Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-21 / 247. szám

Pillanatképek a csabai piacról Középkori kéttornyú apátsági templom alapjait tárták fel Vésztő határában Nagy a forgalom A zöldségpiacon. Történeti adatok, régi ok­mányok tanúsága szerint híres apátság volt a középkorban Vésztő határában, az úgyneve­zett Mágori halmon. A monos­torról első ízben 1271-ben tesz­nek említést az oklevelek, s kéttornyú egyháza a XVIII. század közepén még állt a dom­bon. A feljegyzések birtokában két évvel ezelőtt „vallatták” először a régészek a Mágori halmot. Az adatok helyesnek bizonyultak: a próbaásatás so­rán falmarad vány okra, vala­mint temető részi etekre buk­kantak, a mélyebb rétegekből pedig bronzkori település ma­radványai kerültök felszínre. Az elmúlt hetekben újra megjelentek a régészek a ,.kin­cseket” rejtő Mágori halmon. — Két különböző kor em­lékeit is őrző halom újabb ása­eredményeként pontos adata­ink vannak a középkori temp­lom szélességét illetően, a hosz- szát azonban — mivel keleti vé­gét az 1800-as évek elején pdn- ceépítéssei szétrombolták — ez az ásatás sem tudta megállapí­tani. — A kelet-nyugati irányban futó falszakaszok feltárása so­rán átlagosan 120—130 centi­méter széles falalapozásokat és oldalfal-csonkokat találtunk, amelyeket nagyméretű téglák­ból és szépen faragott kövek­ből építettek. Sikerült megta­lálnunk a falkötéseket, ezek is­meretében pedig már megraj­zolható a templom rendszere. Az egyes kötéseknél tapasztal­ható erősítésekből arra követ­keztettünk, hogy a háromhajós templom két tornya az épület Ma ismét előkerüllek a kosa­rak, szatyrok a a háziasszonyok már korán reggel elindultak a szokásos hetipiacra. Békéscsa­bán. Igaz a felhozatal szerdán mindig kevesebb mint szambá­tól! — melyről képeink is ké­szültek —, de azért bizonyára most is megtalálják a megfelelő árut. Az. elmúlt szombat egyéb­ként nagy forgalmú volt Békés­csabán a hetipiacon, a vásárlók kedvükre válogathattak. Almá­ból például dömping mutatko­zott, összesen ötven mázsát hoz­tak. Aki olcsóbbat akart ven­ni, már hárem-négy forintért is vásárolhatott, az első osztályút viszont öt-hat forintért adták a termelők. A szőlő szezonja is most van, negyven mázsa érke­zett szombaton, Érdekességként figyelték meg a piaci ellenőrök, hogy például a karfiol ára egyik piacról a másikra igen gyorsan változott. Október 10-én tíz fo­rintért, ezt követően szerdán már csak háromért, a legutóbbi szombati hetipiacon pedig 5—6 forintért kínálták kilóját. Képe­inken néhány pillanatot örökí­tettünk meg u békéscsabai piac­ról. K J. Zöldség, sárgarépa, paradicsom, alma, paprika, na és virág. Mi kell a jó konyhába és a széP lakásba? Ez a fiatalasszony bi­zonyára mindent megtalált, mert alaposa^ felpakolva Indult haza. Azután valószínű do'gozni ment. Lehet, hogy a másod’k műszakot ilyen korán kezdte? [Fotó; Dcmcny Gyula) fásával — mondotta Juhász Irén régész, az ásatás vezetője — elsősorban az Árpád-kori apátsági templom s a monos­tor más épületeinek elhelyezke­dését, méreteit kívántuk meg­határozni. Az eddigi feltárások Szakkörből felsőbb iskolába Hetvennél több rendszeres ló. togatója van a Békési Járási Művelődési Központ képzőmű­vészeti szakkörének. Pontosab­ban annak a négy szakköri cso­portnak, mely két tanár vezeté­sével igyekszik tagjai tehetségét továbbfejleszteni, egyéniségüket kibontani. S hogy sikerrel, bizo­nyítja a tény, hogy az ált. isko­lás szakköri tagok közül töb­bet felvettek a szegedi Tömör­kény István Képzőművészeti Szakközépiskolába. Volt', aki in­nen indulva lett rajztanár, né- hányan pedig most végzik főis­kolai tanulmányaikat. Ennyi szép eredmény nem kis vonzerőt kölcsönöz a békésiek szakkörének. nyugati végén helyezkedett el. A templomhoz tartozó temető­részlet szintén a nyugati ré­szen került felszínre. Az előkészítő ásatás befeje­ződött. A környéken ritkaság­számba menő középkori monos­tor épületeinek maradványait rejtő Mágori halom teljes fel­tárására jövőre kerül sor. M. M. Titkárnői tanfolyam Hétfőn délután a közgazdasági szakközépiskolában csaknem öt- venen kezdték el tanulmányai­kat a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat titkárnői tanfo­lyamának kétéves, úgynevezett gyorsírást tagozatán. Az érdek­lődésre jellemző, hogy a jelent­kezők nagy száma miatt a ter­vezett egy csoport helyett keltőt fognak indítani. A másik cso­port első foglalkozására csü­törtökön délután fél háromkor kerül sor. Az egyéves általános tagoza­ton kedden kezdődött meg az oktatás. A résztvevők létszáma itt is eléri az ötven főt. »••«•■••••••••■•••••a»............... ..................................................................... I P etrovácz István Szombatra péntek Regény 27. óvatosan közlekedtünk, bo­kortól bokorig. És soha nem egyszerre. Amíg az egyik he­lyezkedett, a másik figyelt. Négykézláb másztunk az útszéli árokban, laposkúszással szeltük át a tarlót, a kukoricásban le­hetőleg úgy mozogtunk, hogy ne csapjunk zajt a száradó leve­leikkel. Ahol magasabb fát ta­láltunk, s észrevétlenül hozzá tudtunk férni, egyikőnk felmá­szott a tetejébe és fentről ku­tatta át alaposabban a környé­ket. Kimerészkedtünk a töltésig, de átkúszni nem mertünk raj­ta. A töltés végében a hídnál őr állt. A kanális mentén nagyot ke­rültünk s a kövesúttal párhuza­mosan vagy száz méterre meg­közelítettük a vasúti sínt. A sí­nek mellett lopakodtunk tovább a hid felé. Szerencsénk volt. Egy lebontott tanya helyén a szederindáyal, gazzal benőtt, el­vadult hajdrni gyümölcsöskor öreg diófa állt. Ez a tanyahely annyira elhagyatottnak látszott, hogy feladva elővigyázatossá­gunkat, mindketten felmász­tunk a d ófára, ahonnan jól be­láthattuk a környéket. A híd mindkét végében, a töl­tésnek támaszkodó őrbődé vi­gyázott. A töltés felénk néző partján, a gátőrházból katonák jöttek ki. Az udvaron kifeszí­tett ponyva alatt éppen ebédet főztek. A gyér mozgásból nem tud­tuk megítélni, hányán lehet­nek a hídnál? Azt sem. milyen fegyverük van a szuronyos pus­kán kívül, amit az őrök háton átvetve viseltek Nem volt kétséges, ha köze­lebb merészkedünk, akkor se leszünk okosabbak. Törökről nem tudunk meg többet. Senkivel nem találkoztunk, senkitől nem kérdezősködhet­tünk. Néptelen, kihalt volt a határ. Kedvetlenül, dolgunk vége­zetlenül kutyagoltunk haza. Dini, Radnai. Beleznai éppen evéshez készültek a bunkerban. Amolyan estebéd-féle volt ez. Felöntötték vízzel s az első for­ralásig főzték a tegnapi papri- káskrumpli-maradékot. Hígra sikerült, ízetlen is volt, de azért megettük szó nélkül. Radnaival összeszedtük az edényt, s levittük a kanálishoz, elmosni. Ahogy mosogatunk, megesobban e'őttilnk a víz Mint amikor hal ugrik. Vagy göröngyöt dobnak bele. Körülnéztem. S a kanálison túl, a kukoricásban felfedeztem Törököt. Nem bújt előlünk, de amíg meg nem győződött, hogy a környéken nem leskelődik rá veszély, előjönni sem mert. Megörültünk neki. Átöleltük a vállát, hátba veregettük, s diadalmasan vittük Dini elé. Török megadón tűrte, hogy rán- cigáljuk. Soltész már közelről sem örült annyira Töröknek, mint mi. Legalábbis nem mutatta. A köszönését sem fogadta. Helyette azonnal dorgálni kezdte. — Hol voltál? — Ka iáért — szegte le a fe­jét Török. — Nem azt kérdeztem, miért, hanem hogy hol? — A hídnál. A katonáknál. — Kunyeráltál tőlük? Török megrázta bozontos üs­tökét. — Hanem? — Szerezni akartam. — Észrevették? — Észre, amikor a sátorból kibújtam. — Rádlőttek a németek? — Németek nincsenek a híd­nál. Csak magyarok. — Magyarok lőttek rád? — Azok. Pedig látták, ki va­gyok. Hogy egy srác. — Nem találtak el? — Szerencsém volt. Halkan mondta, s nagyon őszintén. A máskor fennhéiázó, dicsekvő Török úgy állt Dini előtt, miint egy kisgyerek. — Hogyan menekültél meg? Bár a csirke igen kapót, volt, összesen 463 párat hoztak, s kilóját 24 for'ntert adtak, azért a galambásznak sem volt kis forgalma. Igaz, nézők inkább akadtak, mint vásár­lók, pedig igazán szépek vol­tak a hófehér galambok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom