Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-02 / 231. szám

IFolytatás az í. oldalról) ra, ezzel kapcsolatban síkra- szállt a könnyen kapott pénz korábban sajnálatosan elhara­pódzott gyakorlata éllen. Kocsis József, a Győri Városi Tanács V. B. Elnökhelyettese, a beruhá­zásokkal kapcsolatos tanácsi fel­adatokról beszélt, hangoztatva, hogy a tanácsi önállóság hatá­sos kibontakozásának számos fontos feltétele van, egyebek kö­zött a jobb információ-áramlás, s még kérdéses, hogyan élnek majd a tanácsok ezzel az önálló­sággal. Kisglergely Lajos Veszp­rém megyei képviselő, vállalati igazgató, egyebeik között a ki­emelt, nagyszabású Péti Nitro­génműtrágyagyár létesítésének példáján szemléltette a beruhá­zások gyors, hatékony lebonyo­lításának akadályozóit: a műsza_ ki tervek engedélyezésének hosszadalmasságát, a szerelőipar elmaradottságát, amelyeket a drága beruházásokhoz képest vi­szonylag csekély költséggel meg lehetne változtatni, javítani. Sajátos szemszögből, de Ugyancsak beruházási problémá. kát vitatott Jedlicaka Gyula Nógrád megyei képivselő,- párt­bizottsági első titkár, amikór vitába szállt Varga Károly, So­mogy megyei képviselő előző nap elhangzott javaslatával, hogy az üzemek társuljanak a tanácsokkal diák-kollégiumok építésére. Kijelentette, hogy már szinte elsorolni is nehéz ki­mindenki és hányféle célra kért támogatást az üzemektől, holott azok első kötelessége, hogy gaz­daságosan termeljenek, vezetőik tevékenységeit is elsőrendűen ezen kell lemérni, s ha majd ezen az alapon jobb gazdasági eredményeket érnek el, lesz több eszköz az említett felada­tok megoldására is, hiszen ha van miből adni, a többi már csak körültekintő elosztás kér­dése. Ugyancsak beruházási problé­mákat feszegetett dr. Veréb Já­nos képviselő, Bács megyei ál­latorvos, nehezményezvén, hogy korszerű mezőgazdasági építmé­nyeket, berendezéseket követke­zetlenül, csupán fél technológiá­val valósítanak meg; dr. Béláik Sándor Veszprém megyei kép­viselő, egyetemi tanár, aki szin­tén a gyenge minőségű mező- gazdasági beruházásokat bírál­ta; Kovács Istvánná Pest me­gyei képviselő, fonónő, aki a tex­til. és ruházati ipar korszerűsí­téséhez szükséges beruházáso­kat, s ezzel a munkakörülmé­nyek javítását sürgette. Több képviselő foglalkozott, szinte egybehangzóan a szénbá­nyászat aktuális kérdéseivel. I Már az előző tudósításunkban említettük Gergely Lajos pécsi képviselő felszólalását, a mecse­ki szénbányászat problémáiról, a csütörtöki ülésen Kéri Vencel Komárom megyei képviselő, tröszt-igazgató sokoldalúan is­mertette a szénbányászat haté­konyabb termelésének lehetősé­geit, valamint a nehézségeket, amelyek a létszám gyors csökke­néséből, az új bányamezők elhú­zódó feltárásából, s a bányászok kereseti problémáiból adódnak. Klujbér László, Fejér megyei képviselő, járási párttitkár mind­ezen túl a vájártanuló-toborzás pillanatnyi kilátástalanságát is megemlítette, s új bányaföltárá­sokat sürgetett, hogy a követke­ző ötéves tervidőszakokban is kitermelhessük az abszolút ér­tékben nem csökkenő szénmeny- ' nyiségiet. Nagy figyelemmel hallgatták a képviselők Lázár György munkaügyi miniszter felszólalá­sát, aki beszéde elején elsősor­ban a termelékenység korábban egyáltalán nem kielégítő, de leg. újabban már biztatóbb alakulá­sát elemezte. Véleménye szerint a munkaerőforrások olyan mér­tékben apadnak, hogy elkerül­hetetlen az ipari- és építőipari munka hatékonyságának jóval gyorsabb növelése. A fő kérdés ma már nem a foglalkoztatott­ság, hanem az: hogyan tudjuk jobban hasznosítani a rendelke­zésre álló munkaerőt. Jelentős intézkedésekről számolt be a miniszter, amelyek érdekeltté te­szik a vállalatokat az élőmunka takarékosabb felhasználásában, egyszersmind megszüntetik vagy legalábbis mérséklik a felesle­ges munkaerő visszatartását az üzemekben. Ilyen körülmények között sor kerülhet majd a népgazdaság ipari termelés szer­kezetének átalakításával párhu­zamosan, bizonyos munkaerő- átcsoportosításokra is, az ágaza­tok között, illetőleg az üzemek között. A csütörtöki ülésen felszólalt Klaukó Mátyás, megyénk képvi­selője is. Az alábbiakban kö­zöljük beszédét szerint országos szinten a mező-. gazdaságban a legnagyobb kár itt következett be. A fent em­lített összeg termelőszövetkeze­teink 1970-es évi halmozott ter­melési értékének 20 százalékos csökkenését jelenti. Élelmiszerellátás szempontjá­ból országos szinten a követke­ző kiesésekkel kell számolni. A kenyérgabona-felvásárlás terüle­tén a múlt évi 27 ezer vagon kenyérgabonával szemben ez év­ben mindössze 11—12 ezer vagon kenyérgabonát tudunk adni nép­gazdaságunk számára. Ez 15—16 ezer vagon kiesést jelent. Kukoricatermelésnél (bár még adataink nincsenek), azonban a múlt évi 25 mázsát meghaladó májusi morzsolt kukoricából ez évben katasztrális holdanként körülbelül 4—5 mázsával ala­csonyabb terméssel számolunk, ami azt jelenti, hogy körülbelül 14 ezer vagon szemes kukoricá­val kevesebbet termelünk, mint az elmúlt esztendőben. Ennek legfőbb oka, hogy körülbelül 40 az őszi betakarítás, vetés időbeni elvégzését. Megyénk termelőszö­vetkezeti vezetőd és tagjai nagy­ra értékelik azt a segítséget és támogatást, amit közvetlen az árvízvédelem után a kormány­zati szervek biztosítottak me­gyénk számára azáltal, hogy egy új lokalizációs töltés építése kezdődött meg, melynek hossza közel 50 kilométer, s ráfordítási költsége több mint 50 millió forintba kerül. Ez egyben meg­nyugtatást és biztonságot is je­lent megyénk dolgozói számára, egy bekövetkezendő árvízve­szély esetén. Ugyanúgy pozitívan nyilat­koznak arról az intézkedésről is, amely a nagy kiesések pótlását segíti azáltal, hogy a kormány­zati szervek 143 millió forintos óvadékot nyújtottak megyénk termelőszövetkezeted számára. Űgyszintén jó visszhangra ta­lált a legutóbbi időben hozott intézkedés, amely a termelőszö­vetkezeteknek termelési célokra középlejáratú hitelt biztosit. Bár itt mindjárt szeretnénk megjegyezni, hogy további jo­gos igényként még mintegy 40 —50 millió forint óvadéikigény jelentkezik. A fent említett segítségen túl egyes kérdésekben további tá­mogatást, gyorsabb intézkedést, az elfogadott álláspontok kö- vetkezetesebbb végrehajtását kérjük az illetékes országos szervek, főhatóságok részéről. Nem újabb állami támogatás, nem a tsz-tag személyi jövedel­mének kiegészítéséről van itt szó, hanem a népgazdasági ér­dekeket szolgáló, többek között olyan alapvető feladat végrehaj­tásáról, mint a IV., ötéves nép- gazdasági tervünkben szereplő húsprobléma végleges megoldá­sa. Konkrét kérésünk volna, a fent említett nagy takarmány- kiesésekig és a meglevő sertés- államányunk növekedésére te­kintettel (a múlt évi tavaszi ál- latszámlálássíű szemben ez év­ben például a kocaállományunk több mint 40 százalékkal növe­kedett), hogy a központi takar­mánykészletből 7—8 ezer vagon­nal segítsék a meglevő állatál­lományunk, illetve a húsproblé­ma realizálását. Továbbá ideje volna most már véglegesen is lezárni, tisztázni és rendezni az ár. és belvízká­rokkal összefüggő feladatokat. Mire gondolunk itt pontosab­ban? Egyrészt arra, hogy a kárt megállapító bizottságok által jó­váhagyott kártérítési összeäek most már mielőbb, gyorsított ütemben rendezésre kerüljenek. Ezek nagyban enyhítenék a ter­melőszövetkezetek átmeneti gondjait. Várják is a termelőszö­vetkezetek ezeknek a gyakorlati rendezését. ezer katasztrális holdon kisebb a vetésterületünk, mint az el­múlt esztendőben. Továbbá megyénkben össze­sen 36 korszerű, szakosított ser­tés. és tehenészeti telep került jóváhagyásra. Őszintén meg kell mondani, hogy részben az épí­tőanyag hiánya miatt, másrészt az egyes termelőszövetkezetek­ben jelentkező tenyészállat vá­sárlási fizetési képtelenség mi­att, a szakosító telepek üzemel­tetése kitolódik. Ez azt jelenti, hogy az országos húsellátás biz­tosítása szempontjából me­gyénkben ütembeli eltolódás várható és ez feltétlenül éreztet­ni fogja hatását országos szin­ten is, hiszen ismeretes, hogy Békés megye az ország sertés­hús-ellátásának 15—16 százalé­kát kell, hogy adja. Ezt figyelembe véve, vála- mint a hősprogramunk kiemelt szerepét, javasolnánk, célszerű lenne annak megvizsgálása, hogy az állami támogatás végső határidejét, valamint a hitel visszafizetésének kezdetét egy évvel hosszabbítsák meg. Jelenleg egyik fő feladatunk­nak tekintjük és tartjuk terme­lőszövetkezeteink munkafegyel­mének helyreállítását, Másrészt a bizottságok, illetve a felsőbb szervek — OyH, PM, MÉM — által is jóváhagyott, károk elszámolását következete­sebben kell betartani, s azt me­net közben ne módosítsák. Példaként említem, hogy me­gyénkben a szeghalmi és szarva­si járásokhoz tartozó tizenkét termelőszövetkezet kármegálla­pítására vonatkozóan az OVH 23.947/1970-es utasítása szerint az Állami Biztosító részére elő­írta a kárrendezést. Most szep­tember 14-én újabb utasítást ka­pott a megyei Állami Biztosító, mélynek lényege az, hogy a jú­lius 14-én kiadott intézkedést visszavonják és a kár elismerését nem az Állami Biztosító, hanem a költségvetés, terhére kell el­számolni. Ez viszont még az 1017-es Kormányhatározat alap­ján megyénk részére nincs biz­tosítva. Vagy a batbonyai Petőfi Ter­melőszövetkezet helyzete ■— amely komoly ár- és belvízkár rókát szenvedett. Nem azt kér­jük, hogy ami belvíz által oko­zott kár, azt árvízkár címén szá­molják el. Erről szó sincs! De például a fent említett termelő­szövetkezetnél egyesék kétségbe vonják azt, hogy itt árvíz volt, mondván; itt gátszakadás nem történt. Az igaz, nem is szakad­hatott át a gát, mert nincs is. Ez viszont nem változtat azon, hogy erre a termelőszövetkezet­re a román területen, levő árvíz a lefolyó csatornán keresztül több mint ÍO millió forintos kárt okozott. A lassú, vontatott intézkedé­sek, valamint egyes kérdések­ben elfogadott álláspontok mó­dosítása zavart, bizonytalansá­got okoz. Nagy mértékben ront­ják az egyébként is nem valami jó hangulatot az árvíz sújtotta termelőszövetkezeteknél. Megyénk lakossága tudja és ismeri azt. hogy lakóépületek­ben legnagyobb kárt Szabolcs megye szenvedett. Ezért megér­téssel is fogadták azokat az in­tézkedéseket, hogy az építő­anyag-ellátás szempontjából el­sősorban is ezt a területet kell segíteni. Számunkra jóleső érzés volt a múlt országgyűlésen hallani azt, ahogyan a Szabolcs megyei­ek pozitívan nyilatkoztak arról a kezdeményezésről, amely mozgalommá vált, amit Békés megye tett Fehérgyarmat köz­ség helyreállításában. Mi válto­zatlanul — a meglevő saját gondjaink ellenére is — Sza­bolcs megyének tett ígéretet be­csülettel teljesíteni is fogjuk. Ugyanakkor érezzük annak er­kölcsi, politikai súlyát is, hogy megyénkben több mint kétezer, belvíz által megrongálódott la­kóépületből 1400-at két ütem­ben teljesen újjá kel!) építeni. (Folytiltás a 3. oldalon) Megyénk közvéleménye megelégedéssel fogadja a gazdaságpolitikai célkitűzéseinket Klaukó Mátyás országgyűlési képviselőnk felszólalása Az országgyűlés második nap­ján, csütörtökön került sor Klaukó Mátyás, megyénk or­szággyűlési képviselőjének fel­szólalására, aki megyénk gond­jait, tennivalóit és javaslatait az alábbiakban terjesztette az országgyűlés elé. Tisztelt Országgyűlés! Népgazdaságunk IV. ötéves tervéről szóló törvényjavaslat reális, átgondolt feladatokat tar­talmaz. Magában foglalja a párt és a kormány alapvető politikai, gazdasági, szociális célkitűzése­it. Figyelembe veszi gazdasági irányítási rendszerünk eddigi bevált- Jó módszereit, tapaszta­latait. Csak helyeselni és üdvö­zölni lehet azt az intézkedést, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusának irányélvei (melyek a IV. ötéves tervünk alapját is képezik), nyilvánosság elé, vitára lettek bocsátva. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kpzvéle-. mény megelégedéssel, jól fogad­ja a gazdaságpolitikai célkitű­zéseinket. Különösképpen nagy­ra értékelik a IV. ötéves terv tartalmi, valamint az életszín­vonal további növekedésével kapcsolatos feladatainkat. Tel­jes egyetértés nyilvánul meg a IV. ötéves terv politikai céljait illetően; mint például a szocia­lista társadalom továbbfejleszté­sét és megerősítését szolgáló in­tézkedések, a szocialista terv- gazdálkodás további fejlesztése, a gazdasági reform alapvető el­veinek következetes alkalmazá­sa. E pozitív vélemények mellett találkozunk más észrevételekkel és javaslatokkal is, ami érthető, hiszen irányelvek 'vitájáról van szó, benne gazdaságpolitikai cél­jainkról. Egyesek kifejezésre juttatják azt a véleményüket, hogy a mostani IV. ötéves ter­vünk célkitűzésed lassúbb üte­met foglalnak magukba, mint az előző népgazdasági terv. Ezek a vélemények nem rossz szándékból indulnak ki. De bár­mennyire jó szándékú a fenti álláspont, véleményünk szerint nem támogatható a tervezettnél gyorsabb ütem növekedése, mint ahogyan nem volna helyes a tervezett ütemet lassítani sem. Akár az egyik, akár a másik ál­láspont elfogadására kerülne sor, ez feltétlen ellentmondáso­kat szülne. Például a tervezettnél maga­sabb termelési előirányzat növe­lése megemelné a tőkés orszá­gokból származó behozatalt és ha ezt az export növekedése nem tudná követni, a tőkés fi­zetési mérlegünk romlását idéz­né elő. Másrészt a termelés nagyobb ütemű növekedése a tervezett­nél elsősorban a felhalmozási javakban eredményezne többlet- kínálatot. Ez viszont kedvezőtle­nül befolyásolná a fogyasztás és a felhalmozás tervezett arányát. Vagy ha a tervezettnél a mező- gazdasági termelés túlteljesíté­sét nem tudnánk biztosítani' vagy alapvető ipari termékek­ből, keresett cikkekből — példá­ul az építőanyagból — sem, ez azt jelentené, hogy a kereslet nem alakulna kielégítő módon. Ez viszont rontaná a belföldi piacunk egyensúlyának helyze- . tét. Továbbá számolnunk kell előre nem látott, rendkívüli kiesésekkel 2 *NlPUJSACa 1970. OKTOBER 2. mint a mostani árvíz és kedve­zőtlen időjárás által okozott ká­rokkal. Igaz, hogy a kiesések nem befolyásolják számottevő­en népgazdaságunk előirányza­tait, de nem lebecsülendő össze­gekről van itt szó. Számolni kell azzal is, hogy a jelentkező ki­esések a mezőgazdaságunkban nemcsak ez évben, hanem véle­ményünk szerint az 1971-es gaz­dasági esztendőben is éreztetni fogják hatásukat. Nem lebecsülendő az a kár, amely az élelmiszerellátásunk csökkenésénél jelentkezik, már ebben a gazdasági évben is. Le­gyen szabad ennek alátámasz­tására néhány Békés megyei példát említem. Megyénkben ár-, belvíz és kedvezőtlen időjárás folytán a mezőgazdaságban bekövetkezett károk — állami gazdaságokkal együtt — megközelítik az egy- milliárd forintot. A megyei kár­megállapító bizottságok, a Pénz­ügyminisztérium megallapitásai a jövő év gazdálkodási alapjainak biztosítását

Next

/
Oldalképek
Tartalom