Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
STAU KULTURÁLIS MELLÉKLET Igény és valóság Meditáció a Televízióról A televíziót sokan összetévesztik az atyaúristennel. Mint a legfőbb érvet, utolsó menedéket, a segítség kiapadhatatlan forrását emlegetik — vagy kegyetlenül szidalmazzák; Pedig a televízió nem atya- úristen, csodákra nem képes, tehát jogtalan —, sőt oktalan — az állandó szidalmazása. Nézzük, kik azok, akik a csodákat várják. Azok, akik azt szeretnék, ha a televízió máról-holnapra megváltoz- taná az emberek gondolkodását, ízlését, elsősorban művészi igényeit. Ügy képzelik. hogy a tv-nek szünet nélkül remekműveket kellene sugároznia, meg olyan ismeretterjesztő, felvilágosító műsorokat, amelyek egyértelműen biztosítják a nézők tudásának gyarapodását, kultúrájának növekedését, gondolkodásának harcos társadalmi töltését. Akik ezt — illetve csak ezt — várják a televíziótól, azok többnyire kényelmes és rest emberek, akik soksok más munkát, törődést, türelmet szeretnének megtakarítani, és mindezt a tv nyakába varrni. Arról pedig láthatóan megfeledkeznek, hogy az emberek gondolkodását nemcsak a tv formálja, hanem sok és másféle tömegkommunikációs, tehát információkat közvetítő eszköz mellett, sőt azok előtt: mindennapi tapasztalataik. Az, hogy mit csinálnak és mit tapasztalnak munka- helvükön, a közértben. a családjuk körében, barátok között, a tanácstag fogadóóráján, és így tovább. A tv és minden más tömegközlés! eszköz hatása csak ezek után következik. S arról is megfeledkeznek a csodavárók, hogy az opera, a szimfonikus zene, Shakespeare drámáia, klasszikus művészi érték ugyan. — amit a mainál sokkal több emberrel kellene megismertetni —, de a könnyűzene se fog soha kimenni a divatból. A twiszt lassan ismeretlen tánc lesz a tinédzserek körében, a beat-mu- zsika is könnyen megkopik, s eltűnik majd — ha megtette kötelességét —, de az ilyen típusú zene és tánc igénye, ugyanolyan örökérvényűnek látszik, mint a valódi klasszikus művészi értékek. S kik azok, akik szidalmazzák a televíziót? Azok az új — néha régi —• készüléktulajdonosok, akik délután öttől a televízió híradójának második kiadásáig kizárólag kabarét, táncdal-összeállítást, krimit szeretnének látni, hallani, s ehhez legfeljebb a focit, négyévenként egy- egy olimpiát, esetleg egy jobban sikerült ki—mit— tud-féle vetélkedőt engednének hozzátenni. S szidják persze azok is, akik az előbb emlegetett csodákat várják, s azután azt tapasz, falják, hogy a televízió nemcsak klasszikusokat ad és nemcsak magas szintű ismeretterjesztést végez, hanem krimit is sugároz, kabarét is közvetít, tánodal- műsort is ad, focit is, meg vetélkedőt is. Szidják ilyenkor a tv-t, mert úgy vélik, nem teljesíti megfelelően népművelő feladatát. Dehát valóban, teljesíti-e a televízió ezt a nagyon súlyos és valóban elsőrendű feladatot? Nem érheti már semmi gáncs, sem szidalom, mert minden a legnagyobb rendben van? Nem, azt maguk a televíziósok sem állítják, hogy így lenne. Bár az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy sok — főként nyugati — országnál összehasonlíthatatlanul jobban teljesíti a mi tv-rik népművelő funkcióját. A legigényesebb műsorok közé tartoznak példáid a különböző tudományos előadások — Delta, Antenna, Integrál —, s a színvonaluk eredményeként meglehetősen népszerűek is. Rendkívül nagy energiát fordít a magyar televízió a képzőművészetek, a zene, s újabban most már az irodalom — Nyitott könyv — izínvonalas propagandájára is. Színházi közvetítései, filmműsorainak egy része, az önálló tv-játékok többsége ugyancsak az igényes ízlésű nézőt vagy éppen ezen igények megszületését kívánják elősegíteni. A Fórumhoz hasonló sikeres politikai műsorok népművelő hatásáról most ne is beszéljünk. Hol érheti a legtöbb vád a tv házatáját? Éppen az „egyéb” műsorokban. Két szempontból Az egyik: még mindig nem ritka, hogy rossz filmekkel, krimidöm- pinggél — elsősorban az ilyen produkciók mennyiségével — nem annyira a fej. lődést, mint inkább a rossz igények újratermelését segítik elő. Ez azonban a ritkább eset. A másik: szórakoztató műsor kell — közte krimi is, táncdal js, kabaré is —.de nem nagyon szerencsés, ha ezek a kifejezetten szórakoztatónak szánt produkciók alacsony színvonalúak. Nem a műfajok azok, mert ebben nincs alacsonyabb, és magasabb. rendű, hanem saját műfajukon belül a saját maguk által vállalt feladataikhoz mérten gyengék. Nagyobb szűrés, magasabb kritikai mérce bizony nemritkán elkelne a szórakoztató mfifaj. Svirjov: A neopozdtóviz- mus ás a tudomány című munkája voltaképpen a filozófusok számára jelent nagyon fontos, a tudományművelés szempontjából, hézagpótló művet; hogy mégis szélesebb körben felhívjuk rá a figyelmet, az indokolja, hogy a filozófiatudomány iránt — különösen. az 'utóbbi években — az érdeklődés megnőtt. A magukat autodidáküve vagy éppen szervezetszerű keretekben (akadémiákban, marxista—leninista egyetemeiken, sfb.) művelők koréban. (Nem azért, hogy ke- I veseb'o legyen bennük a I szórakozás, éppen ellenkezőleg. hogy jobb légyen a szórakozás). S ha a tv népművelő feladatairól, lehetőségeiről beszéltünk, ma már nem lehet kikerülni, hogy arról a „fenyegető veszedelemről1' ne ejtsünk szót. amely vészesen közeledik a tv ege fölé. Ez pedig a második csatorna. Azért idézőjeles veszedelem ez, mert végül is a második műsor nagyobb választékot adhat, időben, percben, órákban mérhetően több művelődési, kulturálódási lehetőséget kínál az embereknek. Mégis, mi benne a veszedelem? Az, hogy eddig nézte—nem nézte a néző, nem kapott mást, mint amit ezen űz egy csatornán sugároztak. Ha kettő lesz, nyilván válogatni fog, arra a sávra tekeri a gombot, amelyiken inkább kedvére való műsort talál. Köny- nyen elképzelhető, hogy ha például egy Antenna jellegű tudományos riportmysor és egy krimi közül lehet majd választani, akkor a nézők nagyobb része valószínűleg a krimit választja. S ha a televízió műcorszerkesztői ígérik is. hogy az tiyenféle párosítást elkerülik, végül is mindig két műsor lesz, s ez nem mindig szolgálja majd a jobb népművelést Ez a jövő zenéié — •— és veszélye. Jó less már élőre gondolkodni róla, mert bizonyára nemcsak a televízió műsonszerkesztői- nék és készítőinék kell a helyes arányokat megtalálni, de a népművelés valamennyi munkásának segíteni kell majd abban, hogy a két műsor ne csökkentse, hanem inkább növelje a népművelő televízió hatékonyságát. Bernáth László ben lemérhetŐen jelentkezik olyan igény, amely az ismeretek magasabb értékű megszerzését és rögzítését tűzi ki feladatul, illetve célul Svirjov könyve — amelyet Józsa Péter fordításában, dr. Székely Sándor szakmai ellenőrzésével a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg — kitűnően megállja a helyét e követelményekkel szemben és értékes darabja a könyvespolcnak. A szerző — bevezetőjéből is kitűnően — abból indul ki, hogy a neopozitivizmus vagy ahogyan Nyugaton az utóbbi időben nevezik: az „analitikus filozófia”, igen elterjedt filozófiai áramlat. Körülbelül a harmincas évek elejétől az ötvenes évek elejéig az ún. Bécsi Kör keretén belül keletkezett logikai pozitivizmust tartották a modern pozitivizmus vezető iskolájának. A kötet első fejezete a tudomány logikájának fel- zi ti vista program kialakulását vázolja fel. A neopo- építésére vonatkozó neopo- zi ti vista tudománylogikai koncepció történeti elemzéseit végzi el a második és a harmadik fejezet. A szerző végül summázatát adja nézeteinek, egyszersmind felhívja a figyelmet: a nemzetközi kutatások kritikai elemzésének végső soron a7 a rendeltetése, hogy ösztönözze a marxista filozófusokat és logikusokat a tudománylogika napirenden levő problémáinak pozitív megoldására. Dr. D. F. Új könyv: V. Svirjov: A neopozitivizmus és a tudomány Leninhez Somoskői Lajos Kegyesebb ma már a kő, a szó is, amelyet néha a szívünkre dobnak, és ízesítőbb már a só is, amit asztalunkra hoznak. Kevesebb talán az altató is, amit haragunk italába lopnak, s tán őszintébb már a szó is. amely minket tart újra jobbnak, ... és mégis hányszor kellenél még, mint mérce, súly, vagy emberérték.,; hogy igazabbak legyenek a gondok, Lenin! Szavadba bújnak mind ragyogni, maguk kis vágyát eldadogni: tiszták, csak ösztönösek, s demagógok, KővÜág Hercegovinában Gyárfás Endre A földnek Itt már holdja sincs, csak néhány négyszögök Morzsák a sziklafogsoron. A szenteltvíz, ha volna ittj valóban áldana: ős-szomjat oltana, Kövekkel védik a kőtől a földet, köveken szülnek és kövekkel ölnek, kőforma súlyos felleget imádnak, hallgatnak mint a kő. Nem is köszönnek, ha elballag a kőpalánkok mellett rakéta-mankón a huszadik század. Embernek szólítalak! Fazekas Lajos Torz koponya, te számmal megjelölt múzeumi tárgy; csont-ember-alak, névtelen ős — hogyan szólítsalak? — itt éltél, s arcodra hullott e föld. S talán tested: kín- s árnyék-köntösöd viselem én; — hány nemzedék szakadt véredből, küzdő, lázadó, szabad? G folytonosságban születsz s halsz, örök változandőság arcát viseled. Torz koponya, te rabszolga-erős ősöm: te gyilkos, te kínzott, te hős, vagy tán asszonyért esett vad fejed egy régi, pogány tivornya alatt? Ki voltál?... Embernek szólítalak! Miskolci tájkép az üdülőteraszról Andrássy Lajos Az Avas, melynek hűvös oldalában pihenni vágytam, rámborítva éjét elűzi álmom s nyugtomat: kutatni csábít íratlan múltját — míg jövőjét térképtömbökre vési komputerből vezérelt körzős-érctoll — őstüzekre, s fortyogó lávát fojtó őskutaknak mélyére Iátok, ringva, lengedezve a képzelet s való szőtt fémrácsos hajóján; a távolság már érzékelhetetlen, fekszem és járok, élek, mint az őslény kövült csontváza: értek érthetetlent. Mint egykor vulkán méhébő' e sziklát az új tájat eszmélet úgy vajúdja kérge fölé múltjának, örökérvűn az állandót tagadja így tagadva!
