Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-27 / 278. szám

fl Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa

Pullai Árpád:

A marxizmus—ieninizmus a társadalmi cselekvés tudománya

A Központi Bizottság beszá(Folytatás a 2. oldalról)

Még jobban, mint eddig társadalmi üggyé kell tenni gazdasági céljaink megvalósítását. Csakis gazdasági terveink megvalósítása adhat reális alapot az életszínvonal növeléséhez.

Társadalmunk fejlődése és az egyének boldogulása nemcsak több, hanem jobb* lelkiismeretesebb és tisztességesebb munkát követel meg mindenkitől. Ebben a tekintetben is példát mutattak a munkások és a parasztok százezrei, lelkes, tiszta szívből végzett munkájukkal. Tömegessé vált a szocialista munkaverseny, pártunk kongresszusa tiszteletére!

Most az a feladatunk, hogy a kongresszusi munkaverseny

eredményeit is felhasználva továbblépjünk a dolgozók termePártunk életszínvonal-pol bikájának elvei és gyakorlata ismertek. A szocialista elosztási elvek alkalmazásának útján, a már elfogadott ötéves terv keretein belül lehet és kell előbbre lépnünk. A rendelkezésre álló összegeket a korábbinál igazságosabban, elveinknek

megfelelőbben kell elosztanunk. Arra kell törekednünk, hogy már az elképzelések kidolgozásakor ismerjük meg a rétegek helyzetét, hogy ki tuk.jhk küszöbölni a nem várt vagy nem kívánatos hatásokat.

Számolnunk kell azzal is, hogy a dolgozók még nem tették teljesen magukévá a bérek, a jövedelmek munka szerinti differenciálásának elvét Nagyobb részüknek még mindig szimpa- tikusabb az egyenlősdi, bármilyen igazságtalan is az. Hatásosabban kell fellépnünk az egyenlősdi ellen, az igazságos differenciálás védelmében. Az is befolyásolja a szocialista elosztást, hogy ösztönzési rendszerünk zömében csak a kollektívát ösztönzi, az egyéneket kevésbé. Ezt a hiányt pótolnunk kell, mert az anyagi ösztönzés csak akkor fogja igazán szolgálni gazdasági céljainkat, ha a mainál jobban hat majd az egyénekre is.

Ugyancsak fontos, minden dolgozót érintő kérdés az árpolitika. A szakszervezetek támogatják az értékarányos árrendszer kialakítását. Ugyanakkor ismét hangsúlyozzuk: megvalósítását nagyon gondosan kell előkészíteni. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az értékarányos árrendszer kialakítása kompenzációs lehetőségeink függvénye, ezért is csak hosszabb idő alatt vjalóaíthafiá meg. A tervezett áremelkedéseknél meg kel 1 találnunk a dolgozók, tehát a társadalom ér dekeit nem sértő ellentételezést.

. Az üzemi demokrácia egyik alapkérdéséről, a munkások és a vezetők viszonyáról külön is szólni kívánok. A kérdés az — és nálunk ma itt van gyakran a helyi viták súlypontja —, hogy! az üzemi demokrácia ellent- j mond-e a gazdasági vezetés bármilyen értelemben felfogott érdekének, az egyszemélyi felelősségnek? Meggyőződésünk, hogy nem, sőt annak javára szolgál. Csakis hozzáértéssel, elvi szilárdsággal, emberséggel, emberi és munkatársi példamutatással, csakis a munkásosztály iránti állandó felelősségérzettel lehet vezetni hazánkban. Vannak már — és mind több olyan vezetőre van szükségünk —,

akik emberi oldalról is értik

lési aktivitásának fejlesztésében. A gazdaságirányítási rendszer és anyagi ösztönzési rendszerünk javítása új lehetőségeket teremtett a szocialista munkaverseny számára. Ezekkel még nem éltünk eléggé. Ez a fogyatékosság egyaránt bírálata a szakszervezeti és a gazdasági munkának. Ugyanis semmiféle ösztönzési rendszer nem pótolhatja, csak segítheti a tudatos cselekvést. E területen munkánk fogyatékosságait ismerjük. Ezért a szak- szervezetek véleménye szerint ismét össze kell hívni a szocialista brigádvezetők tanácskozását. A mozgalom legjobbjaival közösen kell kidolgoznunk, hogy milyen újabb lépéseket tegyünk a dolgozók termelési aktivitásának, a szocialista munkaversenynek fejlesztéséért.

Ugyanakkor államunknak a lehető legerélyesebben, hatósági eszközökkel, anyagi ösztönzőkkel, a termelés szerkezetének további változtatásával biztosítani kell a nem tervezett áremelkedések féken tartását.

— Az üzemi demokrácia fejlesztésének vannak követelményei, amelyeket sem elhanyagolni, sem megkerülni nem lehet —, folytatta Gáspár Sándor. — Ez pedig mindenekelőtt az, hogy a dolgozók ismerjék az üzemük előtt álló feladatokat, gondokat. Ennek a követelménynek eleget kell tenni. A gazdasági vezetés, a szakszervezet, a KISZ és a pártszervezetek képesek arra, hogy folyamatosan és megfelelő szinten informálják a dolgozókat, konzultáljanak, tanácskozzanak velük a tennivalókról.

Az üzemi demokrácia érvényesítése csak a fegyelem javulásával párosulva lehet igazán hatékony. A vezetőknek elemi kötelességük tájékoztatni és meghallgatni dolgozókat, tá_ maszkodul véleményükre.

A szocializmusban senkinek sincs joga gátolni a dolgozóknak azt a törekvését, hogy az üzemi demokrácia keretei között beleszóljanak munkahelyük életébe. Ha valahol ez mégis megtörténik, az rendszerünk lényegét sérti és következményei kárt okoznak; csökken a beleszólási készség, alkotó gondolatok vesznek el, elsorvad az önkéntes részvállalás a termelésben, a munkaversenyben meglassul az egészséges szocialista emberi kapcsolatok fejlődése. Meg kell érteni, hogy a munkásosztály nem tárgya és nem rendelkezést, utasítást végrehajtó eszköze a szocializmus építésének, hanem érte kell hogy történjen minden. Nem a munkásosztály van a szocializmusért, hanem a szocializmus a munkásosztályért!

mesterségüket, akik bátran, támaszkodnak a dolgozókra a feladatok megoldásában.

Befejezésül Gáspár Sándor a következőket mondta:

— Napjainkban a forradalmi- ság elsősorban a társadalomért érzett felelősséget és az ebből eredő áldozatválallást jelenti. A munkások forradalmdsága az osztály múltjában, jelenében és nemzetközi összefüggéseiben gyökeredzik, de ágai a jövő felé nyúlnak, azt érlelik.

1970. NOVEMBER 27.

mólójával, a beterjesztett javaslatokkal egyetértek. Engedjék meg, hogy csatlakozva a beszámolóhoz, a párt propaganda- munkájának, a szocialista tudat- és magatartás formálásának néhány kérdéséről beszéljek.

A marxizmus—leninizmust,

amelynek védelmére, terjesztésére, alkotó alkalmazására elkötelezettek vagyunk, mint tudományos világnézetet világos eszmei tartalmú és hátárvonalú egységes eszmerendszernek tekintjük. Számunkra a marxizmus—leni- nizmus a társadalmi cselekvés tudománya.

A tömegek szocialista tudatának, magatartásának napjainkban szükséges formálása nélkülözhetetlenné tette, hogy a propagandamunka mindinkább közvetlenül támaszkodjék a tudományos kutatásokra. A társadalomtudományok és a propaganda kapcsolata az utóbbi években jó irányban fejlődött.

Ez tapasztalható például a közgazdasági propagandában. További erőfeszítéseket kell azonban tennünk, hogy a párt propagandatevékenysége és a tudományok közelebb kerüljenek egymáshoz.

Állandó figyelmet kell fordítani arra, hogy tudományosság címén ne halványuljon a propaganda pártossága és fordítva; a pártosság hamis értelmezésének következtében ne szoruljon háttérbe a tudományosság követelménye.

Politikánk megvalósításában különös figyelmet kell fordítanunk a munkásosztály politikai tudatának fejlesztésére. A munkásosztály a szocialista tulajdon alapján és a termelésben elfoglalt helyzete következtében — érdekeit tekintve — szemben áll mindenféle maradisággal, közérdeket sértő jelenséggel, bizonytalankodással, a közéleti felelősség elől kitérő magatartással.

A munkásosztály szocialista szemléletét tovább kell szilárdítanunk, s befolyását társadalmunk valamennyi számottevő rétegére ki kell terjesztenünk. Eközben a munkásság körében is sokat kell tennünk a politikai öntudat továbbfejlesztéséért, mert egyes tagjainak gondolkodásában a szocializmust általánosan támogató szemlélet mellett megtalálhatók még az átmeneti időszak ellentmondásaiból fakadó hatások is. Ha a propaganda, az oktatás nem biztosítja mondanivalónk tényleges megértését, az ismeretek befogadását, akkor megfosztjuk az embereket a tanulás értelmétől, a tudás örömétől.

Kedves Elvtársákl Kiterjedt és eleven gazdaság, politikai propagandát folytattunk az utóbbi években. A gazdaságirányítás alapelveinek, új vonásainak eredményes propagandája mellett — esetenként — kissé egyoldalúan, főleg a változások hangsúlyozása volt a jellemző. Arról viszont, ami szocialista építésünk alapja — mint például a szocialista terv- gazdálkodás — kevesebb szó esett. Ez olykor félreértésre adhatott okot.

A kispolgári nézetekről többek között ezeket mondta:

— Mi a szocialista eszméktől eltérő, azokkal szemben álló szemlélet és magatartásmód ellen azokkal a kispolgári nézetekkel szemben lépünk fel, amelyek társadalmi hovatartozástól, osztályhelyzettől függetlenül bárkire hatással lehetnék.

Nem a világnézetünkkel ellentétes nézeteket, erkölcsi felfogást valló emberek ellen, hanem a nézeteik ellen kívánok fellépni, éppen az emberekért. De a kispolgárság azon tagjaival és másokkal szemben azonban,

akik megsértik szocialista államunk törvényeit, adminisztratív eszközzel kell fellépni. De ez már nem eszmei, ideológiai, világnézeti kérdés.

Nem fogadhatjuk el azokat a nézeteket, amelyek a kispolgárságot úgy tüntetik fel, mintha az közéletünk olyan új jelensége lenne, amelyhez jelenlegi helyzetünk teremtett társadalmi talajt. Éppen ellenkezőleg. A szocializmus építésének haladásával, a szocialista tulajdon, a termelési és a társadalmi viszonyok fejlődésével mind kisebb területre szűkül hazánkban a kispolgáriság társadalmi bázisa. A helyzet ellentmondásossága abban van, hogy a kispolgáriság, ha szabad azt mondani, egy ideig „túléli” társadalmi talajának elvesztését.

A kispolgár politikai felfogásában az osztályharc kizárja a népi nemzeti egységet, vagy fordítva: a szövetségi politikát hangoztatva, az osztályharc elavultságáról beszél. A demokráciától félti a párt vezető szerepét, illetve a pártirányítástól óvja az általa elképzelt demokráciát.

A kispolgáriság nem egységes világnézet, hanem olyan szemlélet, melyben egyaránt megfér a képmutató alkalmazkodás az álradikális demagógiával.

Felfogásban jól megfér egymással a szektás, a dogmatikus1, illetve a revizionista, opportunista magatartás. Nem véletlen, hogy a marxizmus—leninizmus- tól való mindkét elhajlás bázisa, éltetője a kispolgáriság.

A szocialista osztályszemlélet tagadásaként, a nacionalizmus egyik válfajaként, elsősorban a világban kiéleződő ellentmondások hatására erősödik a cionizmus. A cionizmus mindenekelőtt a nemzetközileg összefonódott nagyburzsoázia egy részének faji alapokon működő, reakciós, antdkommunista összefogása. Az imperializmus politikai támaszt és szövetségest lát benne a szocialista országok, a haladó erők ellen folytatott harcában. Pártunk — mint azt tettei igazolják — következetesen visszautasítja mind a cionizmust, mind az antiszemitizmust.

Beszélt Pullai elvtárs a propagandamunka feladatairól is. Hangsúlyozta:

— Az önzést és más negatív jelenségeket nem lehet kizárólag nevelőmunkával, vagy még kevésbé moralizálással megszüntetni. A legszebb és leg- fennköltebb eszmények felmutatása és hirdetése önmagában nem elegendő, ha hiányzik a megfelelő anyagi alap és szabályozás. A szocializmus építésében következetesen törekednünk kell az egyéni és a közösségi érdek összeegyeztetésére. Ez az egyik célja a gazdasági irányítás reformjának.

Tovább kell tökéi tesí tériünk gazdaságunk irányítását, hogy a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdek harmonikusabb összhangra jusson, hogy gazdasági mechanizmusunkban ne lehessenek olyan rések, amelyek kibúvókat engednek a közérdeket megkárosítóknak.

— A propaganda- és a tömeg- p>olitikai munka feladata: a gazdasági és politikai döntések lényegének. összefüggéseinek megértetése és az ennek megfelelő közhangulat, cselekvő tömegtámogatás biztosítása.

Amikor megbélyegezzük a szocialista közgondolkodástól és magatartástól eltérő idegen vonásokat, ezt joggal tesszük. Pártunk állásfoglalása egész népünk életét közvetlenül befolyásolja, de miivel hatalmon levő párt vagyunk — a bírálat mellett — felelősségtől áthatott kötelességünk, hogy megfontolt, hatásos intézkedéseket is kezdeményezzünk és szorgalmazzunk a nem kívánatos jelenségekkel szemben, és lényegre törő, energikus ellenőrzést valósítsunk meg A Központi Bizottság beszámolójában e szándék világosan kifejeződik.

A központi intézkedéseken kívül szükséges azonban, hogy a kommunisták, a vezetők az élet minden területén határozott fellépéssel és személyes példamutatással küzdjenek a szocilaista szemlélet érvényesítéséért. Ha milliók kezébe helyezzük jó és igaz ügyünket — és ezt tesszük — akkor siker fogja koronázni törekvéseinket.

Nemes Dezső, az MSZMP Pol: i'ai Bizottságának tagja és Max Reimann, a Német Kommun: ti Párt Központi Bizottságának első titkára a kongresszus szünetében. (MTI Fotó —KS)

Igazságosai)!) elosztást, de nem egyenlősdit

fl munkásak és vezetők viszonya