Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-11 / 239. szám
Juan Bosch: A szökevény ócsák, tintaszínű lagúnák kavarognak előtte. Persze, az álom el-elnyomja az embert, ha nem akarja is. Tágra nyitott szemmel, feszülten figyel. Ezen az úton, amikor legkevésbé várja az ember, könnyen előbukkanhat egy szakasz katona és aztán nincs menekvés. Az kellene csak, ■í hogy hagyja magát meg- '■ öletni, mikor még nem is • látta apját. ' — Legjobb lesz, ha az erdőbe húzódom — gon- ; dől ja Juan Antonio. Az éj szörnyűségesen fekete. Ráadásul az imént '' esett is, a talaj felázott és így nem hallhatja a lódobogást, ha üldözik. Bizony nem lát tovább az orra hegyénél. És most nem jut ' eszébe, vajon itt jobbra van-e a drótkerítés. Átkozott emlékezet! Nyirkos, hideg a levegő. Kétségkívül hamarosan újra megered az eső. Adja isten, hogy ne a folyó torkolatánál érje utol. Feltétlenül haza kell érnie. Látni kívánja apját, meg akarja nyugtatni; aztán meg éhes is, és nagyon fáradt. — Erre, Morito, erre. A szökevény úgy beszél a lovához, mint valami személyhez. Hangja rekedt, elfúló. Az . állat megérti: , jobbra fordul, fölkapaszkodóik a szakadék meredek oldalán és s&fos farkával a farát csapkodva beüget az erdőbe. Amott áll az öregember viskója. Olyan volt, mint egy kidőlt fa koronája. Az állat csendben megtorpant, megértette, hogy nem szabad zajt csapnia. Juan Antonio kimondhatatlanul megkönnyebbült s mélyet sóhajtott. Kedve támadt, hogy leugorjon lováról és elrikkantsa magát; de csak megsimogatta Morito sörényét. Es hirtelen úgy érezte, mintha süllyedne, mintha megnyílt volna a homokos föld lova alatt. Csakhamar föleszmélt, füttyentett. Amikora ház fehér homlokzatán fényes négyszög nyílott, fátyolos hangon megszólalt: — Apám! Apám! Mikor átölelte az öreget, fájdalom szorította össze szívét, érezte, hogy apja szinte csak csontváz, már húsa sincs, ö ellenben csupa izom volt. Es magas termetű is. ffV szót sem szóltak. KaronJ2fl| fogva mentek be a házba és Morito ott maradt, a füvet harapdálta. Időnként meg- megremegett a bőre. A fiú a függőágyra telepedett, nemezkalapját a sarokba dobta és lecsatolta pisztolyát. Az övében körös-körül töltények sorakoztak. Aztán felállt és a székre tette a fegyvert. Az öreg csak nézte, nézte . a nagy legényt, akinek fekete haja a homlokára bukott, mit kátrányzuha- tag; és a szeme kicsi volt, a fogai fehérek, szabályosak. — Éhes vagy, ugye Juan? Mit készítsek? — Serpmit, apám. Majd holnap. A mécses fénye táncoltatta az árnyékokat. Juan vetkőzni kezdett, de amikor kibújt az ingéből, elfordult, hogy az apja ne lássa a mellén húzódó friss forradást. — Hát igen... Megszöktünk. Hallgatott egy darabig, állát tenyerébe támasztotta. — De hát hiába — folytatta. — Néhány óra alatt összefognak bennünket. Az öreg arcán széles mosoly villant. Mintha jóleső, hűs szellő simogatná. — Jó, jó, fiam. No, csak feküdj le. — Azám... Alig látok már az álmosságtól! Szemhéja lecsukódott. Keze, lába nehéz volt, mint az ólom. — Apám — mormogta fájdalmában —, csapja ki legelni a Moritót. Szegény állat még éhen pusztul. Az öreg fölkelt. Amikor kiment, a távolból panaszos bőgés ütötte meg fülét. Találgatni kezdte, hol kóborolhat az a bika; aztán ezt gondolta: — Valami szerencsétlent elért a végzet. Az ég felhős volt és sötét... Juan Antonio fölriadt a kutyaugatásra. ösztöne megsúgta, mi történhetett s egy ugrással a széknél termett. Fölkapta revolverét és lábujjhegyen átosont a szomszéd szobába. Apja még aludt. Kilesett az ablakrésen és a félhomályban megpillantott egy szakasz katonát. Másvalaki könnyen kerítésoszlopnak nézte volna őket. Amikor megfordult, apja már ült az ágyon. — Itt vannak, apám — szólt szárazon. És hozzáfűzte: — Menjen ki és mondja meg nekik, hogy megadom magamat. Az öreg elsápadt. Pupillája összeszűkült, gombosÚl KÖNVVi Ralph Ellisonl A láthatatlan Az Egyesült Államok Irodalmában a „négerkérdésnek” három hullámát figyelhetjük meg. A harmadik hullám képviselője Ralph Waldo Ellison is, aki Faulknerhez hasonlóan az emberi lélek mélyére hatolva, a létezés távlatából próbálja a négerség égető társadalmi problémáját művészi eszközökkel megadni. Malcolm X önéletrajza és William Styran Nat Turner vallomásai c. regénye után a magyar olvasó ismét egy olyan művet kap kézhez, amely érzelmi és értelmi sokaságával segíti elő az amerikai „négerkérdés” jobb megértését. „A láthatatlan” nemcsak izgalmas olvasmány, hanem értékes művészi alkotás is. A könyv az Amerikai Egyesült Államokban 1952- ben, megjelenésekor elnyerte a The National Book Award előkelő diját. Az elmúlt évi újabb francia kiadás már jelentős érdeklődést váltott ki. Ellison regényének sikere mögött — kimondva vagy kimondatlanul — politikai okok rejtőznek, de figyelmet érdemlő értékei elsősorban esztétikaiak. A szokásos négertéma — hogyan döbben rá a hős másodrendűsége tudatára, hogyan ütközik minden kitörési kísérlete a társadalom fönálló rendjét védelmező anyagi és pszichikai erők automatizmusába — Ellison regényében nagyigényű, színes személyiségrajzzá gazdagodik. Miközben az író kibontja egy bonyolult tudati és érzelmi fejlődés reakcióláncát, tragédiába torkoll a belső igény és a külső lehetőség küzdelme. A láthatatlan lapjain árnyalati finomságaiban bomlik ki előttünk az emberi pszichikumnak az a torzulása, amely a néger sors egyenes következménye. Az író a világból csaik azokat a jelenségeket szűri ki, amelyekre hőse érzékenyen reagál, olyan arányokban tükrözi a valóságot, amilyennek hőse látja Különösen jól szemlélteti az amerikai néger örökség egyik súlyos terhét, a kisebbrendűségi érzést a hős fehér nőkhöz való viszonyában. Ellison hőse irreálisan sokat vár másoktól és a világtól. Kudarcait és sikereit egyaránt eltúlozza. Szenved, amiért belső érté. keit nem veszik észre, de egyenrangú társra sem barátságban, sem szerelemben nem vágyik. A regény művészi erejének talán legfontosabb titka Ellison stílusa. A hős belső világát a szöveg kép- és szimbólumgazdagsága tárja fel. (A könyv az Európa Kiadónál jelent meg.) Baukó Dóra tűfejnyivé zsugorodott, metszőn éles pillantást vetett a fiára. Zajtalanul odalépett hozzá, és tompa hangon, szótagolva mondta: — Ezt vártam tőled a legkevésbé... Juan Antonio csodálkozva kapta föl a fejét. Gyávának tartja őt az apja? ak dühvei markolta meg a pisztolyát, szinte összelapította tenyerében. Nyugodtan, mintha mi sem történt volna, a kicsi öregember felöltözött. Aztán szilárd léptekkel az útra nyíló ajtóhoz ment és határozottan, tétovázás nélkül kinyitotta. S mielőtt az őrmester parancsot adhatott volna, hogy rálőjenek, érces hangon odakiáltotta az ámuló csoportnak: — A fiam itt van, és megadja magát, ha megesküsztök, hogy együtt lőttök le bennünket. Ezzel összefűzte mellén a karját és nézte, hogyan aranyozza be a kelő nap a fenyőfák koronáját. Fordította; Várady László Dénes Sándor Anya Kultúrcenlrum a budapesti Vörösmarty téren Hosszas vita előzte meg a Vigadó és a Vörösmarty téri kultúrcentrum építését. Megtartsúk-e, felépítsük-e eredeti formájában a Vigadót, hogyan bővítsük, milyen épület csatlakozzék hozzá? — Mivel a Vigadót elsőrendű műemlékké, védendő városképi jelentőségű épületté nyilvánították ben fogant irodaház külső burkolatát fehér natúr műkő és bronzszínű belga üveg adja. A belga üveg hővédő szerepet tölt be, felfogja a nap hősugárzását. A Művelődésügyi Minisztérium tizennyolc vállalata költözik majd ide az év végén. A földszinten üzleteket nyitnak; az Orügyfelek nem mennek fel az irodákba.) A 70 ezer lég- köbméteres teret változtatható válaszfalak osztják irodahelyiségekre. A falak, szükség szerint, csavar- megoldássa) átszerelhetők. A földszinti előcsarnokba Vilt Tibor Zene című szobra kerül. Az üveg és acél anyagú alkotás egy SBSÍSÍ* émm* mmm>*• | A kultúrcentrum Vörösmarty téri homlokzata — lebontásról szó sem lehetett. A régi, Pollák Mihály építette régi Vigadó 1849- ben leégett, 1859—65 között Feszi Frigyes tervei szerint felépítették az újat. A romantikus stílusú, monumentális középület impozáns bál- és hangverseny- termeiben Liszt, Brahms, Gigli, Huberman, Debussy, Heifetz hangversenyezett. A tervezőknek így a helyreállítást, s a Vörösmarty téri foghíj beépítését kellett összhangba hozniuk. Tallós Elemér, a KÖZTI tervezőmérnöke ezt úgy oldotta meg, hogy az új épület az első- és második emeletén kapcsolódik a Vigadóhoz. Ezzel lehetővé válik, hogy a két épületnek közös központú elektromos ellátása, klímaközpontja legyen. A korszerűség és szerénység jegyészágos Filharmónia jegyirodát, a Képcsarnok Vállalat képzőművészeti alkotásokat árusító galériát, a Qua- liton hanglemezgyár bemutatótermet. Első és második emeletén reprezentatív tárgyalótermék, a Magyar Zeneművészek Klubja, a Filharmónia próbaterme és a Magyar Állami Hangverseny Zenekar próbaterme, kis hangversenytermek, szólam-próbaszobák lesznek. Itt kap helyet az Országos Rendező Iroda, a Filharmónia és a hanglemez-színház, ahol a hanglemez-klub tagjainak mutatják be az új felvételeket, az Interkoncert itt bonyolítja le zenei exportunkat. Az épület többi emeletén 900 személyes, steril irodaházat rendeznek be. (A ste_ rilség úgy értendő, hogy az Bach-figura ritmussorát eleveníti meg, világítási effektusokkal. Az emeleti hangversenytermet Majoros János kerámia faliképé, a kis hangversenytermet Domanovszky Endre falis2őnyeg-frize díszíts majd. A Vigadót — külsejében — eredeti formában építik fel. Belső helyreállítása a legmodernebb követelményeknek megfelelően történik. Hatszázötven fős hangversenyterem, 250 személyes kamaraterem, reprezentatív kiállítási termék, s a zenei élet kiszolgálótermei kapnak helyet benne. A Vörösmarty téri kul- túrcentrumot — 1967 óta építik — s még az idén, decemberben átadják rendeltetésének. Kádár Márta