Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-03 / 258. szám
Fanácskozott a megyei pártértekezlet (Folytatás az 5. oldalról) vári Pál felszólalásának az a részlete, amelyben az alapszervezetek hatásköréről beszélt. Arról, hogy a hatáskör nemcsak jog, hanem kötelesség is; hogy hatáskörük e választott pártszerveknek és nem ezek egyes tagjainak van, hogy az egyik pártszerv nem gyakorolhatja a másik hatáskörét anélkül, hogy ne sértené annak önállóságát s ne kárhoztatná tétlenségre azt a pártszervezetet, amelynek hatáskörét kisajátítja. Az általánosságban erősödő és fejlődő demokratikus centralizmus alapszervi szinten jelentkező problémáit említette töbh küldött. A sarkadi küldött Kesztyűs Lajos véleménye szerint — és helyesen — jobban kell differenciálni a vezetőségi tagok feladatait, hogy a titkár ne egyedül végezze, vagy legye* kénytelen végezni az alapszervi munka egészét, hanem hogy azt szervezze, ellenőrizze, irányítsa, hogy a feladatok megoszoljanak a vezetőségi tagok és az alapszervezet minden kommunistája között. Horváth Béláné, a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz küldötte a pártcsoportok vezetőinek továbbképzését, a feladatokra való jobb felkészítését emelte ki— ugyancsak a demokratizmus kiszélesítésének jobb lehetősége érdekében. A párttagság aktivitásának fokozásával, egyéniségük fejlesztésével, társadalmi súlyuk növelésével kapcsolatban javasolta Gyuricza Imréné, a pusztaföldvári Dózsa Tsz tagja, hogy az ajánlók ne csak a tagfelvételig, hanem később is foglalkozzanak az ajánlottakkal, hogy folyamatosan segítsék őket a pártba való felvételük után. Felszólaltak a pártértekezleten a különböző társadalmi szervezetek képviselői is. Mi- halik György, a KISZ megyei Bizottságának első titkára arról a politikai és erkölcsi felelősségről beszélt, amely a párttaigfelvétel alsó korhatárának 18 esztendőre való tervezett leszállításából adódóan hárul majd az alapszervezetekre az ajánláskor, de már azt megelőzően a fiatalok nevelésekor, személyiségüknek a rendszeres KlSZ-munka során folyó alakításakor is. A felelősséggel párhuzamosan nőni fog az alap- szervezetek igénye arra, hogy a fiatal párttagok pártmunkájukat elsősorban a KISZ-ben végezzék. Ezáltal jelentősen erősödhet az alapszervezeten belüli kommunista aktíva, amely a nevelés egyik legfontosabb alappillére. Az ifjúság szocialista világnézetének, magatartásának kifejlesztését Illetően a felnőttek példamutatását hangsúlyozta Mihalik György, hogy a felnőtt nemzedék érettségének egyik mércéje: milyen utódokat képes nevelni, hogyan készíti fel őket az életre. Bugyik András, a munkásőrség megyei parancsnoka azt jelentette a pártértekezletnek, hogy a munkásőrök megtisztelő feladatnak tekintik az alkotómunkában való részvételt, a szocialista haza védelmét. Elmondta, hogy a munkásőri pártmegbízatáson kívül becsülettel teljesítik más irányú politikai, társadalmi feladataikat s hogy számukra alapvető a párt irányítása, segítsége. A párttagság elmúlt négy esztendei munkájának eredményeit Enyedi G. Sándor az alábbiakban foglalta össze — megfogalmazva egyben a következő időszak párttevékenységének alapvető követelményeit is: „A párttagok nagy többsége az elmúlt Időszakban is aktívan tevékenykedett a párt politikájának elfogadtatásában, megoldásában. Ezért fokozódhatott tovább a párt vezetése iránti bizalom, a párt tömegbefolyása. Az igény azonban ennél több: minden pártalapszervezet minden tagja vegyen részt a párt általános politikájának hirdetésében, vegyen részt a helyi politika kialakításában, érvényre juttatásában. Az eredményes tömegpolitikai munka feltétele a kommunisták példamutató, személyes aktivitása és ennek szervezése, irányítása elsősorban a pártalapszervezetek feladata.” Összefoglalás, a megyei pártbizottság és a kongresszusi küldöttek megválasztása A felszólalásokra a megyei pártbizottság nevében Frank Ferenc elvtárs válaszolt. Kiemelte, hogy a huszonnégy hozzászóló magas szinten foglalkozott az írásos beszámoló, valamint a szóbeli kiegészítések anyagával, a megyét érintő politikai és gazdasági kérdésekkel. A felszólalásokat felelősségérzet és józan mértéktartás jellemezte. ' Frank elvtárs újból hangsúlyozta, hogy gazdaságpolitikai feladataink megvalósítása során mindig figyelembe kell venni azt, hogy Békés megye bármennyire iparosodik, változatlanul fő ág a mezőgazdaság. A továbbiakban a szocialista közgondolkodás erősítéséről beszélt, kiemelve a pártszervezetek szerepét a szocialista tudatosság, a szocialista erkölcs hatóerejének növelésében. Igen fontosnak tartja a szóbeli agitációt, nagy jelentőségűnek a sajtó szerepét. összefoglalója befejező részé, ben újból felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdasági építőmunkában a helyi erőforrásokra, tartalékokra jobban szükséges építeni, mert csak állami forrásból lehetetlen az igényeket kielégíteni. Végül javasolta, bízza meg a pártértekezlet az új megyei pártbizottságot azzal, hogy a felszólalók észrevételeit, javaslatai^- vizsgálja meg és azokat hasznosítsa. A pártértekezlet munkarendje értelmében ezután került sor a megyei pártbizottság tagjainak és a X. kongresszus küldőt, teinefe megválasztására, majd a pártbizottság megtartotta első ülését és újjáválasztotta a megyei párt-végrehajtó bizottságot és a fegyelmi bizottságot. A megyei pártbizottság első titkára újból Frank Ferenc lett titkárai Enyedi G. Sándor, Supala Pál és dr. Szabó Sándor. A végrehajtó bizottság többi tagja lett: Cseszkó Sándor, Domokos János, Gyulavári Pál, Hidas Mihály, Kardos Ernöné, Klaukó Mátyás, dr. Kovács Gábor, Nosza József és Várai Mihdlyné. Ez alkalommal jelentette be Fe. hér Lajos elvtárs Zalai György nyugdíjba vonulását egészségügy! okokból, megköszönte eddigi tevékenységét és átnyújtotta Zalai elvtársnak a Munka Érdemrend arany fokozatát. Frank Ferenc elvtárs zárszavában a küldöttek felelősségteljes munkájáról beszélt, megköszönte a bizalmat, melyet a megyei pártbizottság és a tisztség- viselők megválasztásával kinyilvánítottak, Hangoztatta, hogy a következő esztendőkben is mindent elkövetnek a párt politikájának következetes megvalósításáért. A pártértekezlet az Interna- cionálé eléneklésével fejeződött be. : I Frank Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára dr. Kovács Istvánnal, a MEDOSZ titkárával. Mellettük Enyedi G. Sándor, a megyei pártbizottság titk 'ra, Klaukó Mátyás, a Központi Bizottság tagja, a megyei tanács elnöke és Nagy István, az SZMT vezető titkára. (Demény Gyula felvételei) Meghalt Szabó Pál Szabó Pál Kossuth-díjas író. országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács volt tagja, hosszú betegség után elhunyt. ... Góz Jóska cellájának ajtajára ezt írta a foglár:, „Szabadul 1945-ben”. A Talpalatnyi föld feledhetetlen hősének megalkotója maga is a Góz Jóskák: a \ földhözragadt, kiszipolyozott l zsellérek sorából küzdötte fel magát a magyar jelen egyik kiemelkedő egyéniségévé, nagy íróvá, az ő számára is a felszabadulás hozta meg hivatása kiteljesülését: az irodalmi sikert, a népszerűséget, a közéleti elis~ mérést. A biharugrai parasztfiúból — akit Móricz Zsigmond fedezett fel és indított útjára a Nyugat hasábjain — 1945 után a Nemzeti Parasztpárt egyik vezéralakja, országgyűlési képviselő, } majd az Elnöki Tanács tagja, s a Hazafias Népfront elnöke lesz, a Baumgartner-, á József Attila-, s két ízben is — a Kossuth-dij kitüntetettje. De megmaradt annak, aki volt; a nép fiának, az egyszerű emberek író-képviselőjének, a társadalmi haladás harcosának. Irt értékes, nagy hatású színdarabokat, s forgatókönyveket, melyekből ma már klasszikusként számon tartott filmalkotások születtek, de legvriaradan- dóbba'k minden bizonnyal elbeszélései lesznek; azok a lírai szépségű, költői emelkedettségű írások, melyek ifjúkori élmé- nyeit, a szegény parasztok sanyarú életét örökítették meg, az olykor bizony könnyen felejtő utókor számára. Élete utolsó percéig nemcsak író volt, de közéleti ember is: cikkei, tanulmányai józan bölcsességgel, megfontolt határozottsággal segítették az időszerű társadalmi, művészeti problémák feltárását, tisztázását, megoldását. Ismerték a határon tűi is; műveit tucatnyi nyelvre lefordították, tucatnyi nyelven olvasták szerte a miágon. Hetvenhét évet élt. Halála a mai magyar közélet és irodalmi világ nagy vesztesége. Szerdán búcsúztatják a Kerepesi temetőben Szabó Pált Hetvenhét éves korában, hosz. szú betegség után elhunyt Szabó Pál kétszeres Kosouth-díjas író, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, az ország- gyűlési képviselő. Búcsúztatása szerdán 14 órakor lesz a Kerepesi temető fedett díszravatalozójában, ahol a barátok, a pályatársak, az elhunyt tisztelői 13 órától róhatják le kegyeletüket; Szabó Pált — végakáratának megfelelően — szülőhelyén, Bi- harugrán helyezik örök nyugalomra, a temetés pénteken lesz. Elhunyt Kurdi Ferenc Kurali Ferenc elvtárs, a Hír- | lapkiadó Vállalat megyei osztá- I lyának vezetője, hosszas betegség után Budapesten 45 éves korában, október 31-én elhunyt. A Hírlapkiadó Vállalat saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés. 38. S a résen át falétra vezetett a mélybe. A kamra alatt húzódó pincébe. Ez volt hát a szomszéd tanya titka! Itt, az ágya alatt bujtatta Bakos bácsi az idegeneket. Talán éppen őket, itt? Széles apját is? Széles apja is itt van a katonák, a vattakabátosok között? Melyik lehet az? Sorra néztem az arcokat, árulkodó hasonlatosságot keresve. Ez nem lehet ő. Ez sem. Nem. A negyedik sem hasonlít Jóskára. De mért a hasonlóságot keresem? Jóska még gyerek, lágy, alakuló vonásokkal. Az apja viszont négy éve katona. Éz a négy év annyi másfajta színt, vonást ráncot írhatott Jóska apja arcára! Inkább azt kellene néznem, van-e olyan eltérés, ami miatt ezek az emberek vagy közülük bármelyik is nem lehet Jóska apja. És újra sorra vettem az arcokat. Hát... Lehetne, hogyne... A másik is. A harmadik még inkább. Nincs kizárva, hogy a negyedik. De nem. Ha Széles apja itt lenne, azóta már biztosan átjött volna a fiához... A vattakabátosok szótlanul tűrték vizsgálódó tekintetemet. Végre az. aki a legközelebb ült hozzám, megszólalt Biztosan azt kérdezi, miért jöttem, próbáltam kitalálni a hangsúlyból. Hogy magyarázzam ideg nekik? — Gyufát keresek, — mondtam, s mutattam is. Összefogtam jobb hüvelyk és mutató ujjam, s végighúztam a bal tenyeremen. — A, szpicski! Masina! — kiáltották egyszerre. S tapogatták a zsebeiket. Milyen különös. Nálunk a gépre, a cséplőre, a mozdonyra mondják, hogy masina, ök meg... Egyszerre három dobozzal nyújtottak felém. A negyedik az öngyújtóját kínálta. Azt a dobozt fogadtam el, amelyiket a hozzám legközelebb ülő az ablakpárkányról emelt fel. Ez biztosan a Bakos bácsié. — Köszönöm! Jöttem ki az ajtón. Az ólak mellett tevékenykedő katonákat látva, őszembe jutottak a malacaim. Megvannak-e még? Nem ölték-e le őket hirtelenjében? A malacok az ólban, a szalmába bújtak, egymást melegítve. Amint megláttak, röfögni, ríni kezdtek. A kifutójuknak dőltem. Maga!*, jól megtermett fiatal katona könyökölt mellém. Pefrovácz István Szombatra péntek Regény — Nu, stó?
