgatóságának vezetője, tér hosszúságú. A város, wU a fcüIső, s elsőrendű tizenegyezer dolgozó mun- amelyet a Kreml vörös ___ k ájának irányitója, de nem csipke falai határoltak egy- ^ ? ez tette ismertté a nevét, kor, óriásra nőtt. Most, Elemes, kényelmes ottho- hanem különleges tervezői északtól délre negyven, n°kba költöztessék a zsu- tehetségének sok-sok, vi- nyugatról keletre harminc folton, rossz körülmények lágszerte megcsodált alko- kilométert kell menni, hogy között lakó embereket. A tása: a Felkelés téri ma- elérjük a város határát, hatalmas vállalkozásnak gasépület, a Kreml kong- Nyolcvanhétezer hektár a megvan az eredménye: resszusi palotája, a Kali- terűiete> töhb mint New Moszkvában ma már nincs '^szellem"Tpítókövekbe fog- nyin sugárút uj üveg- és Yorké, háromszor akkora, Pincelakás, mint a világ oly iáit kincsei hibátlanul meg- oetonépuletet, a KGST- mfnt Londoné és kilencszer sok nagyvárosában, az maradjanak sőt a nagy­rtláXiáUttfc Kürtet vavi- akk0Ta’ mint Párizsé- egészségügyi és szociális arányú rekonstrukciós vuagkiauitas soviet pavi- szempontból legszüksége- munkák után eredeti di­lemmái Montreálban és Oszakában. S mint mond­ják a kollégái, ezek csak a A szellem építőkövekbe foglalt kincsei Sok öreg kiszolgált épü­letet fokozatosan lebonta­nak Moszkva szivében. Ar­ra azonban vigyáznak, hogy az építészeti értékek. főbb munkák, amelyek az 6 tervei szerint, az ő köz­vetlen irányításával ké­szültek. A világváros szempontból i. | sebb igényeket kielégítet- szűkben pompázzanak. Sok Almok ték. Am a lakáskérdés még ilyen értékes épület, mü­_ Moszkvában is nagyon ele- emlék azonban „rossz he­a tervezoasztalon venen társadalmi gond. w ál}- akadályozza a —, —ti.— ua-xit kanyargós utak kiegyene­Ennek az óriásnak a ter- s &V a sftését megszélesítését. veit készíti, jövendő fé- között ma már mind to - g2^rtj ahogy a főépítész nyeit gyújtja rajzasztalán ben vannak a „második mondja, most ismét fog­Mihail Poszohin és terve- a »harmadik” igénylők: iaikozTli kezdenek a házak zögárdája. Milyen lesz a azok, akik egyszer már kap- átgörgetésének gondolatá­Most ismét nagy munkát vdros az $ ólmaik szerint? tak Iakást évekkel ezelőtt, val, mint annak idején a fejezett be: elkészült de most tágasabbra, fcé- Gorkij utcában tették. ls­általános rendezési terve, A 16éPÍtész azt mondja, Moszkva nagyszabású új nem akarják mammutva- ______ ■ ■■ amely a következő évtize- rossá duzzasztani Moszkvát, dek szovjet világvárosát Szigorú következetességgel vetíti elénk. Szűkebb cső- törekszenek arra, hogy le- portjával, kollégáival hetőleg ne lépje túl a vá­együtt évek óta dolgozott ros a mostani határvona- ezen az egész könyvtár- a jog kilométer hosszú polcot megtöltő, súlyra is autókörpályát, t a termé- tisztes mennyiseget latevő szaporulaton Mvűl tervkolosszuson. A sokadik _ .... változat az, amelyikre lehetőleg ne növekedjék most azt mondja: kész. De Moszkva lélekszámú. Ezért szavain érezni: a város- iparfejlesztésben — Embernek gondolat Orsóval Emil Embernek gondolat a hatalma, attól lesz szabad. Semmi tervező sosincs kész. Mi- mert nem mondtak le a hail Poszohin mindig az célkitűzésről, hogy Moszk- újat, a merészet keresi, Va a legfejlettebb iparral most korunk legújabb di- rendelkező szovjet város lé­vaija szerint üveg- és be- men _ elsősorban a mű- tonruhába öltözteti Dolgo- szaki rekonstrukciót, az au- rukij ősi városát, ezt a tomatizálást tartják legfon- fiatal óriást, Moszkvát. fosabb feladatnak, csak — Valamikor, még csak azokat az iparágakat fej- két-három évtizeddel ez- lesztik, amelyek nem igé- előtt is — mondja a fő- nyelnek nagy mennyiségű építész — a tiszta csillag- vizet, fűtőanyagot és vil- fényet estéken a Lenin- lanyáramot s nem rontják hegyről, ahol most a Lo- a város levegőjét, tisztasá- monoszov egyetem karcsú gát. A jövő Moszkvájának tornyai hasítanak a felhő- a precíziós műszergyártás, be jói lehetett látni a vá- a rádiőelektronika, a kevés nyugvásnak meg ne add magad. Hogy tudj, e kívül mid sincs. Bárkié lesz csontod, s bár kőbe fogyj: a gondolat marad. Az állatok erője ösztönük, virág, növény világba nő. Csak van a természet, e kénytelen, • rab. Embernek hatalma gondolat nyelmesebbre szeretnék cse- mét verbuválják az akkori rélni. „nagyüzemi” házgörgetések munkásait, irányító szak­embereit. Az egyik terve­zőirodát megbízták, hogy új, hatalmas erejű görge­tőapparátusokat, gépeket szerkesszen. Az egyik átgörgetésre ki­szemelt ház a Prága-étte- rem épületmonstruma az Arbat téren. Mellette már szabaddá tették a szomszé­dos telkeket, s a moszk­vaiak kíváncsian várják, gurul vagy nem gurul majd a Prága. Mert még nem dőlt el véglegesen a sorsa. A görgetés ugyanis nem olcsó mulatság, csaknem annyiba kerül, mint egy ha­sonló új ház felépítése. Mégis inkább görgetnek majd, mint rombolnak és újat építenek — mondják sokan —, mert hiába épí­tenék meg még egyszer ha­sonmását, ugyanaz lenne és mégis más. Majakovszkij távolba né­ző, messzire mutató szobra ros hatarait. Ahol megsza­kadtak a lámpafüzérek fé­nyei, az volt a város ha­tára. Ma már van egy má­sik magas pont is Moszk­vában, az osztankinói tele­víziós-torony, amelynek te­tejéről még szebb látványt kelt a város. De bármi­lyen jó is az idő, bármi­lyen jó is a szemünk, még a több száz méter magas tv-toronyból sem látni el ma már Moszkva határáig. Ahol a horizont lebukik, ott is hunyorgó villanyfé­nyek jelzik: még az is Moszkva. Évente 120 ezer lakás épül a városban, ja­nuártól decemberig mintegy félmillió moszkvai költö­zik új, vagy a réginél tá­gasabb lakásba. Nagyságát tekintve Jcát, a gyapjúszövetek 20 Moszkva ma már egy ki­anyagot, nagy szakértel­met és sok munkát kívánó iparágak lesznek a sajátos ipari névjegyei. Ezeken kí­vül csak a helyi szükség­leteket kielégítő, szolgáltató ágazatok fejelsztését enge­dik, a többi iparvállalatot fokozatosan kitelepítik majd a városból. Az ipari főiskolák. kutatóintézetek közül is csak azok marad­hatnak Moszkvában, ame­lyek kapcsolódnak a város sajátos ipari arculatához. Poszohin és kollektívája sók dicséretet kap a szov­jet és a külföldi szakembe­rektől, a szaklapoktól a Ku­linyin sugárút remekbe si­került, légies üveg- és be­tonpalotáiért, de a dicsérő szavak nyugtázása közben nem mulasztja el bevalla­látszik Mihail Poszohin szo­bájából, a város belső kon­túrjai, amelyek az ö rajz­papírján alakulnak, formá­lódnak. A várostervező most már lélegzethez jut. Többet ad­hat már nemcsak a kénye­lemnek, hanem a szemnek is: változatosabb, mozgal­masabb városképre törek­szenek. Poszohin és munka­társai nagy energiával dol­goznák a lakásépítés ipari módszereinek további töké­letesítésén. Mert a ház­gyárakról, az előregyártott elemekről nem mondhat­nak le, a lakásépítés jelen­legi ütemét tartani akar­ják. Már formálódik a meg­oldás: nem egyedi típus­tervek, hanem tipizált al­katrész-családok felhaszná­lásával szinte m'árklin- szerűen építik majd az új házakat, amelyeknek csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom