Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-29 / 254. szám
jubileum A MAI BUCSA Nagy Károlyt, a Szocialista Hazáért érdemrenddel knün- tetett munkásmozgalmi veteránt születésének 70. évfordulója alkalmából fogadta Frank Ferenc, a megyei párt- bizottság első titkára. A fogadáson részt vett Zalai György, az MSZMP megyei bizottságának titkára, valamint Gyulavári Pál, a városi pártbizottság első titkára. Az ünnepség résztvevői meleg szeretettel köszöntötték a jubileumát ünneplő Nagy Károlyt, s ez alkalommal ajándékot adtak át. Hetvenedik évfordulója alkalmából meleg szerettei köszöntjük mi is Nagy Károly elvtársat. ÜJ REGÉNY: Gyors siker „Hozsánna, itt a latrinaszakértő!” Ezzel a felkiáltással kezdődik Heinar Kipphart két kisregényét magába foglaló könyve, amely a napokban jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában A pimasz pofájú címmel. A második világháború német katonájában Rudat-bam az olvasó egy kicsit találkozik Hasek Svejk-jével. A kétbalkezesnek tűnő baka megkeseríti Zimer szakaszvezető amúgysem gyöngyvirágos életét. Párharc a lövészárokban, a drill-fegyelemben elvadult szakaszvezető és a gondolkodó Rudat között. Különös — furcsa történet ez, hajmeresztő fordulatokkal, rettenetes emberi tragédiával. Rudat becsületes katona. A háborútól kezdettől fogva undorodik. Bármennyire is becsületes akar azonban maradni, ez nem sikerülhet neki. Akaratán kívül oka lesz egy csoport partizán halálának, s köztük egy leányénak, akit talán szerethetett volna. — ö! ö’ Beláttuk, így nem jutunk vele semmire. Dénes szólt Jóskának, főzzön reggelit, s együtt visszamentünk a tanyába. A néma odahúzódott a langyos tűzhely mellé a padkára, feje a mellére csuklóit s elaludt. Reggelig hagytuk pihenni. Jóska kását főzött, s paprikáshagymás mártást készített hozzá. Elsőnek Péter kapott, teli kislábassal. Mire Jóska befejezte az osztást, s magának is mert volna, a néma lábasa kiürült. I— Adj még neki — biztatta Jóskát Dénes. — Ki tudja, mióta nem evett szegény. Péter a második adagot is bevágta, azután lejött velem a kanálisra mosogatni, megnézte a malacaimat, s visszatérve a tanyába, Széles elé állt. Bal mutatóujjával Jóskára bökött, jobb tenyerét a mellére szorította. — Egészségedre — nyugtázta a köszönetét Jóska. — Na gyere Péter — hívta a fűzfa alá — meséld el, miért jöttél? A néma engedelmesen követte. Jóska leült a gyeptéglával megemelt padkára. Mi is melléje telepedtünk. Néma forgolódott a fűzfa körül, letört egy vesszőt. A kezében tartva, mintha puskát fogna, megindult a vesszővel felénk. Mikor már csak méterekre lehetett, visszafordult, hátrább szaladt, s újra közeledett. — Nem dicsérem Bucsát, de ma már itt minden megtalálható, amire egy embernek szüksége lehet. Van nagyon szép ' iskolánk politechnikai műhellyel, óvodánk, gyógyszertárunk, orvosi rendelőnk és olyan kultúr- házunk, amelyhez hasonlót alig lehet találni a járásban, sőt a megyében. Azt is el kell mondanom, hogy az utóbbi években legalább 100 új családi ház épült, nagyon sokat pedig megnagyobbítottak, átalakítottak. Vízművesítik a községet. Kitűnő a kenyér, és húsellátás. Mit mondjak még? Karcag autóbuszon negyed-, Hajdúszoboszló egy óra alatt elérhető. így nyilatkozik szűkebb hazájáról Szebelley Ferenc, az általános iskola igazgatója, hogy korrigálja sokak téves elképzelését. Mert hol van már az az idő, amikor Bucsát még az elmaradottság jelképeként lehetett emlegetni? Egy kis visszapillantás Valamikor báró Wooster Frankné, báró Fould Springer Máriának volt itt tízezer 500 holdas birtoka, amely túlterjedt a megye mai határain. Szinte feudális viszonyok között élt a község lakossága, míg a felszabadulás itt is véget nem vetett a szégyenletes elmaradottságnak. Az angol érdekeltségű birtok megszüntetése kezdetben vitát okozott, 1945 szeptemberében azonban a kommunisták kimondták: felosztjuk a földet. A gazdaság lebontott istállóinak, cselédházainak az anyagából egyszerű parasztházak, egész utcasorok épültek a nyomorúságos viskók helyén. Voltak, akik ellenezték a bontást, de az elnyomás elleni végtelen gyűlölet kitörését nem lehetett megfékezni. & 1949-ben 10 taggal megalakult a Petőfi Tsz. Az új út keresők jóformán semmivel kezdték. Később, 1952-ben létrejött a Petőfi, a Győzelem, a Béke és az Előre Tsz. Viszontagságos körülmények után, 1966-ban alakult meg az Űj Barázda Tsz 350 taggal. A több mint 6000 holdas gazdaság eddig nem működött rosszul. Az egy tagra jutó átlagjövedelem évről évre — Katonák jöttek? Péter bólintott. — El akartak vinni? A néma a fejét rázta — Hanem?/ A fiú négykézlábra állt, felugrott ,ismét négykézlábra állt. Fogta a puskát, arrafelé szegezte, ahol az előbb kuporgott. — A teheneidet akarták? A néma helybenhagyta. — És te? Péter most a vesszővel hadonászni kezdett, ahogyan a tel>e- neket hajtják. Mind vadabbul csapkodott, dobogott, rohangált. Majd, mintha szegbe lépett volna, nagyot ugrott s elterült a földön. — A teheneket lelőtték! — kiáltott Jóska. A néma nemet intett. Üjra végigjárta az előbbi táncot. — Aha! A teheneid felrobbantak! Péter egy ujját a magasba tartotta. — Csak egy robbant fel. És a többi ? A fiú mutatta, a többi elszaladt. A fűzfa mögé dobta a botot. — Az erdőbe mentek. Értjük. És te megkerestél bennünket... Hallgattunk. Minden világos volt. A kiéhezett katonák szemet vetettek a tehenekre. El akarkták hajtani őket. De Péter nem engedte. Bezavarta a marhákat az erdőbe. (Folytatjuk) nőtt és tavaly elérte a 16 ezer forintot. Ha lenne tízmillió Az embereket azonban rendkívül aggasztja a szinte évenként ismétlődő bel- és árvíz, ami bizonytalanná teszi a tsz fejlődését. Éppen ezért a csúcs- vezetőségválasztó ülésen sok szó esett róla. Szöllősi Gábor, az Üj Barázda Tsz elnöke keserűen mondja: — Az idén olyan táblák kerültek víz alá, amelyekről 16— 18 mázsa búzatermést vártunk. A tsz a növénytermesztési és értékesítési tervét az idén 11 és fél millió forint helyett várhatóan csak 4 millióra teljesíti. Mintegy 40 kilométeres szakaszon felújítják a csatornákat és újat is építenek, mégpedig fele-fele arányban állami és saját erőből. A munka 1966-tól tart, de nem úgy halad, ahogy kellene. Szöllősi Gábor véleménye szerint nagyobb szervezettségre lenne szükség. A vízelvezetéssel egyidejűleg a földuta- kat, a táblákat is rendezni kellene és a talajjavítás sem maradhat el. Természetesen pénz kérdése az egész. Ha lenne 10 millió forint ... A tsz 3 milliót és a saját gépeit, eszközeit adná hozzá, hétmilliót pedig az államtól vár. Hamar visszatérülő befektetés lenne. Dehát országosan sok az ilyen gond, egyelőre nem jut pénz mindenhová. Vízmű épül nemsokára Amíg a földeken az ár- és belvíz pusztít, a lakosságnak nincs elegendő ivóvize. A községben mindössze egy kút van. Innen csöveken hat kifolyóhoz jut el a víz. Helyesebben csak „csörgedezik”. A Sárrét-csatornán túl, a tsz főmajorjában bővizű a kút, de á vizét nem lehet a községbe vezetni. — Nem is tudom, mit tennénk, ha a községi kút egyszer felmondaná a szolgálatot — mondja Kónya Sándor, a párt- csúcsvezetőség titkára, aki emiatt kissé aggódik. Igaz, már szervezik a vízműtársulást Bucsán. A munkát a jövő év tavaszán kezdik kútfúrással, aztán következik a hálózatépítés. A lakosság sürgeti a munkát, egyúttal a segítségét is felajánlja. A vízmű 1972-re készül el. Csak addig legalább tartson ki a mostani kút! Foglalkoztatási gondok Szebelley Ferenc nem dicséri Bucsát, de csupa szépet, jót mond róla. Teljesen egyetért vele Kónya Sándor, a párt csúcsvezetőségének titkára, Nyilas Péter, a községi tanács elnöke és Szöllősi Gábor, a tsz elnöke is. Amikor azonban leülünk tárgyalni, főleg a gondokról, bajokról beszélnek. Ilyen gondja a 3200 lakosú községnek a foglalkoztatás megoldása. Hatszáz ember — főleg férfi — jár el dolgozni közeli és távoli vidékekre. A legtöbben jól, sőt igen jól keresnek. Hogyan lehetne őket visszatartani? A HűtSház érettségizett munkaerőt vagy géplakatos szakmunkásokat hűtőgépkezelőnek FELVESZ ÉS BEISKOLÁZ Jelentkezés: a munkaügyi vezetőnél. Talán úgy, hogy a tsz melléküzemági tevékenységbe fogna és munkaigényesebb növényeket termesztene. De tudna-e a tsz legalább megközelítőleg annyit fizetni a dolgozóknak, mint amennyit most keresnek? Aligha. Legalábbis egyelőre. A nők számára kedvezőbb az elhelyezkedési lehetőség. A Csaba Szőnyegszövő bedolgozórészlegében 28-an, a Békési Kosárfonó Háziipari Szövetkezet részlegében 50-en dolgoznak. A további fejlesztésnek nincsenek akadályai. A község vezetői jól tudják, hogy az eljárás senkinek sem használ. Kevés a pedagógus Három számtan, egy fizika és egy biológia szakos tanár hiányzik az iskolából. Más szakosok tanítanak helyettük, e emiatt érthetően alacsonyabb a tanulmányi szint. Aki innen középiskolába kerül, legalábbis kezdetben, érzi a hátrányt. — Miért nem jönnek szívesen Bucsára —pedagógusok? — kérdezem Szebelley Ferenc igazgatót. — Ez valami járási betegség, ami a régmúltból ered. Pedig egészen más már itt a világ, mint akár csak néhány évvel ezelőtt is volt. És van lakás, van illetményföld. A község szülöttei közül az egyetem, főiskola elvégzése után többen visszajöttek. Bucsán él Oláh Lajos orosz szakos tanár, Vígh József, Szabó Gyula és Balogh László agrármérnök. Máshová került azonban Oláh János biológia szakos tanár, pedig a tanács négy évig havi 800 forint ösztöndíja^ fizetett neki. Hasonlóan Koós Gizella, aki ugyancsak négy évig kapott ösztöndíjat, hogy az orvosi egyetemen tanulhasson. Tudja meg mindenki — Sokan a tv-ből és a rádióból talán jobban ismerik az országot, mint a községüket — állapítja meg Kónya Sándor és csak helyeselni tudja a csúcs- vezetőség-választó értekezletnek azt a határozatát, hogy fo<- kozni kell a község eredményeinek, gondjainak ismertetését. Kevesen tudják például azt, hogy 1967 március óta a kommunális beruházásokra fordított összeg meghaladta, a négymillió 600 ezer forintot. Azelőtt három választási ciklus alatt sem fejlődött ennyit a közáég. Sokan bosszankodva kérdezik: miért nincs fogorvos? Felesleges, nem lenne állandó munkája. Karcaghoz tartozik a község, az igényeket ott kielégítik. Szűk a bölcsőde, óvoda, bővíteni kellene. Az építkezés költsége meghaladná az egymillió forintot. Pénz azonban nincs. Legalábbis egyelőre. Ám a bölcsőde, óvoda bővítése nélkül nem oldható meg a nők foglalkoztatása sem. Kellene üzletház — vendéglővel, hús- és zöldségesbolttal. Az ÁFÉSZ-nek azonban kevés a pénze, az ár_ és belvíz okozta károk miatt szegény a tsz is. Egy kis türelem, főként jobb gazdasági év kell. * * * Egyik gond kapcsolódik a másikba. Ám ezek a mai fejlődés velejárói. Hol van mar az az idő, amikor még báró Fould Springer Mária birtokán éhbérért dolgozott a falu lakossága és késő ősztől kezdve szegényes viskóiba húzódva várta a kitavaszodást? Pásztor Béla S 5 1970. OKTÓBER 29. fontosai)!), meri közügy” Másfél hónap alatt legalább tucatszor hallottam ezt Varga Istvántól, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadójától. Legalább ennyiszer be, szeltünk meg ugyanis találkozót, hogy augusztus 20-i Szocialista Kultúráért kitüntetéséhez gratulálhassunk, s hogy az eseménnyel kapcsolatban néhány szót válthassunk vele. Aztán jött egy telefon, amelyben kérte, halasszuk el a beszélgetést, mert közbejött valami, ami „fontosabb, mert közügy”. Vagy eljutottunk ugyan a találkozásig, csak éppen rögtön másra terelődött a szó, mert az volt a közügy, az volt a fontosabb. Néhány nappal ezelőtt aztán mégiscsak sikerült az interjú. — Nyolcadik éve, egészen pontosan 1963. szeptember 11-e óta dolgozom Itt. Feladatom a megye múzeumainak, könyvtárainak, a képzőművészeti és irodalmi életnek, az ismeretterjesztő munkának, a helytörténeti kutatásnak a művelődésügyi osztály hatáskörébe tartozó területeken és módon való ellenőrzése, irányítása. Igen sokszínű munka, amelyen belül a számomra egyik legkedvesebb a könyvhetekkel, könyvnapokkal, író—olvasó-találkozókkal való törődés. — Mellesleg: mosit elsősorban éppen az ilyen irányú tevékenységéért tüntették ki... indokolt a kérdés: milyen például egy igazán jó író—olvasó-találkozó? — Ügy gondolom, nem szabad „hivataloskodónak” lennie. Nem szabad csak azért rendezni, hogy legyen. Írók és olvasók beszélgetésének csak akkor van értelme .ha az mindkét fél számára tud valamit nyújtani. Ehhez szükséges, hogy a résztvevők el is olvassák előzetesen az illető író művét. Ha ez nem történik meg, akkor a „találkozó” abban fog kimerülni, hogy az író hány éves. hány találkozón vett részt, hány . könyvet írt stb. Szép feladat és lehetőség, ha az ember minél szélesebb tömegekhez juttatja el az írók közvetlen vagy könyveiken keresztül nyilvánosság elé kerülő szavát... Ezenkívül a megyei könyv, kiadványok gondozása is Varga István dolga. S ő szerkesztette az, Emlékezés a kezdetre című kötetet. Most a Tiszán innen — Dunán túl vetélkedő ügyeit intézi. Éppen a járdaépítéshez szükséges bazalttal, aszfalttal kapcsolatban hívják te'ef nhoz. Az interjú ezzel befejeződik. A vetélkedő most fontosabb. Az a közügy. I I
