Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-02 / 231. szám

Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról) Vagy azt, hogy Békés községben még számos család ma is isko­lákban van elhelyezve. Kérésünk az, hogy most már Békés megye számára- is biz­tosítsák az ütemes tervsizerű anyagellátást, főként téglából és más alapanyagokból, hogy az első ütemben tervezett lakóépü­leteket még a tél beállta előtt a rászoruló családok rendelkezé­sére tudják bocsátani. Tisztelt Országgyűlés! Nagy megnyugvást és megelé­gedést váltottak ki a lakosság részéről a lakások fejlesztésé­vel (kapcsolatos -intézkedések. Ezt úgy tekintik és tartják szá­mon, mint az életszínvonal to­vábbi emelésének egyik alapve­tő feltételét. Ennek adnak han­got a X. pártkongresszus irány­elveinek vitájával is. Ugyanak­kor hozzáteszik bizonyos aggá­lyukat, hogy az építőipari kapa­citás, építőanyagellátás szem­pontjából mennyiben lesz biz­tosított a IV. ötéves terv során a 400 ezer lakás felépítése. Figyelemmel kísérik azt az in­tézkedést is, mely a lakásépítke­zést korszerű technikai eljárá­sokkal kívánja biztosítani. a lakóházak további növekedését illetve fokozatosan csökkentsük. Másrészt javasoltuk annak ta- hulmányozását, hogy hogyan le­hetne a családi házak építése te­rületén olyan műszaki fejlesz­tési szervezettséget alkalmazná, amely a jelenlegi elavult építési technológiát korszerűbbé teszi, és ezáltal az építési költségeket is csökkentené. Megyénkben kö­rülbelül 10 ezer családi magán­erőből építendő lakásigény je­lentkezik a IV. ötéves terv so­rán. Ugyanakkor még nem is­meretes, hogy a IV. ötéves terv­ben a családi házak építkezésé­nél milyen lehet a nyújtandó kölcsön összege és a kamat nagysága. Kérjük ennek mi­előbbi rendezését és propagálá­sát. A családi házak építkezésével azért is foglalkoztunk többet, mert,megyénk lakosságát szám­belileg is komoly mértékben érinti. Másrészt azért, mert Bé­kés megye IV. ötéves tervben előirányzott lakásellátottsági szintjét nagyon alacsonyan ha­tározták meg. Állami és szövetkezeti erőből építendő lakások száma mind­össze 1300 darab. Nem hiszem, hogy van még egy megye (eset­leg Csongrád és Hajdú megye, Szeged és Debrecen városok ki­vételével), amely ilyen minimá­a lakosság jogos kritikai hangzanak él. Egyre sürgetik a további szükséges intézkedések megtételét. Városokban 'és fal­vakban egyaránt a lakosság egészét érintő szolgáltatási igé­nyek jobb kielégítéséről van itt szó. Részben jó, hogy a szolgál­tatással kapcsolatosan fokozott igények jelentkeznek, hiszen ezek részei annak a fejlődésnek, amely népünk egyre növekvő életkörülményeinek javulásában jelentkezik. Része annak a mű­szaki, kulturális és technikai forradalomnak, amely a falun és a városokban egyaránt vég­bemegy. (Akár tv, akár mosó­gép, akár személygépkocsi.) Ez a növekedés pozitív és jó dolog. De nem jó az, hogy ezzel a nö­vekvő fejlődéssel nem tart lé­pést a javító-szolgáltató tevé­kenység. A lemaradást itt még azzal sem lehet megmagyarázni, „magyarázni igen”, hogy ez Emellett viszont szóvá teszik, hogy a magánerőből építendő családi házak anyagellátása hosszabb idő óta nem megoldott. Egyre jobban kifogásolják a la­kások építkezésénél a költségek emelkedését. Igaz, hogy a la­kásárak alakulását nemcsak idő­szaki árváltozások, hanem minő­ségi javulások is tükrözik. Tény­kérdés, hogy a mostani lakóhá­zak korszerűbbek, mint a hat évvel ezelőtt épített lakások. Megyénkben egy felmérést vé­geztünk, hogy az utóbbi évek­ben hogyan alakultak a lakások költségei. Nettó lakásárak alakulása a következő képet mutatja: ha­gyományos módon épült laká­sok 1966-ban 140 ezer forintba, 1968-ban 165 ezer forintba, 1970. évben 200 ezer forintba (paneles építkezéssel 240 ezer forintba) kerül. Bárhogyan vizsgáljuk az élőbb említett számokat, a lakások kulturáltságát, a költségnöveke­dés számottevő és ez a lakosság életszínvonalának növekedésénél negatív értelemben jelentkezik. Ezért javasolnánk változatlanul napirenden tartani és szükséges intézkedéseket tenni azért, hogy költségeinek akadályozzuk meg lis lakásszámot és keretet ka­pott. Ügy gondoljuk, hogy fel kell számolni már egyszer azt a szemléletet, amely a lakások el­osztásánál nem a valódi, objek­tív helyzetet és körülményeket veszi alapul, hanem a mennyi­ségi szubjektív szemléletet. Ez a magyarázata annak, hogy pél­dául száz lakosra eső lakóhá­zak számát egy az egyhez mé- recskélési alapon végzik. Pél­dául egy lakásnak számít kő­ből vagy téglából épült masszív épület és egy lakásnak számít a sárból, vertfalból gpült épü­let. Az utóbbiak egy adott eset­ben — mint most, a belvíz ide­jén —, mint a kártyavár omla­nak össze. ’ Bár a lakások előirányzata a megyékkel megtárgyalt tény, de ismételten kérjük az Országos Tervhivatalt, hogy a megyénk lakásállomány-ellátottsági szint­jét figyelembe véve az árvíz sújtotta kieséseket ismételten vizsgálja felül. Tisztelt Országgyűlés! Néhány szót szeretnék szólni a lakossági javítási, szolgálta­tási igények kielégítésénél je­lentkező gondokról és nehézsé­gekről. Változatlanul egyike azoknak a területeknek, ahol részéről észrevételek * nem magyar, hanem világjelen­ség. Mert például azt az állam­polgárt, akinek a tévékészülé­két két-három hónap alatt ja­vítja meg a GELKA, nem vi­gasztalja az, hogy például má­sutt is így van. A javító-szolgáltató tevékeny, ség jobbá tételére helyesen fi­gyelt fel kormányzatunk, s a múlt évben a szolgáltatások jobb kielégítésére kormányhatá­rozat született, amely sok tekin­tetben segíti a lemaradások megszüntetését, biztosítja a szol­gáltatóipar tevékenységének jobb anyagi érdekeltségét, sőt újabb intézkedések is vannak kidolgozás alatt a jelentkező gondok enyhítésére, megszünte­tésére. A hozott kormányintézkedések minden jó tulajdonságát figye­lembe véve mégis azt kell mon­dani, hogy enyhítette a gondo­kat, de nem szüntette meg a je­lentkező problémákat. Változat­lanul fő hiányosság a javítási és szolgáltatási feladatok ellátására hivatott szerveknél az. hogy szívesebben foglalkoznak árutermeléssel, mert ez kifizetődőbb, mint a szolgáltatás. Egyesek ezzel kapcsolatosan azt mondják, hogy itt alapvető változást csak a szolgáltatási díjak korrekciója hozna. Ez vé­leményünk szerint nem járható út, hiszen a szolgáltatási díjak jelenleg is magasak, melynek oka a magas ráfordítási költsé­gekben rejlik. Másrészt a szol­gáltatási díjakhoz hozzányúlni, azokat emelni egyenlő a dol­gozók életszínvonalának csor­bításával, amit sem a párt, sem a kormányzati szerveink nem akarnak. Más megoldást kell találni egyre sürgető gondjaink megol­dására. Véleményünk szerint in­dokolt és szükséges, hogy kapa­citások bővítése mellett javítani kell az eddigieknél tervszerűbb és szervezettebb alkatrészellá­tást, főleg a KGM részéről, ugyanakkor azonban lehetőséget kell biztosítani, hogy a GELKA mellett más szolgáltatószervek is megfelelő alkatrészellátás­ban részesüljenek. Másrészt az ipari javítási szol­gáltatások területén kilátásba helyezett költségvetési juttatást helyes volna mielőbb megismer­tetni a fővárosi és a megyei ta­nácsokkal. Annál is inkább, mert az Országos Tervhivatal ezt eredetileg július végére ígérte. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül még két javaslatot szeretnénk tenni. Az egyik: Kérjük a kormány­zati szerveket, hogy a terület- fejlesztéssel kapcsolatosan az állami irányításra vonatkozó feladatok mielőbb rendezésre kerüljenek. Tisztázni kell az országos szervek hatáskörét, feladatait, valamint a megyei tanácsoknak ezzel kapcsolatos tennivalóit. A másik javaslatunk a IV. öt­éves terv irányelvei helyesen, nagy fontosságot tulajdonítanak a földgáz-hasznosításnak. A mezőgazdasági termelés haté­konyságának növelése szempont, jából, valamint a belterjes gaz­dálkodás további fejlődése ér­dekében melléküzemágak létre­hozása szempontjából is szüksé­gessége jelentkezik annak, hogy az alföldi megyékben feltárt és feltárás alatt álló gáz tervszerű, központilag irányított, szervezett felhasználását biztosítsuk a me­zőgazdaság számára is. Ezért ja­vasolnánk, hogy az illetékes szervek — gondolunk itt konk­rétem a Gazdasági Bizottságra — tűzze napirendre a gáz mező- gazdasági hasznosításának átfo­gó programját. Befejezésül a megyénkben le­zajlott irányelv-tervezet vitái során kialakult egységes véle­ményt tolmácsolva a következő­ket mondotta: Népgazdaságunk IV. ötéves tervéről szóló törvényjavaslattal egyetértünk, azt reálisnak tart­juk és elfogadjuk. Meggyőződé­sünk, hogy népgazdaságunk IV. ötéves terve szocialista társadal. műnk további erősítését és fej­lődését szolgálja. Benne van egész népünk egyetemes érdeke, ezért a törvényjavaslatot az or­szággyűlésnek elfogadásra ajánl­juk. Az országgyűlés ma folytatja munkáját. 1970. OKTOBER 2. 3 Eltemették Rasszert Tizennyblc állam- és kilenc kormányfő, Egyiptom vezetői és több millió gyászoló kísérte utolsó útjára Nasszer elnököt, j Az egyiptomi hírügynökség be- j számolója szerint az ezeréves j főváros sohasem látott még! ilyen drámai napot. Gezira szigetén, a forradalmi parancsnokság egykori központ­jában emelték ágyútalpr^ a nemzeti lobogóba burkolt egy­szerű fakoporsót. Miközben An­var Szadat ideiglenes elnök, Ali; Szabri és a külföldi delegációk j vezetői utoljára hajtottak fejet az elhunyt elnök előtt,, a kairói! citadellából 21 ágyú 101 lövést! adott le. Ezután a lóvontatású ágyútalp elindult az Arab Szo­cialista Unió központi bizottsá­gának székháza felé, ahol Ta- hia, az elnök özvegye és gyer­mekei várták, hogy búcsút ve­gyenek az elhunyttól. A sziget­ről a városba vezető híd kömyé. kén a három nap óta gyászoló embertömeg leírhatatlan zoko­gása kísérte a temetési mene­tet, míg fejük felett sugárhaj­tású repülőgépek húztak el. Több mint egy órán át tartott a székházig vezető alig egyki- lométeres út, mert a gyászolók tömegében a koporsó lépésben is alig tudott haladni. Megindító jelenet volt a család búcsúja. Nasszer legidősebb fia, Khaled és özvegye, Tahia ráborult a ko­porsóra és az asszony rövid ápo­lásra is szorult. Visszafojthatat- lanul peregtek a könnyek Kad­hafi líbiai elnök és Husszein jordániai király szeméből. Az ASZÚ székházától tovább indult a gyászmenet. Elöl húsz­tagú katonazenekar haladt, utá­na következett az ágyútalpra helyezett koporsó, majd a csa­lád, az állam vezetői és a kül-; földi vendégek. A rendfenntartó erők emberfeletti erőfeszítései! ellenére gyakran meg kellett állni, mert a kétségbeesett gyá­szolók többször áttörték a 12—15 soros rendőrkordont is, hogy megérinthessék a koporsót. Más­fél órával az indulás után a me­net az impozáns Ramszesz térre ért, ahová az egykori fáraó ha­talmas gránitszobrát még Nasz- szer rendeletére szállították át Luxorból. A rádió és a televízió egyenes adásban közvetítette a gyászmenetet. A riportereket minduntalan fel kellett váltani, mert teljesen erőt vett rajtuk az érzelem és könnyekbe fúlt hangjuk. Miután a menet megérkezett a temetés színhelyére, a kopor­sót tábornokok vették vállukra és bevitték a mecsetbe. A rö­vid gyászszertartást Mohamed El-Fahham, a kairói A1 Azhar Nagymecset sejkje vezette. Mel­lette Nasszer legrégebbi har­costársai, Ali Szabri, Anvar Szadat, Zakaria Mohieddin áll­tak. Ezután Nasszer holttestét kiemelték a koporsóból, egy­szerű fehér lepelbe takarták és a mecset udvarán helyezték örök nyugovóra. A papok a Koránból olvastak fel, a kato- nazenekar gyászindulókat ját­szott. »** Az Arab Szocialista Unió Legfelső Végrehajtó Bizottsága csütörtökön Nasszer elnök vég­akaratának teljesítésére hívta fel az egyiptomi népet. „Nasszer azt akarta, hogy ha­zánk szabad legyen és a szoci­alizmus felé haladjon. Egységes egésznek szerette volna látni az arab nemzetet. Nasszer elnök emlékének adózva, esküszünk, hogy a forradalom általa meg­kezdett művét megvédelmez­zük és folytatjuk” — hangoz­tatja' a felhívás. Béke Észak-Jordániában A jordániai kormánycsapatok és a palesztinai ellenállók tiszt­jei az észak-jordániai Ramtha. város egyik pincéjében csütörtö­kön megállapodást írtak alá az észak-jordániai béke helyreállí­tásáról. Az észak-jordániai Irbid és Ramtha városokban röviddel a polgárháború befejezését jelző megállapodás aláírása után lö­völdözés tört ki a kormánycsa­patok és a gerillák között. En­nek az állapotnak vetett véget a most aláírt 12 pontos megegye­zés. A kormánycsapatok harcko­csijai megkezdték az elvonulást a Szíria felöl jövő út térségéből. (Ezen az útvonalon kapják a pa- lesztinaiak az utánpótlást.) A tűzszünetet ellenőrző arabközi bizottság zöldzászlós gépkocsijai járják Irbid és Ramitha kör­nyékét, s szólítják fel a lakos­ságot a normális élethez való visszatérésre. Ilagjar—mongol barátság; Ma öt éve írták alá a ma­gyar—mongol barátsági és együttműködési szerződést, azt az okmányt, amely a két test-j vérnép hosszú időkig visszanyú­ló szívélyes kapcsolatait az ál-. Iamszerződés szintjére emelte.1 Amióta mindkét nép szocialista társadalomban él, mindig is egyek voltunk a világ sorsát érintő nemzetközi kérdések megítélésében, kölcsönösen töre­kedtünk kapcsolataink ápolásá­ra és a hatalmas földrajzi tá­volságokat áthidalva, folytono­san fejlesztettük politikai, gaz­dasági és kulturális együttműkö­désünket. A barátsági szerződés ezekre a kapcsolatokra tette rá a pecsétet. A magyar nép elismeréssel adózik a mongol népnek hősies országépítő munkájáért — és — mint kétévtizedes együttműkö­désünk tapasztalatai bizonyít­ják — az élet minden területén megtaláltuk a gyümölcsöző közös munka lehetőségeit. Ha­zánk elsősorban szakemberek küldésével, a mongol mezőgaz­daság és állattenyésztés fellen­dítéséhez adott segítséggel tá­mogatja a testvéri mongol né­pet, de hozzájárulunk iparának gyarapításához is. Éppen ez év júliusában, Losonczi Pál, mongó- liai látogatása alkalmával avat­tak fel egy textilüzemet, amely magyar hozzájárulással készült. Ellenértékűi nyersanyagokat, bőrárukat és más árucikkeket szállítanak mongol barátaink. Az együttműködési szerződés még szélesebbre tárta a magyar —mongol barátság kapuit. Or­szágaink a szocialista közösség részeként, a KGST tagjaként teljes felelősséggel és egyetér­tésben, közös álláspontot foglal­nak el ma is minden világpoliti­kai kérdésben, így teljes a né­zetazonosságunk abban is, hogy további erőfeszítéseket kell ten­ni a kommunista- és munkás- mozgalom egységének erősítésé­re. A magyar—mongol barátsági és együttműködési szerződés lét­rejöttének évfordulóján őszinte szeretettel köszöntjük a mongol népet és sok sikert kívánunk szocialista hazájuk felvirágoz­tatásához. Meggyőződésünk, hogy népeink barátsága nem­csak kölcsönös kapcsolatainkban .jelent előnyöket, hanem hasz­nára válik a nemzetközi béke és biztonság egyetemes ügyének is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom