Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

Kosárfonók A román iskola növendékei, útban hazafelé. Amikor Eleken jártam és be­szélgettem emberekkel, két ese­mény foglalkoztatta őket; az egyik a most lezajlott községi pártértekezlet, a másik, hogyan tovább, mint nagyközség? A pártértekezletről egyik kollé­gám már beszámolt lapunkban. Tényként emlegetik, hogy nem a kákán csomókeresés elve alapján kerültek a már ismert kérdések a kommunisták vita­fóruma elé. Cél volt az útke­resés: hogyan tovább? Az ott elhangzott javaslatokat ki-ki maga módján most rendszerezi, és minden. bizonnyal annak megfelelően cselekszik is majd. Ennyit bevezetőképpen, mi­után visszatérek írásom eredeti céljához: Elek mint nagyköz­ség bemutatásához. A község megyénk keleti határán fekszik, a gyulai járásban. 1970. július 1-től nagyközség. Északon Gyu­la, nyugaton Kétegyháza, délen Lökösháza, és keleten a román —magyar határ szegélyezi. Ne­vével 1232. évi feljegyzésben tar 1 álkozunk. A gyulai vár éles­tével (1566) elpusztult úgy, hogy csak 30 év múltával je­gyezhettek fel 50 házat, ebből állt a település. Nem is részle­tezem további sorsukat, egyfor­ma volt az valamennyi job­bágyéval. A Horthy-idöben, de még ázelőtt is tettek erőfeszí­tést sorsuk javításáért. Sajnos, szándékaikat mindig kettébe­törte az elnyomó rendszer. 1930. május elsején ezt írják a tör­ténetük lapjaira: „A nagylege­fi b(kés Htmis-n 1970. OKTÓBER 11. év egymillió téglát termel a gyár (Fotó: Demény Gyula) A társadalmi munka is besegít a vízvezeték lerakásához. lón emberek sokasága gyűlt össze, kenyeret, munkát köve­teltek. A csendőrség szétoszlat­ta őket.” Majd 1935. augusztus hónapban sokan bérkövetelés miatt sztrájkba léptek. És a küzdelem tartott 1944. szep­tember 24-ig, amikoris a szov­jet hadsereg felszabadította a községet. Pezsgő társadalmi élet kezdődött, a volt letiportak ok­tóber i-én megalakították párt­jukat: a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetét. 1945 tavaszán kezdődött meg a (volksbundista) németek ki­telepítése. Az akció 1946. ápri­lis 20-ig tartott. A hiányzó la­kosság pótlására magyar, szlo­vák és román lakosokat hoztak Elekre. Ez volt Elek harmadik betelepítése. Ez alkalommal azonban nem külföldről, ha­nem elsősorban Békés megye különböző városaiból, községei­ből kerültek ide új lakosok. Így a sarkadi, a mezőkovács­A Gyulai Szabó Ktsz kihelyezett részlege házi járás egyes falvaiból, to­vábbá Békéscsaba, Doboz, Gyu­la, Orosháza, Gerendás és Tót­komlós helységekből magyarok és szlovákok, a megye keleti falvaiból románok leltek itt otthonra. Így Elek négy nem­zetiségű község lett. A kitelepítés idején, 1945 ta­vaszán alakult meg a földosztó bizottság. Ekkor 1341 nincstelen kapott földet. A földosztást a Wittman Elek-féle birtokon kezdték. Általában három ka- tasztrális hold föld jutott egy családnak. Elsőként János Pé­ter, volt béres, kapott földet. • Szíves vendéglátóm, Emenet Ferenc vb-titkár beszél a fog­lalkoztatottságról is: a Lenin Tsz-nek 1238 dolgozó tagja van, míg a legnagyobb iparban, a vegyesipari ktsz-nél is csak 124-en, a téglagyárban 75-en, a kosárfonóban 85-en dolgoznak. Az átlagkereset is a tsz-ben a legjobb; 2503 forint havonta, míg a vegyesipamál 1818 fo­rint. A foglalkoztatottság régi gondja a községnek. Az igaz­sághoz tartozik az is, hogy ipa­ra csak 1947-től kezdett fejlőd­ni, amikor két kisipari szövet­kezet alakult a községben. Elek lakossága a hétezer felé közeleg és a vázolt, történelmi­leg kialakult helyzet alapján több nemzetiség által lakott te­rület. A tanács is ennek meg­felelően tevékenykedik. És ha már itt tartunk, megemlítjük, hogy önálló román nyelvű is­kolával is rendelkeznek. Hogy miként férnek össze a nemzeti­ségek, talán jól érzékeli ezt Csóka Tivadar, a román iskola igazgatójának egyik jelentésé­ben közölt megfogalmazása: „Tanulóink szeretik a szomszé­dos, szocializmust építő népe­ket. Érzelmi világukban nincs és nem is tapasztaltunk nacio­nalizmust, sovinizmust, vagy éppen irredentizmust. Világné- 1 zeti, politikai látókörük, érdek­lődésük is fejlődött. Tizenöt ta­nuló járatja a Népszabadságot, 28 a Népújságot, 15-en pedig a Foaia Noastra román nyelvű lapot.” Tehát együttesen részt vesznek egy pezsgő életnek, egy újnak az alakításában. És e pezsgő életben van öröm? Igen! Gond? De még mennyi! A tanács anyagi lehe­tősége még a fejlődő önkor­mányzat mellett is korlátozott Noha a lakosság is sokat vár. Ismeri a fejlesztési tervet, me­lyeket maguk is javasoltak. így a község gázellátását, üzlethá­lózat-bővítését, kisebb ipari üzemek létesítését, akár a ter­melőszövetkezetben vagy más kereten belül. Sürgetik a község szennyvizének és csapadékvíz­elvezetésének megoldását. Köz- és lakóépületek építése is na­gyon indokolt. És sorolhatnám még e rövidnek, indult, de hosz- szúra nyúlt beszélgetés sok-sok itémáját Ám egyet befejezés­képpen mégis a sok közül meg­említek. Ez a vasútállomás megszüntetése. Felül kellene vizsgálni hamarosan ezt a ter­vet, illetve a jelenlegi feltéte­leket. Milliókat áldozunk, még­sem jól csináljuk — említette a titkár. — így Eleken Í2 milliót ál­dozunk a Kétegyházi út burko­lására, mégsem jó, mert toldoz­Borgye György, a nagyközség tanácsának elnöke zák, foltozzák. Am a hangsúly mégsem ezen van, hanem azon, hogy milyen veszéllyel jár, ha Kétegyházán lesz Elek nagyköz­ség vasútállomása is. Csak egy példa: gondunk a cukorrépa­termelés növelése, amitől ide­genkednek a szövetkezetek. Va­jon a Lenin Termelőszövetke­zet boldogan tapsol-e majd, ha 12 kilométer plusz-fuvart kell nekik csinálni a beszállításhoz? Vagy mennyivel emeli a tégíá árát a növekedett fuvarköltség miatt a téglagyár? Csupa kérdések, melyek vá­laszra várnak — sürgősen. Kü­lön cikk kellene arra, hogy el­mondjam: a sok gond ellenére mi hajtja előre az elekiéket. Egy biztos, nyitott szemmel jár­nak s megújhodott szívvel, szándékkal énék. Rocskár János Elek nagyközség

Next

/
Oldalképek
Tartalom