Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
JL ne tette, maid elhelyezkedett at előtt még egyszer «z ablak' .. ^ bet többé előttem! Meger- « autóbuszé- telte? ^ ®í*?da" — Rendben van — san óssaehaj- mondfea Bódi Cufasa han-^ id^liítivSj- Soh’ 9 ftüntha e8yi idegG"■*** «s- r a?Wiää „.toi. ^ te: hogyan talált tá iljtaft nö® hajolt, minth.8, xwefs, Iröniiwn * mesfplslfi «^>o„ akart volna bizonyosodni- * "eBtael® SZa valóban nem egy fitfOSä "T“' „ _ . álom áldozata. Felpillan- ***<*# tott a szociális otthon sár- m &£ autóbuszban, és ga, kastélyszerű épületére, ez a ^ kifejezés az «*« mely így tél utólján, mikor rendelőkben sem tdnt el az ínár á mélyebb részesken is arcáról. Az ápolónők meg- olvadozott a hó, valósággal le^rt kérdésire titókzato- világított a löldSsfihÖ, ázott san mosolygott, az orvösok- domb tetején. Hódinak úgy ««* P«Üi a gyógyuló bele- tűnt: a kapunál a fiatal fe- ^ek tájékozott bizakotíásá- nyők között, vállára vetett intézeti köpenyben’ ott áll csoí>pe^; emlékeztetett a. igazgatónő. Bódi vissza- arra az iszákos, fossz mo- húzódott az ablaktól, és azt dorú svlhákra, aki megbiz- gondolta: A* ördögbe, ho- hatatlan volt Pénzben, 9zó- gyan láthatnám én innen, ő meg onnan en gémét...? De nem szabadult az Igaz- ™'T*1 ^ gatóíió száma, desakasaerű táján, «okán bolonddá* tar- alakjából, egyre csak visz- wUák, míg valaki szólt á* szatént eléje, pontosan úgy, ahogy az este a fehér íróasztal mögött a válláról le- lecsúszó köpenyén igazítva ült Bódi papírjait lapozgatta. — Magának holnap orvosi vizsgálaina kell men-4 nie — mondta.-- - igenis. — De nlhes, tód elkísérje a városba. — Akkor nem megyek «* nyugodott bele Bódi _ _ úszkálnak ék emlékezetéAz~Igazgatónő 'feLpillatt- ben, s nem tud igazán ra- töfcfc átható,, türelmes tekin- gaszkodhi hozzájuk. Azt tetéved, amély sohasem az gondolta: A cimborák emberekre és a tárgyakra ionkor a vasúton, meg a nézett, hanem mögéjük. közraktárak körül lézen ge- — Én azonban kísérő nak Nem akart velük nélkül is elengedem ma- találkozni, s a belváios felé gát. Nem érdekel, hogy mi ihdult. van itt a papírjaiban. Mi- A gyógyszertárnál egy ért ne jönne vissza rénde- hatalmas, fehér kéz nyúlt sen egyedül is, ha egyszer feléje, majd kirajzolódott a vissza kell jönnie. Nem keskeny, beesett sólyomarc, igaz, Bódi? — Maga tudja... — Itt vahfták a papírjai. az arcon furcsa módon feléledtek a harag piros foltjai. így állt, Ilyen ha. Z . w" rágósán és meglepette« az A reggeli autóbuszai be- égykw, «* mellett: ki akarta mégy a Váróéba és rríegjeS M ajtaját, és csak Nem először fordul meg TLJZ ^ maga aSökon a helyeken. De figyelmeztetem valami re! Ha maga este kilenckor nincs itt az intézetben, ha lefészegedik, há eltsavárog.. t Ha bármi íliSZnöááHát nyitni akkor vette észre, hogy be van he_ gésZtve > 11. — Bódi elvtárs! — éft Hozzá barátságosan a nagy fehér kéz. Sédi összerezzent ék áitt dalát egy szerencsétlen hídrakanyarod ásnál lesza. kí tóttá. A bányavidéken napok óta zuhogott az eső, az utak Oldalát kimosta á víz, de móri ni kélléit, hem törődve aZ életveszélyes utakkal, s akkor a meszelt kőhíd egyszérré Csák álat- tomosan ott termett előtte. Ajtó nélkül nem járhattak, ä leszakadt ajtókat fel kei* ............ lett hegeszteni. Attól keZtí* m inden, hogy ^ nem lehet ve baloldalról másztak bé ® nem értette, hogy kocsiba, míg Sípos meg érdekében, én egy szociális otthonban helyezték el. A boldog arekifejezés az orvosi vizsgálatok végeztével kezdett tünedezni, mintha Bódi az utcákon bolyongva fokozatosan ébredt Völíiá tudatára, hogy ezt a délelőtti Kis papírboldogságot csak azért hitethette el magával, mert már nem jutnak eszébe a régi idők, s ha mégis: idegen tárgyként az ő kézé miért nem mórt*? “» Főnők nt! Azáz, Sípos elvtárs! — nyögte. Szabadkozott, valósággal húzatta mágát, de Sipos becipelte égy mellékutcába. A pincében a pincér négy tek poharát tett eléjük az asztalra. Bódi elborzadt é» lehunyta a szemét. ■* ügy látom, hogy biceg. Ml történt magával? ^ kérdezte sípos. “ Karambol. Nyolc éve máPi “• ö..,! «■ pillantott Si- pos részvéttel egykori sofőrjére. — Magáhak pedig mindene volt az autó. Bódi elvörösödött. Az asztál súrolt deszkalapjára bámult. . * A karambol után vidékre költöztem — mond* tá. — Most egy gazdaság kocsiját vezetem. ipos a pöhä»t nyúlt. ** An pedig tizenöt éve már, hogy a minisztériumban vagyok. Most látogatóba jöttem Ide á rokonokhoz ... Nfem iszik, Bódi elvtál** ® Legföljebb egy kévééit —= mondta Bötíi erőtlenül, és a hazugságán tűnődött. Azt gondolta vöröslő arccal: Tehát így ég el szégyenében az ember. — Hány éve iS, hbgy ml együtt voltunk? — kérdezte Sípos. — Negyvenhétben. — Micsoda idők voltak akkor... — Nagy idők vóltak — bőimtott Hódi komolya«, és ahányszor Síposra pillantott, egyre csak a rozöga íkát-ot látta maga előtt, amelynek az egész jobb ölném ,uhta a beöSZtásáhóz képest megalázó ki- és beszállásokat, és felkutatott a városban egy Opelt. Né* gyen mentek az autóért «* Ä nép nevében! mondták ’ halálos komolysággal a szobafestőnek, aki megszeppenve állt előttük az udvar közepén. Mulatságos volt, ahogy igyekezett a kedvükben járni. Kinyitotta a pajtát. A ponyvát lerángatta a kocsiról, és széttárt, tehetetlen karral azt mondta: — F.zt Csak tolni lehet, kérem. I s Szerencsére négyén voltak, de így is alaposan megizzadtak, mire nevetség tárgyaként az ütőtt-kopott kocsit a Városon át betolták a pártgarázsba, Bódi esodfllättal hallgatta Sípost. Minden megelevenedett. atniről , beszélt, csak ki kellett nyújtania a kezét, Hogy megérintse a hegesztőt, aki egész éjszákén át dolgozott a Fiat ajtajával, hogy Bódi másnap elfuvarozhassa Sípost a választási gyűlésre. 11 Bódi hallgatott, nem tudta félbeszakítani sípost. Egyszer á faliórára pillantott,. Sípos észrevette. I“ Üölga vaii? — Ő, nem, nem... * Mi dolgom volna azon kívül, hogy itt vagyok most magával .,. ? — tiltákozdtt Bódi, és a kezét rátett* Sípos karjára. Meg is szorította egy kicsit. — Mi ván, Bódi elvtárs? *»a hunyorított Sípos e!érzékeny ui ten. — Semmi — nyögte Both. ég az arcát a kabátja ujjába törölte, — ösak nekem i§ eszembe jutott az a sok minden, ámiíkéft végigmentünk ffii kette«. Akik got csinál, maga nem efh- gondolta: Annyifa egyezik Mladonyíczky Béla érméi láttak működni bennünket, biztos azt gondolták magukban: Ki hitté volna róluk, hogy ennyire értik, amit csinálnak... ? Ő, mi egészén nagy emberek voltunk akkor. Elhiszi nekem? sípos eltűnődve simogat* ta a poharát. — Kisemberek voltunk mi, Bódi elvtárs — mondta, — Csak nagy dolgokat műveltünk, és eZ téveszti meg magát... Szótlanul ültek aZ asztalnál. Elérzékenytlltek a tok emléktől, amelyeket ezek aj órák kimozdítottak a helyükről, s meat ott vonultak előttük diadalmásain és kipirulva — pontosan úgy, mint akkor, a valóság perceiben. AZ uteán Sípos érzelmesen megölelté Bódit. Magához Is szorította egy kicsit. Bódi krákögott, egyik lábáról a másikra állt. Nem érzett bűntudatot, Hbgy elhallgatta Sipos előtt a szociális otthont, sőt igyekezet^ a régi szíriekben feltüntetni magát. Amiatt sem érzett bűntudatot, hogy nem telt említést a feleségéről aki a karambolnál szörnyethalt mellette, és a három évről sem beszélt, amire jogerősen elítélték. A bflhtudata Helyett valami mást érzett Leginkább azt, hogy egyszer valahol elveszített valamit, aminek már nem is tudja pontosan a nevét, s igy most már meg sem találhatja. Megvárta, míg Sipos eltűnt a házak sötétlő árnyékában, aztán amennyire á rossz lába engedte, futni kezdett az autóbuszállomás felé. A szolgálati épület rtühden ablaka sötét volt már, a söntés is bezárt, ffl- fliúlt nyolc óra. Bódi leroskadt ä hármas kocsiállásnál, ahonnan az 6 autóbusza indült: Egyszerre nyomasztónak, sőt elviselhetetlennek találta az Idő súlyát, mintha minden perc ** ami eddig Volt, és ami még lesi — külöp nehezedett volna fá. Az igazgatónő alakja is egyre többször jelent meg előtte. Mindennek én vagyok áz oka, dé hát, ha nem Volt erő bennem, hogy mást tehettem volna, nyöszörgőit.,. Taxi suhant át az autöbuszáiio- ffláson. Bódi későm Vette észfe. Integetett, egy darabig futott le utána, a sofőr azonban nem vette és»*. Vagy azt hitte, hogy részeg vagyok, gondolta Bódi el• keseredve, majd amennyire a sántasága engedte, futott Vissza á főtér felé. Egy mellékutcában talált rá a táxlifodára. Áz egyenruhás fiatalasszony fém fogait csillogtatva azt mondta: *s Körülbelül háromszáz fórint. És várni kell a koálasz nélkül bólintott, és leült a váró- padra. Mondhattam Vőlna, hogy nekem mindep pérc számít, gondolta, majd benyúlt a asé- bébe, megtapogatta a tárcáját. Benne vdit a rokkantsági nyugdija, amelyet tegnap vett ót a gondnokságon. Két csomag cigaretta ára hiányzott belőle. Várakozás közben alacsony, kövérkés alakja valósággal elveszett a széles pad sarkában. Céák akkor tűnt fel, ha nyílt az ajtó, és Bódi abban a reményben, hogy érte jött a taxi, előrefurako- dott. Kilenc óta előtt értek fel á Rigó-tetőre, ahonnan már látni lehetett a szociális otthon ablakíényelti Bódi egész úton növekvő aggodalommal figyelte a taxióra kattanásait, és amikor a kocsi kezdett leereszkedni ä tetőről, intett. — Csak eddig? — kérdezte a sofőr. ** Csak eddig, — Keivtezem én a* otthonig, mint egy úriembert. — Hagyja csak! —• mondta Bődi. A tárcájából elővette a rokkantsági nyugdíját és odaadta a sofőrnek. — itt » pénze. Megvárta, amíg a taxi nagy nehezen megfordult a keskeny úton, aztán elindult gyalog. Sohasem kedvelte á nehezen magyarázható dolgokat, és még inkább nem, ha sajnálatra méltóna/k látszott. Most sem arra gondolt, hogy legfeljebb fél tízre érhet fel az otthonba, és okosabb Volna, ha azon tömé a tejét, mit majd az igazgatónőnek mond. Ehelyett még egyszer átélte a régi dolgokat, Sípossal, a Fiat-tál és áz Opellal. Közben könnyezett, csak könnyezett, a kabátujjába törölgette a szemét. S mint gyakran megtörténik az emberrel: egyszerre voltak ezek a visz- SZáhoZhátóttaii fhúlt iránt érzett bánat és a boldogság könnyei. István király Leonardo do Vinci Cezanne (Reprodukció: Martincsek ti.)
