Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-29 / 254. szám

Nem kötelező, csak hiánycikk! Miért kötelező, ha nincs? cí­mű írásunkra, melyben kifogá­soltuk, hogy a középiskolák diákjai nem tudnak hozzájutni Brecht: Kurázsi mama című kö­tetéhez, az Európa Könyvkiadó válaszolt. „A tantervi utasítás nem so­rolja fel Brecht: Kurázsi mama című művét a kötelező olvasmá­nyok között. Ettől függetlenül néhány pedagógus — ehhez jo­ga van — felveszi tanmeneté­be, s nyilván a nyomaték ked­véért kötelezőnek jelzi. Csodálkozunk, hogy éppen Békéscsabán, ahol igen jó me­gyei könyvtár és könyvtárháló­zat van, nem találják a könyv­tarakban a kérdéses művet, amely eddig megjelent önálló kiadásban 1958-ban a Világiro­dalmi Kiskönyvtár sorozatban, 1965-ben a Magyar Helikon ki­adásában, 1961-ben a Brecht: Színművek gyűjteményben, va­lamint a Magyar Helikon: B. Brecht színművei kétkötetes gyűjteményében 1964-ben. Független ezektől, s figyelem­be véve az igényeket, 23 ezer 900 példányban kiadjuk a művet a Diákkönyvtár sorozatban. Ez eddig csak az ez évben gondo­kat okozó papír- és nyomdai ne­hézségek miatt nem sikerült.” A könyv tehát nem kötelező, csak hiánycikk. Ezen segíteni sajnos nem tudnak, mivel az idén még nem, jövőre viszont már kapható lesz. Film, dupla Segítség a segítőknek Kincses Imre okányi tudósí­tónk az úttörők nevében emelt szót levelében: „a segíteni szán­dékozók kiáltanak segítségért”, — ezzel kezdi levelét, majd ar­ról tájékoztat bennünket, hogy az okányi úttörők nagy aktivi­tásnál vettek részt az „Üttörők az árvízkárosult iskolákért” cím­mel meghirdetett akcióban, öbz- szegyűjtötek mintegy 3 ezer fo­rint értékű hulladékot az iskola udvarára, mivel a községben nincs MÉH-gyűjtőhely. Azonban október 6 óta hiába kérték, a MlÉH nem szállította el. Az ösz- szegyűlt van és egyéb hulladék balesetveszélyt is jelent, nem szólva arról, ha már az úttörők ilyen lelkesedéssel vettek részt a mozgalomban, illő lenne, hogy a pénzt is megkapják, hogy mi­előbb eljuttathassák az árvíz- károsult iskoláknak. Levelét továbbítottuk a MÉH megyei kirendeltségéhez, ahol Fehér János közölte, hogy azon­nal intézkednek és a hulladékot a lehető legrövidebb időn belül elszállítják. Az okányi pajtások azóta már bizonyára eljuttathatták segítsé­güket a legilletékesebbeknek: az árvízkárosult iskoláknak és nem várják hiába a MÉH autó­ját, ahogyan azt rajzolónk is il­lusztrálta. Most már a tanácson a sor Segítséget kérnek címmel ok­tóber 15-én a Szerkesszen ve­lünk hasábjain írtunk sok ol- wisónk kéréséről. A Békés me­gyei Víz- ős Csatornamű Válla­lattól i Kendra János igazgató válaszolt cikkünkre. „A vállalat, amennyiben a tanács megrendeli a kért közki­folyót a Tompa utca sarkán, ter­mészetesen megépíti. Szükséges a tanács megrendelése, annál is inkább, mert a Zsigmond utca lakói az utcai hálózathoz ko­moly megterhelést jelentő anya­gi áldozatot is hoztak. így nem kívánható el, hogy a közkifolyó költségei ugyancsak az utca la­kóit terheljék.” „Diákok és más kevés zseb­pénzzel rendelkező fiatalok a mozikban általában az első há­rom sor valamelyikébe válta­nak jegyet. Logikájuk szerint a „rohampáholyból hamarabb lát. — kérdezi levelében Gyueha Mária olvasónk. Felkerestük a moziüzemi vál­lalat igazgatóját, Nagy Feren-1 cet, aki a levéllel kapcsolatban a következőket mondta: A válasszal egyetértünk, s mivel több ember kérése volt, reméljük, a tanács a lehető leg­rövidebb időn belül megadja a szükséges segítséget. reklámozni, vagy árulni? Olvasom a Nők Lapjában az öles hirdetést: Ismét kapható a szuper automata importált mosógép. Ára 9280 forint. — Ez igen, ez ám a masina■ gondolom, miközben lelki szemeimmel látom,hogy a hirdetés hatására hogyan „tülekednek” az emberek, s azok kö­zül is főleg, akik esküsznek az importáru egyedüli jó minőségére. Közben eszembe jut az is, hogy fejlődő és határokat nem ismerő kereskedelmünk az utóbbi időben szinte elárasztotta az üzleteket a különböző rendeltetésű külföldi cikkekkel. Ezek propagálására töméntelen reklámot' vet be a tömegkommunikációs eszközöket igénybe véve. Egy dologról viszont mintha kissé megfeledlcezett volna. Arról, hogy a vásárlók népes tábora közepes keresetű egyé­nekből áll, akiknek igényét kielégítené, ha például a nagyon ke­resett cikkeket kínálná a boltokban. Többek között olajkályhát, vagy éppen ceruzaelemet és szifon-tűt, hogy az apróbbakat is meg­említsem. Ráadásul ezeket a cikkeket nem is kellene reklámozni, csak egyszerűen: árulni. I Sz. A. Sxerkesssen velünk: Fotós szemmel Jártunkban-keltUnkben sok olyan esettel találkozunk, me­lyet nemcsak megírni lenne jó. hanem egy-egy fényképpel is illusztrálni, hogy visszásságát még inkább bemutassuk olvasó­inknak. Fotósaink munkájuk so­rán találkoznak ilyen esetekkel, s a legtöbbször lencsevégre is kapják. Hogy a legutóbbi példá­nál maradjunk: Békéscsabán, a Kulich Gyula Lakótelepen átve­zető Kazinczy útón naponta száz és száz gépkocsivezető bosz- szankodik a felbontott és korlát­tal körülkerített úttest miatt, amely évek óta akadályozza a forgalmat. Valaki már tréfásan műemlékké nyilvánította a na­gyon is komoly bosszúságot oko­zó akadályt. Fotósunk lefényké­pezte, s lapunkban közöltük. Re­méljük, eredménye is lesz. A megyében nem egy ilyen és ehhez hasonló bosszantó dolog található, de ahhoz mi kevesen vagyunk, hogy minden furcsa­ságnál, bírálni való esetnél ott lehessünk. A több szem többet lát elv alapján fordulunk olvasóinkhoz, hogy a Szerkesszen velünk rova­tot még érdekesebbé, hatéko­nyabbá tegyük. Nem kell külön ecsetelnünk, hogy a bíráló írás mellett a fotónak milyen hatása van. Ezt számos ipélda tanúsít­ja. Éppen ezért kérjük fotózni tudó olvasóinkat, a fotószakkö­rök tagjait, amatőröket, hogy a megyében tapasztalt fonákságo­kat, fényképre alkalmas esete­ket kapják lencsevégre és jut­tassák el szerkesztőségünk címé­re. Természetesen a megfelelő szöveggel ellátva, megjelölve eb­ben a helyszínt és röviden is­mertetve a helyzetet. Kérjük fel­tüntetni a beküldő címét is. A legjobban sikerült és klisére alkalmas fényképeket közöljük e rovat hasábjain és a megjelent legjobb fotókat a szokásos ho­noráriumon felül havonta jutal­mazzuk is. A díjazott fénykép beküldőjének nevét a Szerkesz- szen velünk rovat következő szá­mában közöl jük. A borítékra kér­jük ráírni: Békés megyei Nép­újság Szerkesszen velünk ro­vat. Amatőr fotósok! Folószakkö- rök. figyelem! Szerkesszenek ve­lünk: Fotós szemmel! Petrovácz István Szombatra péntek Regény 34. ják a filmet”, de minden egyes bemutató után megfogadják, nem jönnek többet. Ugyanis az előadást az első sorokból nem lehet élvezni, mert vannak olyan fiatalok, akik csak a hecc kedvéért jár­nak moziba. Vad nyerítésükkel és szövegükkel a többi néző fi­gyelmét is elvonják a film élve­zésétől. Hiába szólnak rájuk a jobb érzésűek, mert ettől még hangosabbá válnak. Sajnos egyetlen olyan esetet sem ta­pasztaltam, hogy a jegyszedök erélyesen felléptek volna a rendbontókkal szemben. Talán felnek a következményektől?” „Sajnos az utóbbi időben va­lóban elszaporodtak filmszínhá­zainkban a rendbontások. Leg­utóbb Csór vason egy verebet engedtek el előadás közben a te­remben. Ez természetesen nagy ribilliót okozott és zavarta a film nézőit, de több más hason­ló esetet is fel tudnék sorolni. Éppen ezért nyomatékosan fel­hívtuk az üzemvezetők és a jegyszedők figyelmét arra, hogy rendbontás esetén erélyesen lép­jenek fel az elkövetőkkel és ve­gyék igénybe — ha szükséges­nek látszik — a rendőrijég segít­ségét is. Reméljük, ennek foga­natja lesz és a jövőben meg- j szűnnek a randalírozások.” ; Később sem tapasztaltunk mozgást. Törökkel ezért úgy ha, távoztunk, nem költjük fel a többieket. Pirkadásig őrködtünk kettes­ben, akkor Beleznai váltott ben- nüket. Alig húztam a fejemre a takarót, Sanyi felzavart: — Riadó! — kiáltotta be az aj­tón. Nemhiába gyakoroltuk még Börcsök idejében unos-untalan az éjszakai ..riadót, pillanatokon belül kint voltunk az udvaron s a bunker előtt & futóárokban gyülekeztünk. — Egy ember közeledik fe­lénk — jelentette Beleznai Dé- nesnek. — A kanális partján. — Egy ember? Többet nem láttál? — Nem is néztem. Rohantam felkölteni benneteket. — Jellemző rád — legyintett mérgesen Dénes. — És sorra ki. osztotta a feladatokat. A magasfigyelőbe én másztam fel. Török Radnaival a bunker­ban maradt Széles a kanalis- partra húzódott ki, Dénes Belez, naivat a futóárokban a tanya mögé került A közelgő satnya, vézna, ala­kot a jegenye alsó ágairól észre­vettem, Az ösvényünkön jött. Nem törődtem vele. Első látásra megállapíthatta bárki, egyedül ő nem lehet veszélyes ránk. Ha nem követik vagy nem támad­nak másfelől, egy embert köny- nyen elintézünk. Fentről hiába meresztgettem a szemem, ameddig beláttam a határt, mozdulatlan volt min­den. Jobban szem ügy re vettem a görnyedten, óvatosan, körbe- körbe fürkészve lépdelő valakit. Nem jöhet támadó szándékkal. Inkább... A közeledő alak felnézett s én azonnal megismertem. Péter volt, a néma tehénpásztor. Beleznai útján jelentettem Dénesnek, engedélyt kérve tőle, hogy elhagyjam a figyelőhelyet s Péter elé menjek. Dénes beleegyezett. Deóvatosság- ból a jegenye tetejébe paran­csolta Radnait. A futóárok a part alatt végző, dik. Kimásztam a mellvédjére, s amikor gondoltam, hogy Péter hallótávolba ért. füttyentettem. A néma meghallotta. Megállt. '**' afuii«aii*muiia«nuMti Intettem neki, hasaljon le, s kúszva indultam elébe. Közben a magasfigyelőt is lestem, nem jelez-e Radnai másfelől ve­szélyt? Lassan közeledtünk egymás­hoz. Már csak néhány méter, hallom a lihegését. Egy kartá­volság. Nyújtottam a kezem, a néma megragadta. Olyan erővel, hogy felszisszentem. — Ö! — nyögte Péter, s elen­gedte a csuklóm. — Gyere! — mondtam neki. — Szevasz! — jutott eszembe azonnal, hogy még nem köszön­töttem. — Szevasz, gyere! Besegítettem a futóárokba. Ott már mind a ketten felegyenesed­hettünk. Pátert a bunkerba ve­zettem. A néma Soltész Dénesi és Tö­rököt nem ismerte, Sanyival, Lajossal, Jóskával, velem már találkozott. A két nagyfiúra, Dé. nesre és Gáborra félelemmel vegyes tisztelettel nézett, jelen­létükben nem volt hajlandó le­ülni. — Kérdezd meg tőle, miért jött ide? — súgta a fülembe Dénes. Pétert nem kellett kérdezni. Fölugrott, kezét a magasba lök­te rángatózni kezdett, egyszerre beszélt arca fintorával, szája széle vonaglásával, szeme riadt villámlásával, álla, keze, lába, egész teste görcsös rángatásával. Csak éppen más hang nem hagyta el a száját, csak az örö­kös;

Next

/
Oldalképek
Tartalom