Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-29 / 254. szám
Nem kötelező, csak hiánycikk! Miért kötelező, ha nincs? című írásunkra, melyben kifogásoltuk, hogy a középiskolák diákjai nem tudnak hozzájutni Brecht: Kurázsi mama című kötetéhez, az Európa Könyvkiadó válaszolt. „A tantervi utasítás nem sorolja fel Brecht: Kurázsi mama című művét a kötelező olvasmányok között. Ettől függetlenül néhány pedagógus — ehhez joga van — felveszi tanmenetébe, s nyilván a nyomaték kedvéért kötelezőnek jelzi. Csodálkozunk, hogy éppen Békéscsabán, ahol igen jó megyei könyvtár és könyvtárhálózat van, nem találják a könyvtarakban a kérdéses művet, amely eddig megjelent önálló kiadásban 1958-ban a Világirodalmi Kiskönyvtár sorozatban, 1965-ben a Magyar Helikon kiadásában, 1961-ben a Brecht: Színművek gyűjteményben, valamint a Magyar Helikon: B. Brecht színművei kétkötetes gyűjteményében 1964-ben. Független ezektől, s figyelembe véve az igényeket, 23 ezer 900 példányban kiadjuk a művet a Diákkönyvtár sorozatban. Ez eddig csak az ez évben gondokat okozó papír- és nyomdai nehézségek miatt nem sikerült.” A könyv tehát nem kötelező, csak hiánycikk. Ezen segíteni sajnos nem tudnak, mivel az idén még nem, jövőre viszont már kapható lesz. Film, dupla Segítség a segítőknek Kincses Imre okányi tudósítónk az úttörők nevében emelt szót levelében: „a segíteni szándékozók kiáltanak segítségért”, — ezzel kezdi levelét, majd arról tájékoztat bennünket, hogy az okányi úttörők nagy aktivitásnál vettek részt az „Üttörők az árvízkárosult iskolákért” címmel meghirdetett akcióban, öbz- szegyűjtötek mintegy 3 ezer forint értékű hulladékot az iskola udvarára, mivel a községben nincs MÉH-gyűjtőhely. Azonban október 6 óta hiába kérték, a MlÉH nem szállította el. Az ösz- szegyűlt van és egyéb hulladék balesetveszélyt is jelent, nem szólva arról, ha már az úttörők ilyen lelkesedéssel vettek részt a mozgalomban, illő lenne, hogy a pénzt is megkapják, hogy mielőbb eljuttathassák az árvíz- károsult iskoláknak. Levelét továbbítottuk a MÉH megyei kirendeltségéhez, ahol Fehér János közölte, hogy azonnal intézkednek és a hulladékot a lehető legrövidebb időn belül elszállítják. Az okányi pajtások azóta már bizonyára eljuttathatták segítségüket a legilletékesebbeknek: az árvízkárosult iskoláknak és nem várják hiába a MÉH autóját, ahogyan azt rajzolónk is illusztrálta. Most már a tanácson a sor Segítséget kérnek címmel október 15-én a Szerkesszen velünk hasábjain írtunk sok ol- wisónk kéréséről. A Békés megyei Víz- ős Csatornamű Vállalattól i Kendra János igazgató válaszolt cikkünkre. „A vállalat, amennyiben a tanács megrendeli a kért közkifolyót a Tompa utca sarkán, természetesen megépíti. Szükséges a tanács megrendelése, annál is inkább, mert a Zsigmond utca lakói az utcai hálózathoz komoly megterhelést jelentő anyagi áldozatot is hoztak. így nem kívánható el, hogy a közkifolyó költségei ugyancsak az utca lakóit terheljék.” „Diákok és más kevés zsebpénzzel rendelkező fiatalok a mozikban általában az első három sor valamelyikébe váltanak jegyet. Logikájuk szerint a „rohampáholyból hamarabb lát. — kérdezi levelében Gyueha Mária olvasónk. Felkerestük a moziüzemi vállalat igazgatóját, Nagy Feren-1 cet, aki a levéllel kapcsolatban a következőket mondta: A válasszal egyetértünk, s mivel több ember kérése volt, reméljük, a tanács a lehető legrövidebb időn belül megadja a szükséges segítséget. reklámozni, vagy árulni? Olvasom a Nők Lapjában az öles hirdetést: Ismét kapható a szuper automata importált mosógép. Ára 9280 forint. — Ez igen, ez ám a masina■ gondolom, miközben lelki szemeimmel látom,hogy a hirdetés hatására hogyan „tülekednek” az emberek, s azok közül is főleg, akik esküsznek az importáru egyedüli jó minőségére. Közben eszembe jut az is, hogy fejlődő és határokat nem ismerő kereskedelmünk az utóbbi időben szinte elárasztotta az üzleteket a különböző rendeltetésű külföldi cikkekkel. Ezek propagálására töméntelen reklámot' vet be a tömegkommunikációs eszközöket igénybe véve. Egy dologról viszont mintha kissé megfeledlcezett volna. Arról, hogy a vásárlók népes tábora közepes keresetű egyénekből áll, akiknek igényét kielégítené, ha például a nagyon keresett cikkeket kínálná a boltokban. Többek között olajkályhát, vagy éppen ceruzaelemet és szifon-tűt, hogy az apróbbakat is megemlítsem. Ráadásul ezeket a cikkeket nem is kellene reklámozni, csak egyszerűen: árulni. I Sz. A. Sxerkesssen velünk: Fotós szemmel Jártunkban-keltUnkben sok olyan esettel találkozunk, melyet nemcsak megírni lenne jó. hanem egy-egy fényképpel is illusztrálni, hogy visszásságát még inkább bemutassuk olvasóinknak. Fotósaink munkájuk során találkoznak ilyen esetekkel, s a legtöbbször lencsevégre is kapják. Hogy a legutóbbi példánál maradjunk: Békéscsabán, a Kulich Gyula Lakótelepen átvezető Kazinczy útón naponta száz és száz gépkocsivezető bosz- szankodik a felbontott és korláttal körülkerített úttest miatt, amely évek óta akadályozza a forgalmat. Valaki már tréfásan műemlékké nyilvánította a nagyon is komoly bosszúságot okozó akadályt. Fotósunk lefényképezte, s lapunkban közöltük. Reméljük, eredménye is lesz. A megyében nem egy ilyen és ehhez hasonló bosszantó dolog található, de ahhoz mi kevesen vagyunk, hogy minden furcsaságnál, bírálni való esetnél ott lehessünk. A több szem többet lát elv alapján fordulunk olvasóinkhoz, hogy a Szerkesszen velünk rovatot még érdekesebbé, hatékonyabbá tegyük. Nem kell külön ecsetelnünk, hogy a bíráló írás mellett a fotónak milyen hatása van. Ezt számos ipélda tanúsítja. Éppen ezért kérjük fotózni tudó olvasóinkat, a fotószakkörök tagjait, amatőröket, hogy a megyében tapasztalt fonákságokat, fényképre alkalmas eseteket kapják lencsevégre és juttassák el szerkesztőségünk címére. Természetesen a megfelelő szöveggel ellátva, megjelölve ebben a helyszínt és röviden ismertetve a helyzetet. Kérjük feltüntetni a beküldő címét is. A legjobban sikerült és klisére alkalmas fényképeket közöljük e rovat hasábjain és a megjelent legjobb fotókat a szokásos honoráriumon felül havonta jutalmazzuk is. A díjazott fénykép beküldőjének nevét a Szerkesz- szen velünk rovat következő számában közöl jük. A borítékra kérjük ráírni: Békés megyei Népújság Szerkesszen velünk rovat. Amatőr fotósok! Folószakkö- rök. figyelem! Szerkesszenek velünk: Fotós szemmel! Petrovácz István Szombatra péntek Regény 34. ják a filmet”, de minden egyes bemutató után megfogadják, nem jönnek többet. Ugyanis az előadást az első sorokból nem lehet élvezni, mert vannak olyan fiatalok, akik csak a hecc kedvéért járnak moziba. Vad nyerítésükkel és szövegükkel a többi néző figyelmét is elvonják a film élvezésétől. Hiába szólnak rájuk a jobb érzésűek, mert ettől még hangosabbá válnak. Sajnos egyetlen olyan esetet sem tapasztaltam, hogy a jegyszedök erélyesen felléptek volna a rendbontókkal szemben. Talán felnek a következményektől?” „Sajnos az utóbbi időben valóban elszaporodtak filmszínházainkban a rendbontások. Legutóbb Csór vason egy verebet engedtek el előadás közben a teremben. Ez természetesen nagy ribilliót okozott és zavarta a film nézőit, de több más hasonló esetet is fel tudnék sorolni. Éppen ezért nyomatékosan felhívtuk az üzemvezetők és a jegyszedők figyelmét arra, hogy rendbontás esetén erélyesen lépjenek fel az elkövetőkkel és vegyék igénybe — ha szükségesnek látszik — a rendőrijég segítségét is. Reméljük, ennek foganatja lesz és a jövőben meg- j szűnnek a randalírozások.” ; Később sem tapasztaltunk mozgást. Törökkel ezért úgy ha, távoztunk, nem költjük fel a többieket. Pirkadásig őrködtünk kettesben, akkor Beleznai váltott ben- nüket. Alig húztam a fejemre a takarót, Sanyi felzavart: — Riadó! — kiáltotta be az ajtón. Nemhiába gyakoroltuk még Börcsök idejében unos-untalan az éjszakai ..riadót, pillanatokon belül kint voltunk az udvaron s a bunker előtt & futóárokban gyülekeztünk. — Egy ember közeledik felénk — jelentette Beleznai Dé- nesnek. — A kanális partján. — Egy ember? Többet nem láttál? — Nem is néztem. Rohantam felkölteni benneteket. — Jellemző rád — legyintett mérgesen Dénes. — És sorra ki. osztotta a feladatokat. A magasfigyelőbe én másztam fel. Török Radnaival a bunkerban maradt Széles a kanalis- partra húzódott ki, Dénes Belez, naivat a futóárokban a tanya mögé került A közelgő satnya, vézna, alakot a jegenye alsó ágairól észrevettem, Az ösvényünkön jött. Nem törődtem vele. Első látásra megállapíthatta bárki, egyedül ő nem lehet veszélyes ránk. Ha nem követik vagy nem támadnak másfelől, egy embert köny- nyen elintézünk. Fentről hiába meresztgettem a szemem, ameddig beláttam a határt, mozdulatlan volt minden. Jobban szem ügy re vettem a görnyedten, óvatosan, körbe- körbe fürkészve lépdelő valakit. Nem jöhet támadó szándékkal. Inkább... A közeledő alak felnézett s én azonnal megismertem. Péter volt, a néma tehénpásztor. Beleznai útján jelentettem Dénesnek, engedélyt kérve tőle, hogy elhagyjam a figyelőhelyet s Péter elé menjek. Dénes beleegyezett. Deóvatosság- ból a jegenye tetejébe parancsolta Radnait. A futóárok a part alatt végző, dik. Kimásztam a mellvédjére, s amikor gondoltam, hogy Péter hallótávolba ért. füttyentettem. A néma meghallotta. Megállt. '**' afuii«aii*muiia«nuMti Intettem neki, hasaljon le, s kúszva indultam elébe. Közben a magasfigyelőt is lestem, nem jelez-e Radnai másfelől veszélyt? Lassan közeledtünk egymáshoz. Már csak néhány méter, hallom a lihegését. Egy kartávolság. Nyújtottam a kezem, a néma megragadta. Olyan erővel, hogy felszisszentem. — Ö! — nyögte Péter, s elengedte a csuklóm. — Gyere! — mondtam neki. — Szevasz! — jutott eszembe azonnal, hogy még nem köszöntöttem. — Szevasz, gyere! Besegítettem a futóárokba. Ott már mind a ketten felegyenesedhettünk. Pátert a bunkerba vezettem. A néma Soltész Dénesi és Törököt nem ismerte, Sanyival, Lajossal, Jóskával, velem már találkozott. A két nagyfiúra, Dé. nesre és Gáborra félelemmel vegyes tisztelettel nézett, jelenlétükben nem volt hajlandó leülni. — Kérdezd meg tőle, miért jött ide? — súgta a fülembe Dénes. Pétert nem kellett kérdezni. Fölugrott, kezét a magasba lökte rángatózni kezdett, egyszerre beszélt arca fintorával, szája széle vonaglásával, szeme riadt villámlásával, álla, keze, lába, egész teste görcsös rángatásával. Csak éppen más hang nem hagyta el a száját, csak az örökös;
