Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-03 / 258. szám
Tanácskozott a megyei parierte kéziét (Folytatás a 4. oldalról) tényezőket, melyeket leküzdeni az egyik legfontosabb feladat. Az ideológiai és kulturális élet a tudományos és technikai fejlődés hatására is állandó mozgásban van, hatóköre bővül, tartalma megfelel az általános társadalmi fejlődés követelményeinek. A hozzászólók közül elsőnek dr. Grestyák Gizella állatorvos, a mezőkovácsházi járás küldötte beszélt az érzelmi momentumok jelentőségéről, majd Klaukó Mátyás, a megyei tanács elnöke hangoztatta, hogy az ifjúság nevelésének fontos és jó eszköze a klubmozgalom, ezek fenntartására azonban a legtöbb helyen az elemi feltételek sincsenek biztosítva. A IV. ötéves tervben az ifjúsági klubok fenntartási költségeire 2 millió forintot fordítunk, ugyanakkor a diákotthoni férőhelyek bővítését is figyelemmel kell kísérni. Bejelentette, hogy a IV. ötéves tervben 200 bölcsődei és 500 óvodai férőhelyet hozunk létre, mely sokaj- enyhít majd a gondokon. Különböző nevelési kérdésekkel foglalkozott Miha.Uk György, a KISZ megyei bizottságának első titkára. Hangsúlyozta, hogy a fiatalokban természetes igénnyé kell formálni az önfejlesztést, kiváltani azt a felismerést, hogy a tanulás a teljesebb emberi élet alapja. Beszélt az általános iskolai, a középiskolai és a szakmunkásképzés fejlődéséről és a hiányosságokról is, később pedig a fiatal értelmiségiek szellemi kapacitásának jobb kihasználására buzdított. Az legyen a cél — mondotta —, hogy minden fiatal képességeinek megfelelően találja meg a helyét a társadalomban. Engedi G. Sándor, a megyei pártbizottság titkára hozzászólásában érzékletesen körvonalazta, hogy permanens tudatformáló tevékenységre van szükség, majd a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulásával kapcsolatos problémaköröket elemezte. Az irányelvek vitáin sok taggyűlésen szó esett a közoktatásról — mondotta Enyedi elvtárs. Megyénk párttagsága helyesléssel fogadta a kongresszus irányelveinek megállapítását: „A párt elvárja, hogy a munkások, a parasztok gyermekeit mindenki az ügy társadalmi - jelentőségéhez méltóan a dolgozó osztályok iránti kötelességtudattal és tiszteletérzéssel támogassa a tanulásban. Ehhez biztosítani kell a gazdasági, szociális és pedagógiai feltételeket.” A felszólalásokból kicsendült az a mély felelősség, ahogyan a kommunisták törődnek társadalmunk jelenével es jövőjével. Hangzott tak el bíráló megjegyzések is. Ezek a, jelenlegi állapot, a jelenlegi gyakorlat hiányosságait tették szóvá, zömük jogos — állapította meg. Amikor a i fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásáról beszélünk, akkor ezalatt sokan csak az egyetemi, főiskolai tanulásit értik. Ezzel összefüggésben gyakran kifogás tárgya a felvételi rendszer. Kétségtelenül tény, hogy a munkás-paraszt szülők gyermekeinek aránya nem növekszik a felvett hallgatók között. Rosszabb az arány, ha a végzettek számát vizsgáljuk. De a probléma alapvetően nem a felvételi rendszerben, hanem másutt keresendő és a megoldásban nekünk is van tennivalónk. Nem úgy kell „zöld utat” biztosítani a fizikai dolgozók gyermekeinek a felsőbb iskolák -a, hogy a felvételi követelményt csökkentjük. Korunk egyre magasabban kvalifikált szakembereket követel, minden színvonalleszállítás építőmunkánk akadályává válhat. Olyan tudási-in tét kell biztosítanunk a fizikai dolgozó szülők tehetséges gyermekeinek, amellyel a jelenlegi felvételi követelményeknek is jól megfelelnek. A figyelmet tehát az általános és középiskolákban folyó munkára kell irányítanunk. Ez évben az általános iskola 8. osztályát elvégezte 7 ezer 787 tanuló. Középiskolába iratkozott ennek 28 százaléka. Kérdés, hogy hányán jutnak el az érettségiig? Ugyanis az ez évben érettségizettek csoportjában a négy évvel korábban beiratkozottaknak a gimnáziumban 24 százaléka, a szakközépiskolában 29 százaléka morzsolódott le. A lemorzsolódott tanulók többsége fizikai dolgozó gyermeke. Az okokat keresve — több más ok mellett — az általános iskolához jutunk el. Kialakult egy alapvetően helyes vélemény, amely szerint az általános iskola a magyar közoktatás jól bevált iskolatípusa. A tízéves tankötelezettség nemzetközi vonatkozásban is előkelő helyet foglal el. Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban személyi, tárgyi és tartalmi kérdésekben csak részben sikerült a problémákat megoldani, mégis bizonyos „megelégedettség” van és az érdeklődés az általános iskoláról a középiskolák irányába csú szott el. Az iskolareform-törvény elveinek gyakorlati megvalósításában az alapfokú oktatás és nevelés döntő jelentőségű — mondotta. Minden további tanuláshoz ez adja az alapot. És ha az alap gyenge, vagy nem kielégítő, annak ismerjük a következményét. A középiskolát lemorzsolódás magas aránya is ide vezethető. Egyszóval: a jövőben még többet kell törődnünk az általános iskolák helyzetével, a meglevő problémák megoldásával. Eredményes erőfeszítések történtek, hogy az isko.át közelebb vigyük az élethez, de úgy is jól fogalmazunk néha, hogy az élet is közelítsen az általános iskolákhoz. A körzetesítés teljes befejezésével nagyot fogunk előrelépni az általános iskolák közötti színvonalkülönbség megszüntetésében. A tárgyi feltételek hiányának köre azonban változatlanul nagy gond. Nemcsak tantermi ellátottságra gondolok, hanem az iskolák felszereltségére is. A színvonalkülönbség felszámolása nem egy-két év feladata, hanem hosszú éveké, elsősorban a rendelkezésre álló anyagiak miatt. Ezeket az éveket rövidíthetjük meg azonban társadalmi összefogással és közel 50 ezer gyermeknek, zömében munkás- paraszt szülők gyermekeinek teremthetünk ezzel jobb feltételeket tanulásukhoz és továbbtanulásukhoz. Szilágyi Péter, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára a tömegideológiai és kulturális munka erősítését szorgalmazta, és emlékeztette a pártértekezletet an nak jelentőségére, hogy a lenini nemzetiségi politika megfelelő megvalósításával hazánkban biztosított a nemzetiségiek anyanyelvi oktatása, az anyanyelv művelésé, kulturális igényeik kielégítése. Fekete Lászlóné, a vésztői Petőfi Tsz tagja a pedagógusok munkájának elismeréséről, fizetésük rendezésének fontosságáról beszélt, megvilágítva a pedagógus jó munkájának és az ifjúság nevelésének lényegi összefüggéseit. Knyihár János, a Békéscsabai Szlovák Gimnázium igazgatója a nemzetiségi anyanyelvi oktatás eredményeit összegezte, Borbély Pál- né, a kondoros! Dolgozók Tlsz agronómusa pedig — többek köNők egymás között az ifjúsági ház előcsarnokában. zött — szintén a fiatalok továbbtanulásának társadalmi jelentőségét hangsúlyozta. Elmondta, hogy a kondorosi Dolgozók Tsz-bem anyagilag is támogatják a tanuló fiatalokat. A községben két ifjúsági klub működik, ezt kevésnek tartja, további anyagi eszközöket kell a fiataloknak juttatni ahhoz, hogy klubjaik minél vonzóbbak legyenek és sokan látogassák azokat. Üj művelődési házra is szüksége van a községnek, a régi elavult, korszerű népművelésre alkalmatlan. Véleménye szerint közös községi összefogással az új művelődési ház felépítése megvalósítható lenne. Mészáros Margit gádorosi pedagógus iskolája példáival húzta alá azt, amit a megyei pártbizottság írásos beszámolója tartalmazott és amiről hozzászólásában Enyedi G. Sándor, a megyei pártbizottság titkára is' beszélt. Elmondta, hogy a gádorosi iskola szertárai is szegényesek, szemléltető eszközeik pótlása sürgős lenne. A hátrányos helyzetben levő tanulók helyzete nemcsak azért nehéz, meri szüleik nem tudnak a tanulásban segítségükre lenni, vagy mert kevés a szemléltető eszköz, hanem azért is, mert az alapvetően szükséges tantermi ellátottság sem megfelelő. Iskolájuknak 18 tanterme van, ennek 30 százaléka szükségtanterem. Ezeknek az állaga nem megfelelő, 50—60 éves épületek. Kéri, hogy az iskolák építésére, fenntartására, felszerelésére több anyagi erőt fordítsanak. Ügy érzi, jogos az elkeseredésük, ha azt látják, hogy például egy sertéskombinát épülete sokkal szebb, jobb, mint az iskola, ahol tanítanak. A továbbiakban az általános iskolás tanulók gondjairól beszélt. Elmondta, hogy főleg a falusi iskoláknál probléma, hogy sem a pedagógusok, sem a tanulók nem ismerik jól a szakmákat, nem tudják azt, hogy milyen szakmákban mutatkozik nagyobb igény a jelentkezésre. Kéri, hogy a televízió nyilvánosságát hatásosabban használják fel pályaválasztási tanácsadásra. A megye tudományos életének megélénküléséről is hangzottak el felszólalások. Dr. Sáró András, a megyei kórház igazgató főorvosa elmondotta, hogy a megye kórházaiban tudományos üléseken, ankétokon ismerkednek meg az orvosok a tudományos kutatás legújabb eredményeivel és rendszeresen megvitatják azokat. Állandóan bővítik az intézmények szakmai könyvtárait és ezzel is biztosítják a gyógyítás szellemi kapacitását. Részt venni a párt politikájának kialakításában, hirdetésében, érvényre futtatásában A pártéletről szólva a felszólalók ismételten aláhúzták a beszámolónak azt a megállapítását, hogy az elmúlt négy esztendő alatt tovább, erősödött a párttagság eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egysége, fokozódott a kommunisták aktivitása, s hogy ennek követ- eztében Békés megyében is ér- ényesült és erősödött a párt vezető szerepe. A párt vezető szerepének a gyakorlatban való megvalósítását illetően elsősorban azt felemezték a hozzászólók, hogy az alapszervezeteknek és a pártapparátusnak milyen mélységben kell belefolyniuk a termelést érintő gazdaságpolitikai és egyéb kérdések eldöntésébe, ellenőrzésébe. Gyulavári Pál, az MSZMP békéscsabai bizottságának első titkára ezzel kapcsolatban elmondta: „A X. kongresszus irányelvei félreérthetetlenül tisztázzák, hogy a párt tevékenységében fokozottan előtérbe került az elvi, politikai irányítás, jobban elhatárolódtak egymástól a párt, az állami, a társadalmi és a gazdasági szervek sajátos, önálló feladatai. A gyakorlati munka irányításában, szervezésében, ellenőrzésében növekedett az állami, a gazdasági és társadalmi szervek szerepe. Ugyanakkor a pártnak, szerveinek és szervezeteinek — amennyiben a helyzet megköveteli — minden politikai jelentőségű kérdéssel foglalkoznia kell, bármely szerv vagy szervezet feladatkörébe tartozik is az egyébként.” A politikai munka fontosságát hangsúlyozta felszólalásában Enyedi G. Sándor, az MSZMP megyei bizottságának titkára is, amikor elemezte, hogy a tömegpolitikai munka további színvonal emelésének szükségessége abból is fakad, hogy átmeneti társadalomban élünk, hogy a szocialista vonások egyre erőteljesebbek ugyan társadalmunkban, de az még nem mentes — egyebek mellett a kapitalista környezet miatt sem — a burzsoá nézetek maradványaitól. Az a feladatunk, hogy az emberek fejében is felépítsük a szükséges, hiszen az életszínvonal emelkedése nem eredményezi automatikusan a tudat színvonalának emelkedését. Mindezek mellett nem egy esetben „emberközpontúbbá” kell tenni tevékenységünket — mondotta, Szükséges, hogy párt- szervezeteink legalább a gazdasági kérdésekben tanúsított energiával törődjenek a termelést végző emberek sajátos gondjaival, úgynevezett apró problémáival, észrevételeivel. A mindennapi gondokkal való törődésen túl el nem hanyagolható körülmény az üzemi demokrácia bővítése, a gazdasági vezetés és a dolgozók olya;, kapcsolata, amely a kölcsönös megbecsülésen, a közös gondok vállalásán, a dolgozóknak a döntés előkészítésében, az ellenőrzésben való részvételén, az embernek a munkája alapján való értékelésén nyugszik. Több hozzászóló a párt, az alapszervezetek közvetlen gazdaságirányító tevékenységével foglalkozott. Rubóczki Dezső a Békés megyei olajbányászok nevében — és a küldöttek helyeslése mellett— foglalta ösz- sze a gondolatot: „az alapszervezetek is felelősek az illető gyár, vállalat, intézmény gazdasági tevékenységéért”. Mások az ellenőrzés folyamatosságát, határozottságát húzták alá és különös hangsúllyal a párttagok személyes példamutatását. Az alapszervezetek tevékenységét illetően számosán felvetették, hogy gyakran bizonyos problémák megoldására akkor is a felsőbb pártszervtől várnak kezdeményezést, amikor a cselekvés, a döntés csak ott, a helyszínen lehetséges. Ehhez a kérdéshez kapcsolódót Gyula- (Folytatás a 6. oldalon) émmmsj 5 1970. NOVEMBER 3.
