Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-21 / 247. szám
Nem kis tudósokat akarunk nevelni, hanem tudományosan gondolkodó embereket Hétfőn Tudományos Napok kezdődtek Gyulán, abból az alkalomból, hogy öt évvel ezelőtt avatták fel az országban elsőként a TIT gyulai természettudományi előadótermét. Az ünnepi megnyitó elnökségében többek között helyet foglalt dr. Vonsik Gyula, a TIT főtitkára, dr. Kertész Márton, a TIT megyei elnöke Végh Andor, az MSZMP Békés megyei Bizottságának munkatársa, Nagy János, a megyei tanács vb elnökhelyettese. Az ünnepi gyűlést dr. Mucsi Imre, a TIT Gyula városi-járási szervezetének elnöke nyitotta meg, majd dr. Vonsik Gyula tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást a tudományos ismeretterjesztés feladatairól és perspektíváiról. Előadásában megemlékezett a hazánkban 130 éves múltra visz- szatekintő tudományos ismeret- terjesztésről és vázolta azokat a terveket, amelyek a szervezet előtt állnak. A feladatok közül — többek között — megemlítette: a TIT egyik legfontosabb célkitűzése, hogy „ne kis tudósokat neveljen, hanem tudományosan gondolkodó embereket” Ezt követően Fényes Péter városi titkár ismertette a természettudományi előadóterem ötéves múltját. A jubileum alkalmából dr. Vonsik Gyula elismerő okleveleket adott át többek között dr. Mucsi Imrének, Asztalos Gyulának, hindeisz ■ Ferencnek, Havasi Istvánnak. Az első napon került sor dr. Fényes Imre egyetemi tanár Fizika és az információelmélet, valamint dr. Pais István tanszékvezető egyetemi tanár, a TIT budapesti Természettudományi Stúdiójának bemutató előadása című referátumára. A Tudományos Napok keretében tegnap Kovács István egyetemi tanársegéd Kísérletek modem eszközökkel az elektromosság köréből címmel tartott előadást, ma pedig Az önreprodukálás matematikai modelljéről beszél dr. Csákány Béla rektorhelyettes. Dr. Vonsik Gyula elismerő oklevelet ad át Asztalos Gyulának, a biológiai szakcsoport vezetőjének. — Fejest ugrottam a Körösbe. S visszafelé úsztam. A víz- alatt, szemben a folyással. — Tudod-e, mekkora hibát követtél el? — Tudom. — Nem tudod. Elhagytad az őrhelyedet. A tanyát. A társaid. Bárki meglephetett volna bennünket, amíg oda csavarogtál. Ránk hozhattad volna a katonákat. — Tudom. — El kellene végre döntened magadban, itt akarsz maradni köztünk, vagy elmégy innen? — Itt maradok! — emelte fel a hangját Török. — Azt nem te mondod meg! — utasította rendre Dénes. — Kérdeztem, itt akarsz maradni? Török szeme megnőtt, alsó álla előre ugrott, homlokán ösz- szefutottak a ráncok. — Szeretnék itt maradni, — mondta azután, sokkal csendesebben. — Akkor alkalmazkodnod kell a törvényeinkhez. — Alkalmazkodni fogok. — Csak ígéred. Mert begyulladtál. — Én? — Török lábujjhegyre ágaskodott, mint aki ugrani készül. — Azt állítjátok? Félek? Mondjátok, hogy menjek vissza most azonnal, én visszamegyek s hozok kaját! Ha megint rám lőnek is! Én azoktól reggel sem féltem. — Nem is azoktól' — Dénes hangja kíméletlenül hideg volt. •— Hanem tőlünk. Magadtól. m- Attól, hnev e'kergp+'tnV — Tőletek? Én? Magamtól? Hogy egyedül maradsz. Félsz egyedül maradni. — Ti azt hiszitek? — Tudjuk. Mit csinálnál egyedül, ha elkergetnénk? — Vinném a pisztolyom. És a kézigránátokat. Nem tagadhatnátok meg őket tőlem— A pisztolyoddal beszélgetnél? A kézigránátoknak mondanád, hogy fázol, hogy unatkozol, vagy éppen jó kedved van? Török nem válaszol. — M'ért mentél reggel lopni? — Mert éhes voltam. — Kevés, amit enni adunk? Nem laksz vele jól? — Amikor eszünk, igen. De egy óra múlva megint éhes vagyok. Reggelre majd kilyukad a gyomrom. Különösen, ha felköl- telek őrködni. Ma is ettem vadsóskát, papsajtot, még a kukoricaszárat is megkóstoltam. De már száraz, nincs benne édesség. — Miért nem szóltál? — Minek? Ti sem laktatok jól! Erre Dénes nem tudott mit felelni. Töröknek igaza volt. Amíg az ő csomagjából tellett, addig ettünk, napjában négyszer is. Azután hoppra jött a kopp. Kása, paprikás mártással. Főtt krumpli, olajba mártva. Répafőzelék krumplival. Káposztafőzelék krumplival. Kása krumplival. A kását krupiival Széles találja ki, elsőnek még ízlett, de harmadszorra már ezt is untuk . (Folytn,)uU) : i : : ; : ■ : ■ ! a • m a s ■ ■ a I : ■ V. Nevelésügyi Kongresszus Az iskola a jövőt alakitó ember személyiségét formálja ii. Felsőoktatási rendszerünk to- i vábbfejlesztésének irányáról is tanácskozott a kongresszus. : Ajánlásit fogadott el: az intézmények belső, a kor változó követelményeihez alkalmazkodni képes struktúrájának kialakításáról, a központi irányítás és az intézményi önállóság helyes arányainak gyakorlati megvalósításáról, az oktatókat és hallgatókat megillető jogokról és kötelességeikről, a képzés tartalmának és módszerednek a legújabb tudományos eredményekre épülő állandó tökéletesítéséről, a felsőoktatási intézmények nevelői funkciójának erősítéséről, valamint a tudományos alkotómunkához szükséges személyi és tárgyi feltételeknek a korszerű követelményekhez szabott biztosításáról. A nevelés alanyának sorsáról elsősorban a munkás—paraszt dolgozók gyermekei, a hátrányos és veszélyeztetett1 helyzetben levő fiatalok továbbtanulása, egészséges fejlődése előmozdításában alapvetően fontos szerepet betöltő bentlakásos nevelési intézmények rendszerének további szélesítéséről szintén sok szó esett. A kongresszusi ajánlás a napközi otthoni, tanulószobai, egész napos iskolai, általános és középiskolai kollégiumi, nevelőotthoni hálózat mennyiségi és minőségi fejlesztéséről, nevelőmunkájuk személyi és tárgyi feltételeinek korszerű biztosításáról hangsúlyozottan beszél. Számításba véve azt a tényt, hogy a tudás, illetve a tudomány mind nagyobb mértékben válik termelőerővé és ebben az oktatásnak jelentős része van, kérd a kongresszus annak a hosszú távra való kimondását és további fenntartását, hogy az oktatásügyre fordított beruházási és költségvetési összegeknek gyorsabb ütemben kell növekedniük. mint a nemzeti jövedelemnek. Az iskolai tananyag és módszer problémái talán a legvitatottabb kérdések voltak. Nevelési tevékenységünk és iskola- rendszerünk hatékonysága ugyanis igen jelentős mértékben attól is függ, milyen tananyagot. milyen módszerrel tanítunk. Egyöntetű kívánalomként nyilvánult meg, hogy meg kell szüntetni azt a helytelen törekvést, amely minden ismeretet a tanulók fejébe akar „tölcsérezni”, s ezáltal a tantervek és tankönyvek túlmére- tezettségét, következésképpen a tanulók túlterhelését idézi elő. Mind az általános, mind a szakoktatásban arra kell törekedni. hogy a tanulók valóban lényeges, tárgyi ismeretek megbízható alapján megtanuljanak gondolkodni, magukat kifejezni, ítélni, következtetni, kombinálni, tervezni, ismereteiket alkalmazni, önálló ismereteket szerezni és azokat kritikailag is értékelni. Vagyis megtanuljanak tanulni, ami a jövőben egyre inkább életforma és nem egyszerűen iskolai kötelesség lesz. Távlati feladataink anyagi feltételeinek biztosítása és az iskolarendszer fejlesztése mellett foglalkozni kell azokkal a jelenben is meglevő nagy lehetőségeknek kihasználásával, melyeket a bevált, hatékony módszerek és eszközök felhasználása biztosíthat a mainál i eredményesebb tanítás megvalósításához. A képességek, pl. az önművelés készségének fejlesztése, már ma is parancsoló szükség, s egyre inkább azzá válik a feltételeket és körülményeket rohamosan módosító korunkban. Csak az így képzett, vagyis a permanens tanulásra és a szabad Idő hasznos, kulturált felhasználására felkészített ember tekinthető neveltnek, akiben megvan a készség is, hogy a szocialista társadalom aktív, kezdeményező, alkotó tagja legyen. A kongresszus állásfoglalása szerint a köznevelésügy továbbhaladásának egyik lényeges feltétele a közoktatás irányításának korszerűsítése. Ez feltételezi az irányítás tartalmával és szervezetével való igényes elméleti foglalkozást, valamint a vezetés gyakorlatának hatékonyabbá tételét. Az iránvftás és a vezetés decentralizálásának folyamatában kiemelt jelentősége van a közoktatásügy és felügyeleti rendszer továbbfejlesztésének. A kongresszus felkérte a Művelődésügyi Minisztériumot az információrendszer olyan fejlesztésére, amelyben az információk terjedelme és iránya megegyezik mindazokkal a feladatokkal és funkciókkal, amelyeket az irányítás az adott szinten ellát, illetve betölt. A kongresszus olyan egyszerűbb és kisebb létszámú tanulmányi felügyeleti rendszer kiépítését tartja szükségesnek, amely biztosítja, hogy a felügyelet érdemi segítséget nyújthasson az oktatásügy irányító szerveinek. A különböző iskolatípusok felügyelete pedig olyan szintről történjék, amely lehetőséget ad az adott iskolatípus, illetve szaktárgy problémáinak áttekintésére, a szükséges összehasonlításra. Sokoldalú vita eredménye a neveléstudományi kutatómunkával kapcsolatos határozat: javaslat is. Ennek értelmében, bár a neveléstudományi kutatások bázisa az elmúlt években szélesedett s a feltételek bizonyos vonatkozásban javulták, a kutatási kapacitás mégsem kielégítő. Lényegesen növ elni kell a kutatásokra fordítható összegeket és javítani kell az elosztás módját. Fokozni kell annak a lehetőségét is, hogy a — kísérleti iskolák hálózatának megteremtésén keresztül — a gyakorló pedagógusok mind szélesebb körei kapcsolódjanak be a különböző kutatóhelyeken folyó munkálatokba. Bekapcsolódásuk egyik nélkülözhetetlen feltétele, hogy a hivatásszeretetből végzett munka mellett, s azzal együtt, érvényesíthető legyen kutató tevékenységünkben (társadalmi életünk más területé* hez hasonlóan) az anyagi érdekeltség elve. * Ezek a kérdések is sejtetni engedik, hogy az V. Nevelésügyi Kongresszus a közel három évig tartó rendkívül szisztematikus előkészület nyomán igen alapos munkát végzett. Pedagógusok tízezrei vitatták meg a téziseket. Meg is látszott a több tucatnyi, alapvetően fontos kérdéskomplexum felvetése, vitája és az ajánlások megfogalmazása során, hogy a magyar pedagógusok mindennapi munkájáról, jövőt formáló felelősségéről van szó. A minden vonatkozásiban kitűnően megszervezett kongresszus hangulata lelkes és bizakodó volt. Különösen nagy tetszést váltott ki Aczél György, dr. Orbán László, Péter Ernő és dr. Simon Gyula elvtársak felszólalása. Felszólalásaik alapvető mondanivalója — s a kongresz- szus legfontosabb állásfoglalása is — így foglalható össze: Minden társadalmi tényező együttes erőfeszítésével fokozzuk a nevelés eredményességét és a nevelők megbecsülését. A kongresszus végül is a pedagógusokhoz, a magyar köznevelés minden rendű és rangú dolgozójához fordult felhívással — akik nevében és érdekében munkásságát kifejtette: „Biztatást merítve az elmúlt negyedszázad eredményeiből, tegyenek meg minden tőlük telhetőt a ma nagy, és a történelmi holnap még nagyobb szabású pedagógiai feladatainak megvalósítása érdekében! Ösztönözzenek, tanítsanak! Erősítsék meg tanítványaikat jószándékú törekvéseikben, vezessék el őket emberi kiteljesedésükhöz, a képességüknek és teljesítményüknek megfelelő hivatás megtalálásához épülő szocialista társadalmunkban!” A kongresszus egyik alapvető tanítását a nevelés és önnevelés nagyszerű dialektikáját és közösségi vetületét talán a költő megfogalmazásában tolmácsolhatjuk a legplasztikusabban : „A munkapadnál maoad is [munka vagy; A kés, amit befogtál, [téged is farag!" Dr. Tóth Lajos, a Magyar Pedagógiai Társaság Békés megyei Tagozatának elnöke Vízvezetékszerelési, fürdő berendezési, valamint központifűtés-szerelési munkát közületek és magánosok részére rövid határidővel vállal a BÉ&SI £PiíO»PIRI KISZ. Békés. Szarvasi út 42 Telefon: 52. x békés magsa 5 1910. OKTÓBER 21. Értesítjük kedves Vendégeinket, hogy a Gyulai Vár fürdő fedett fürdőjében 1970. október I2-től kezdődően a téli időszakban, a kulturáltabb fürdés megvalósítása érdekében kétmüszakos üzemelésre térünk át Reggel 7-től du. 1-ig, valamint du. 2-től este 8-tg vehetik a kedves vendégek igénybe a fürdő szolgáltatásait. A közbeeső időben vízcserét, takarítást végzünk. A fedett sport medencében minden hétfőn és csütörtökön a délutáni műszakban a sportolni vágyó vendégek részére 28 fokos vizet adunk. A kádfürdő változatlanul reggel 8-tól este 8 -lg folyamatosan, a gyógyászat reggel 8-tól du. 4-ig folyamatosan áll a vendégek rendelkezésére. Nagyobb higiéniával, kulturáltabb kiszolgálással, meleg helyiségekkel várjuk kedves Vendégeinket a tél folyamán. GYULAI VÍZMÜVEK
